prcikk: Tizennyolc evangélikus alapítvány, akiket támogathatsz adód 1%-ával | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Tizennyolc evangélikus alapítvány, akiket támogathatsz adód 1%-ával

Adunk pár tippet, kik vehetik hasznát a felajánlott egy százalékodnak!


Idén is lehetőséged van arra, hogy rendelkezz az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadó 1+1%-áról, egy regisztrált civilszervezetet és egy technikai számmal rendelkező vallási közösséget támogathatsz így. Tizennyolc evangélikus alapítványt mutatunk be, akiket civil 1%-oddal is támogathatsz.

A Dunaújvárosi Evangélikus Gyülekezet A Dunaújvárosi Evangélikus Centrumért Alapítványa (19097570-1-07) kulturális, hitéleti és szociális munkával segíti a közösség életét. A dunaújvárosi evangélikus templom számos koncertnek és kiállításnak, előadásnak és konferenciának ad otthont, ezek szervezése, támogatása az alapítvány feladata. Emellett a rászorultakat és nagycsaládosokat karácsonyi támogatással, csomagokkal, táborozási lehetőségekkel segíti.

A nyíregyházi Luther Márton Evangélikus Kollégium Luther Márton Kollégium Tanulóiért Alapítványa (18803640-1-15) főbb céljai elsősorban az intézmény tanulóinak nevelése és képességfejlesztése, a széles körű ismeretterjesztés, valamint a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi egyenlőségének elősegítése, szociális támogatása. Az alapítvány többnyire olyan programokat szervez és támogat, amelyek a közösségfejlesztést, az ismeretszerzést és a szabadidő hasznos eltöltését szolgálják. A jövőben a közösségfejlesztésre, közösségépítésre szeretnék helyezni a hangsúlyt, mert a pandémia és az online oktatás miatt a diákok részéről óriási igény mutatkozik ezen a területen.

A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség azért hozta létre a Segítség Háza a Tirpák Utódokért Alapítványt (18151053-1-15), hogy működési területén a különböző élethelyzetben élő embereket támogassa programjaival és iránymutatással, valamint hogy erősítse azok gyülekezethez való tartozását, evangélikus identitását.

A Pápai Evangélikus Egyházközséghez tartozó Sola Fide Pápai Evangélikus Gyülekezet Alapítványa (18930720-1-19) a pápai evangélikusok életét kívánja segíteni. Fontosnak tartják az 1786-tól álló barokk evangélikus templom felújítását. Az oltalom és nyitottság gondolata mentén szélesre tárt kapu várja az evangélikusokat és a keresőket. Az alapítvány a belvárosban folyó közösségi élet, az ifjúsági és nevelőmunka, az értékek megőrzésének támogatója.

 A Büki Evangélikus Egyházközség Fülöp Dezső Evangélikus Alapítványa (18897140-1-18) leginkább az egyházközség épített örökségének karbantartásában vállal segítő szerepet, emellett évente több alkalommal támogatja a gyermekek és fiatalok keresztény tartalmú programjait. A nyári hittantábor szervezésében és lebonyolításában is jelentős szerepet vállal. Mindemellett az alapítvány tartja fenn a gyülekezeti házat, és hozzájárul az ott zajló közösségi élet anyagi feltételeihez.

Az Evangélikus-Keresztyén Ovoda Alapitvány (19181929-1-13) célja, hogy biztosítsa a nagytarcsai Szivárvány Evangélikus-Keresztyén Óvodába járó gyermekek színvonalas nevelését. A beérkezett 1%-os felajánlásokból az óvodai csoportok minden karácsonykor új játékokat, felszereléseket, könyveket kapnak, továbbá a hozzájárulások a tavaszi csoportkirándulásokhoz is támogatást biztosítanak. Gondot fordítanak arra is, hogy az óvodai dolgozók érezzék a szülők megbecsülését, ezért évente egyszer SZÉP kártya juttatást biztosítanak számukra.

 A Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség Zuglói Evangélikus Egyházközségért Alapítványa (18158287-1-42) aktív szerepet vállal az egyházközség szociális tevékenységében, a családsegítésben, az időskorúak gondozásában, az ifjúság nevelésében-oktatásában és képességfejlesztésében. Az alapítvány közreműködésével valósulnak meg a többhetes nyári napközis táborok, ahol ötven–hetven gyermek hitéleti közösségben tölti boldog napjait. A közös énekléssel, zenéléssel, sportolással és kézműves-foglalkozásokkal teszik tartalmassá és változatossá a gyermekek napjait, amelyen a rászoruló családok gyermekei térítésmentesen vehetnek részt. Az alapítvány támogatásával jelenik meg évente három alkalommal a Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség lapja, a Reménység is. Mindezek mellett minden egyházi esztendőben a budapesti evangélikus gimnáziumokat is egyenlő mértékben támogatják.

A Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola és a Mezöberényi Petöfi és Goethe Alapítvány (19061522-1-04) célja, hogy olyan lehetőségeket biztosítson az intézmény tehetséges tanulóinak, közösségi csoportjainak és nevelőinek, amelyek fejlesztik a tanulók személyiségét, és növelik érvényesülési esélyüket. Támogatják az idegen nyelvi képzést, a nyelvtudás fejlesztését, az ÖSD és Pannon nyelvvizsgáztatást, a cserekapcsolatok szervezését és azokat a tanulmányi, kulturális és sportprogramokat, versenyeket, rendezvényeket, amelyek a tehetség kibontakozását szolgálják.

A Kaposvári Evangélikus Egyházközség „Növekedés” Alapítványának (18761638-1-14) elsődleges célja a Kaposváron és környékén élő evangélikusok segítése, épületeik tárgyi feltételeinek javítása. Emellett segíti a gyermekek és az ifjúság erkölcsi nevelését és oktatását, az időskorúak gondozását, a családokat, valamint különféle zenei és irodalmi alkalmak szervezésében is részt vesz. 2021-ben a Mesebárka Evangélikus Családi Bölcsőde fejlesztését tekintik prioritásnak.

A Ne Aggódj Alapítványt (18521937-1-41) az Óbudai Evangélikus Egyházközség hívei hozták létre. Céljuk az evangélikus hagyományok és értékek szellemében a szociálisan rászoruló személyek és a nagycsaládosok életkörülményeinek javítása, valamint a gyermekek és az ifjúság egészséges fejlődésének támogatása. A nagycsaládosok boldogulását családi napok, programok, kirándulások szervezésével, a gyermekek és az ifjúság egészséges fejlődését különféle kulturális és sportesemények, közösségépítő ifjúsági táborok szervezésével támogatják. A Határtalanul szeretjük hazánkat eseményen az erdélyi Zajzon és a szlovákiai Gömör fiataljai találkozhattak.

A Deák Téri Evangélikus Gimnázium Deák Téri Evangélikus Gimnázium Iskola Alapítványa (18101522-1-41) a gimnázium rászoruló tanulóinak nyújt szociális segítséget, valamint az iskola kulturális és tanulmányi munkáját támogatja: az osztálykirándulásokat, az iskolai bálokat, az erdei iskolát, valamint rászorultsági alapon ingyenes ebédet és rendszeres szociális támogatást is nyújtanak. A járvány alatt elektronikus eszközökkel segítették az iskolai munkát és szükség szerint az otthon tanuló gyerekeket. Az intézmény projektorai és számos informatikai eszköze az alapítvány támogatása révén került a gimnáziumba.

 A Pilisi Evangélikus Egyházközség Pilisi Evangélikusok Erős Vár Alapítványa (18672693-1-13) Halkó Péter Petyusz gyógyítására gyűjtött, azonban Péter egy súlyos betegséggel küzdve 2019. október 8-án, hosszú harc után itthagyta a földi világot, hogy az angyalokkal játszhasson. Az összegyűlt pénzből és adományokból egy játszóteret szeretnének létrehozni Pilisen, az összefogás segítő erejére emlékeztetve a jövő gyermekeit.

 A Mezőberényi I. Kerületi Evangélikus Egyházközség Erős Vár Alapítványát (18376438-1-04) 1996-ban egy Svájcban élő, Mezőberényből elszármazott hozta létre. Az alapítvány támogatja a szellemi fogyatékos gyermekek képzését és foglalkoztatását, a nehéz anyagi körülmények között élő tehetséges gyermekek továbbtanulását, valamint az időskorúakat és az egyedülálló, idős korú személyeket. A rászorulók havonta pénzbeli juttatást is kapnak. Az egyházközséggel közösen évente megrendezik az evangélikus bált, amelynek bevételét szintén támogatásra fordítják.

 A Veszprémi Evangélikus Egyházi Alapítványt (18913419-1-19) a Veszprémi Evangélikus Egyházközség alapította 1992-ben. Az alapítvány célja az evangélikus egyházi élet fellendítése, az egyházi ingatlanok fenntartása, a hitélet támogatása, a gyülekezet tárgyi feltételeinek biztosítása, az ifjúság erkölcsi nevelése és az egyházi iskolák támogatása. Kiemelten segítik a veszprémi gyülekezet által alapított Örömhír Evangélikus Keresztyén Óvodát, valamint minden évben az alapítvány gondozásában jelenik meg a gyülekezeti újság. Több sikeres alapítványi pályázat bevételéből újult meg a templom orgonája, és a lelkészi hivatal is kapott egy multifunkciós fénymásolót.

 A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség Penúél Békásmegyeri Evangélikus Gyülekezetépítő Alapítványa (18075096-1-41) az Észak-Budán élő evangélikusok szociális, diakóniai, kulturális és közösségi tevékenységét támogatja. Szociális-diakóniai tevékenysége középpontjában két intézmény, a Gaudiopolis Békásmegyeri Evangélikus Szeretetház és a Sion Nevelőszülő Hálózat segítése, támogatása áll. Kulturális-közösségi tevékenységük keretében, a csillaghegyi evangélikus gyülekezet közösségén túlnőve, a környezetükben élő érdeklődők számára koncerteket, templomtárlatokat, író-olvasó találkozókat és érdekes beszélgetéseket szerveznek. Az alapítvány szerkeszti és finanszírozza a Hét Hárs gyülekezeti folyóiratot is. Idén kiemelt célkitűzésük olyan új projektek szervezése és finanszírozása, amelyek a Gaudiopolis Szeretetház demenciával élő idős lakóinak életkörülményeit, életminőségét javíthatják.

 A Bonyhádi Evangélikus Egyházközség Templom 2000 Alapitványa (18851564-1-17) célja a Bonyhád–Hidas–Kismányoki Evangélikus Egyházközséghez tartozó ingatlanvagyon (templomok, egyéb ingatlanok) karbantartásának, felújításának és fejlesztésének, valamint a gyülekezet hitéleti céljainak, programjainak finanszírozása.

 A Beledi Evangélikus Egyházközség „Tégy a Tehetségekért” Alapítványa (18534984-1-08) támogatja a tanulmányaikban átlagon felüli teljesítményt nyújtó, vallásukat gyakorló evangélikus diákokat. Továbbá segíti a nehéz anyagi helyzetben levő általános iskolai, valamint közép- és felsőfokú tanulmányokat folytató tanulókat. Az alapítvány anyagi segítséget nyújt az egyházhoz kötődő ifjúsági diákutazások (köztük a konfirmációs táborok) megszervezéséhez is.

 A Luther-Rózsa Alapítvány A Sárvári Evangélikus Egyházközség Fejlesztéséért (18890246-1-18) immár huszonkét éve végzi helyi közösségi programok szervezését, támogatását, továbbá hozzájárul az egyházközségben folyó munka személyi és tárgyi feltételeinek javításához.

Támogasd szja 1+1%-oddal a Magyarországi Evangélikus Egyházat (technikai szám: 0035) és az evangélikus szeretetotthonok, nevelési-oktatási intézmények vagy gyülekezetek munkáját! Az evangélikus alapítványok adatai a https://egyszazalek.lutheran.hu/ oldalon érhetők el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ott hittük el, hogy bármi jön, együtt megküzdünk vele” – így adott erőt Zoé családjának a Bátor Tábor
Zoé még csak öt és fél éves volt, amikor kiderült, hogy agydaganat miatt meg kell műteni. A családot letaglózta a diagnózis, ám a táborban átélt élmények hatására megszabadultak a félelemtől.


„Ha egyetlen mondatban kellene elmondanom, mire tanít a Bátor Tábor, ez lenne: higgy magadban, és merj örülni a kis dolgoknak is” – mondja Zita, akinek a nagyobbik gyermeke, Zoé súlyos betegséggel küzdött.

Hitre óriási szükségük lett, mert váratlanul érte őket annak idején a diagnózis, és néhány nap alatt fordult fel az életük. A négyfős család megszokott hétköznapjaiba bekúszott a bizonytalanság és a félelem.

A Bátor Táborban töltött idő azonban átírta bennük mindazt, amit addig a betegségről gondoltak.

„Zoé öt és féléves volt, amikor megkaptuk a diagnózist az agydaganatról. Korábban semmi nem utalt rá, csak egy éven belül kétszer fájt a feje”

– idézi fel Zita a történteket.

A betegség megváltoztatta a család életét

Először migrénre gyanakodott a gyermekorvos, ezért tovább küldte őket neurológiai vizsgálatra, ami után MRI-t javasoltak. Ekkor derült ki, mi okozta a fejfájást.

„Ijesztő volt, nem voltunk felkészülve rá”

– mondja az édesanya. Másnap már újabb vizsgálatok, konzíliumok, majd a műtét következett. Olyan gyorsan követték egymást az események, hogy a családnak szinte ideje sem maradt arra, hogy átgondolja, mi is történik velük.

A műtét szerencsére sikeres volt, ám a nehézségeik itt nem értek véget. A beavatkozás után hosszabb kórházi tartózkodásra és a gyógyszeres beállításra volt szükség.

Zoé azóta is naponta négyszer kap gyógyszert, és a rendszeres kontrollvizsgálat is a család mindennapjainak részévé vált.

„Meg kellett szoknunk, hogy az életünk reggeltől estig e körül forog” – mondja Zita.

A kisebbik testvér, Lia ekkor még csak kétéves volt. Amíg Zoé az édesanyjával három és fél hetet a kórházban töltött, ő a nagymamájával volt, hogy az apukája dolgozni tudjon és intézzen minden szükséges feladatot.

A Bátor Táborról az a doktornő beszélt nekik, aki végigkísérte őket ezen az úton. Elmondta, hogy ott olyan családokkal találkozhatnak, akik hasonló megpróbáltatáson mentek keresztül, és ez sokat adhat nekik lelkileg.

Zoé szülei örültek a lehetőségnek, éltek is vele és azóta is hálásak érte a doktornőnek.

A betegg gyerekek szülei nem is sejtik, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

Nem is sejtették, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

A műtét után nem tudták, hogyan kezeljék lelkileg Zoé a betegségét és mindazt, ami ezzel jár. Kíváncsiak voltak, mi vár rájuk.

Már a Bátor Táborba érkezésük pillanata is emlékezetes maradt számukra, olyan szeretettel fogadták őket a cimbik, vagyis az önkéntesek.

„Azonnal különlegesnek éreztük magunkat” – meséli Zita „Az első percekben családi fotó készült rólunk, amiből az egyik foglalkozáson közösen készítettünk egy nagy plakátot, ami azóta is az otthonunk dísze. Ezek az apró gesztusok rögtön azt üzenték: itt fontosak vagyunk, itt jó helyen vagyunk.”

A táborban a gyerekeket korosztályuk szerint csoportokra osztották, így Zoénak és Liának is külön programjai voltak. A szülők pedig a sorstársaikkal beszélgethettek, olyan szülőkkel, akik pontosan értették a helyzetüket.

Különösen sokat jelentett nekik az, hogy olyan családokat is láttak, akik már előrébb jártak ezen az úton.

„Ez erőt adott nekünk: hinnünk kell abban, hogy minden rendben lesz”

– mondta Zita.

Bátor Tábor közösségi élmények

Az igazi fordulópontot egy csoportfoglalkozás hozta el

Minden szülő kapott egy papírt, amire fel kellett írnia, mit szeretne a táborban hagyni, és mit vinne haza onnan.

„Azt írtam, a nyugalmat vinném magammal, a félelmeimet pedig a táborban hagynám.”

A papírtól később jelképesen megszabadultak – ezzel együtt annak a tehernek egy részétől is, amit hónapok óta cipeltek.

„Akkor úgy éreztem, valóban elengedhetem a problémákat.”

Ez az élmény nemcsak neki adott erőt. A férjével együtt azt látták a többi szülőn, hogy ők is ugyanúgy felszabadultak a számukra biztonságos közegben, ahol nem kell magyarázkodni, nem kell erősnek látszani, és nem kell állandóan készenlétben lenni.

A táborban működő minikórház, az egészségügyi stáb és az itt dolgozó önkéntesek mind azért vannak, hogy a gyerekek és a családok teljes testi és lelki biztonságban érezzék magukat, így a szülők ténylegesen tudnak hosszú idő után magukra és egymásra figyelni.

Meghatotta őket a cimbik kedvessége és a Bátor Táborban dolgozók profi hozzáállása is, amivel Zoét nem betegként, hanem gyerekként kezelték.

Bár Zoé a Családi Táborban még nem oldódott fel azonnal, a programok így is mély benyomást tettek rá.

A lovas foglalkozás különösen emlékezetes maradt számára. A saját korosztályával akkor még nem sikerült közelebb kerülnie, de a cimbikkel és a felnőttekkel jól érezte magát. A szülein pedig azt látta, hogy nyugodtabbak lettek, nem aggódtak annyit, csökkent a feszültség és ez rá is jó hatással volt.

Együtt mindent legyőz a család

A tábor egyik játékos programja a család életének szimbólumává vált. Mindenki jelmezbe öltözött, és a színpadon egy-egy jelenetet adtak elő. Zita és a férje királynőként, illetve királyként küzdött meg a hercegnőkkel, vagyis a lányaikkal együtt a sárkánnyal. A mese mögött egy valós felismerés húzódott meg.

„Ott mi is elhittük, hogy ezzel az erővel felvértezve mindegy, mi jön, megküzdünk vele” – idézi fel Zita. „Történhet bármi, a férjemmel hős lovagként szállunk vele szembe, és nem engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem.”

Ezt az erőt vitték magukkal haza: a félelem ne vehesse át az irányítást.

A Bátor Tábor a gyerekek hozzáállását is átírta

Később Zoé már önállóan is részt vett a táborban, és ezek az alkalmak még inkább megmutatták, milyen sokat jelent számára ez a közeg. Annyira szerette, hogy otthon is lelkesen mesélt róla a húgának: az esti programokról, a lovaglásról, a „bátorkodásról”, azokról a pillanatokról, amikor a szabályok mellett is jut hely a felszabadult gyereklétnek.

Az első önálló tábor után egyértelmű változást láttak rajta. „Zoé sokkal nyitottabb lett mások felé” – mondja Zita.

A táborban össze is barátkozott egy kislánnyal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot.

Közben Lia akkorára nőtt, hogy szülők nélkül táborozhatott a testvérével. Zitáék bíztak benne, hogy a közös élmények még közelebb hozzák a lányokat egymáshoz. Valóban így történt a Bátor Tábor Testvér Táborában.

Bár a két testvér különböző személyiség – Zoé megfontolt, higgadt, Lia cserfes és örökmozgó –, a tesós tábor mindkettőjüknek sokat jelentett. Közösen alkottak, figyeltek egymásra, és olyan emlékeket szereztek, amelyek csak a kettejüké.

Az egyik legkedvesebb ezek közül a tábortánc, amit a lányok otthon az édesanyjuknak is megtanítottak. Néha hárman táncolják el, már ez is az életük része.

Lia számára a testvértábor azért is volt fontos, mert segített még mélyebben megértenie a nővére helyzetét. A családban mindig nyíltan beszéltek a betegségről, sosem érezte magát kizárva, ám a tábor új nézőpontot adott neki. „Amikor hazajöttek, Lia azt mondta, most már érti, Zoé miért szeret a Bátor Táborba járni, és mitől érzi ott magát másnak.”

Életre szóló élmény

Zita szerint a Bátor Tábor legnagyobb ajándéka talán az volt, hogy segített nekik átkeretezni a velük történteket. Nem a betegség ténye változott, hanem a hozzáállásuk. „Megerősített bennünket abban, hogy mi döntünk arról, hogy folyamatosan félelemben élünk-e, vagy meglátjuk az élet pozitív oldalát is.”

Azoknak a családoknak, akik beteg gyereket nevelnek és még nem jártak a Bátor Táborban, Zita szívből ajánlja, hogy éljenek a lehetőséggel.

„Mindenképpen látogassanak el a táborba, és tapasztalják meg, milyen ebben az elfogadó és védett közegben lenni, ahol képtelenség nem mosolyogni.”

Mert van egy hely, ahol mindenki azon dolgozik, hogy a családok legalább egy kis időre letehessék a terheiket.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez.

Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak!

Adószámuk: 18107913-1-41

Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyermek élhessen át gyógyító élményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: ruandai gyerekek éneklik a KFT Afrika című dalát
A ruandai gyerekek örömmel és elképesztő fantáziával dolgozták fel a KFT dalát. Az egész egy magyar önkéntes ötletéből indult, de ami utána történt, arra senki sem számított.


A KFT legendás slágerét, az Afrikát éneklik magyarul ruandai utcagyerekek egy videón, ami február elején valósággal letarolta a magyar internetet.

A megható produkció mögött azonban egy sokkal mélyebb történet húzódik meg. A Közel Afrikához Alapítvány számolt be arról, hogy

a felvétel ötlete egy magyar önkéntestől, Tóth Szabolcstól származik, aki megmutatta a számot a gyerekeknek. A többi már az övék: maguktól kezdték leszedni a magyar szöveget, majd jöttek az ötletekkel.

Eljátszották a puputevés részt, belevittek akrobatikát, sőt, az elejére egy edényeken dobolt ritmust is rögtönöztek. Minden, ami a videón látható, az ő kezdeményezésük és fantáziájuk eredménye.

A videóban szereplő gyerekeket a Közel Afrikához Alapítvány önkéntesei támogatják, együttműködve a helyi Akagera Good Neighbors szervezettel. A közös zenélés mellett a mindennapokban is segítik őket: korrepetálnak, sportolnak, drámajátékokat játszanak velük. A cél a stabil háttér megteremtése és az iskoláztatás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Évtizedek után egy régi levél segítségével találta meg svéd és norvég rokonait a gödi Topház egykori lakója
A lebénult férfi családi kapcsolatai a szülei halálával teljesen megszakadtak. Gondozója egy véletlenül megtalált boríték alapján írt a rokonoknak, akik azonnal válaszoltak. A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki.


A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy egy egykori intézeti lakó, Raymund újra kapcsolatba került a családjával. A bejegyzés szerint Raymi „majdnem 40 évig élt intézetben”. Azt írják, a férfi gyermekkorát a családja körében töltötte, de 1979-ben, 14 éves korában a szüleinek be kellett adnia őt a halmozottan sérült gyerekeket gondozó gödi Topházba.

A poszt szerint az intézményt az államtól 2018-ban vették át. A Szeretetszolgálat állítása szerint a valaha kerekesszékkel közlekedő Raymi addigra már ágyhoz kötött beteg volt, mivel egy baleset miatt mind a négy végtagja lebénult.

A szervezet szerint az egykor szebb napokat látott, de 2018-ra már erősen leromlott állapotú, korszerűtlen intézetet végleg bezárták, és a közel 200 lakóját kis létszámú, családias környezetben helyezték el. Raymit tizenegy társával együtt egy frissen felújított veresegyházi családi házba költöztették. A poszt úgy fogalmaz, a körülmények ellenére Raymi időnként szomorú volt, mert a családi kapcsolatai idős szülei halála után megszakadtak. A hiányt egy svéd zászlóval díszített pólóval igyekezett pótolni, mert úgy tudta, vannak rokonai Svédországban.

A bejegyzés szerint a sejtése beigazolódott.

„Igaza volt. Kollégáink a régi intézmény felszámolásakor találtak az irattárban egy Rayminak címzett levelet, amelyet valaha Oslóban adtak fel. Talán most is ott élnek még azon a címen hozzátartozói? Raymi gondozója írt pár sort arról, hogy a férfi új helyre költözött, egy róla készült fotóval együtt borítékba tette, és postára adta”

– idézik fel a posztban.

„Pár hét múlva csoda történt. Rayminak levele érkezett, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő: az egyik Svédországból, a másik Norvégiából! Az unokatestvérei írtak kedves üzenetet neki, lerajzolták az egész családfát, és küldtek magukról sok-sok fényképet is, a hátukra gyöngybetűkkel ráírva, hogy hol készült, és kiket ábrázol. Raymi boldogsága határtalan volt” – áll a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bejegyzésében.

A poszt azzal zárul, hogy a rokonok azóta is tartják a kapcsolatot a férfival.

„A svéd és norvég rokonok azóta is tartják vele a kapcsolatot, születésnapjára zenélő, világító üdvözlőlapot és egy doboz csokit, Valentin-napra pedig szívecskés képeslapot küldtek neki. Ezeket a kincseket Raymi az ágya melletti polcon tartja, hogy bármikor nézegethesse őket, amikor csak kedve tartja. A tervek szerint a családja nyáron személyesen is meglátogatja majd. A találkozás örömére a kollégáink már tervezik a bográcsos kerti partit, hogy a svéd és norvég rokonok megtudják, milyen az igazi magyar gulyás.”

A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2018 nyarán vette át a fenntartói feladatokat, és megkezdte a nagy intézmény kiváltását kis létszámú, közösségi alapú lakhatás irányába. A folyamat részeként 2024 szeptemberében új lakóépületeket adtak át Gödön, amivel az egykori Topház épületének kiürítése lezárult, 2025 júniusában pedig a komplexum új nappali ellátó épülete is megnyílt.

Az átalakítás során az MMSZ több családi házat vásárolt és újított fel Gödön, Erdőkertesen, Veresegyházon és Őrbottyánon, ahol 8–12 fős lakóközösségek élnek 24 órás szakmai jelenlét mellett. A költözések előtt hónapokig készítették fel a lakókat, akiknek lehetőségük volt megismerkedni jövőbeli otthonukkal. A Gödről kivált lakók egy része ma a 2022-ben létrehozott támogatott lakhatás hálózatában él, amely 56 férőhelyen, több házban biztosít személyre szabott ellátást súlyosan, illetve középsúlyosan fogyatékos embereknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET: