KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Hiénák áldozatává válnak a menekülők, ha mi nem segítünk!” – ezekre van a legnagyobb szükség a határon

Nagyot megy a Facebookon az a poszt, amelyet egy ukrajnai menekülteket támogató segélyoldalon posztoltak. A magyar állam eddig nem nagyon vetette be magát.


Nagyon sokan szeretnének segíteni az orosz támadás elől menekülő ukrajnai, kárpátaljai lakosokon, de nem tudják pontosan hol és hogyan tehetnék ezt. Egy Facebook-csoportban most egy posztban összeszedtek mindent, amit tudni kel, mire van szükségük a menekülőknek.

„Sziasztok!

Tegnapi napon végig jártuk Záhonyon kívül majdnem az összes határállomást, ahol kiosztottunk több százezer forintnyi összegyűlt támogatást, majd Tiszabecsen, ahol a legsúlyosabb a menekültprobléma, végig csináltunk egy 8 órás etapot.

TISZABECS

Amire szükség van az ország többi feléből:

- csomagolt és friss szendvics. Csak egyszerűeket csináljatok-vegyetek (vaj, sonka, sajt, zöldség)!

- kicsi üdítők (rostos a gyerekeknek), kis kóla, maximum 1 literes mentes (!!!) víz, ice teák.

- csokoládé, lehetőleg gyerekbarát (dörmi, kinder, szokásos)

- gyümölcs (csak banán és alma, senki sem eszi a narancsot!)

- tea és kávé, cukor, tej, ez az azonnali ellátásban segít

- ropi és keksz, nem kell csipsz, sok helyet foglal és nem viszik

- kakaós tej gyerekeknek, kicsi szívószálas

- tisztasági kendők és zsebkendő, alufólia!

- minden mást, ami nem itt van, és máshol 1000x leírták hogy mi, azt vidd a művházba vagy a melegedőbe, ott majd szétosztják, a határmenti hotpontra ne vidd!

- esőkabát, pokróc, matrac párna!

- mindenből olyat vegyél, amit magadnak vennél, mert ezek az emberek tegnapelőtt ugyanolyan jól éltek, mint te!

Amire a legnagyobb szükség van:
- 2-3 ukránul (nem oroszul!) és magyarul is beszélő ember, aki képes elviselni a pszichológiai terhelést órákon át, és megkérdezni minden egyes családot:

– van hova menniük?

– van transzportjuk?

– van szükség bármilyen más segítségre (orvos, stb.)?

- az emberek vagy sírva, vagy dühösen vagy katatón állapotban jönnek át a stressz miatt, és ráöntik a kérdezőre épp azt, ami van, én magam pokoli történetekből több százat hallgattam végig tegnap.

- jelenleg ez a legakutabb probléma, mert a kommunikáció hiánya miatt ezek az emberek kivétel nélkül hiénák áldozatává válnak, ha mi nem segítünk!!!

Amire a legnagyobb szükség van a szeretetszolgálatok részéről:

- szervezzenek fuvarokat Prágába és Brnoba, Lengyelországba, Pozsonyba és Bécsbe, ha azt akarjuk, hogy a hiénák ne rabolják le az embereket (ez most 2-300 EUR per fő tarifa).

Óriási segítség lenne egy-egy folyamatos járat indítása per határ, mert szinte alig van, aki Budapest-Debrecenbe menne, de azok is nagyrészt csak megállónak használják hazánkat, mennek a testvér országokba. Még Tiszabecsen is sokan a lengyel-szlovák határkáoszt kerülik el ekkora kerülővel (ott sokkal többen próbálnak jönni).

- hiába nem szeretjük a hiénákat, egy 6-8-10+ fős csoportnak jelenleg kizárólag ők nyújtanak megoldást a továbbjutásra. Akár korrekt áron dolgozó fuvarosok is jobbak lennének a szakadt romos ukrán buszoknál (hiénák nagy része kárpátaljai rendszámú sajnos). Ha van olyan busztársaság, aki normális áron fuvaroz, ezen most még kereshetne is, és a menekültek is sokkal jobban járnának. Óránként telnek meg 20 fős buszok!

- nagyon sok roma érkezik a határmentéről, akik teljesen más utaztatást igényelnek (szinte sosem jut 1 felnőtt 2-3 gyerekre, ami egy személyautóban elfér, több száz km-t pedig egy sofőr sem vállal 4 gyerekkel hátul), nagyon messzire mennek jellemzően (Olaszország és Németország), tehát őket busszal kellene vinni, ahová tartanak, így azon segélyszervezetekre óriási szükség lenne, akiknek van ebben tapasztalatuk!

Amire a legnagyobb szükség lenne az államtól:

- a válság harmadik napján az állam 4 közlekedési rendőrön kívül, illetve a határrendészeten kívül nem volt jelen Tiszabecsen.

- 4 db toi-toi áll jelenleg rendelkezésre és 1 melegedőbusz és 1 melegedő sátor a több ezer emberre, az állapotok éjfélre balkániak voltak, ezt is a segélyszervezetek és az önkormányzat biztosította.

Sürgősen szükség lenne:

– melegedő sátrakra és éjjeli menedék sátrakra, ugyanis a határmenti falvak művelődési házai nem bírják a kapacitásokat, és minden helyi szállás megtelt.

– gulyáságyúkra, mert jelenleg csak az önkéntesek, egy-két helyen az önkormányzat főz, és a személyzet nem bírja.

– wc-kre.

– valódi szervezésre (információ, tolmács, pszichológus, autók szervezése, stbstbstb)

- Azonnali ingyenes tömegközlekedésre ukrán és ukrán-magyar útlevéllel! (update: MÁV már az, hajrá!)

- Szervezett buszjáratokat indítani a szlovák határra, és átadni az embereket a szlovák-cseh-lengyel utazásszervezőknek.

Tegnap már láttuk jeleit annak, hogy nemsokára megérkezik az állami segítség, így amit írok, nem azért írom, hogy negatív szenzáció legyen belőle, hanem azért, hogy segítsük a szervezőket. Az állam eddig el volt foglalva azzal, hogy a hadsereg, OKF, stbstb. egyáltalán megjelenjen itt, hogy a háttérben felépítse a kapacitásokat. Igen, lehetne jobban és ügyesebben, csak ez a háborgás nem segít most, és helyben sem nagyon morgolódtunk, csak csináltuk a dolgunkat.

Az ukránok bizalmatlanul érkeznek Magyarországra, és mindenki megdöbben a magyar vendégszereteten, az elképesztő összefogáson, tegnap 8 óra alatt MINDENKIT, akinek nem volt hova mennie, megoldottunk, elszállítottunk. Elképesztő érzelmek voltak, ahogyan szerveztük le az egyik budapesti fuvart, már ott állt a következő, volt, aki Győrből, volt aki Zalaegerszegről, volt aki Székesfehérvárról, mindenki hozott egy autónyi hasznos segélyt, majd órákat segédkezett az osztásban-szervezésben, majd ha tudott, vitte a rászorulókat.

Mindannyian büszkék lehetünk ma arra, hogy magyarok vagyunk, van mire, soha nem láttam ilyen összefogást még, itt nincsen politika, vallás. Minden egyes egyház kint van, a katolikus szervezi a falvakban az ellátást, a reformátusok főznek-szerveznek, stbstb – mindenki kint van. A határőrök és rendőrök az elképesztő stressz és terhelés ellenére is kedvesek és segítőkészek, le a kalappal előttük, segítsük őket, ahogyan a katonákat is, akik a határt védik!

Az ukrán menekültek 80%-a nő, gyermek és idősek, a nagy részük 2-3 napja van úton egy háborús országból, elképesztő stressznek kitéve. Sokan alig tudnak vezetni, de a férfiak otthon maradtak harcolni, így kénytelen volt sok gyerekkel sok ezer km-t levezetni egyedül rutin nélkül. Minden magyarországi autóst kérek, hogy a következő napokban, hetekben legyen különösen szolidárisak az ukrán (és cseh és olasz - azok nagy része is ukrán most, aki menekíti a családját) rendszámú autósokkal, mert jelentős részük azért megy az autópályán 80-al, mert 40 órája vezet, menekül, vagy nincsen rutinja! Segítsük őket, ne dudáljunk, ne anyázzunk, gondoljuk végig, mit élnek át ezek az emberek!

A legfontosabb: folytassuk az összefogást, mert mindenkire szükség van most!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Petíció egy kisfiú szabadságáért” - a gyermeknek lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja
A kisfiú születése óta egy pécsi kórházban él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön. A rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.
F. O. Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 30.



Az RTL Házon kívül című műsorában bemutatott, három éve kórházban élő kisfiúért indított aláírásgyűjtést Tapasztó Orsi influenszer, aki maga is örökbefogadó szülő. A kisfiút az a nővér venné magához a családjával együtt, aki a kórházban ismerte és szerette meg a gyereket.

A kisfiú születése óta egy pécsi kórház rácsos ágyában él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.

A riportból kiderült: a kisfiú első éveiben indokolt volt a kórházi tartózkodás, de ennek szükségessége már rég megszűnt. Mégis, három éve változatlanul a kórház falai között él, pusztán azért, mert a gyermekvédelem nem talált számára megfelelőbb otthont. Mindeközben egy elhivatott, szeretetteljes nővér és családja már

kilenc hónapja szélmalomharcot vívnak az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal azért, hogy örökbe fogadhassák őt, aki “senkinek nem kell”.

Míg ez a magyar család fennakadt a gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási módszertani irányelveket negligáló bürokratikus akadályain, a gyermek külföldi örökbe adási folyamatát az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megindította.

Akik aláírják a petíciót, kiállnak a kisfiú mellett, akinek az állam, mint szülő, jelenleg egy rácsos ágynyi magányt, embertelen sorsot és sivár gyermekkort tud csak biztosítani, illetve kiállnak egy felelősségteljes család mellett, akik tehetetlenül állnak a szakszolgálat érthetetlen javaslatával szemben, miszerint egészséges gyermek örökbefogadására alkalmasak lehetnek, de beteg gyermek örökbefogadására nem, miközben munkájukból fakadóan naponta életekért felelnek.

A petíció azt is szeretné elérni, hogy a jogszabályi keretek, határidők, módszertani elvek betartása a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatokra nézve is kötelező erővel bírjon,

és megerősíti, hogy minden gyereknek joga van szerető és biztonságos családban felnőni, kórházi ágyak rácsai helyett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: