Adjkirály.hu: sikertörténet lett az adományközvetítő oldalból
Egy üveg méz
– talán ennek örült a legjobban a karácsonyi ajándékcsomagban Judit és József. Születése óta súlyos beteg fiukat gondozzák, nehéz körülmények között élnek. Az adjkirály! segítségével lett szebb számukra az ünnep.
Márta két gyerekével él egy kis házban. Huszonöt éves lánya Down-szindrómás, tizenhat éves fia még tanul. Az év elejére elfogyott a tüzelőjük, ezért az adjkirály!-on kértek segítséget. Először nagyobb mennyiségű tűzifát, majd élelmiszert és tisztítószert küldött számukra egy hölgy. Mártáék alig akartak hinni a szemüknek; az édesanya hálából saját készítésű tájképpel ajándékozta meg a jótevőjüket.
Ricsi 24 éves, 2016 tavasszal derült ki, hogy leukémiás. A fiú az év végén kért segítséget az adjkirály!-on. Nagyon sokan megmozdultak a felhívásra, adományokat és bátorító üzeneteket is kapott. Februárban levélben köszönte meg a támogatást.
VIDEÓ: Márta a saját festményével köszönte meg az adományt:
Ez csak néhány sikertörténet azok közül, amelyek az adjkirály! adományközvetítő oldalon keresztül valósultak meg. Úgy tűnhet, csepp a tengerben. Ám az oldal egyik alapítója, Kollár Róbert szerint minden segítség számít.
Mi biztosan nem fogunk tudni hosszú távon megoldani anyagi problémákat, nem fogjuk ezzel felszámolni a munkanélküliséget, egy-egy adomány időnként csak tűzoltásra elegendő. De igenis vannak olyan élethelyzetek, amelyekben tüzet kell oltani. ”
Egy olyan honlap, amelyen a regisztráció után adományt lehet kérni és adományokat lehet felajánlani. 2016 augusztusában indította el Kollár Róbert és Pintér Pál.
Már több mint négyezren regisztráltak az oldalra, a Facebook-oldalt 4600-an követik.
A segítségkérések és a felajánlások egy részét a partnerek koordinálják, többek közt családsegítők, egyesületek vagy magánszemélyek, például egy miskolci ápolónő.

Az első, akinek segítettek az adományozók az adjkirály!-on keresztül, Katalin volt, aki egyedül neveli gyermekeit
Kollár Róbertet személyes élmény inspirálta az adjkirály! elindításában. „Az egyik kereskedelmi televízió híradójánál dolgozom. Amikor arról tudósítottunk, hogy leégett egy ház, rengetegen írtak levelet, és jelentkeztek, hogy felajánlják a segítségüket. Láttam, milyen jó lenne olyan felületet létrehozni, amely ilyen történetekről, egyéni sorsokról szól. Ahol mindenki eldöntheti, kinek szeretne segíteni, ahol a segítők és a segítségkérők fel tudják egymással venni a kapcsolatot, és ahol ellenőrizni is lehet az adománykérőket.”
Kollár Róbert, Pintér Pál és önkéntes segítőik mindent a szabadidejükben, munka mellett intéznek. Az adjkirály! mindennapos munka. Az oldal kezelésén kívül válaszolnak az e-mailekre, a Facebook-bejegyzésekre, ha gond akad, vagy fejleszteni kell valamit az oldalon, akkor azt is megoldják.
„Nem gondoltad, hogy elvész a kezdeményezésetek a többi adományozó csoport vagy egyesület között?” - kérdezem Kollár Róbertet. „Ezzel meg kell küzdenünk” - válaszolja. „Bízunk abban, hogy a mi kezdeményezésünk kicsit más, mint a többi. Az alapvető célunk az volt, olyan felületet biztosítsunk, amelyen egymásra találhat az, aki segítséget kér, és az, aki segíteni szeretne.”
A pénz az egyetlen, amit nem lehet kérni az oldalon. Minden mást igen.
Ezzel is a csalás lehetőségét próbálják kizárni. Megjelölik azokat az adománykéréseket, amelyeket partnereik tesznek fel. Tervezik azt is, hogy feltüntetik az adománykérő adatlapján, ha rendelkezik a helyi családsegítőtől kapott igazolással. Ezekkel szeretnék még hitelesebbé tenni a kéréseket, és növelni az adományozók bizalmát.
Sokan élnek mélyszegénységben az adománykérők közül. Vannak, akik önmagukat ellátni képtelen gyermeket gondoznak, vagy éppen betegek, elvesztetették a munkájukat, és ezért lettek rászorulók. Sok család van, amelynek tagjai ugyanolyan örömmel fogadnának akár egy üveg mézet is, mint József és Judit. Hogyan képes ezt feldolgozni lelkileg az adjkirály! csapata?

József és Judit 21 éves, önálló élere képtelen fiát neveli. A bakancslistájukon kályha és mosógép szerepelt. József az egy üvegnyi mézet nézegette sokáig, mert régen volt, hogy ilyet ehettek.
„Fontosak a visszajelzések – mondja Kollár Róbert. „Ezért is döntöttük el, hogy indítunk Sikertörténet rovatot, ahol meg tudjuk mutatni: valóban célba ért a segítség. Úgy gondolom, ezek a pozitív történetek buzdítóan hatnak: érdemes segíteni. Sokat jelent, amikor köszönőleveleket kapunk. Amikor az adományozottak megírják, hogy a segítségnek köszönhetően most néhány napra könnyebb lett az életük.”
Karácsony előtt az egyik női portállal folytattak kampányt, négy partnernek gyűjtöttek, többek között a Tűzoltó utcai Gyermekklinika alapítványának.
Sikeres volt a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskolának szervezett adománygyűjtés is. A faluban ugyanis nagyon kevés a munkalehetőség, a legtöbb szülő közmunkás, és a diákok több mint 90 százaléka hátrányos helyzetű.
Most, a téli hidegben elsősorban tűzifát és tartós élelmiszert kértek a rászorulók. Volt, akinek magánszemély, másnak pedig egy kis cég biztosította a tüzelőt egész télre.
Az adjkirály! célja az, hogy ne csak eszközöket, tárgyakat, kézzelfogható dolgokat kapnának a rászorulók. Szeretnék, ha minél több olyan felajánlás is érkezne, hogy valaki beteget látogat, kismamának segít vigyázni a gyerekre. Vagyis amelyhez nem kell semmilyen anyagi háttér, csak az, hogy valaki felajánlja a tudását vagy a szabadidejét.

A 24 éves Ricsi nem csak adományokat kapott: üzeneteket írtak neki, felhívták és így bátorították, és volt, aki imádkozott a fegyógyulásáért
Az adománykérésnek és az adománygyűjtésnek sajnos akadnak árnyoldalai is. Előfordul ugyanis, hogy mások irigykednek azokra, akik adományt kapnak. „Volt, aki nem értette, miért kell nyilvánosság elé tárni történeteket – mondja Kollár Róbert.
„Előfordult az is, hogy valaki egy kistelepülésről kért adományt, és azután a környezetéből kapott hideget-meleget.
Ilyesmi mindig lesz. De ha nem tette volna fel az adománykérést, nem kapott volna segítséget. Emiatt mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy kezelje óvatosan az adatait, ne írjon le minden részletet magáról, és ne tegyen fel mindenről fényképet.”
Szeretnék, ha minél több helyre eljutna a segítség, ezért további partnereket keresnek. Olyan alapítványok, egyesületek, családsegítők, közösségek, egyéb szervezetek jelentkezését várják, akik vállalják, hogy a környékükön élő, velük kapcsolatban lévő rászorulóknak segítenek adományhoz, egyéb segítséghez jutni.
Szeretnék, ha minél több adományozó és adománykérő regisztrálna, mivel a felhasználói kör bővülésével még többen jutnának segítséghez.
Sokan együttéreznek azokkal, akik bajban vannak, mégsem jutnak el odáig, hogy segítsenek. Talán azon gondolkodnak, megéri-e. Kollár Róbert másképp látja.
Ha ehhez hozzá tudunk járulni egy kicsit a saját eszközeinkkel, akkor már bőven megérte.”
Szerinte, ha sok pozitív példával találkoznak az emberek, például a közösségi oldalakon, akkor látni fogják, hogy egy trendi dolog, amire büszkék lehetnek. Úgy gondolja, például a középiskolások kötelező 50 órás önkéntes munkájában is hatalmas lehetőség rejlik, nagyon hasznos célokra lehet fordítani.
Az adjkirály! legfiatalabb segítői kisgyermekek voltak.
Az egyik budapesti bölcsődében száz darab kis ajándékcsomagot készítettek mézeskaláccsal, csokival.
VIDEÓ: Célba jutottak a kicsik karácsonyi ajándékai - a megajándékozottak nagyon boldogok voltak
„Megkerestek bennünket, hogy szívesen odaadnák valakinek. Pont Kisvárdára készültünk egy családhoz, és felhívtuk a helyi családsegítőt, megkérdeztük, hová lehetne elvinni a csomagokat. Óvodába és fogyatékossággal élők nappali ellátójába vittük. Meghatotta őket az ajándék, hogy Budapesten gondoltak rájuk.
Ha egészen fiatal korban látják a gyerekek, hogy érdemes másoknak segíteni, ha megtapasztalják, hogy ez mennyire pozitív élmény, az egész generációkra hatással lehet.”