Kerekesszékkel az EFOTT-on
Az EFOTT az a fesztivál, ahol kis országunk egyetemistái és főiskolásai évről évre összejönnek egy pár napra és közösen köszöntik a vizsgaidőszak végét és egyúttal a nyár kezdetét. Rengeteg boldog és felszabadult fesztiválozóval találkoztunk, de egyikük mégis kitűnt a tömegből. Bálint igazi túlélő, aki elmondhatja magáról, hogy élete minden pillanatában ÉL.
Kevés ember képes rá, hogy egy olyan betegséggel, ami gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan károkat okoz a testében, ennyire szeresse az életet. A 22 éves pécsi srác a kis háromkerekű járgányával több fesztiválon is felbukkant már. Többeknek a Nemzeti Sajtófotó kiállításról is ismerős lehet, ahol képriport is készült már róla.
Mikor kiszúrtuk a fesztiválon éppen egy koncertre igyekezett, így megbeszéltünk vele egy időpontot. Már a beszélgetésünk elején kiderült, arra készül, hogy a nap végén kilöveti magát a fesztiválon felállított katapulttal és mindent rögzíteni akar kamerájával.
Az állunk viszont csak akkor esett le igazán, amikor megtudtuk, hogy Bálint pár napon belül tandemugráson vesz részt. Imádja az extrém sportokat, és amelyikre csak lehetősége adódik, azt ki is próbálja. A bungee jumpingot a tavalyi Volt fesztiválon már kipipálhatta a listájából, de a tervei között szerepel még a wakeboard is.
A tavaly nyáron megrendezett összes nagyobb fesztiválon ott volt és a karszalagok egészen az alkarja közepéig értek. Most azonban új év van, helyet kell adni az új karszalagoknak.
Melyik a kedvenc fesztiválja? Nézőpont kérdése: "Zeneileg a Volt, a legjobb csajok a Soundon vannak, a legszimpatikusabb közeg az EFOTT-on és a legjoban ismerkedni a Szigeten lehet. Amikor megismerek egy lányt annyi a titok, hogy meg kell becsülni a másikat. Így ha legközelebb meglát, akkor már ő fog odajönni hozzám."
Vajon mennyire macerás és akadálymentes számára az idejutás? Sokszor hónapokkal előre meg kell szerveznie az útjait, mivel nem minden közlekedési eszköz alkalmas még Magyarországon arra, hogy a mozgássérült utasok is akadály nélkül használhassák.
Az EFOTT-ra való lejutása sem volt éppen zökkenőmentes. Pécsről fel vonattal Budapestre, le Balatonfüredre, majd onnan a bicikliúton kellett átrobognia a járgányával. Nevetve mesélte, hogy Tihanyban sikerült eltévednie, de aztán csak ideért. Sok fesztiválon nehezményezik a szervezők, hogy nem kísérettel érkezik, de elmondása szerint olyan önfejű, hogy nem szeret másokra hagyatkozni. Szülei sem mindig nézik jó szemmel, hogy egyedül van, de Bálint szerint nem tehetnek mást, neki ez így jó.
A legtöbb fesztiválon és itt az EFOTT-on is a dolgozói kempingben biztosítottak neki sátorhelyet és áramellátást, amivel tölteni tudja a kocsiját. Bár sátra felállításához segítséget kért, de elmondta, hogy, amit csak lehet egyedül szeret megoldani, mert minden egyes ilyen önállóan megoldott feladattal bizonyítja magának, hogy még erre is képes.
Betegségéről egyébként nyíltan és őszintén beszélt. Egy ritka genetikailag öröklődő betegségben szenved, melyből Magyarországon mindössze tíz regisztrált eset van. A szervezete nem állít elő egy fontos enzimet, ami segíti a szabadgyökök lebontását, így az egyensúlyközpontját károsítja leginkább, de kihatással van a mozgására és a beszédére is.
Testvérével szoros a kapcsolata, még közös tetoválásuk is van. Régóta tervezték, ám egyszer öccse meglepte és elvitte barátjukhoz, aki elkészítette a tetoválást, ami sokat elmond Bálint életszemléletéről, ugyanis mellkasán z áll: „Never give up”, vagyis soha nem adom fel.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
