Magányosság ellen köszönésterápia – egy svéd városka segít kitörni az egyedüllét buborékából
A Guardian kalauzolta el olvasóit egy svéd kisvárosba, ahol eredeti ötlettel próbálják felmelegíteni a fagyos mindennapokat.
Az észak-svédországi Luleå havas partján a fürdőzők egy téglalap alakú lékben mártóznak meg a fagyos tengervízben. A nap már eltűnt, pedig alig van 2 óra. Hamarosan, egy hónap múlva már csak három óra nappali világosság lesz minden nap.
Nyáron alig úszik, de néhány évvel ezelőtt télen gyakran elkezdte ezt csinálni.
Bár sokuknak megvan a saját hobbija, ami segít átvészelni a hideg, sötét téli hónapokat, például jégúszás, sífutás, séta a „jeges úton” a szigetvilágba, egy dolog továbbra is probléma: a magány. Ennek ellensúlyozására a luleåi hatóságok kampányt indítottak a társadalmi elszigeteltség enyhítésére, még ha csak egy kicsit is,
„Nagyon jó dolog, hogy az emberek köszönnek egymásnak. Ez azt is jelenti, hogy azok az emberek, akik nem ismerik egymást, találkoznak egymással, és egy kicsit boldogabbak lesznek” – mondja a 61 éves Pontus Wikström, a Kallis Luleå téli fürdőcsoport elnöke.
A Säg hej! (köszönj!) kampány célja, hogy barátságosabb várost hozzanak létre azáltal, hogy kicsi, de jelentős társadalmi interakciók felé tereljék az embereket. A buszokon hirdetések jelentek meg, és az iskolákban workshopokat tartottak a témában. A legújabb kutatások szerint a 16-29 évesek körében Luleåban az emberek 45%-a tapasztal problémákat a magány következtében. A 85 év felettiek körében ez az arány sokkal alacsonyabb volt – 39% a nők és 26% a férfiak körében.
Micael Dahlen, a Stockholm School of Economics jólléttel, jóléttel és boldogsággal foglalkozó professzora szerint
Åsa Koski, aki Luleå önkormányzatának dolgozik, állt elő a kampány ötletével. Azt szeretné, ha a város, amely gyors növekedési időszakon megy keresztül, miközben több tízezer új embert próbál vonzani a „zöld” iparba és más szolgáltatásokba, ne váljon elidegenedettebbé ennek eredményeként.
„Nem csak azt akarjuk, hogy városként növekedjen Luleå; hanem azt is, hogy a város kellemes, biztonságos és barátságos hely legyen, ahol kultúra, szabadidős tevékenységek és sport is van” – mondja Koski.
Luleå belvárosában, míg a legtöbben egyetértenek abban, hogy a köszönést ösztönözni kell, sokan azt mondják, hogy minél nemzetközibbé válik a város, annál barátságosabb és nyitottabb a társadalom.
A közeli Kallax faluban élő 25 éves Seyed Mohsen Hashemi szerint a helyzet most még rosszabb. „A COVID óta az emberek jobban félnek kapcsolatba lépni idegenekkel” – mondja.
Amikor az emberek kevésbé üdvözlik egymást, elszigeteltebbé válnak, mondja Hashemi, kevesebb kapcsolatot létesítenek az emberekkel, ezáltal sebezhetővé válnak a depresszióval szemben.
Hashemi, aki Iránban született, és szülei Afganisztánból származnak, kilenc évvel ezelőtt, menekültként érkezett Luleåba. „A Közel-Keletről származom, ott az emberek köszöntek egymásnak. Udvariatlanság, ha nem köszönünk egymásnak. De itt, ha köszönsz az idegennek, azt fogják mondani rád, hogy biztos részeg vagy – mondja nevetve.
A 33 éves Ronja Melin illusztrátor, aki 2020-ban költözött Luleåba a dél-svédországi Skåne-ból, azt mondja, gyerekkora óta mindig is erős szószólója volt a köszönésnek. Szerinte ez a kampány pozitív lépés. „Elég sokat élsz a saját buborékodban” – mondja. ”Mindig fontos, hogy észrevedd a többi embert is."
