KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Deák Kristóf: "Egy iskola igazi mércéje az, hogy mennyire fejleszti a leggyengébb tanulókat"

A Hősök Tere Kezdeményezés legutóbbi vendége az Oscar-díjas Mindenki rendezője volt, aki a felülről kényszerített rendszerről, valamint az egyéni és csoportérdekek dilemmájáról is beszélt.
Írta: Szenes Laura - szmo.hu
2017. április 11.



A Hősök Tere Kezdeményezés ezúttal Deák Kristófot hívta meg az ELTE egyik épületében tartott beszélgetésre. A program azonban nem csak róla szólt, igazi meglepetéssel indított: a Mindenki kórusa vonult ki a vendégek elé, és elénekeltek két dalt a filmből. Az egyik természetesen a Bodzavirág volt, amit aztán - nem volt mese, még a szöveget is megkaptuk papíron - nekünk is énekelnünk kellett velük. Így alapozták meg a hangulatot.

57

A kórus vezetője, Molnár Mónika igazi, lelkes és karakán nő benyomását keltette, akiről az este folyamán Deák Kristóf meg is osztott egy nagyon tanulságos történetet. Amikor az utolsó jelenetet forgatták, és már nagyon kevés idejük volt, amiatt kellett leállni, hogy okostelefonjával bezavart a képbe (csak egy fotót szeretett volna csinálni kórusáról).

Ezután odament a gyerekekhez és elmagyarázta, hogy hibázott.

Az ilyen viselkedés egy pedagógustól vagy szülőtől pedig - Kristóf és az én véleményem szerint is - sokkal, de sokkal hasznosabb, mint az, ha a felnőtt a tökéletes vezér benyomását kelti, akinek minden szavát kérdés nélkül el kell fogadnia a gyereknek.

46

A beszélgetés, amit Bombera Krisztina moderált, sok dologra kitért a gyerekekkel és legfőképp az iskolai léttel kapcsolatban. Kristóf nagyon figyelt arra, hogy semmilyen politikai kiszólás vagy az oktatási rendszerre tett megjegyzés ne hagyja el a száját. De nem is tűnt úgy, mintha ez komoly feladat lenne neki: ő érezhetően az az ember, aki inkább távol marad a sarkos véleményformálástól, alázatos, és rendkívül szerényen kezeli az Oscar-díjat is.

Elmagyarázta, hogy filmjének szigorú kórusvezetője, Erika néni nem feltétlenül egy gonosz vagy rosszul gondolkodó ember, és lehet, hogy nagyon is igaza volt.

A filmet elmarasztaló véleményalkotók leginkább azon háborognak, milyen szemtelen és helytelen dolog, hogy egy csapat gyerek így összefog a kőszívűnek és zsarnoknak beállított tanár ellen. Pedig a rendező direkt úgy írta meg Erika néni jeleneteit, hogy elbizonytalanodjunk benne: nem lehet, hogy igaza van? Nem lehet, hogy tényleg jobb, ha a gyengébb hangúak csak tátikáznak, így ők is részesülhetnek a versenyzés és a közös siker okozta örömből? Kristóf vallomása, hogy élete végéig keresni fogja a választ a kérdésre: mikor kell érvényesülnie az egyéni-, és mikor a csoportérdeknek.

23

Ehhez a kérdéskörhöz azért bátran hozzátettek a jelenlévő fiatalok és idősebbek. Rendkívül sokatmondó volt, hogy a mikrofonért jelentkező "kérdezők" közül rengetegen mondták azt: tapasztalatból látják, hogy ha egy gyengébb képességű tanulót nem elnyomunk, hanem hagyjuk, hogy próbálkozzon, az nemhogy nem hátráltatja az erősebbet, de neki is hasznos.

Az erősebb megtanulja ettől a türelmet, az empátia használatát, vagy egy feladat érthető elmagyarázását.

Egy, a témában szakértő felszólaló, aki a Hősök Tere csapatának is szokott tréningeket tartani, elmagyarázta, hogy az egyéni- és csoportérdekek összehasonlítása mindig esetfüggő. Természetesen azért a film végén sem véletlenül az sül ki a történetből, ami. Kristóf úgy fogalmazott: amit ott megjelenít, az neki egy vágyképe, és tudja, hogy a valóságban nagyjából lehetetlenség.

"
Van egy kis világképem, aminek a középpontjában az empátia áll

- fogalmazott, és nem úgy, mint egy naiv, elvarázsolt ember, aki azt hiszi, hogy ez könnyedén megvalósulhat. De azt hiszem, még elképesztően sok embernek ez a vágyképe, csak van, aki ezt ki is meri mondani nyíltan.

Elhangzott egy hiánypótló kérdés is a Mindenki elején szereplő igazgatóról, aki épp azt magyarázza az édesanyának, hogy ebbe a kórusba bárki jöhet, nem számítanak a képességek. Erika néni hozzáállása pedig láthatóan ellentmond az övének. A rendező elmagyarázta: egy felülről kényszerített rendszert akart megjeleníteni, amelyben a liberális alapszabállyal szembemenve, az ambiciózus magáncélt tartja fontosabbnak a rendszer résztvevője. Valljuk be, ez igen sok helyen előfordul a való életben is.

A film rendezője számára - aki az egyik legerősebb versenyistállóba járt - viszont ott kezdődik el egy iskola igazi mércéje, hogy mennyire fejleszti a leggyengébb tanulókat, nem pedig ott, hogy hány versenygyőzelmet kötnek a nevéhez.

1

A friss Oscar-díjas rendező megosztott velünk néhány kulisszatitkot is arról, hogyan válogatták a gyerekeket a filmhez. Nevetve mondta: ezeket a castingokat mindenki úgy képzeli el, hogy a rendező és a stáb okoskodva nézegeti a jelöltek fényképeit. Az igazság az, hogy a kinézet csak egy sokadik dolog, ami számít. Ami elsődleges, az az, hogy a válogató alapján mennyire érezték úgy a jelöltről: könnyű vele dolgozni. Ez alapján kapta meg a két főszerepet Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya.

Na jó, de a film végén dupla csavar, hogy a kis színésznő, Hais Dorottya valójában tátikázott a Bodzavirágnál, nem az ő hangját halljuk! Nem mond ez ellent az egész film filozófiájának?

- hangzott el ismét egy jogos kérdés. Kristóf erre válaszként mesélt a castingról, amire megérkezett a határozott, sok forgatáson túllévő Dorottya, majd azzal indított: ő nem tud énekelni, őt alá kell majd szinkronizálni! Kevésbé lett volna ellentmondásos az, ha emiatt tovább gyűrik a válogatást, keresve egy aranyhangú gyereket, aki viszont nem annyira alkalmas a szerepre, mint Dorottya? A magam részéről nem hiszem. És pláne azért tartom megbocsáthatónak ezt az érdekes ellentmondást, mert Deák Kristófról süt, hogy nem Erika néni: ő láthatóan nem azért szinkronizáltatta alá Dorottyát, hogy Oscart nyerjen.

És még egy fontos dolog: aki még nem tudna erről, a Mindenki egy igaz történet.

Deák Kristóf svéd barátja élte át a tátogás kényszerét egy kórusban, majd kiderült, hogy többeknek is ezt az utasítást adta a kórusvezető, bár mindenki azt hitte, ő az egyetlen. Amikor napvilágot látott az igazság, a szülők felháborodtak, a kórus pedig megszűnt.

Képek: Facebook/Hősök Tere Történetek (Szabó Ivett, Uszkay Matyi)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: