Elszorult szívvel és életörömmel – gondolatok az Élet Menetéről
A csodálatos nyári napsütésben az életöröm, a megmaradás ünnepe szinte állandóan váltakozott a megrázó pillanatokkal. A Március 15 téren felállított színpadon a Parno Graszt indította be a gyülekezőket tüzes cigányzenéjével, miközben többen is némán emlékeztek a haláltáborok mementójánál.
Róna Tamás főrabbi talmudi történetében arról a vándorról mesélt, aki egy sivatagban étlen-szomjan rátalált egy nagy terebélyes fára, megpihent árnyékában, letört belőle egy ágat, amely enyhet adott neki, majd áldást mondott erre az ágra, hogy ugyanolyan hatalmas fa nőjön belőle és adjon menedéket követőinek. Majd őt követte Leibovitz Imre tiszaújvárosi túlélő, akit 15 évesen hurcoltak el a főrabbi nagyapjával együtt, előbb munkaszolgálatba, majd Auschwitz-ba.
Közben egy kiskamasz csapat valóságos fesztivált rendezett, amellyel Izrael államot köszöntötték 70. születésnapján, az egyik standnál pedig játékos módon tanították a gyerekeket a békére. "Cseréld vízipisztolyodat süteményre!" jelszóval és az áhított édességet egy-egy rajz fejében meg is kapták.
A sófár hagyományos hangjára elindult menet ezúttal az Erzsébet-hídon vonult át, amelyen többször is megszólítottak bennünket "élő szobrok" Radnóti Miklós Hetedik eklogájának egy-egy sorával. Ahogyan a sokaság, négy-öt nemzedék képviselői, levonultak a hídról, egy kis színpad várta őket, ahol egy gerbera-csokor körül kislányok ültek: "Szeress, ne háborúzz!".
A sokunknak a hippi-korszakot idéző jelmondat, a virágok a puskák, tankok csövébe sajnos képtelen elveszíteni aktualitását. Mint a szervezők emlékeztettek rá, a héten volt május 9, az Európai Béke Napja. Így érkeztünk meg a svájci embermentőről, a "Világ Igazáról" elnevezett Friedrich Born rakpartra.
A meghatottság, az elborzadás és az életszeretet összetett érzése egy pillanatig sem hagyott el minket. Miközben egész családok jöttek el, mint egy majálisra, ahol a gyerekek perecet, sokszínű zászlókat és lufikat kaptak, feltűnt egy megtört arcú öregember egy táblával, és örült neki, hogy többen le akarták fényképezni őt.
Ettől az élménytől még a Sabbathsong együttes lendületes klezmerje sem tudott megszabadítani. De legalább ennyire döbbenetes volt a Sziklakórházban üldözötteket rejtegető Friedrich Born naplója, amelyből Székhelyi József olvasott fel részleteket, köztük a nyilasok által a náciknak "kölcsönadott" 50 ezer zsidó halálmenetéről, és gettólakók iszonyatos körülményeiről. És egészen különleges értelmet kapott Rost Andrea és Jávori "Fegya" előadásában a híres jiddis dal, a Donna Donna után az Elindultam szép hazámból. Annál örömtelibb és felemelőbb volt Zsurafszky Edit és Pikler Gyula története: mindketten 11 évesek voltak, amikor találkoztak: Edit édesapja mentette meg Gyulát és öccsét, a kisfiú és a kislány pedig azóta is hűek egymáshoz.
E sorok írója az Élet Menetétől még tovább gyalogolt a tömegközlekedés leállítása miatt egészen a Batthyányi térig. HÉV-re szállt, fáradt volt, szomjas - és nagyon szégyellte magát.