Befogadták karácsony éjszakára a hajléktalan férfit, aki 45 évig velük maradt - halála után milliókat hagyott hátra
Egy fagyott csirke, egy fekete nejlonzacskó és egy idegen férfi állt a cardiffi Parsons család ajtajában 1975. december 23-án. A házaspár, Rob és Dianne éppen a karácsonyra készült, amikor bekopogott hozzájuk a nagyjából 30 éves Ronnie Lockwood. Rob felismerte a férfit a gyerekkori vasárnapi iskolából, és végül kimondta a két szót, ami mindent megváltoztatott: „Gyere be.” Az egy éjszakára szóló meghívásból 45 évig tartó közös élet lett.
A házaspár megfőzte Ronnie csirkéjét, megfürdették, és megengedték, hogy velük töltse az ünnepet. „Emlékszem, ahogy ott ült a karácsonyi asztalnál, és sírt, mert soha nem érzett még ilyen szeretetet” – idézte fel Dianne Parsons a BBC-nek. Másnap, amikor megpróbálták elintézni Ronnie elhelyezését, szembesültek a rendszer buktatóival: a hatóságok közölték velük a hajléktalanokat sújtó ördögi kört, miszerint cím kell a munkához, de ahhoz, hogy valakinek címe legyen, munka kell.
A férfi nyolcévesen került intézetbe, majd tizenegy évesen egy Cardifftól több mint 300 kilométerre lévő, szellemi fogyatékos fiúknak fenntartott iskolába vitték, ahonnan barátok és utógondozás nélkül került az utcára.
Ronnie a család szerves részévé vált: segített a gyerekek körül, különösen akkor, amikor Dianne krónikus fáradtság szindrómával küzdött. Megtanultak egy apró, mindennapi rituálét is: Ronnie minden reggel kiürítette a mosogatógépet, Rob pedig 45 éven át minden alkalommal eljátszotta a meglepődést, hogy ne okozzon neki csalódást. Az együttélés azonban nem volt mindig zökkenőmentes, Ronnie húsz éven át küzdött a szerencsejáték-függőséggel. Volt egy pillanat, amikor Rob komolyan elgondolkodott azon, hogy megkéri, költözzön el, de végül megerősítette a férfit: „Igen, Ronnie, örökre együtt leszünk.” Ronnie a helyi gyülekezetben is otthonra talált, ahol önkénteskedett, adományokat gyűjtött, és katonás precizitással rakta ki a székeket az istentiszteletek előtt.
2020-ban, 75 éves korában, egy stroke után hunyt el. A koronavírus-járvány korlátozásai miatt a temetésén csak ötvenen vehettek részt. Halála után kiderült, hogy hagyatéka egy egész közösség sorsát befolyásolja. A helyi gyülekezet egy új, 1,6 millió fontos (mai árfolyamon körülbelül 712 millió forintos) közösségi központ építését tervezte, de hiányzott a pénz a régi és az új épület összekötésére. Ronnie a végrendeletében 40 ezer fontot, vagyis nagyjából 17,8 millió forintot hagyott a közösségre – szinte fillérre pontosan annyit, amennyire szükség volt. Az új központot róla nevezték el Lockwood House-nak.
