KULT
A Rovatból

FankaDeli: a szeretet határozza meg a mindennapjaimat

A korábban mozgalmas életet élő zenész most hangmérnök, van két gyermeke, és kevésbé radikálisan látja a világot.
Schranez Rebeka - szmo.hu
2016. február 20.



FankaDeli mutatkozott már közösen Kokóval és Simicskó Istvánnal is egy videóklipben, segítette több magyar underground zenekar felemelkedését, ilyen például a Punnany Massif, a Halott Pénz. Valamint Szabó Balázzsal együtt megalakították a Suhancos formációt, mely egészen 2009-ig működött. Nemrég jelent meg legújabb lemeze a „Csigákat gyűjtöttünk”, és már készül is a következőre, a „Felhőtérképre”. Beszélgettünk a gyermekeivel való kapcsolatáról, a hitről, a nevéhez köthető magyar földre mozgalomról és a politikai radikalizmusról.

– Újfajta kezdeményezést indítottál el Magyarországon a közösségi-finanszírozású lemezeiddel és klipjeiddel. Milyen volt a támogatottsága és fogadtatása a „Csigákat gyűjtöttünk” c. új albumodnak?

Eleinte sokan kétkedve fogadták ezt az elképzelést, de tizennégy hónap múlva, mikor megjelent a lemez, megváltozott ez a hozzáállás. A zene önmagáért beszél, de a designja is! Eddigi albumaim közül ennek sikerült legjobban a kivitelezése: dupla tok - minőségi papírból, rajta a két gyönyörűen megrajzolt „csigaház”, belül egy DVD, egy CD valamint egy könyvecske található. Sajnos ez a színvonal nem jöhetett volna létre önerőből! Szerencsére nemcsak a lemezkiadást sikerült így finanszírozni, hanem két új klipet is: az „Ott találsz” és a „Szappanbuborék” címűt. Megjegyzésként mindehhez csak annyit fűznék, hogy Nyugat-Európában már évekkel ezelőtt is láttam ilyen, közösségi finanszírozással életre keltett - nem csak zenei - elképzeléseket.

Utólag sajnálom, hogy akkor még nem vágtam bele, de azóta tanultam a hibámból, és a „Felhőtérképre” - az idén megjelenő albumomra - elkezdődött gyűjtés már igen jól halad. Emellett persze vannak véletlenszerűen létrejött projektjeim, ilyen a „Most” c. klip is, mely tavaly novemberben, az eddig befolyt összeg egy kis részéből készült. Karácsonyhoz közeledvén úgy éreztem, mindenképp aktuális lesz, így szinte hirtelen felindulásból szerveztem egy forgatást - rengeteg telefonálgatás, ügyintézés árán...A sikerét látva, szeretnék még az új album néhány dalához is klipet készíteni.

– A „Most” c. klipedben megjelenik a kisfiad is. Nehéz volt őt szereplőnek felkérni?

A dal üzenete mindkét fiamhoz szól. Jó lett volna, ha részt vehettek volna benne mindketten, de Regő még túl pici, így Zente jelképezi mindkettőjüket. Szerencsére az anyukájukkal, Andival, nem volt nehéz dolgom, mivel ő vokálozik is a számban. Csak attól féltem, hogy tudom majd a gyerekem érdeklődését a forgatás ideje alatt fenntartani. Ezért kilátásba helyeztem számára a LEGO – „Gyűrűk ura” számítógépes játék megvételét...

rebeka

Igazán vicces volt a forgatás, állandóan poénkodtunk. Egy ilyen „beszólásán” azóta is folyamatosan röhögünk: mikor a klipben, a futárt játszó Csabi barátom, Kokóval „Fifát” játszott a boltban - és veszített, Zente azt mondta: „Neked sokat kell még gyakorolnod ezzel a játékkal!”

– Említetted az előbb Kokó nevét. Mi alapján választod ki az együttműködő partnereket? Milyen új zenei projektek vannak most készülőben?

Először mindig létrejön velük valamilyen emberi kapcsolat és csak utána lesz belőle együttműködés. Soha nem a „koncepció” számít, hogy ki kellene mellém, vagy ki mutatna jól. Persze ehhez szükséges, hogy hallgassák a dalaimat és szeressék, amit csinálok. Így volt ez Kokóval és Kowával is. Néhány napja jelent meg az MFLP-lemez, amit néhány „reppes” barátommal közösen készítettünk. Számos ötlettel, elképzeléssel készültem erre az évre.

– Vannak-e olyan fiatal zenészek, zenekarok, akiknek az indulását segíted?

Az MFLP tagjai is, valamilyen formában ide sorolhatóak. Talán Pit a leginkább közkedvelt közülük. Sokan kérnek tőlem tanácsot időről - időre. Sajnos, vagy sem, soha nem voltam „akkora arc” a zenei színtéren, hogy komolyabban segíteni tudjak másnak – bár az indulásnál valóban sokaknak segítettem: Punnany Massif, Háborgató Maszkura, Deniz, Halott Pénz... Néhány éve jelentősen megváltozott a „zeneipar” is. Az internet mindenhová betört, függetlenül attól, hogy ki, hogyan éli meg, és mit gondol róla. Ma már a netes közönség dönt, emiatt leginkább önsegítésről érdemes beszélni. Vagyis, minden eszköz megvan arra, hogy valaki akár a YouTube-on, az Instagramon, vagy a Facebookon jelenjen meg, és feltöltsön bármit. A siker számokban, nézettségben és lájkokban mérhető.

Elképesztő a túlkínálat a valóban jók mellett, de azt hiszem, garázs-zenekarok mindig is voltak. Csak eddig a kiadók profithajhász emberei döntöttek a sorsukról, most pedig a közönség. Bár jobbnak hangzik a jelenlegi felállás, de a közönség óriási hányadának „Mónika-show” iránti igényei miatt még sem annyira a fejlődést, inkább a hanyatlást jelenti... Mindegyik változat sok sebből vérzik, de talán a jelenlegi a legpokolibb, ha végignézünk a zenei palettán. Ez már tényleg Szodoma-kapujának tűnik, de tartok tőle, hogy lehet ennél rosszabb is…

rebeka2

– Úgy tudom, hangmérnökként is dolgozol, és ezért rengeteget utazol az országban. Hogyan fogadnak az emberek, hiszen rendkívül személyes a kapcsolatod a hallgatóiddal? Tudnál mondani néhány példát?

Sokan felismernek, kellemesek a tapasztalataim. Jó hatással van rám ez a „polgári foglalkozás”, ezek az élmények mind megjelennek a dalaimban is. Mondhatni csiszolódtam, mint a gyémánt... Tizennyolc éve lépek fel, és arról vagyok híres, hogy mindig maradok az utolsó fotóig vagy kérdésig. Mármint, azok számára, akik oda mernek jönni, nem csak utólag levelet írni, hogy: „láttalak csak nem mertem odamenni”. Na, az ilyenektől mindig lekaparom a falat... Nekik üzenem: mindkettőnk számára fontos minden találkozás! Ki kell használni az alkalmat. Azt szeretem, mikor valaki odajön hozzám, megkopogtatja a vállam, és mond, mesél valamit, vagy csak kérdez. Annak van értelme!

– A te nevedhez köthető a Magyar Földre mozgalom. Mióta működik, és milyen indíttatásból hoztad létre? Milyen projektek, kezdeményezések köthetőek hozzá?

Ez egy olyan kis közösség, ami körülöttem szerveződött, él és változik nyolc és fél éve. A „magyarfoldre.hu” oldal ennek a virtuális bázisa. Minden évben tartunk egy ötnapos „elvonulást” a nyár folyamán. Erről sok kép és videó is található a neten, illetve „A szivárvány végén” című dalunk képi világa is jól tükrözi ezeket a napokat. Számos kezdeményezésünk volt az évek során. Annak, aki felkeresi a weboldalunkat, lesz mit néznie...

rebeka3

– Állandóan bírálták eddig a munkásságodat jobbról és balról is. Ennek ellenére mégis nőtt a hallgatottságod. Szerinted mi lehet ennek az oka? Mi lehet az az üzenet, ami ilyen hatással van az emberekre?

A rajongók mellett sok a bennem csalódottak száma is. Markáns véleményem van a világról, határozott elképzeléseim, és ez nem mindig egyezik azzal, amit tőlem várnának... Ahogy nő a rajongók köre, néhányan el is hagyják azt. Vannak köztük, akik, csalódásukban „anyáznak” is. Ha tinglitangli, vagy elvárt számokat írtam volna, akkor nyilván csak nőne a tábor. Úgy gondolom, nekem más az utam. A média részéről sem érzek igazán nyitottságot. Bár mostanában egyre több interjút adok, továbbra sem kapok lehetőséget, hogy hozzászóljak a közélethez. Ki lehet mondani: abszolút nem vagyok tényező. Hogy ez mindig így lesz-e, vagy mennyire fontos ez egyáltalán, nem tudok konkrét választ adni.

– Hogyan tudnád most önmagadat és a munkásságodat definiálni? Mik azok az alapértékek, amik az egész eddigi munkásságodban állandóak voltak?

Sem önmagam, sem a munkásságom nem tudom meghatározni, hiszen úgy van ez velem, mint a pap sírján a felirattal: Tanulmányait befejezte... A rengeteg tapasztalás, példa és az egyre több ismeret átformálja az embert. Sokszor érdekes szembesülnöm régebbi kinyilatkoztatásaimmal. Ma már jóval árnyaltabban látom a világot, és érdekes mód, mégis pálcát törnek felettem - most mások. Pedig csak egyetlen - elcsépeltnek tűnő - gondolat határozza meg a mindennapjaimat: a szeretet. Ennek a jegyében próbálok látni és láttatni...

– Hogyan egyeztethetőek össze az ősi magyar szokások, jelképek és tradíciók a keresztény értékrenddel?

Azt hiszem, a dolgokat nem összeegyeztetni kell, hanem kiszűrni a múlt által felkínált lehetőségekből a legjobbakat, a legidőtállóbbakat, a még mindig frisseket és használhatóakat pedig beépíteni a jelenbe. Én magam is azt vallom, hogy nem az őseinket kell követnünk, hanem azt, amit ők követtek! A klasszikus hagyományőrzés szép és romantikus, de nem lehet élő. Élnünk kell a kor nyújtotta lehetőségekkel, a modern kemencéktől kezdve az interneten át, az új ruhaanyagokig, ahogy őseink minden bizonnyal tették volna.

rebeka4

– Mit jelent számodra a magyarságtudat? Szerinted miért káros az, ha ez szélsőségekbe csap át?

Nehéz definiálni, hogy mi szélsőséges és mi nem az. Maradjunk inkább a „radikális” szónál. Sok előadásomban elmondtam, hogy a hétköznapi életben rengeteg példa akadhat arra, mikor az embernek radikálisan kell cselekednie, gyökeresen kell változtatnia valamin. Például kihúzni egy fogat, vakbél-műtétet végrehajtani, vagy éppen „elszenvedni” azt, ezek mind-mind radikális dolgok a nyugalmi állapothoz képest. Úgy gondolom, tévesen használja a sajtó ezt a fogalmat. Minősít vele, diszkriminál, pedig alapvető és gyors – radikális - változások kellenének, hogy komoly esélye legyen akár ennek a népnek is, de akár a civilizációnak a fennmaradásra.

A „radikális” szitokszóvá válása folytán azonban nem mondjuk ki ezt, nem nyomatékosítunk vele… Ezzel a gondolkodással én szinte egyedül vagyok a közéletben. Arra a dologra, amire sokan gondolnak a szó kapcsán, hogy gyűlöletet szítani és közvetíteni másokkal szemben, semmilyen radikalizmus nem szükséges, csak ostobaság, és rosszindulat.

– Képes lehet-e egy ennyire megosztott nemzet a megújulásra és az együttműködésre? Hiszen a történelem folyamán rendszerint széthúzást tapasztalhattunk. Milyen lehetőségeket látsz erre mégis?

Nincs romantikus elképzelésem ezzel kapcsolatban. Félreértés ne essék, nem akarom rövidre zárni az utolsó kérdést, de mégis meg kell tennem. Aki elolvassa Máraitól az „Egy polgár vallomásai” című művet, könnyűszerrel megértheti, hogy semmi sem változott, különösen nálunk. Az ember maradt az, ami: nem változott. Ebből fakadóan nem is fog. Mert nem ez az élet lényege. Sőt! Remélem elég misztikusan zárjuk ezt az interjút...

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk