KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Nem a mi szégyenünk, hanem az országé, hogy ennyien állunk sorban” – riport az Ökumenikus Segélyszervezet ételosztásáról

Az egy hétig tartó szeretetvendégség minden napján rengetegen voltak: hajléktalanok mellett sok olyan ember is, akinek fedél ugyan van a feje felett, de nagyjából ez minden, amivel jobb a helyzetük.


„Hárman élünk egy háztartásban, a számlák befizetése után 50 ezer forintunk marad egy hónapra. Hó elején még tudok venni egy kis darab húst, hogy abból két-három napig legyen étel. Ha ez elfogy, leginkább margarinos kenyeret, zsíros kenyeret és hasonlókat eszünk.”

Így kezdi a történetét Andrea, akit az Ökumenikus Segélyszervezet hagyományos adventi ételosztásán – vagy ahogy ők hívják, szeretetvendégségén – szólítunk meg. Csepelen vagyunk, a HÉV végállomásától nem messze, ahol december 17-e és 22-e között napi ezer adag enni- és innivalót osztottak ki. Az étel mellett feldíszített, fűtött sátor és karácsonyi zene is várta a rászorulókat.

A meghirdetett kezdési időpontban már hosszú sor kígyózik a sátor előtt, de folyamatosan érkeznek az osztás kezdete után is. Sőt, sokan többször is végigállják a sort, hogy hozzátartozóiknak is vihessenek ételt, mivel egyszerre mindenki csak egy adagot kaphat.

Minden sokkal nehezebb lett

Andrea férje mélyvénás trombózissal fekszik otthon, feleségének az utána járó 50 ezer forint körüli ápolási díj az egyetlen bevétele, dolgozni nem tud mellette. Ebből, illetve a férfi nagyjából 100 ezer forintos nyugdíjából kellene kijönniük havonta – úgy, hogy 8 éves unokájuk is velük él. Az ő családi pótlékját épp intézik, ha megkapják, további 12200 forinttal beljebb lesznek.

Abból a szempontból még így is szerencsésnek mondhatják magukat, hogy a férj közgyógyellátásra jogosult, ezért nem kell gyógyszerre költeniük. Ha nem így lenne, az önmagában 110 ezer forint kiadás lenne havonta, amit egész biztosan nem tudnának kigazdálkodni.

„Le a kalappal azelőtt, amit itt véghez visznek évről évre: mindenki remek munkát végez és az étel is finom” – mondja Andrea az ételosztásról. Annyira hálás a szervezetnek, hogy hiába szorulnak rá, mások által szervezett hasonló eseményekre nem is jár el: mint mondja, nem szeretne „hűtlen lenni”.

Vele szemben egy ismerőse, a végzős középiskolás Dorottya ül, aki most először jár itt. A nagymamája neveli, amióta elvesztette az édesanyját, elmondása szerint nagyon nehézzé vált a helyzetük. Azt nem szeretné elárulni, mennyiből kell kijönniük egy hónapban, de nagyon szűkösen élnek.

Andrea lánya, Viktória is az asztalnál ül a párjával. Az ő helyzetük is nehéz: mivel nem tudta befejezni az iskolát, egyelőre munkát sem talált magának, ezért egyetlen fizetésből kell megélniük. Ezt plazmaadással egészítik ki, amikor tehetik, de ezzel sincsenek sokkal beljebb.

„Próbálok munkát keresni, de nehéz. Az egyik helyre hajnal négyre kellett volna járnom, nincs megfelelő csatlakozás és egy sötét, erdős részen keresztül vezet az út, így a párom és anyukám se engedtek el egyedül.”

Abban mindannyian egyetértenek, hogy az elmúlt években csak egyre nehezebbé vált a megélhetés: hiába nőttek a bérek, az árak ennél jóval nagyobb mértékben emelkedtek. „Nem a mi szégyenünk, hanem az országé, hogy ennyien állunk sorban” – foglalja össze Viktória.

„Ez a Viktornak a szép munkája”

Sándor ötödik alkalommal jár az ételosztáson, a XVIII. kerületből érkezett. Laknia ugyan van hol, de a telkük egyik felét nemrég kisajátították egy építési vállalkozó javára. Próbáltak fellebbezni a döntés ellen, de hiába.

„Akárhová mentünk, mindenhol elutasították a kérelmünket. Ez a Viktornak a szép munkája, írja le nyugodtan.”

Két nevelt gyerekével hárman élnek egy fedél alatt, nagyjából 100 ezer forintból kell kijönniük egy hónapban. Amikor teheti ételosztásokra jár: innen a X. kerületbe megy tovább, ahol egy másik szervezet oszt ételt. Ilyen túrákkal telik számára a december, de az év többi részében is elmegy, ahová csak tud.

László 35 éve hajléktalan, elmondása szerint a családja kitagadta és kisemmizte. Élt az utcán is, jelenleg egy közeli hajléktalanszállón lakik, erről annyit mond, elviselhetőek az ottani körülmények. 25 éve minden évben ott van az ökumenikusok ételosztásán, ezzel minden bizonnyal ő az egyik legrégebbi törzsvendég.

A rokkantnyugdíja 70 ezer forint, emellett részmunkaidőben takarítani jár, amiből 100 ezer forint bevétele van egy hónapban. Az összesen 170 ezer forint el is megy ennivalóra – főleg kenyérre, szalonnára, szalámira – és cigarettára, önálló lakhatásra esélye sincs.

Van, aki már reggel 6-kor beáll a sorba

„Az első egy-két napon általában kevesebben vannak, majd ahogy terjed az ételosztás híre, úgy nő a résztvevők száma, mindig az utolsó napra érkeznek a legtöbben. A sorban állók összetétele vegyes: nemcsak hajléktalanok, hanem egyedül élő idősek és családok is sokan jönnek” – erősíti meg tapasztalatainkat Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója.

Idén harmincadik alkalommal tartanak országos adománygyűjtést advent idején, ennek az egyik legfontosabb eleme az ételosztás. Korábban az angyalföldi Béke tér, majd a Lurdy Ház mögötti parkoló volt a helyszín, de immár tizedik éve Csepelre térnek vissza. A HÉV végállomása mellett található parkoló ideális, mert könnyen megközelíthető, senkit nem zavarnak, és az önkormányzat is támogatja a kezdeményezést.

Az osztás gördülékenyen halad: a tapasztalt kollégáknak köszönhetően a 11 órás kezdéstől számítva fél, de legkésőbb egy órán belül mindenki sorra kerül. Szélsőséges esetben viszont előfordul, hogy valaki már reggel hatkor beáll a sorba, hogy elsőként juthasson ételhez.

Az önkéntesek felkészítése során az első számú szempont a hozzáállás.

„A legfontosabb a kedvesség. Aki idejön, vendégségbe jön, ezért is hívjuk szeretetvendégségnek” – fogalmaz Gáncs Kristóf. A cél az, hogy a rászorulók ne egy mechanikus ételosztás alanyai legyenek, hanem tényleg vendégségben érezzék magukat.

Az ezer adag étel az első napokon általában elegendő ahhoz, hogy mindenki kapjon, sőt aki szeretne, akár többször is sorra kerülhessen. Arra az esetre, ha a meleg étel elfogyna, élelmiszercsomagokkal is készülnek, hogy senki nem távozzon üres kézzel. Amikor a készlet a vége felé jár, a kollégák előre jelzik a sorban állóknak, meddig fog kitartani a készlet.

Gáncs Kristóf

Ismert emberek is közreműködnek az ételosztáson, ottjártunkkor épp Zoltán Erika önkénteskedett

A megélhetési válsággal kapcsolatban Gáncs Kristóf úgy véli, egy ilyen ételosztás nem reprezentatív országos szinten, mivel helyhez kötött, és az egyéni sorsokban megjelennek az egyéni nehézségek is, legyen szó betegségről, válásról vagy a munkahely elvesztéséről.

„Nem a segélyszervezetek a legjobb statisztikai mérők” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az élet nem várt fordulatokat hozhat, és van olyan, aki korábban adományozó volt, később viszont ő maga is rászorulóvá vált.

A szervezet munkája nem merül ki az ételosztásban, mivel úgy gondolják, az étel csak egyfajta enyhítés, nem valódi megoldás. Hosszú távú céljuk az esélyteremtés, amely magában foglalja a munkakeresést és az átmeneti szállások biztosítását.

Az esélyteremtő programjaik hosszabb távúak: szeretnének minél többeknek segíteni munkát és fedelet találni. Jelenleg több mint 300 családdal és 3600 gyerekkel dolgoznak együtt napi szinten, hogy esélyt adjanak nekik a kitörésre.

Ami a finanszírozást illeti, minden napnak van egy „örökbefogadó cége”, amely fedezi a költségek jelentős részét: idén többek között az MBH Bank, az E.ON és Vantage Towers vállalta ezt. Emellett a 1350-es adományvonalon keresztül érkező 500 forintos hívások is hozzájárulnak a működéshez.

A helyszínen naponta 30-40 önkéntes dolgozik, akik között a támogató cégek dolgozói is ott vannak. Számukra ez csapatépítő és érzékenyítő programnak sem utólsó. Mindenkinek megvan a feladata: van aki szívesebben beszélget a vendégekkel az asztalok mellett, míg mások a háttérmunkát szeretik jobban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Már több mint százan jelentkeztek önkéntes babasimogatónak a kistarcsai kórházban maradt csecsemők szeretgetésére
A Flór Ferenc Kórházban hivatalos önkéntes program indul a kórházban maradt csecsemők megsegítésére. Olyan emberek jelentkezését várják, akik időt töltenek a babákkal, ringatják, szeretgetik, megnyugtatják őket és játszanak velük, hogy a kicsik az alapellátáson túl a szükséges szeretetet és törődést is megkaphassák.


Szervezett keretek között, önkéntes szerződéssel és kötelező oktatással babasimogató programot indít a kistarcsai Flór Ferenc Kórház. Az ötletgazda, Balogh Tamás egy Facebook-posztban jelentette be a kezdeményezést, amelynek célja egy országos modell kidolgozása. Azt írta, „a Flór Ferenc kórház lesz a minta kórházunk”.

Múlt héten nagy sajtóvisszhangot kapott a hír, miszerint a kistarcsai kórház csecsemő- és gyermekosztálya öt újszülött kisfiúról gondoskodik, akiket nem vittek haza a születésük után. A kórház közzétette, milyen adományokat – például egyes tápszert, pelenkát és légzésfigyelőt – fogadnak szívesen a babák ellátásához. Az ott dolgozók elmondása szerint azonban a kórházban hagyott babáknak leginkább szeretetre, törődésre, érintésre van szükségük, ehhez kellenének önkéntesek.

„Olyan emberek, akik időt töltenek olyan újszülöttekkel és csecsemőkkel, akik hosszabb ideig kórházban maradnak, mert a szüleik nem tudják vagy nem akarják hazavinni őket. Ölbe venni és ringatni a babát, megnyugtatni sírás esetén, beszélni hozzá vagy játszani velük, bőrkontaktust biztosítani, és úgy általában jelen lenni”

– foglalta össze Balogh Tamás a feladatokat egy ápoló elmondása alapján.

Az ötletgazda közölte, hogy a napokban hosszas és eredményes megbeszélést folytatott a kórház csecsemő- és gyermekosztályának főnővérével, valamint a főorvos jóváhagyásával kötöttek megállapodást. Ennek keretében bemutatják, hogyan is képzelik el a babasimogatást szervezetten, a szabályok betartásával, a megfelelő oktatások elvégzésével. Cél, hogy a program „legfőképpen a babákra nézve biztonságos keretek között legyen megszervezve”.

A jelentkezés feltételeihez tartozik, hogy az önkénteseknek szerződést kell kötniük a kórházzal. A szerződés semmire nem kötelez, viszont kizárólag a szerződés meglétével, és az alábbi pontok teljesítésével lehet csak belépni a babákhoz.

Az önkéntesek a papírok megléte után hivatalos babasimogatók lesznek. Ehhez részt kell venniük egy másfél órás képzésen, amely tűz- és munkavédelmi, adatvédelmi, minőségirányítási, valamint kórházhigiéniai oktatást foglal magában. Emellett szükségük lesz egészségügyi alkalmassági igazolásra is,

amihez EKG-, labor- és mellkasröntgen-vizsgálatokat kell elvégezni. Balogh szerint ezt a kórház soron kívül és azonnal elvégez az önkénteseken.

A babasimogatók a feladatukat fehér köpenyben, hivatalos kitűzővel fogják végezni, és szigorú szabály, hogy a babákról kép, videó és hanganyag rögzítése szigorúan tilos.

Az önkéntesektől heti minimum egy, de lehetőség szerint két óra jelenlétet kérnek, és csak olyanok jelentkezését várják, akik a rendszeres utazást Kistarcsára meg tudják oldani. Az ötletgazda hangsúlyozza: „Egyszeri babasimogatók ne jelentkezzenek. Ez nem turista látványosság”.
Így jelentkezhetsz babasimogatónak:

Írj egy e-mailt Ágoston Ibolya főnővérnek az alábbi címre: agoston.ibolya@florhosp.hu. Az ötletgazda azt kéri, hogy senki ne keresse fel személyesen a kórházat a jelentkezés céljából, ez csak e-mail küldésével lehetséges.

Balogh Tamás nem sokkal a felhívás megosztása után arról tájékoztatott a Facebookon, hogy

alig pár óra alatt már több mint százan jelentkeztek babasimogatónak.

A távlati cél egy olyan egységes rendszer kidolgozása, amelynek a végén, az ország összes kórházban maradt babája mellett ott lesz legalább egy, de remélhetőleg 4-5 babasimogató.

Azt is közölte, hogy már felvette a kapcsolatot a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikaval, de tervben van a Bethesda Gyermekkórház is, és sorban jön majd az ország összes többi kórháza is. A rendszert lassan, de stabilan építenék fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg!” – egy idegen cetlije mentette meg a bírságtól a rosszulléttel küzdő autóst Pécsen
Egy pécsi áruház parkolójában lett rosszul egy férfi, akit kórházba szállítottak, az autója azonban a parkolóban maradt, ahol egy óra várakozás után fizetni kell. Egy szemtanú nemcsak üzenetet hagyott a szélvédőn, de a parkolóőrrel is egyeztetett a méltányosságról.
DKA – Fotó: - szmo.hu
2026. július 06.



„Elvitte a mentő a sofőrt! Ne büntesd meg! Köszi” – ez az üzenet állt azon a kis papírcetlin, ami néhány nap alatt bejárta a magyar internetet. Múlt hét szerdán Pécsen, kora reggel egy áruház parkolójában egy autós rosszul lett, mentő vitte kórházba. Később, amikor visszatérhetett a kocsijához, egy kézzel írt üzenetet talált a szélvédőjén. A cetlit lefotózta és megosztotta a Facebookon, hogy köszönetet az írójának.

„Szeretném szívből megköszönni annak a kedves, ismeretlen embernek, aki ezt a szélvédőmre tette. Ez a figyelmes és önzetlen gesztus igazán megmelengette a szívemet, és mosolyt csalt az arcomra. Jó érzés tudni, hogy vannak még ilyen kedves emberek. Kívánom, hogy az élet sokszorosan adja vissza ezt a jóságot Önnek. Legyen csodálatos napja, és köszönöm még egyszer ezt a szép gesztust!”

– üzente a sofőr a megmentőjének.

A kedves történetről az Országos Mentőszolgálat is beszámolt a Facebookon, a poszt alatt pedig megszólalt a cetli írója, Solymosi-Kisfalvi Anita is. Azt írta kommentben, hogy ott csak az járt a fejében, hogy meg fogják büntetni az autó tulajdonosát, ezért nem sokat mérleget, tette, amit jónak látott. A Blikknek részletesebben is elmesélte, mi történt. Mint mondta, az egyre hangosodó szirénára lett figyelmes a parkolóban.

„Közelebb mentem, és akkor láttam, hogy egy ott parkoló autóhoz érkeztek, ahol egy úr állt, aki a mellkasát szorította. Még be tudta zárni az autóját, aztán betették a mentőbe, én pedig vártam, hogy elviszik-e, vagy sem”

– idézte fel a történteket.

Mivel az áruház parkolójában egy óra várakozás után fizetni kell vagy komoly büntetést kockáztat az ember, Anita cselekedett, miután a mentő elhajtott a beteggel. Először megírta a cédulát, amit a szélvédőre tett, majd felkereste a parkolóőrt is.

„Ismerem Tamást, aki a parkoló autókra figyel, és mondtam neki, hogy egy kórházi kivizsgálás nem csak egy órán át tart, így ne büntesse meg a tulajt. Részemről ez volt a legkevesebb, amit tehettem. Nem azért csináltam, mert viszonzást várnék, egyszerűen így éreztem helyesnek”

– mondta a nő.

A parkolóőr egyetértett vele abban, hogy egy ilyen esetben el lehet tekinteni a büntetéstől.

Az autó sofőrje, Csaba később írásban köszönte meg a segítséget, és elárulta, mi történt vele. „Szívinfarktusra utaló tünetek miatt hívtam magamhoz a mentőt. Munkába menet, vezetés közben lettem rosszul.”

„Abban a pillanatban nem az járt a fejemben, hogy szabálytalan helyen parkolok-e, vagy hogy ezért esetleg büntetést kapok.”

A férfi hozzátette, csak az volt a fontos, hogy minél hamarabb segítséget kapjon. Külön megköszönte Anita kedvességét és emberségét, ami sokat jelentett számára a nehéz pillanatokban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egész falu énekelve virrasztott a partra sodort 18 éves lány holtteste mellett
A Djaul-sziget lakói a közösség hagyománya szerint nem hagyták magára a partra sodort lányt, akinek édesanyját is ugyanott találták meg. A két holttest több mint 200 kilométerre került elő attól a helytől, ahol a két csónak felborult.


A Djaul-sziget egyik falujának lakói egész éjjel énekelve virrasztottak egy 18 éves lány holtteste mellett, akit a tenger sodort partra. A lány annak a múlt szombati pápua új-guineai hajószerencsétlenségnek az egyik áldozata, amelyben két, családokat szállító csónak borult fel. Péntek reggelig kilenc áldozatot találtak meg. A hatóságok ekkorra hivatalosan is az áldozatok felkutatására összpontosító szakaszba léptették a keresést – írja az ausztrál ABC News.

Michael Rangrang helyi tanító szerint a közösség számára természetes volt, hogy nem hagyják magára a lányt.

„Ez a kultúránk része. Ha valaki meghal, tennünk kell valamit” – mondta.

A lány és édesanyja holttestét három nappal a baleset után találták meg, több mint 200 kilométerre a tragédia helyszínétől. A keresésben több mint húsz hajó vesz részt, de a viharos idő és az erős áramlatok nagyon megnehezítik a munkát.

Byron Chan, Új-Írország tartomány kormányzója is beszélt a nehéz körülményekről.

„A holttestek elsodródnak az emberek és a szigetek mellett. Különösen a fiatalabb áldozatoké, mert könnyebbek, így messzire sodorja őket a víz” – mondta.

A kormányzó közölte, hogy nagyobb hajók bevetéséhez a pápua új-guineai haditengerészet segítségét kérte. Rebecca Marigu helyi újságíró arról számolt be, hogy szerdán három holttestet is láttak. Mire azonban a hajó vissza tudott térni értük, a magas hullámok miatt már nem találták őket. A rendőrség cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint kalóztámadás történt. Az egyik azonosított áldozat a helyi egészségügyi hatóság munkatársa volt. Kollégái díszsorfallal búcsúztak tőle.

A tragédia múlt szombat délután történt a Bismarck-tengeren. A két csónak fedélzetén 27 ember, köztük több kisgyerek utazott. A családok a Pangpang Beach Resortban tartott születésnapi ünnepségről tartottak hazafelé, amikor a csónakok felborultak. Csak a két hajóvezető élte túl a balesetet. Hat órán át sodródtak a vízen, mire partot értek.

Ez volt az ország egyik legsúlyosabb tengeri szerencsétlensége a Rabaul Queen 2012-es kompkatasztrófája óta, amelyben több mint 140 ember halt meg.

A tragédia ismét felhívta a figyelmet a tengeri közlekedés biztonsági hiányosságaira egy olyan országban, ahol a szigetek közötti utazás a mindennapok része. A hatóságok szerint szigorúbban kellene ellenőrizni a kötelező GPS-jeladók és mentőmellények használatát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját vizéből itatott meg egy szomjas gólyát a közutas a 40 fokos hőségben
Nagy Árpád a Tiszakécske melletti kánikulában segített a madáron, miután észrevette, hogy az a bokrok leveleit csipkedi. A férfi a Facebookon osztotta meg a történetet, ahol azt írta, az eset jól mutatja, mennyire megviseli az állatokat is a rekkenő hőség.


A 38-40 fokos hőségben egy szomjazó gólyával találkoztak a Magyar Közút dolgozói Tiszakécske határában, miközben hidegkátyúzást végeztek. Egyikük, Nagy Árpád a saját védőitalából itatta meg a madarat. Az esetről kedden posztolt a Facebookon „Szavak nélkül” címmel, a történet pedig gyorsan terjedni kezdett az interneten.

A közutasok az út menti árokban figyeltek fel a madárra, ami a bokrok leveleit csipkedte, láthatóan megviselte a kánikula – írta a Sokszínű Vidék. Nagy Árpád a bejegyzésében leírta a váratlan találkozást és a madár reakcióját.

„A reggel kapott hideg vizünkből – amit védőitalként kaptunk – megpróbáltam odacsalogatni. Meglepő módon a gólya átsétált az árkon, odajött hozzánk, és ivott a vízből. Egy apró pillanat volt a mai munkanapból, de jól megmutatta, mire képes a szomjúság, és mennyire megviseli az állatokat is ez a 38–39–40 fokos hőség” – részletezte a férfi. A posztjában arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy melegben nemcsak egymásra, hanem az állatokra is vigyázni kell. „Mi, közutasok nap mint nap az utakon dolgozunk, és ilyenkor nemcsak egymásra kell figyelnünk, hanem a körülöttünk élő állatokra is.

Egy tál víz, egy kis odafigyelés, egy perc törődés akár életet is menthet” – fogalmazott Nagy Árpád.

Nem ez az első eset, hogy a Magyar Közút munkatársai állatok segítségére sietnek. Korábban országszerte híre ment, amikor dolgozóik egy nehezen világra jövő kisborjú születésénél segédkeztek, egy másik alkalommal pedig egy útszélén talált, elhagyott kiskutyát fogadtak örökbe a veszprémi mérnökségen. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a cég munkatársai a terepen végzett feladataik mellett gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol gyors reagálással és lélekjelenléttel tudnak segíteni a bajba jutott állatokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk