Fricska a bürokrácia és az amerikai hadsereg orrára kiváló színészekkel - megnéztük George Clooney 22-es csapdája-sorozatát
Mert ez egyértelműen egy olyan minisorozat, amit Mr. Clooney el akart készíteni. Ő az egyik producere, szerepel benne, sőt két részt rendezett is. Először 1961-ben jelent meg Joseph Heller regénye, ugyanezen a címen, nem sokkal később filmet csináltak belőle igazán illusztris szereplőgárdával. Az 1970-es filmet Mike Nichols rendezte és olyan nevek szerepeltek benne, mint Alan Arkin, Orson Welles, Anthony Perkins, Bob Newhart, Martin Sheen vagy Jon Voight. Igazán az eredeti mű, és ez a film terjesztette el a 22-es csapdája kifejezést.
A Hulu (ők készítik az Egy szolgáló lány meséjét is) 2019-es sorozata is a
II. világháborúban játszódik, és egy amerikai bombázó-alakulat mindennapjait követhetjük végig benne az olasz fronton.
Főszereplőnk, Yossarian (Christopher Abbott), avagy Yo-Yo, ahogy a társai hívják, azért lép be a bombázókhoz, mert úgy hallotta, nekik a leghosszabb a kiképzésük. Így próbálja túlélni a háborút, hiszen amíg felkészítik a harcra, addig vége is lesz. Nagy sajnálatára nem így történik… a háború tovább dúl, a szakaszát pedig kiküldik Olaszországba, hogy jól bombázzanak le mindent, amit a kissé pszichopata Cathcart ezredes (Kyle Chandler) berajzol a térképen.
Először úgy voltam vele, hogy olyan lesz, mint Az elit alakulat, komoly háborús drámára számítottam, sok akciójelenettel. Mint kiderült, ennél messzebb se kerülhettem volna az igazságtól, a sorozat egy groteszk humorral fűszerezett, bürokráciaellenes anti-háborús sztori, melyben az ember felettesei az igazi ellenségek, nem a szemben álló csapat. A 6 rész alatt összesen egy jelenetben láttunk nácikat, akkor is inkább röhejes helyzetben, mint háborús környezetben. Nem erre számítottam, de nagyon jól szórakoztam azon, amit kaptam:
elképesztően abszurd, groteszk humorú sorozatot, amely néha már-már a fekete komédia határait feszegeti,
és hatalmas fricska a bürokrácia és a tökéletes amerikai hadsereg orrára, kiváló színészekkel.
A Yo-Yo-t alakító Christopher Abbott úgy néz ki, mint egy háborús propagandaposzterről szabadult szívtipró, nagyon hasonlít a fiatal Marlon Brandóra. Az ő szemén keresztül látjuk a harcok borzalmait, de egészen más módon, mint az eddigi háborús eposzokban: ő egy görbe tükröt tart az egész háborúnak és a háborút kiszolgáló hadi gépezetnek. A bombázók bizonyos mennyiségű küldetés után leszerelhetnek, ezt szeretné megjátszani Yo-Yo is, ha hagyná a rendszer, mert a Kyle Chandler által játszott ezredese folyamatosan emeli a küldetésszámot. Ő csinál két küldetést, de a kötelező kvóta 5-el növekszik. Ezért egy folyamatos, véget nem érő hajsza az élete, aminek tétje ténylegesen az élete, hiszen akármikor kilőhetik a repülőjét a bevetéseken. A 22-es csapdája pedig nem más, mint egy menekülési út. Legalább is egy a katonaságtól való menekülési út lezárása: ugyanis ha valaki kijelenti magáról, hogy őrült, a katonaorvosnak kötelessége leszerelni őt, hiszen egy őrült nem kaphat fegyvert.
Ekkor lép be a 22-es cikkely,
miszerint az a személy nem lehet őrült, aki kijelenti magáról, hogy őrült, hiszen még van annyi ép elméje, hogy félti az életét, és nem akar halálos küldetésre menni. Ergo, csak az szerelhet le idő előtt, aki őrültnek vallja magát, de aki őrültnek vallja magát, az nem lehet őrült. Ez az önmaga farkába harapó kígyó a 22-es csapdája. Yossarian is megpróbálja ezt az utat, de az orvos elmagyarázza neki, inkább próbálkozzon valamilyen végtagot elveszíteni, azzal jobban jár.
George Clooney Scheisskopf tábornokot játssza, aki eredetileg Yo-Yo kiképzőtisztje, de később életének másik megkeserítője. Látszik, hogy Clooney imádta a szerepet, igazi irritáló bolond, akinek fontosabb, hogy a menetelésnél hol van a katona keze, mint hogy életben maradjon a fronton. Apróbb szerepben Yo-Yo életében feltűnik még Hugh Laurie, aki szintén emlékezetes módon „jut ki a frontról”. Illetve még a teljes bombázóraj színészeit fel lehetne sorolni.
