KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ma még ajándék, másnap teher – milyen sors vár a húsvéti nyulakra?

Még mindig divat nyuszit ajándékozni húsvétra, de sokan közülük csak az ünnep ideje alatt élvezhetik a szeretetet – utána mehetnek az utcára, vagy a levesbe. Szó szerint.


Ahogy közeledik a húsvét, egyre több helyen találkozhatunk az ünnep mára már jelképessé vált állatával, a nyúllal: húsvéti programokat hirdető plakátokon, a boltokban csoki- vagy plüssfiguraként, majd amikor véget ért az ünnepi varázs, már az utcán is, vagy éppen a tányérokon…

Ebben az időszakban mindig kapósak lesznek a nyulak a családok körében, hiszen jó ötletnek tűnik hazavinni az „igazi” húsvéti nyuszit, hogy még tovább éljen a gyerekekben a hit, hogy valóban létezik. Meg egyébként is, ki ne örülne, ha egy aranyos, bolyhos állatkát kapna ajándékba? Sokan azonban nem gondolnak arra, hogy ezek a rágcsálók húsvét után is élnek és ugyanolyan törődést és figyelmet igényelnek, mint húsvétkor. A legtöbben sajnos inkább megszabadulnak tőlük, mint hogy vállalják a gondozást, különösen akkor, ha már elmúlt a varázs és a gyerek is teljesen ráunt.

Az állatvédők évek óta harcolnak az élőnyúl-ajándékozás ellen, mégis mindig hallani olyan esetekről, amikor a nemrég még boldog családi környezetben ünnepelt nyuszik az utcán végzik, vagy még rosszabb történik velük.

Húsvét előtt rendszeresen megjelennek és terjednek a közösségi médiában is a különböző felhívások, amelyek arra biztatnak, hogy ne vegyen senki „alkalmi” nyuszit.

Például ezek:

Azonban nem csak az ilyesfajta képek hódítottak az elmúlt napokban a közösségi oldalakon a témával kapcsolatban. A Konyhafőnök című műsor 3. évadának győztese, Orbán Ágnes egy ilyen bejegyzéssel szállt szembe a fent bemutatott példákkal:

Orbán Ági konyhája

null

A kép hatalmas port kavart a Facebookon,

még a követői is megdöbbentek, hogy a szakácsnő arra biztatja őket, adják neki a megunt ajándéknyuszit, hogy „feldolgozhassa”.

Záporoztak a felháborodott kommentek a posztja alá, a legtöbben pedig egyáltalán nem fogták vissza magukat:

„Miért nem főzöd meg a kölyköd, kedves Ági? Neked úgy látom mindegy, hogy milyen hús….lassan ahogy megy el az eszed, lehet azt is megeszed. Remélem majd, ha felnő (már ha őt nem eszed meg húslevesnek) szembeköp és lehány téged.”

„Van egy kutyánk a nyuszink mellett, de már nagyon unjuk. Ha elküldöm, feldolgoznád azt is? (…)Látom van gyereked is. Annak is tanítsd meg, hogy a barátainkat megzabáljuk és még büszkék is vagyunk rá. Gratulálok, emberségből megbuktál...”

„Csak gratulálni tudok. Jut eszembe: ha esetleg meguntad valamely hozzátartozód, kérlek szólj nyugodtan, van boncmester ismerősöm.”

„A lányaidat esetleg nem akarod megenni? Őket is ellátod, jól tartod őket. Ideje lenne, nem gondolod?!”

„Te se vagy védett Orbán Ági! Akkor fel lehet téged is adni hirdetésbe? Egy-két ember jól szájba ...mit szólnál hozzá?”

Orbán Ágnes sem számított arra, hogy ekkora balhét gerjeszt, igyekezett is csillapítani a kedélyeket előbb a kommentek között, majd egy új bejegyzésben magyarázkodott:

„Kedves Facebook népe! A húsvéti nyúl témában kitett posztom, úgy nézem nagy port kavart és ott a kommentek tengerében hiába írom le, hogy mit is gondolok és mit is akartam, sajnos nem hallatszik a "hangom"!

Úgy látom, hogy még nem érett meg az idő egy ilyen "reklámra"! A poszt éppen a felelős állattartásról szól, csak épp egy húsevő szemszögéből!

Ha valaki esetleg nem tudja, egy farmocskán élünk és sok állatot tartunk. Az állataink mind "felelősen" tartottak. Tiszta helyen, jól tápláltan, DE nálunk a nyúl nem házi kedvenc, hanem étel. Erről szól ez a poszt. Ha nálunk kisnyulak születnek, azt az én gyerekeim is etetik, simogatják, de tisztában vannak azzal, hogy ez az állat az asztalra fog kerülni. Én örülök, hogy olyan alapanyagokból főzhetek nekik aminek az útját az elejétől a végéig ismerem.

Örülök, hogy a nagylányom már meg tudja nyúzni a nyulat és fel is tudja dolgozni. A gyermekeimet az állatok tiszteletére és szeretetére tanítom! DE nálunk az állat nem barát, nem családtag! Az állatot ellátom ahogy kell és elfogyasztom a húsát, tejét, tojását. Ez az élet rendje!

Ha valakinek a tálcás hús jobban tetszik akkor vásárolja azt.... élni és élni hagyni...De azt remélem tudja hogy az az állat sem a tálcán termett egy biológiai laborban. Ha valaki a kukába akarja dobni a megunt húsvéti nyulat akkor javaslom inkább adja oda olyannak aki örül ha havi 1x lát húst a tányérján. Ezzel ezt lezártnak tekintem.”

A magyarázat azonban még nagyobb haragot váltott ki a többségből. Különösen azon akadtak ki a kommentelők, hogy a Konyhafőnök győztese ezzel a felelős állattartást akarta támogatni. Az állatbarátok fel is hívták a figyelmét arra, hogy az általa megosztott képén egy törpe nyúl szerepel, amit szabad összekeverni a házi nyúllal, éppen ez volt a felháborodásuk kiváltó oka, nem maga a húsevés.

„Reklám mi? Felelős állattartás mi? Jaj a törpe nyulat is meg lehet enni mi? Csak hát kell belőle 10-12 db mi? Tiszteled az állatokat mi? Nagyon büszke lehetel magadra! Az még egy dolog, hogy gazdaságot vezetsz otthon, meg megeszed az állataidat, de buzdítani másokat? Hát van valami problémád a marketinggel!”

„Gratulálok, gyerekeid vannak? Felelős állattartás, tudod... idióta nőtől idióta poszt. Csak főzögessél inkább észosztás helyett, arra pont jó vagy.”

„Minden elmond rólad, hogy a kisállat nem barát, nem családtag… Hallgattál volna, bölcs maradtál volna…Sötét vagy!”

„(…)Felelős állattartás! Keress utána, mit jelent, és fuss neki még egyszer, hogy a plakátkád mennyire ellentmond ennek, és hogy mire buzdít.”

„Ágnes, még mindig nem sikerült megérteni, hogy a baj NEM azzal van, hogy esznek húst. A baj, azzal az ízléstelen plakáttal van, ami se nem vicces, se nem sarkall felelős állattartásra, se nem jópofa, se nem semmi. De ha már marketingből nem túl okos és még mindig fenthagyja a posztot, főzőcskézzen csak, az még megy.”

„Nem érted, hogy olyanra buzdítod az embereket, ami ellen küzdenek állatvédők... komolyan ennyire buta vagy? Itt most jelen esetben hiába magyarázol a tisztességes húsevésről, nem arról szól a postod!!!”

„Azt úgy tűnik nem fogtad fel, hogy a felelős állattartás kategóriájába nem fér bele az élő állat ajándékozás és arra buzdítás. A tartása és elfogyasztása természetesen igen, belefér. Mindössze ennyi a gond a hirdetéseddel, amihez nem nem nőtt még fel a világ, hanem az értelmesebbik fele már felháborítónak tartja és etikátlan reklámnak (…)”

„Bárhogy is magyarázza és beszél álszent módon állatok tiszteltéről, a hirdetés egy gusztustalan, lelketlen akció. Feltételezem, hogy szimpla gerilla marketing. Remélem, sok embernek elmegy a kedve ettől a konyhától!”

Ekkor már a kommentelők között is kezdett éles ellentét feszülni, mert azért támogatók is akadtak. Persze a szakácsnő sem hagyta magát, provokáló válaszokkal öntött még több olajat a tűzre:

„Köszönöm kedves kérdésed van négy lányom…nagyon szeretik a nyuszikat…”sülve-főve” együtt vannak!”

„Köszi a kedves szavakat, igyekszem. A nagylányom már remekül meg tudja nyúzni a nyulat!”

„Kösz a felajánlást de a törpe nyuszi nagyon kicsi....sok munka megnyúzni 10-12 darabot egy rendes adag kajába!”

Egy érdeklődő kérésére még részletesen el is magyarázta, hogyan kell megnyúzni a nyulat, ami szintén kiverte a biztosítékot sokaknál.

Később több alkalommal is elmondta, hogy nem számított ekkora közfelháborodásra, csak egy képes poénnak szánta, amire már többször is volt példa az oldalán. Szerinte az emberek egyszerűen nem értelmezték a fanyar humorát és a poszt valódi üzenetét, ami éppen a felelős állattartásra akart buzdítani.

A csetepatét követően több olyan Facebook-bejegyzést is megosztott, amelyekben még érezhető volt a humorral vegyített védekezés az ítélkezők ellen.

A botrányos kép viszont még inkább a figyelem középpontjába terelte az élőnyúl-ajándékozást, ami ellen az állatvédők már jóval húsvét előtt kampányolni kezdtek, Orbán Ágnes pedig csak felerősítette ezeket a hangokat.

„Sajnos ma Magyarországon abszolút legális bármilyen nyulat fogyasztani. Nyilván nekünk nem csak a törpe nyulak a szívügyeink, hiszen nagy számban élnek nálunk házi nyulak is, viszont együtt kell élnünk a tudattal, hogy őket sokan a húsukért tenyésztik” – mondta Bodnár Cintia, az Első Nyúlmentő Alapítvány képviselője. – „Ágnes posztjában egy törpe nyuszi szerepelt, és a törpe nyúl hobbi célra kitenyésztett fajta, hobbi állatot pedig elvből nem eszünk, ahogy kutyát, macskát sem. Én értem a viccet, akkor, ha jó... Viszont ez még viccnek is überbrutál, pedig nekem aztán beteg a humorom.”

Mint elmondta, a húsvéti nyúlvásárlást a világ legnagyobb badarságának tartja, mert szerinte így

10 év felelősséget veszünk magunkhoz úgy, hogy sokszor nem tájékozódunk arról, mire is vállalkozunk.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a nyuszik körülbelül fél éves korukban ivarosodni kezdenek, ilyenkor vizelettel jelölnek meg mindent, ami az útjukba kerül – akár a gazdit is -, ráadásul sok támad, karmol és harap, így gyerek mellé nem túl ideális. Bodnár Cintia szerint egyáltalán nem mutatnak jó példát azok a szülők, akik húsvét után lepasszolják a nyulat, magukról pedig a felelősséget.

Sajnos azonban sokan mégis így tesznek, ami azt eredményezi, hogy az ünnep elteltével rengeteg nyúl válik otthontalanná (már ha nem kerül a következő napi ebédbe). A Facebookon mintegy 14 ezer támogatóval rendelkező csapat egész évben igyekszik megmenteni a bajba jutott, elszökött, rosszul tartott nyuszikat, húsvét idején viszont még több dolguk van.

„Sokszor már az ünnep előtt adnak le nagyon beteg pici nyulakat, hiszen a szaporító, akitől vásárolták sem korra, sem egészségügyi állapotra, genetikára nincs tekintettel. Valamint már egy hónappal húsvét előtt beindul a preventív munka is – árulta el Bodnár Cintia. - Húsvét után általában még több a dolgunk.

Sok esetben utcáról vadásszuk össze a nyuszikat, hisz az emberek nem tudják, hogy gerinces állat szabadon eresztése ma Magyarországon bűncselekmény, amit a törvény akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethet.

A nyúlmentők szinte minden évben találkoznak borzasztó esetekkel, például amikor a kuka mellett találtak egy nyuszit egy dobozban. Sokszor nagyon rossz egészségi állapotban kerülnek hozzájuk a kidobott állatok: például egy 5 hetes nyuszi folyton epilepsziás rohamokkal küzdött és pár nap múlva meghalt, egy másikat pedig 12 hetes korában már fogászatra kellett hordani és műtétre is szorult. Az orvosi ellátás akár közel 100 ezer forintos költségeket is jelenthet, amit szintén nem láthatnak előre a nyuszit vásárló szülők.

Bodnár Cintia arra hívja fel a figyelmet, hogy

ha valaki nyuszit szeretne, az ne csak az ünnepre szeresse, illetve ne olcsó nyuszit vegyen kereskedésben,

hanem jó tenyésztőtől, aki odafigyel a nyúl genetikájára, ennek köszönhetően ugyanis sokat meg lehet spórolni az állatorvosi számlán.

Tavaly a Zállatorvos egy hosszú Facebook-posztjában is kifejtette, hogy „a húsvéti élő nyúl ajándékozása a nem felkészült háztartásokban tulajdonképpen döglött nyúl ajándékozása, csak ki kell várni azt a néhány hetet, amíg a transzformáció bekövetkezik.”

Aki mindezek ellenére is esküszik arra, hogy a nyúl a legjobb ajándék a gyerekeknek húsvétra, előtte tájékozódjon körültekintően és mérlegelje, hogy képes lesz-e a család az állat hosszú távú gondozására. Ha mégis megválnának tőle, a felelőtlen és kegyetlen megszabadulási módszerek helyett keressenek új, szereti gazdit, vagy bízzák állatvédő egyesületekre a sorsát.

Címkép: Pixabay, fotók: Facebook


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ilyen még nem volt: jön a Kovács Balázsok Konferenciája Pécsett, ahol minden előadónak ugyanaz a neve
Amerikától Ázsiáig Pécsre sereglenek a Kovács Balázsok, és két nap alatt összesen húszan adnak elő olyan témákról, mint a hipnózis és meseterápia, az egészségügyi ellátás a büntetés-végrehajtásban vagy a játékfejlesztés. A főszervezővel beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2025. november 03.



Kovács Balázs a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanít egy elektronikus zenei képzésen, aminek ő az egyik alapítója. Nagyjából egy évvel ezelőtt különleges projektbe vágta a fejszéjét: elhatározta, hogy szervez egy tudományos konferenciát, amelyen csupa névrokona ad elő a saját szakterületéről.

Bár a Facebookon terjedő eseményt sokan poénnak gondolták, november második hétvégéjén tényleg megvalósul. De vajon le lehet-e kötni a résztvevők figyelmét egy ennyire eklektikus programmal? Erről is kérdeztük az ötletgazdát.

– Milyen a viszonyod a nevedhez? Bosszankodtál rajta, amikor tudatosult benned, hogy mennyien viselik rajtad kívül, vagy épp ellenkezőleg?

– Nyilván furcsa érzés, hogy ilyen sok embernek ugyanaz a neve, mint nekem, de szerintem ez inkább egy lehetőség arra, hogy összekapcsoljon másokkal. Én legalábbis próbálok így hozzáállni, de ez nyitott kérdés, érdekelne a többiek véleménye is. Az eseményen mindenesetre inkább az lesz fókuszban, hogy ki-ki izelítőt adjon a maga szakterületületéből.

– Amikor először szembejött az esemény, azt hittem, hogy csak egy mém. Te az első perctől komolyan gondoltad, hogy tényleg megszervezed?

– Igen, eleve csak azután tettem közzé az eseményt, amikor már voltunk 10-en az előadók között – ez stílszerűen február 3-án, Balázs napon történt meg. Persze ez az egész tekinthető poénnak, és szerintem kicsit a többiek is így élik meg, de egy poént is végig kell vinni… A bejelentést követően kezdtünk el gyakrabban is kommunikálni egymással, majd fokozatosan egészült ki a létszám, de a végére se lett annyira óriási, összesen 20 előadó lesz. Az első tízet én kerestem meg, a többiek pedig már maguktól jelentkeztek.

Mindannyian közreműködünk valódi tudományos konferenciákon is, a mostani ennek nyilván a kifordítása lesz, hiszen nem a tudományterület az összekötő kapocs, hanem a nevünk. Mindazonáltal nagyon izgalmasnak tartom az interdiszciplináris konferenciákat is, a miénk pedig beleillik ebbe a körbe, hiszen abszolút kurrens területekről jönnek a Kovács Balázsok: a saját területükön mindannyian aktívan publikáló kutatók.

Egyszerre játékos és komoly ez a dolog, szerintem a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Persze tisztában vagyok vele, hogy a külvilág nagy része talán meg se tudja különböztetni a sok kamu eseménytől, ami felbukkan a Facebook-hírfolyamában, de ennek tudatában is csináljuk.

Fotó: Sorin Nainer

– Mekkora a stáb?

– Nagyon aktívan ketten vagyunk szervezők a másik bécsi Kovács Balázzsal, az operatív feladatokban pedig összesen nyolcan veszünk részt. (A címlapképen is egy szervezői megbeszélés látható – a szerk.) Korábban egyiküket sem ismertem, még a pécsi közgazdász kollégámat is csak közvetve, amikor az e-mailjeink néha összekeveredtek. Bár ha minden igaz, az egyik előadó, aki egyébként a Yale-en tanít, évfolyamtársam volt középiskolában, de ezt még nem tisztáztuk.

– Egyeztettétek, ki miről adna elő, vagy teljesen szabad kezet kapott mindenki?

– Annyit kértem, hogy a saját aktuális témáikat hozzák, és ha ez olyasmi lenne, ami elsőre nem egyértelműen érthető laikusok számára, legalább egy kis felvezetést tartsanak arról az elején, miért fontos az adott terület.

– Enyhén szólva eklektikus lett a program. Hogyan lehet lekötni ennyi különböző témakörrel a résztvevők figyelmét?

– Szerintem pont ezzel: kihívás annak, aki az egészet végigüli, én szellemi kalandnak tekintem. Persze előfordulhat, hogy valaki nem tudja tökéletesen átadni a külvilág számára, mivel foglalkozik, de ha az érdeklődők számára bepillantást tud adni a kutatási területébe, már az is elég. A PTE népszerűsítő előadásai között is vannak olyanok, amelyek direkt egy adott témához nem értőknek szólnak. Külön módszertana van annak, hogyan lehet olyan tényekre apellálni egy előadásban, amelyeket mindenki ismer. Úgy vettem észre, hogy ilyenkor ha a nagy egészet nem is értem, akkor is elkapok legalább néhány információmorzsát, amitől egy pillanatig elhiszem, hogy ez nem is annyira bonyolult.

– Te személy szerint mit vársz a legjobban?

– Az egészet várom, mindenképp szeretném az összes előadást meghallgatni, és bízom benne, hogy másoknak is hozzám hasonlóan izgalmas szellemi ugrabugrálás lesz.

Annak külön örülök, hogy az egyes tudományterületek mellett különféle iparágakból is felbukkantak Kovács Balázsok, például egy játékfejlesztő cég, valamint a MÁV egyik munkatársa is előad. Ők nem a tudományos kutatásaikat, hanem a szakmai tapasztalataikat hozzák magukkal.

– Te miről adsz elő?

– A doktori témám óta érdeklődöm a szonifikáció iránt, ami különféle nem-hangzó információk hanggá alakítása jelenti. Ennek különféle olyan módjait fejlesztgetem az elmúlt 10 évben, amelyek például a weben használhatók. Olyan hangjátékokat, illetve hangzó interaktív játékokat fogok bemutatni, amelyek hangokat generálnak nem-hangzó információkból.

– Mekkora eddig az érdeklődés, hányan regisztráltak és honnan érkeznek majd?

– A kérdés második felére nem tudom a választ, mivel a regisztrációs űrlap összeállításakor elfelejtettem rákérdezni. A vendégként regisztrálók száma jelenleg 197, ehhez jönnek még hozzá az előadók. A terem 200 fős, de úgy számolunk, hogy jó esetben százan leszünk majd. Bár biztosan be fognak esni olyanok is, akik nem regisztráltak.

– Miért kétnaposra szerveztétek a programot? Az első napon délben van a kezdés, a második pedig akkor ér véget, szóval akár össze is lehetett volna húzni.

– Páran valóban javasolták, hogy legyen csak egynapos, de mivel úgyis lesz esti program, ahol természetesen egy Kovács Balázs fog DJ-zni, célszerűbbnek tűnt elnyújtani. Emellett az is közrejátszott, hogy mivel Pécs nem olyan könnyen megközelíthető, így nagyobb eséllyel ér oda mindenki a kezdésre. Bízom benne, hogy a bulizók felébrednek majd a vasárnap délelőtti szekcióra is.

– A konferencián ingyenes a részvétel, miből fedezitek így a költségeket?

– Az előadók nagyon sokat segítettek azzal, hogy fizetik a saját utazási- és szállásköltségeiket. Amikor úgy döntöttünk, hogy nagyobb termet bérelünk, ebbe is többen jelezték, hogy beszállnak. Emellett különféle ajándéktárgyakat, például kitűzőket és vászontáskákat is árulni fogunk, amelyeken szintén lesz valamekkora árrés. Külső szponzoraink nincsenek, bár kerestünk, de nem reagált senki. Egyetemi vagy városi támogatásra pedig azért nem szerettem volna pályázni, mert ennek a konferenciának azért elég labilis a tudományos státusza, és csak felesleges támadási felületet nyitott volna a kritikusok számára. Egyébként nincs szó olyan hatalmas költségekről: a terembérlet 190 ezer forint, ezen kívül pedig összesen egy vacsora szerepel még a kiadások között, szóval legrosszabb esetben összedobjuk.

– Felvétel fog készülni?

– Hangfelvétel biztosan, videósnak is jelentkezett valaki, de ez egyelőre még kérdéses, mivel ő élőben közvetített volna, amit mi nem szeretnénk.

– Mikor lennél elégedett?

– Tulajdonképpen már most is az vagyok, hogy 20 előadó fantáziát látott ebben a projektben, és az ország – sőt, a világ – teljesen véletlenszerű pontjairól egyáltalán eljönnek a rendezvényre.

Az egyik Kovács Balázs, akit már említettem, Bostonból érkezik, egy másik Ázsiában él, de közvetlenül előtte Afrikában lesz. Emiatt lehet, hogy csak online fog bejelentkezni, de arra is van esély, hogy épp Svájcban lesz, onnan pedig már simán átugrik. Van egy németországi és egy bécsi Kovács Balázs is, a itthoniak pedig az ország minden részét lefedik.

Nekem ez már önmagában siker, de bizakodó vagyok, szerintem nagyon jó közönségünk is lesz.

– Elképzelhetőnek tartod, hogy lesz folytatás is?

– Ha más névvel is felmerülne ugyanez a koncepció, szívesen átadom a saját tapasztalataimat, én mondjuk érdeklődnék a Molnár Tamások iránt, ilyen névvel három művészt is ismerek. A Kovács Balázsok Konferenciáját viszont egyszeri alkalomnak szánom, kivéve persze, ha egy másik Kovács Balázs vállalja, hogy másodjára is megszervezi.

Egyébként létezik egy Nemzetközi Azonos Nevűek Társasága (International Same Name Association) nevű szervezet, akik rendszeresen tartanak találkozókat azonos nevűeknek, például Guinness-rekord felállítás céljából. A mi konferenciánkra is küldenek egy delegációt Japánból két Hirokazu Tanaka részvételével (ott ez számít az egyik leggyakoribb névnek). Szóval ha valaki ebben a vonalban lát fantáziát előadások szervezése nélkül, ez is egy lehetőség.

A konferencia hivatalos honlapja itt érhető el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk