hirdetés

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Egy pályafutás vége: vidáman ünnepelte 31 év után utolsó munkanapját Robi, a BKV-s buszsofőr

A 32-es járat utasai egy-egy fordulóra megtapasztalhatták, hogy milyen az, amikor egy átlagos utazás igazi közösségi élménnyé válik. Még rögtönzött koncert is volt.

Link másolása

hirdetés

Ritkán gondolunk úgy egy budapesti buszozásra mint kellemes, barátságos, közösségi élményre. Január 9-én délután 3 körül viszont az Örs vezér tere és a Göncz Árpád városközpont között közlekedő 32-es autóbuszon ilyesmiben lehetett része a szerencsés utazóknak.

Gergely Róbert 1990 tavaszán került a BKV-hoz buszvezetőként. Eleinte a Moszkva tér, később a Margitsziget, majd sokáig a Batthyány tér vonzáskörzetében dolgozott, számtalan járaton. Több millió megtett fővárosi kilométer után a fent említett vasárnapi napon indult nyugdíjazása előtti utolsó körére, amit igyekezett minél emlékezetesebbé tenni. A Facebookon is meghirdetett eseménynek köszönhetően sikerült is.

Nem árulok zsákbamacskát, én szegről-végről korábbról is ismerem Robit, de ha nem így lenne, facebookos eseménymeghívásába akkor is belebotolhattam volna, mert azt számtalan helyen megosztották. Egyfelől azért, mert ritka egy ilyen megható és egyben vidám búcsú egy szakmától, másrészt mert Robi nem egy átlagos buszsofőr, aki csak a kilométereket pipálgatja ki a BKV monstrumain. Gyakorta találkozni vele közösségi eseményeken, koncerteken, szabad idejében számos civil tevékenyésgben részt vesz, vagy éppen rövid irodalmi szösszeneteket ír, és ennek is köszönhetően rendkívül széles baráti körrel rendelkezik.

Gergely Róbert:

Rendhagyó óda a szorgos, fáradhatatlanul tevékeny és agilis nyugdíjasokhoz

hirdetés

A nyugdíjas seregek nem tudnak pihenni nyugiban.

Szombaton reggel már fél hétkor

„Szemeresőben” támadják

Banyatankjaikkal a Bosnyák téri piacot.

A sikeres attak bőséges eredményével,

Hadizsákmánnyal buszoznak

Betonbunker bázisukra

Az ím: potens piacozó „panelprolik”.

Látványos légvédelmi karotta Katyusákkal,

Krumpli- és karaláb kézigránátokkal,

Tekintélyes tehéntőgy-tarackokkal,

Tányérnyi tarja taposóaknákkal

És egy jégcsapretek jégcsákánnyal

Gazdagították armadájuk arzenálját.

Na meg gondolatban két oldalashevedert is

Válluk köré kanyarítottak e veteránok a Vaterán.

Brokkoli kötegek,

Cseresznye lövegek.

A hüvelyesek?

De helyesek!

A Róbert Károly körút következik. –

Keményen köpi

A kimondott ká kezdőbetűket

Kézibeszélőjébe a kurvára kimerült

(sok B-s)

Büdös, bunkó, buzi

És borzasztóan buta,

Bizonyíthatóan bolhás, de békés

Békávés buszvezető.

Budapest, 2012. július 21.

Így nem is meglepő, hogy a napokban 61. életévét betöltő sofőr búcsúztatása végül több napon át tartott, és az utolsó napján is sok, apróbb-nagyobb meglepetést rejtett. Utolsó műszakja alkalmából édességet kaptak a járatra felszállók, az utolsó járat utasai egyenként aláírták 2022 januári beosztását, de a búcsúnapon még élő zene is fogadta a Robival utazókat:

Boros Levente és Sabák Péter adott rögtönzött koncertet a 32-es járaton.

A Mercedes Conecto ablakában pedig külön tábla hívta fel a figyelmet a jeles alkalomra.

A pályafutását lezáró napon alig volt olyan forduló, ahol kollégák, barátok ne búcsúzkodtak volna a „visszavonuló” járművezetőtől, de az utasok közül is sokan kívántak leszálláskor mosolyogva boldog és egészséges nyugdíjas éveket. Sőt, BKV-s kollégái egy külön meglepetéssel is készültek.

„[Az NNE-57-es rendszámú] busz volt utoljára a nevemen, és kértem, hogyha lehet, akkor az éjszakás, akit reggel ott a Göncz Árpád városközpont végállomáson váltottam, ezt hozza ki. Este be is telefonáltam emiatt a diszpécsereknek, és kolléganőm azt mondta, hogy valami akadályoztatás miatt nem tudják kiadni a kocsimat a 23:02-kor kezdő éjszakásnak. Direkt becsapott, gondolom azért, hogy reggel meglepődjek és örüljek. A reggel 7 után leváltott Pali kollégám mondta, hogy még ki is takarították ebből az alkalomból a buszt”

– meséli az utolsó nap egyik kedves meglepetését Robi.

Az utolsó érkezés

Az emlékek felidézése közben rengeteg dolog eszébe jut: régi, ma már nem létező járatok, egykori kedvelt és kevésbé kedvelt buszok, és megannyi szép emlék övezte a 31 és fél évet, amit a BKV kötelékében töltött el. Megtudhatjuk például, hogy volt olyan járat, a Rózsadombon közlekedő 11-es, amit egy sofőr sem szeretett igazán. Hosszú időn át ezen a vonalon eléggé feszített menetrend volt hatályban, amit a sofőrök, hogy meglegyen az a kis végállomási pihenőidejük, igyekeztek mihamarabb teljesíteni, emiatt a kanyargós hegyi utakon lefelé is "csapatták" néha a buszt. Ilyenkor Robi sem lett volna utas azon a buszon, amit ő vezetett, főleg nem idős ember, vagy kisgyerekes anyuka. Néhány évvel ezelőtt úgy alakult a büdzsé, hogy kaptak a vonalra plusz autóbuszt, vagy autóbuszokat, és így nyugodtabbá vált ezen a Rózsadombi vonalon is a buszos közlekedés. Egyszerű, mezei BKV-felhasználókként talán nem is mindig gondolunk bele, hogy egy-egy kényelmetlenebb utazásért nem feltétlenül csak a sofőr a felelős... De megtudhattuk azt is, hogy a végül elmaradt, 1996-os Expóra tervezett, végül a BKV által "megörökölt" buszokon miért érezték bizonytalanul magukat olykor a buszvezetők is.

Az utolsó átadás

Persze szép emlék is akad bőven. Mint említettük, Robi több évig járt a Margitszigetre buszaival, ahol egyes kilátogatók az évek alatt jó ismerősei lettek. Sőt akadtak olyan, a szigetre sportolni járó gyerekek is, akiket az évek során nap mint nap látott felcseperedni, komoly, felnőtt sportolóvá válni.

Az önfeledt nyugdíjas ünneplés

Arra, hogy mit fog csinálni nyugdíjas éveiben, Gergely Róbertnek nincs még határozott válasza. Egyelőre mindenképp kiélvezi a szabad pillanatokat, de aki kicsit is ismeri őt, nem hiszem, hogy a céltalanságtól vagy az elkényelmesedéstől féltené. Csak egy példa az aktivitására: beszélgetésünk egy pontján arról elmélkedett, hogy így, 61 évesen már kicsit nehezebben bírta a szilveszteri/újévi 4(!) napos bulizást – amit aztán három napi szabadsággal pihent ki, mielőtt nekivágott volna utolsó munkanapjainak...

Robi külön kérése volt, hogy szerepeljen az írásban, hogy ezt a több mint három évtizedet nem sikerült saját hibás balesetek nélkül megúsznia, de egy miatt most tényleg nagy megkönnyebbülést érez: hogy sikerült elkerülnie azt, amitől minden ilyen, veszélyes üzemben dolgozó tömegközlekedési járművezető tart, a halálos kimenetelű, tömeges közúti közlekedési balesetet, vagy akár csak egy ember halálával járó balesetet. Ennek a felelősségnek és a további elvárásoknak, szabályoknak, előírásoknak való megfelelés terhe most lekerült a válláról, és többek közt emiatt sem tervezi nyugdíjasként ezt a hivatást folytatni – bár már most sejti, hogy hiányozni fog neki ez az a számára olyannyira szeretett tevékenység.

Január 9-én tehát egy olyan ember hosszú pályafutása ért véget, aki nap mint nap nemcsak felelősségtudattal, de kifejezetten nagy örömmel és boldogan szolgálta a budapesti utazóközönséget.

Robi egy kicsit részletesebben beszélt munkájáról és gondolatairól kedvenc adója, a Tilos Rádió műsorában, amit EZEN A LINKEN (48:37-től) tudtok meghallgatni.

További videók Robi utolsó útjairól ITT és ITT találhatók.

Tisztelgés a zenész barát, Balázsovics Mihály "Tink", a Slow Village és a Mulató Aztékok rappere előtt, aki személyesen nem tudott ott lenni Robi utolsó buszútján
Robi 2022 januári beosztási lapja, rajta utolsó utasainak aláírásaival
Robi utolsó munkanapjának különleges uniformisa


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KÖZÖSSÉG
Hónapok óta az autójában húzza meg magát egy nyugdíjas férfi Vecsésen
A 78 éves Józsi bácsi albérletét korábban a gyerekei fizették, de miután már nem tudták tovább segíteni, az utcára került. Most egy fiatal lány indított gyűjtést neki.

Link másolása

hirdetés

Tavaly nyáron került utcára, azóta az autójában él és egy szupermarket parkolójában húzza meg magát egy nyugdíjas férfi Vecsésen.

A 78 éves Józsi bácsinak most egy 25 éves lány próbál segíteni. Azt reméli, hogy hamarosan otthont találnak a bajban lévő férfinek.

A férfi hentesként dolgozott régebben. Egy húsfeldolgozója volt Gyálon, de - az általa jogtalannak vélt - hatósági büntetések teljesen tönkretették és elvesztette minden vagyonát. Pár évig alkalmi munkát vállalt, albérletben lakott, amit gyerekei fizettek. Mikor már nem tudták tovább segíteni, a tulajdonos kitette a lakásból.

Mivel fél, hogy meglopnák, így nem mer hajléktalanszállóra menni. Esténként az autójában alszik a hátsó ülésen. Éjszaka járatja a motort, hogy ne fagyjon meg.

A szupermarket parkolójában találkozott nemrégiben egy fiatal lánnyal. Gaál Barbi most adományokat gyűjt neki és bízik benne, hogy az idős férfi hamarosan újra otthonra lelhet.

Ha szeretnél segíteni Józsi bácsinak, erre az e-mail címre írhatsz: [email protected]

hirdetés

VIDEÓ: A Fókusz riportja


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KÖZÖSSÉG
„Még hallom a gépek sípolását, látom magam előtt, ahogy elveszti az eszméletét” – Egy nagymama drámai küzdelme az unokájáért
„Még akkor is mosolyog rám, amikor a legnagyobb fájdalma van. Ez az igazi, őszinte szeretet. Ha ő nem adja fel, kötelességem, hogy én se tegyem” - mondja Anikó, aki mindent feláldozott, hogy a kislány mellett lehessen.

Link másolása

hirdetés

Jázminka nagymamája közel 10 éve folyamatosan küzd kisunokája életéért. Nap mint nap szembesül a leküzdhetetlen nehézségek végeláthatatlan áradatával. Helyzetükről egy videót is készítettek:

VIDEÓ: Jázminka története

A Mezőtúron élő 9 éves kislányról Tóth Sándorné Anikó, a nagymamája gondoskodik. Jázminka születésekor 1 százalék esélyt adtak neki, hogy életben marad, majd később három évet jósoltak az orvosok. A nagymama szerint ma azt mondják, az ő kitartásának köszönhető, hogy unokája még él. Bár sokszor volt életveszélyben, a nagymama szerint a kicsi élni akar.

Anikó elmesélte, hogy a kislányt hosszú vajúdás után császármetszéssel segítették a világra. Ám addigra már alig élt, a méhen belül agyvérzést kapott. Anikót előzőleg egy személyes tragédia is érte, mert leégett a háza pont az unoka születése előtt. Így albérletbe tudta hazavinni a babát - írja a Blikk.

Azóta is sokszor voltak kórházban, legutóbb karácsony előtt. A szörnyű esetről elmesélte:

hirdetés

"Még hallom a gépek sípolását, látom magam előtt, ahogy elveszti az eszméletét. A kilenc év alatt nem egyszer fordult ez elő, de most először kaptam sokkot. Kikaptam az ágyból és szorítottam magamhoz. Alig tudták tőlem elvenni az orvosok".

A nagymama feladta a munkáját is, hogy Jázminka ellátásával foglalkozhasson. Bár mondták neki, hogy adja intézetbe, ő hallani sem akar erről.

"Amíg a két kezemet fel tudom emelni, ezt a kislányt nem adom senkinek. Hatalmas túlélő, nem sír az injekcióknál sem. Csak én, amikor nem lát. Annyira fáj, hogy nem tud felém szaladni, nem mondhatja azt, hogy mama. Olyan gyönyörű" - mondta Jázminka nagymamája a lapnak.

A kislány nem tud beszélni, de a fájdalmat, örömet jelzi. Szereti a gyerektársaságot is, annak is örül, amikor testvérei meglátogatják. A nagymama elmondása szerint sokat mosolyog.

"Még akkor is mosolyog rám, amikor a legnagyobb fájdalma van. Ez az igazi, őszinte szeretet. Ha ő nem adja fel, kötelességem, hogy én se tegyem!"

- árulta el.

Anikó és unokája élete anyagilag is nagyon nehéz. A kislány állandó felügyeletre szorul, így a nagymama nem tud dolgozni. Ha segítenél, az alábbi számlaszámon várják az adományokat:

Ments Életet Közhasznú Alapítvány 10702019-67010941-51100005; Közlemény: Jázminka


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés
Gyertyagyújtással emlékeznek Homonnay Gergelyre szombaton
A virtuális eseményt munkatársai és szerettei szervezik.

Link másolása

hirdetés

Összefogtak és közös megemlékezést szerveznek az elhunyt Homonnay Gergely barátai, munkatársai és családtagjai. Homonnay szerettei egy Facebook-eseményt hoztak létre, amelyben közös gyertyagyújtásra hívják az embereket - írja a Blikk.

Homonnay Gergely író és aktivista tragikusan hirtelen hunyt el Rómában. Az olasz hatóságok még mindig vizsgálják a halálesetet büntetőeljárás keretein belül.

Most szerettei szerveznek online gyertyagyújtást az elhunyt írónak:

„Kérünk, gyújts meg egy gyertyát, ahol éppen vagy január 22-én, szombaton, déli 12 órakor! Most mutassuk meg neki, hogy nem hagytuk egyedül, hogy gondolunk rá és hogy a szívünkben és tetteinkben örökre velünk marad! S reméljük, ez az üzenetünk eljut hozzá odaátra, és mosolyt csal az arcára”

- írták a szervezők az megemlékezés eseményénél. Egyúttal arra kérték a résztvevőket, hogy fotózzák le a meggyújtott gyertyát és osszák meg az eseménynél.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KÖZÖSSÉG
Egy díjnyertes fotó változtatta meg egy szíriai háborúból menekült kisfiú és családja életét
A végtagok nélkül született Musztafáról és apjáról egy menekülttáborban készült a fotó. A közösségi gyűjtésnek köszönhetően most művégtagokat kaphatnak és új életet kezdhetnek.

Link másolása

hirdetés

A végtagok nélkül született Musztafáról és apjáról – aki egy bombázásban vesztette el egyik lábát – megrázó fotográfia készült tavaly. Az élet nehézségei című fotót egy török fotós készítette. A kép szereplői a szíriai háború egyik harcoktól leginkább sújtott területén éltek.

Az apa a jobb lábát egy bombatámadásban vesztette el. Az akkor állapotos feleségét megmérgezte a felkelők ellen bevetett ideggáz. Az erre kapott gyógyszer miatt fia végtagok nélkül született.

Miután elmenekültek, egy török menekülttáborban éltek, ott készült a kép. A fotónak nagy visszhangja lett. A Sienai Nemzetközi Fotófesztiválon fődíjat nyert kép hatására közösségi gyűjtés indult apa és fia kezelésére. Az adománygyűjtés még tart, mostanra több mint 50 millió forintnyi pénz gyűlt össze.

Az ügy mögé fesztivál szervezői mellett diplomaták, orvosok és a katolikus egyház is beállt.

Az Olaszországba érkezett apa és fia művégtagot kaphatnak és új életet kezdhetnek.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: