KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Kéklámpával a kocsik közt száguldani - mi jár a sofőr fejében?

Egy másik világ, ahol minden autós potenciális veszélyforrás. Még sohasem írták le ennyire részletesen, mit él át közben a kéklámpával száguldó sofőr.
Címkép: Youtube - szmo.hu
2016. szeptember 14.



Csöng a telefon, jön a hívás - menni kell. Mennyi lehet a rutin, mire kell figyelni? Egy riasztást követő útról írt Vörös László.

Tudom, hogy nem tudják…

Éppen leütöm az utolsó pontot, amikor csörög a telefon. Autóbusz kontra személyautó, sérültek a buszon. Egy mozdulattal lezárom a számítógépet, a fényképezőgépet keresztbe vetem a vállamon, kiviharzok az ajtón. A folyosón még teszek egy félperces kitérőt, ki tudja, meddig maradok az utcán. A lépcsőn lefelé szedem a lábam, de nem rohanok, még baleset érne.

A kocsi felé menet gyorsul a pulzusom. Jár az agyam, bevillannak lehetőségek. Az évek alatt nem egyszer történt hasonló, de nincs két egyforma baleset. Ennél jobban lehetetlen rákészülni, a bejelentés alapján még bármi lehet és az ellenkezője is. A csomagtartóba teszem a fényképezőt, a felszerelés többi része a helyén, minden megvan, a láthatósági mellénybe bújok. Mire kinyitom a vezetőoldali ajtót már szervezetem megtelt adrenalinnal, testemet átjárja az izgalom, de a motor indításával megszáll a földöntúli nyugalom. Idegeskedésnek ilyenkor már nyoma sincsen, a vezetés megnyugtat. Imádom a munkám. Csattan a biztonsági öv, kézzel még visszafeszítem, hogy a csípőmön lévő része teljesen rám szoruljon. A tükrökbe egy körbepillantás, kigurulok a bázis kapuján, a fények már villognak.

A gázadással együtt pöccintem a kapcsolót, feljajdul a sziréna. Érzékeim élesebbek, az autó kerekei végtagjaimmá válnak, s mint egy sebes folyóban úgy úszom előre a forgalomban. A többi jármű, mint megannyi úsztatott fatörzs, amiket kerülgetve haladok a cél felé. Az agyam kiürül, minden felesleges dolog a háttérbe húzódik, csak a vezetés marad. Szándékos szabályszegőként szinte teljesen megszűnik a bizalmi elv, minden egyéb közlekedő potenciális veszélyforrás. Megtalálni a gyors, de biztonságos tempót, lehetőség szerint lendületvesztés nélkül haladni. És nem feledve a legfontosabbat; nem életet mentek, így pár másodperc (akár perces) veszteség nem éri meg a kockázatot! Első és legfontosabb szempont, hogy ODAÉRJEK, a második elvárás lehet, hogy minél előbb.

Párhuzamos közlekedésre alkalmas úton furakodom a piros jelzésnél várakozó kocsisor között előre. Az úttest két széléhez húzódnak, az így nyílt folyosón közeledem a lámpához, ahol a keresztforgalom még mindig zöld jelzésre halad. Járművezetőtől függően lassítanak, vagy mihamarabb próbálják elhagyni a kereszteződést, forgolódnak, tükörbe pillantgatnak, tekintetükkel keresik a hang forrását. Az is lehet, hogy bömböl a zene az autójukban, vagy kihangosított mobiltelefonon beszélnek. Azok, akik már legalább hallják a megkülönböztető jelzés hangját, vajon tudják-e pontosan, hogy honnan érkezem? Nem, nem tudják!

A kéklámpás autó vezetőjeként viszont előnyben vagyok? Én TUDOM, hogy ők ezt nem tudják. Ezt a hihetetlen többletinformációt használom ki mindannyiunk biztonsága érdekében.

A helyismeret okán pontosan látom a csomópont fázisait, látom, melyik iránynak szabad, melyik irány tilos. Felmérem a kereszteződésbe már behaladtakat, de számolok a még oda érkezőkkel. Tudom, hogy ők akár úgy érkeznek oda, hogy nem hallják, nem látják a „szándékos szabályszegőt”. Tudom, hogy közülük nem mindenki profi, de vigyázok rájuk, vigyázok magamra. Tudom, hogy csak az a biztos, amiről meggyőződtem, nincs „majdnem”. A takarások, nem kellően belátott forgalmi sávok veszélyesek. A kereszteződéshez balról a középső forgalmi sávban érkező autóbusz lassít, vezetőjével megvan a szemkontaktus, ám azonnal el is veszítem. A bal oldali visszapillantó tükrét nézi, és a számomra a busz által takart belső sávban érkezőket figyeli. Jelez az ott érkezőknek, bal keze máris vízszintesen kint az ablakon, profi sofőr. Jobbról is tiszta minden, kirobbanok a kereszteződésből.

A magas fordulatszámon tartott motorban folyamatos erőtartalék van, ebből nem szabad engedni. Egy-egy szorult helyzetből húznia kell a vasnak. Nincs szlalomozás, az csak a filmekben működik jól, ahol a kaszkadőrök egyrugóra vezetnek. A legbelső sávra állni, s ha az sűrűsödik, akkor a két belső sáv közé ékelődni, de minden manővert irányjelzővel jelezni, hogy a köröttem közlekedők értsék a szándékomat. Szinte minden közlekedővel létrejön valamiféle interakció. Keresem a jeleket, amikkel a járművezetők tudomásomra hozzák az észlelésemet. Villan egy féklámpa, majd hosszabban világít. Kormánymozdulat, tekintet a tükörben, fejmozgás a járművek belsejében. A lesötétített üveg az ellenségem. A lehúzódás irányába kirakott index remek segítség, ennek tökéletes párja a vészvillogó, mellyel értésemre adja; „látlak”. A jármű lendületét az időnként leheletre visszanyomot kuplung töri csak meg. A sebességet igyekszem állandó értéken tartani. Motorfék a lassításnál, nincs üresben gurulás, a motor állandó kapcsolatban marad a kerekekkel. Ez a jármű stabilitásának megőrzése mellett kopásmentes fékezést tesz lehetővé.

Beáll a teljes menetirány szerinti jobb oldal. Az út szélén vezetett buszsáv nem mindig jó megoldás. Ha az bedugul, erős zsákutca. Amint lehetőség van, irány a menetirány szerinti bal oldal. A két irányt elválasztó vonalon billegek. Szemből jól észlelnek, az azonos irányból is húzódnak jobbra. A körúti síneken haladok már. Ez az egyik kedvenc részem. Kiszámítható kereszteződések, vérprofi villamosvezetők, akik pontosan tudják, mikor gyorsítsanak, lassítsanak, irányjelzőjükkel útmutatást adnak. Egyik sínszál mindig a lábam között. A veszélyestől mindig távolabb, így a megálló mellett elhaladva, a bal oldali sínszálat lovagolom, ám a szembejövő villamosnál átnyergelek a jobb oldalira. A megállóban veszteglő villamos mögött szinte megállásig lassítok, az ott akár zöldre kilépő gyalogosnak egyáltalán nem kell számítania a sínen közlekedő gépkocsira.

Kereszteződésnél hangszínváltás, hogy az éppen odaérkezők megváltozott hangokkal szembesüljenek. Ilyenkor arra is gondolnom kell, hogy keresztben, a zöld jelzésre a kolléga jöhet – nem ötvennel. Egymást nem halljuk a saját szirénánktól, ő a zöldön közlekedve magabiztosabban halad, tehát nekem ezt is szem előtt kell tartanom. Régi mondás, itt is igaz; csak az az elsőbbség, amit megadtak. Akkor haladhatok be a felőlem tilos jelzéses kereszteződésbe, ha kétséget kizáróan meggyőződtem, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan áthaladást lehetővé teszi. Interakció – mindenkivel!

Már látni a baleset helyszínét. A megérkezés utolsó százmétereinek mérlegelése arról szól, hogy hol és hogyan helyezzem el a járművet. Gondolva a későbbiek során megérkezőkre, a mentés folyamatára.

mento2

Képeink illusztrációk

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Görög Zita 24 óra alatt alapjaiban változtatta meg a karateedző által kalandparkban felrúgott kisfiú családjának életét
A modell Instagram-videóban kérte a közösség támogatását az első 2–3 hónapra. A család addig kapna segítséget, amíg az anya első fizetése megérkezik.
Karkó Ádám - szmo.hu
2025. szeptember 26.



Görög Zita friss Instagram-videójában beszélt arról, hogy most sokan a Szőlő utcai javítóintézet ügyére figyelnek, de szeretné, ha közben Juditról és fiáról, Roliról sem feledkeznénk meg, írja a 24.hu.

Elmondta, hogy az édesanya környezetváltozást szeretne, mert így lát esélyt a gyógyulásra és a nyugodtabb mindennapokra a kisfiával.

„Például Juditról és Roliról. Roli az a kisfiú, akit felrúgott tavaly a kalandparkban a karateedző. Az édesanya most úgy döntött, hogy környezetváltozásra van szükségük. Akkor tudja a gyermekét leginkább védeni, és akkor tudnak leginkább gyógyulni ebből a traumából, hogyha máshol kezdenek új életet. Valami csoda folytán 24 óra alatt sikerült nekik új iskolát, Juditnak új munkahelyet és a nap végére még albérletet is találnom. Elképesztően hálás vagyok azért, hogy ilyen barátságos fogadtatásban lesz részük ott, ahová költöznek”

Görög Zita vállalja a költöztetést és az új lakhely berendezését, de az első 2–3 hónapra további segítséget kér a családnak.

„Amíg Judit az új munkahelyén nem kapja meg az első fizetését, amíg két helyre, hiszen otthon is kell majd fizetnie neki a rezsit, addig szüksége lenne egy kis támogatásra. Én azt gondolom, hogyha megtehetjük, hogy egy kávé vagy csokoládé árával támogatjuk, akkor tegyük meg. Ha valaki többel, akkor én azért nagyon hálás vagyok, és Judit is.”

Azt is jelezte, mire fordítanák a felajánlásokat: „Nyilván itt élelem lesz a legfontosabb, albérleti díj, a buszbérlet, a Rolinak, a Juditnak a tömegközlekedése, és abszolút azok az alapvető dolgok, ami minden család számára végszükséglet”

Hozzátette, hogy Judit nehezen kér segítséget, és a videó közzétételébe is csak hosszas gondolkodás után egyezett bele, de végül hozzájárult a poszt alatti bankszámlaszám megjelenítéséhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk