KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hajléktalanok karácsonya: "A szállón kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család"

Fedél nélkül élőkkel beszélgettünk arról, hol és kivel töltik az ünnepeket, illetve mit jelent számukra a karácsony.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. december 23.



A karácsony a legtöbb ember számára a szeretet, illetve még inkább a család ünnepe. Ilyenkor aki csak tud, találkozik közelebbi és távolabbi rokonaival, hozzátartozóival. De vajon mi a helyzet azokkal, akiknek nemhogy szerető családjuk nincs, gyakran még fedél se a fejük felett? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy nappal az ünnepek előtt Budapesten.

"Reményt adott az ünnep, hogy nem szabad feladnom"

A Dankó utcai hajléktalanszállón egymás mellett sorakoznak az emeletes ágyak, több tucatnyian töltik itt napjaikat, így az ünnepet is. Szépen feldíszített fenyőfa is van, hogy ezzel is ráhangolja a lakókat a karácsonyra. Tibor 8 éve él az utcán, de minden ünnepet itt töltött eddig, még ha egyébként nem is szeret bejárni. Azt mondja, ilyenkor azért kialakul valamiféle közösség a bentlakók között.

"
Szívesebben lennék a családommal, ez egészen biztos. De a lehetőségekhez képest ez is elfogadható. Van fedél a fejünk felett, és éhesek se maradunk. Ilyenkor év végén több adományt hoznak az emberek.

"Ha az ünnepi hangulatot kell leírni, nekem először a karácsonyi ünnepségünk jut eszembe" - meséli János, aki szociális munkásként dolgozik a szállón második éve. Idén ezt december 20-án tartották, a résztvevők mind nagyon élvezték, még egy zenekar is szórakoztatta őket.

Maga a szenteste számára nem igazán különbözik bármelyik hétköznaptól. Tavaly is dolgozott, idén is fog, de ugyanolyan munkanapnak tartja, mint a többit. Inkább az tesz egy-egy műszakot különlegessé, kialakul-e olyan őszinte és mély beszélgetés bármelyik lakóval, ami mindkettőjük számára sokat ad. Ilyen pillanatokra pedig bármikor sor kerülhet teljesen váratlanul, nem kell hozzá ünnep.

hajlkar_2
"
Amikor az embert elhagyja a családja, és úgy érzi, mindennek vége, ezzel is kap egy kis ajándékot

- kapcsolódik be a beszélgetésbe az egy éve hajléktalan Károly. Szerinte igenis lehet érezni valami megfoghatatlan különbséget, nemcsak szenteste, de már az előtte lévő napokon is.

Akkor minden összeomlott az életében, nem gondolta volna, hogy valaha lesz még bármennyire rendesnek mondható karácsonya. Emiatt is rengeteget adott a közös ünnepség, illetve úgy általában a törődés, amit a szálló dolgozóitól kap. Szerinte ha valaki ilyen helyzetbe jut, már azt is megtanulja értékelni, hogy emberségesen viselkednek vele és úgy szólnak hozzá. Itt pedig maximálisan ez a helyzet.

"Az emberen ilyenkor átfut, hogy bár teljesen kilátástalannak tűnik a helyzete, valaki mégis törődik vele" - mondja, érezhető meghatottsággal a hangjában. "Egy picit úgy éreztem, hogy velem van a családom. Legalább emberek között lehettem, és azt éreztem, hogy valakinek fontos vagyok. Ez adott löketet ahhoz, hogy ne adjam fel, pedig már a határán voltam."

A szálló többi lakójára utalva hozzáteszi: "Ezekkel az emberekkel egy a sorsunk. Hiába különbözünk nagyon sok mindenben, ez mégis összekovácsol bennünket. Olyanok vagyunk kicsit, mint egy nagy család."

hajlkar_3hajlkar_4
Karácsonyfa a Dankó utcához közeli Mátyás téren

"A 19 éves fiam nem tudja, hogy az utcán élek"

"Van egy kis lakásom Bács-Kiskun megyében, de miután súlyos gyomorrákkal diagnosztizáltak, fel kellett jönnöm Budapestre, mert csak itt tudják kezelni" - mondja Mónika, akivel a Kürt utcai nappali melegedőben beszélgettünk. Egy éve él fedél nélkül, több hajléktalanszállón megfordult már. Volt ahonnan kidobták, mert az akkori párja verekedett, máshonnan önszántából jött el az áldatlan állapotok miatt.

"Márciusig laktam az Alföldi utcában, ami a létező legpocsékabb szálló, ott van a legtöbb drogos és alkoholista. Inkább kimentem a Népligetbe, de az is kemény volt: drogosok, prostituáltak mindenhol. Innen is továbbálltam, augusztustól mostanáig a Margitszigeten éltem" - meséli. Nemrég kórházba került rehabilitációra, csak napi néhány órára engedik ki.

Van egy 19 éves fia, aki nem tudja róla, hogy az utcán él.

"
Mérnöknek tanul, de ha tisztában lenne a helyzetemmel, biztosan otthagyná az egyetemet, hogy megpróbáljon segíteni rajtam. Már akkor majdnem kimaradt az iskolából, amikor megtudta, hogy beteg vagyok. Ezt pedig semmiképp nem szeretném.

Szeptember óta már dolgozni se tud a betegsége mellett, de próbál talpra állni. Ez lesz a második alkalom, hogy a fia nélkül tölti a karácsonyt: csak 30-án fognak találkozni. "Nehéz lesz így a szenteste, de próbálok megemlékezni az ünnepről. Gyertyát gyújtok, az ajándékát pedig odateszem a fa alá a szállón, addig is, amíg odaadhatom neki." Az ételosztásra mindenképp kimegy majd, hátha ott is jut számára valami. És bizakodik a gyógyulásban, hiszen az egészség a másik legfontosabb dolog számára az életében.

hajlkar_1
A Kürt utcai nappali melegedő karácsonyfája

Buszon, Duna-parton, vagy a Margitszigeten

János Miskolcról származik, papnak készült, de végül másképp alakult az élete. A karácsonyról az első szó, ami eszébe jut az, hogy nehéz. Három lánya van, mindannyian külföldön dolgoznak, hosszú ideje nem találkoztak. Az idei az első karácsony, amit a családja nélkül tölt.

"Alig várom, hogy vége legyen. Nekem nem ez az életem!" - mondja keserű szájízzel. Utána azért hozzáteszi, hogy lát reményt arra, hogy megváltozzon a helyzete. Jelenleg két barátjával lakik együtt egy sátorban, a Duna-parton, az ő társaságukban sokkal jobb, mintha egyedül lenne. Szenteste úgy tervezi, elmegy templomba az éjféli misére, de szállóra nem szeretne menni, túl sok negatív élményt szerzett ott korábban.

Így van ezzel Attila is, aki 3 éve él Budapesten. Az ünnepet csendben, nyugodtan szeretné tölteni. Valószínűleg kint marad a Margitszigeten, ahol általában is él.

"
Hideg van, de legalább minden nyugodt, jobban ünnepi hangulatba lehet kerülni

- mondja. A rendőrök is rendesek szoktak lenni, többször kapott már tőlük élelmet, és önkéntesek is gyakran járnak arra. Aztán valahogy majd csak eltelnek ezek a napok is.

Beszéltünk olyannal is, aki tavaly buszozással töltötte a szentestét. Arra, hogy mit érzett közben, csak annyit felelt: "El lehet ezt mondani szavakkal? Szerintem nem." De ebben a pár szóban is minden benne volt.

Ha ismerőseidnek is ajánlanád a cikket, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk