KÖZÖSSÉG
A Rovatból

"Szeretném, ha hozzámennél a férjemhez" - a haldokló feleség megindító levele

Amy Krouse Rosenthal amerikai írónő megható levelét a New York Times közölte először. Azóta milliók olvasták.


A sikeres chicágói írónőnél idén állapították meg, hogy petefészekrákja végső stádiumú, gyógyíthatatlan.

A háromgyermekes anyuka a randioldalak stílusában írt levelében próbál meg férjének párt találni, miután ő már nem lesz.

A teljes levél

"Próbálkozom már egy ideje, hogy megírjam ezt a történetet, de a morfium hiánya és az ízletes sajtburgerek (mit nekem 5 hét igazi étel nélkül?!) teljesen leszívták az energiámat - és az írással kapcsolatos eltökéltségem is. Hozzáteszem, az időszakos mikroalvások is visszatartanak a feladat gyors befejezésétől. Akárhogy is, bevallom, ez valamilyen formában élvezet számomra, olyan, mint egy kábítószeres delírium.

Mégis tartanom kell magam a határidőhöz, mely jelenleg elég nyomasztó. Addig kell ezt őszintén elmondanom nektek, amíg kitüntettek figyelmetekkel és szívverésetekkel.

"
A legkülönlegesebb ember felesége vagyok már 26 éve. Még 26 évet terveztünk együtt eltölteni.

Akartok egy beteg viccet hallani? Egy házaspár besétál a sürgősségire 2015 szeptember 5-én, késő délután. Pár órával később, és a tesztek elvégzése után a orvos tisztázza, hogy a feleség szokatlan fájdalmainak oka a jobb oldalon nem vakbélgyulladás, hanem petefészekrák.

Ahogy a pár hazafelé tart szeptember 6-án reggel, valahogy a ködös sokkból ráeszmélnek, hogy a nap, amikor megtudták a végzetes igazságot, egybeesik legfiatalabb gyermekük kirepülésével. Három gyermekük közül ugyanis már egy sem lakik otthon.

Megannyi terv vált köddé aznap.

Illusztráció az eredeti cikkhez

Nem lesz dél-afrikai családi utazás a szülőkkel. Nincs már értelme megpályázni a Loeb-ösztöndíjat a Harvardon. Nincs ázsiai álomnyaralás édesanyámmal. Nincs több írótalálkozó a csodálatos indiai, vancouveri és jakartai iskolákban.

"
No wonder the word cancer and cancel look so similar.*

(*A rák és a törlés - ez esetben egy tervezett program - szavak hasonlóságán alapuló nyelvi játék.)

Ekkor léptem életem új szakaszába, a "B Tervbe" (újabb nyelvi játék, angolul ugyanis a 'B' kiejtve 'be', vagyis: Plan 'Be', tehát 'légy', 'lenni'), amely csak a jelenben él. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek azt az úriembert, akiről ez a levél szól: Jason Brian Rosenthalt.

"
Könnyű belezúgni. Én is megtettem egyszer.

Hadd fejtsem ezt ki: John bácsi, édesapám legjobb barátja egy nyári táborból ismerte Jasont és engem is külön-külön. Én akkor nem ismertem őt, akkoriban a keleti országrészbe mentem egyetemre, majd dolgozni is. Mikor visszatértem Chicagóba, John bácsikám szervezett egy vakrandit, Jasonnek és nekem.

Mindez 1989-ben volt. Csak 24 éves voltam. Nem vártam semmit ettől a kapcsolattól, de amikor kopogott az ajtómon azt gondoltam: 'Hűha, van ebben a férfiban valami nagyon szerethető.' A vacsora végére már tudtam, hogy feleségül akarok menni hozzá.

És Jason? Nos, ő egy év múltán tudta meg.

Sosem voltam Tinderen, de csinálok Jasonnek egy profilt most azonnal, az együtt töltött idő tapasztalataiból táplálkozva. Nem kevesebb, mint 9490 napról van szó. Először az alapokkal kezdem: körülbelül 178 cm magas, 72 kilogramm súlyú, szőkésbarna hajjal és mogyorószínű szemekkel.

Igen elegánsan öltözik, alkalomhoz illően. Justin és Miles, a két legkisebb fiunk mindig kölcsönveszik a ruháit. Akik ismerik, vagy csak egy pillantást is vetnek rá, tudják, hogy kitűnő ízlése van a zoknikhoz. Fitt, és élvezi ha formában van.

Ha a lakásunk beszélni tudna, nem tartaná magában, hogy Jason hátborzongatóan praktikus. Kiválóan főz. Imádom amikor hazatérve a munkából hoz nekem egy kis olívabogyót sajttal, mielőtt nekiáll a vacsorának. Szereti az élőzenét is, ez a kedvenc időtöltésünk közösen. A 19 éves lányunk, Paris inkább vele megy koncertre, mint bárki mással.

Az első memoárom írása közben a szerkesztő azt mondta, hogy szeretné ezt a karaktert jobban megismerni. Természetesen elfogadtam volna, mivel Jason elbűvölő. De mondhatta volna azt is, hogy szeretném Jasont jobban megismerni. 'Tegyünk még bele Jasonból!'

"
Lenyűgöző apuka, kérdezzetek meg bárkit. Azt a fickót a sarkon. Kérdezzétek meg! El fogja mondani. Ja, és a levegőben fordítja meg a palacsintát!

Amúgy fest is. Szeretem a festészetét. Igazából művésznek hívnám őt, ha nem lenne jogi diplomája, ami egy belvárosi irodába kényszeríti reggel 9 és délután 5 között. Úgy értem kényszerítette, amíg nem voltam beteg.

Amennyiben egy álmodozó, ámde mégsem teketóriázó útitársat keresel, Jason a te embered. Vannak még passziói, főleg a kis dolgokhoz vonzódik: kóstolókanalak, bögrék, szobrok párokról, amint egy padon ülnek - amilyenek kapcsolatunk kezdetén voltunk.

Bizony ilyen Jason: az első terhességem ultrahangvizsgálata közben egy csokor virággal érkezett. Mindig korán kel, és vasárnaponként egy különc arckifejezéssel üdvözöl reggelente a kanalak, a korsók és a banánok közül.

Ő az, aki a benzinkútról vagy a kisboltból visszatérve annyit mond: "Nyújtsd a tenyered!" és voilá, máris ott terem egy kis édesség.

"
Azt hiszem eleget tudsz róla, hogy a Tinderen jobbra húzd. Vagy várj! Mondtam már, hogy hihetetlenül sármos? Az arca végtelenül hiányozni fog...

Mindez úgy hangzik mint egy tündérmese a herceggel, és nem állunk messze tőle. Az alatt a 25 év alatt, amit együtt töltöttünk, a szokásos ház körüli ügyes-bajos dolgokon kívül csak a betegségem húzta keresztül a számításainkat. Micsoda pech!

A legutóbbi memoáromban (melyet teljes egészében a diagnózisom előtt írtam) megkértem az olvasókat, hogy küldjenek tetoválásmintákat, melyekkel összeköthetik magukat az íróval, jelképesen, tintával. Teljesen komolyan gondoltam, és a beküldőktől is ezt a komolyságot vártam. Több száz minta érkezett, majd pár héttel az augusztusi publikáció előtt hallottam egy 62 éves milwaukeei könyvtárosról, Paulette-ről. Ő csak ennyit tanácsolt: "még többet". Első könyvemből vette, amiben kifejtem, hogy az első szavam a "more" volt kiskoromban. Most úgy tűnik ez lesz az utolsó is.

Szeptemberben Paulette ideutazott a chicagói tetoválószalonba. Neki is csináltak egyet a bal csuklójára, míg az enyém a bal alkarom alá került, a lányom kézírásával. Ez volt a második tetoválásom. Az első, egy kiskapitális "j", 25 éve a könyökömön van, bizonyára kitaláljátok, kihez kapcsolódik. Jasonnek is van egy: "AKR".

"
Több időt szeretnék Jasonnel tölteni. Ugyanennyit a gyerekeimmel is.

Szeretnék csütörtök esténként a Green Mill Jazz Clubban Martinit kortyolgatva szórakozni. Ez azonban nem fog megtörténni. Talán csak pár napom van ezen a bolygón. Szóval miért csinálom ezt?

Valentin-napra csomagoltam be ezt a levelet. Nem virágot szeretnék kapni: abban reménykedem, a megfelelő személy elolvassa majd, megtalálja Jasont, és kezdődik egy új szerelmi történet.

Ehhez szándékosan hagyok itt egy üres helyet, hogy tiszta lappal induljatok el a megérdemelt, álomszerű utazásotokon.

Forrás: NY Times


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk