KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Szívmelengető taxis történet terjed az interneten

Egy taxisofőr igaz története az utolsó útjára induló idős néniről. Tényleg megható olvasmány!

Link másolása

Megrendítően szép írás terjed a Facebookon egy taxisofőrről, illetve az utolsó útjára induló néniről. Érdemes elolvasni, tényleg könnyeket csal a szemetekbe!

"Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.tax

Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.

- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.

- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.woman-208723_640

- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.

- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.

Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.

Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni. Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt. Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:

- Most már mehetünk. Elfáradtam.

Szótlanul haladtunk a megadott címig. Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

- Semmivel – feleltem.

- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.

- Vannak más utasaim is – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.rear-mirror-491417_640

- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. - Köszönöm.

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót. Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül? Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el..."

Ha szerinted is gyönyörű volt a történet, oszd meg az ismerőseiddel is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Kórház helyett a rendőrségre vitte az idős nénit egy győri taxis, kiderült, hogy jól tette
Korábban egy buszsofőr is megmentette már Erzsi nénit, aki nem tudta pontosan megmondani, hogy hol lakik.

Link másolása

Csak a taxis józanságán múlt, hogy nem indult el Győrből Budapestre az autóba ülő 85 éves nénivel, írja az Új Szó. Erzsi néni még kedden reggel 6 órakor intette le Krakovszki Zsolt taxiját, akinek gyanús lett, hogy nyugdíjas még soha ilyen jól fizető fuvart nem kért tőle. A Duna Taxi sőfőrje ezután a rendőrségre vitte a nénit, ahol kiderült, hogy jól döntött.

„A kórháznál vettem fel a nénit, és azt mondta: Budapestre szeretne menni, mert a kórházból oda küldték. Nem tudta megmondani, hová kellene mennie. Ekkor már szinte biztos voltam benne, hogy itt baj van. A „legnagyobb kórházba” kérte, talán a Honvéd-kórházra gondolt, de amikor azt kérdeztem, van-e esetleg beutalója vagy bármi dokumentuma, a válasz nem volt és a gyereke számát sem tudta megadni. A diszpécsernek jeleztem, hogy a Zrínyi utcába kellene mennem, jóváhagyták és odavittem a nénit a rendőrségre. Szerencse, hogy minden jól alakult”

– mondta a lapnak a győri taxis.

Miután a történetet a Facebookon is felkapták, nem sokkal később kiderült, hogy korábban egy buszsofőr is megmentette már a demens nénit. A posztban a család barátja azt írja, hogy egy utas szemtanúja volt, amint a néni a sofőrtől azt kérdezi, merre van a Kisfaludy-ház és a Belváros. A buszos útba igazította, hogy épp az ellenkező irányba, ám az indulás után rossz érzése támadt, és visszament a néniért.

Erzsi néni ekkor sem tudott válaszolni a kérdésekre, csak az derült ki, hogy egy felújított iskola közelében lakik. Némi keresgélés után végül sikerült hazajuttatni az idős hölgyet.

A posztot azzal zárják, hogy Erzsi néni állandó felügyelete még nem megoldott, ezért a jövőben könnyen keveredhet hasonló helyzetekbe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
Örökbe fogadtak a tanárai egy amputált kisfiút, akivel teljes lett a család boldogsága
Nate egy örökletes genetikai betegségben szenved, emiatt amputálták a lábait, az egyik karját és több ujját is.

Link másolása

Örökbe fogadta amputált karú, de mindig pozitív diákját egy connecticuti tanárházaspár, írja a People. A 10 éves Nate annak ellenére örök optimista, hogy betegsége miatt három éve térd alatt amputálták a lábait, a teljes bal karját, valamint két és fél ujját a jobb kezén.

Tim Riccio szerint a kisfiú a történtek ellenére mindig nyitott és kitartót, ráadásul az amputáció ellenére mindig megtalálja a módját a boldogulásnak. Nate még akkor is optimista maradt, amikor 2019 szeptemberében sürgősségi műtétet hajtottak végre rajta, hogy elejét vegyék a karjában terjedő fertőzés burjánzásának. Tim és felesége, Jenna többször is meglátogatták a kórházban. Ott derült ki, hogy a fiút néhány nappal korábban kiemelték a családjából, mert nem gondoskodtak róla megfelelően.

Nate sarlósejtes vérszegénységgel küzd, mely egy örökletes genetikai betegség, melynek során a szervezet instabil vörösvérsejteket termel. Miközben a normális vörösvérsejteket 90-120 nap után pusztítja el a lép, ezeket már 10-20 napot követően. A felgyorsuló folyamat következtében pedig vérszegénység alakul ki.

A kórházból távozást követően az amputált kisfiút egy közeli nevelőotthonban helyezték el. Ekkor merült fel Jennában, hogy örökbe fogadná az iskolához közeli otthonában Nate-et. Három hónappal később Tim megkérte kollégája kezét, az esküvőn pedig Nate vitte az oltárhoz a gyűrűt. Tavaly februárban pedig a kisfiúnak már testvére is született.

Nate az elmúlt években szabályosan kivirágzott Jenna és Tim mellett. Míg korábban csak kerekesszékben tudott közlekedni, mostanra már műlábakon sétálgat. Ugyan még nem teljesen gyógyult meg és több műtét vár rá a jövőben, az örökbefogadó anyukája szerint napról napra jobban van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Rossz volt látni, ahogy az emberek a kukából ettek” – A budapesti büfés, aki senkit sem hagy éhezni
Pintér Péter, a budapesti Bakancsos utcai bolhapiac büféjének üzemeltetője a rászorulókon kívül a gyerekeknek is kedveskedik: minden gyereknek ad egy ajándék palacsintát.

Link másolása

Nem hagy senkit éhezni, aki rászorulóként kér tőle ételt, az mind kap. A gyerekek pedig külön figyelemben részesülnek, hiszen minden gyermeket, aki nála jár, megajándékoz egy palacsintával.

Nem rég, még karácsonykor 500 adag ételt osztott ki rászorulóknak, de már újabb segítségen töri a fejét Pintér Péter, a budapesti Bakancsos utcai bolhapiac büféjének tulajdonosa. De amíg nem rukkol elő újabb ötletével, addig sem marad éhen senki, aki felé jár.

„Ez úgy kezdődött, hogy amikor másfél éve megvettem a büfét és megnyitottunk, akkor láttam embereket, ahogy a kukából ettek. Rossz volt látni, így mindig, amikor észrevettem, hogy nyitják fel a kuka fedelét, odamentem és mondtam, hogy ebből elég, nem kell a kukából enniük, jöjjenek oda hozzánk, és amit megkívánnak, azt mi szívesen odaadjuk nekik. Nem kértünk érte pénzt”

– meséli Péter.

A rászorulókon kívül jelenleg a gyermekeknek kedveskedik a 17. kerületi büfé tulajdonosa, ugyanis minden gyermek, aki nála jár, kap egy ajándék palacsintát. Közben már újabb segítségen töri a fejét, a következő terve az, hogy a nagycsaládosoknak fog majd kedvezni. A büféből egyébként mindig elégedetten távoznak az emberek. Vannak vendégei, akik messzebbről érkeznek, még a Felvidékről is jönnek hozzá enni, hiszen híresen finom többek között a lángos, a rántott hús és az adagok is hatalmasak. De egyébként magára a bolhapiacra való kilátogatás is egy jó családi program lehet.

„A piac sem volt ám mindig ilyen. Mielőtt a mostani tulajdonosok átvették volna a helyet, azért ez itt csikágó volt. De ma már teljesen normális lett a hely, családok nézelődnek itt, elég sok minden megtalálható a bolhapiacon, jó kis hétvégi program ez kicsiknek, nagyoknak”

– mondta Péter.

A büfés szívében pedig mindenkinek van helye, szeretettel fogadja a hozzá érkezőket. Egyébként nem mindig volt ez így, hiszen sokáig az éjszakában dolgozott, többek között kidobóemberként. Mára azonban felhagyott az éjszakai élettel és azon kívül, hogy a családjának él, büféje folyamatos fejlesztésén dolgozik, és közben pedig segíti a rászorulókat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
Újszülött kisfiút hagytak egy babamentő inkubátorban Hatvanban
A kisfiú egészséges, a Szombati Martin nevet kapta.

Link másolása

Szombaton hajnalban egészséges újszülött kisfiút hagytak a hatvani Albert Schweitzer kórház babamentő inkubátorában – írta Facebook-oldalán a kórház.

A kisgyermek melegen volt öltöztetve, vastag takaróba tekerve. Szombati Martinnak nevezték el a kórház munkatársai.

A baba testsúlya 3900 g, és 52 cm-rel jött a világra. Az inkubátorban hajlani 2:18-kor helyezték el. A posztban megjegyzik, hogy Martin a hatodik újszülött, akinek a hatvani kórház kihelyezett inkubátora új lehetőséget adott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk