„A jótékonyság a legtöbb embernek csak karácsonykor jut eszébe, de a tarnabodi családok januárban és februárban is nélkülöznek, na akkor megyünk mi”
Utoljára a 2000-es évek végén a Kékfény riportereként jártam a Heves megyei zsákfaluban, Tarnabodon. Akkoriban sok súlyos bűncselekmény történt arrafelé, de azóta nagyot fordult a világ a településen. Ennek ellenére Tarnabodon még mindig sok család él mélyszegénységben.
A település 2004-ben csatlakozott - elsőként – a Máltai Szeretetszolgálat „befogadó falu” programjához.
Akkor kezdtek hajléktalan családokat költöztetni Tarnabod üres házaiba, ezzel sokszáz reményvesztett ember kapott lehetőséget és segítséget az újrakezdéshez.
A Máltai Szeretetszolgálat azóta óvodát, iskolát, tanodát, gyerekházat nyitott és sokat segít a falu 150 nélkülöző családjának és 250 gyerekének a TaMi, vagyis a Tarnabod és Mi nevű szociális egyesület is.
TaMi
A szeretetszolgálat jelenlét programja 10 éve indult a település legszegényebb gyerekeinek megsegítésére. Erről írt cikket 2011-ben az egykori Népszabadság újságírója, Valaczkay Gabriella.
„Úgy jött vissza, hogy figyelj, ott olyan szegénység van, hogy muszáj gyűjtenünk. Aztán ottragadtunk Tarnabodon. 2015 óta egy fix keménymagból álló önkéntescsapattal. Őket választottuk, őket segítjük” - meséli Szemere Katalin, a TaMi vezetője, aki 9 évvel ezelőtt vette át a stafétabotot volt kolléganőjétől, azóta ő irányítja a civil összefogást.
Évek óta közelről látja a település lakóinak kilátástalanságát, és minden erőfeszítésével azon dolgozik, hogy segítséget nyújtson – önkéntes társaival együtt - a mélyszegénységben élő helyieknek, különösen a gyerekeknek.
„Mindenki választhat magának egy szegény falut és segíthet, mi Tarnabodot választottuk”
A kistelepülés, Egertől mindössze félóra, Budapesttől nem sokkal több mint 1 óra autóútra van. A városok közelsége ellenére az itt élők még mindig nehezen találnak munkát a környéken, a helyiek 90 százaléka roma, sok család közmunkából tart el 8-9 gyereket.
„2011-15-ig csak évente egyszer, karácsonykor mentünk Tarnabodra. Vittünk egy hatalmas nagy adományt. Több tonnányit. Aztán úgy éreztem, hogy nincs erőm több ilyen gigantikus gyűjtést szervezni, és azon töprengtem, mi lenne, ha inkább főznénk a falunak. De nem kispályásan, hanem 500-600 adag ételt.”
Az ötlet bevált. Az egyesület azóta is évente legalább hatszor szervez főzést a faluban. Évente egyszer főzőversenyt is tartanak, ahol a helyi csapatok is megmutathatják a tarnabodi gasztro ki mit tud-on, hogy mire képesek. Az alapanyagokat természetesen ilyenkor is a TaMi szállítja. A verseny zsűrielnöke mindig egy neves séf, hol Segal Viktor, hol Sajben Csaba, hol pedig Serényi Zsolt. Segal Viktor nemrég eldöntötte, hogy segít a helyi iskolai konyha eszközparkjának felújításában is. Pár hete kombiautónyi adományt szállított a faluba egy konyhai eszközöket árusító cég jóvoltából: tányérokat, evőeszközöket, poharakat, termoszokat, vizes kancsókat, kisebb edényeket és hatalmas lábasokat.
„Mi vagyunk a kilátó a világtól elzárt tarnabodiaknak”
Az egyesület 20 önkéntesének munkája azonban nem merül ki ennyiben. Tagjaik között van díszlettervező, informatikus, jogász, felszolgáló és több újságíró is.
„Amikor lemegyünk, mindig szervezünk programokat, Földi Andrea jelmeztervező is csinált már kézművesfoglalkozást, de vittünk kifejezetten mélyszegénységben élő gyerekeknek kialakított szabadulószobát, és nagy sikere volt a Kárász Eszter, Oláh Gergő vagy Farkasházi Réka és a Tintanyúl koncertjének is.”
Ami azonban még ennél is fontosabb, mondja Szemere Katalin, hogy rengeteget beszélgetnek a helyiekkel, élő kapcsolataik vannak a családokkal, tudnak a gyerekek problémáiról, és ahol lehet, segítenek.
„Nagyon kedvelt programunk a bizsubörze, van egy DM-es önkéntesünk, ő és kollégái a társadalmi felelősségvállalás programjuk keretében mindig Tarnabodot támogatják. Főleg pelenkákkal, de küldenek sminkmintákat, mi meg gyűjtünk bizsukat, és ezeknek óriási nagy sikerük van mindig, ilyenkor olyan a falu, mintha majális lenne.”
