KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A budapesti metróban üzenik fiatalok: mindannyiunknak köze van a klímaváltozáshoz

Plakátokon hirdetik, mit tegyünk, hogy ne gyorsítsuk a felmelegedést, hogyan óvjuk a Földet, és hogyan gondolkodjunk globálisan.
Belicza Bea - szmo.hu
2021. november 16.



A Bolygó Barát csapatot három fiatal lány alkotja.  Ahogy magukról írják: örök optimisták, akik kicsit meg akarják váltani a világot.

Fenntartható jövőt, olyan életet képzelnek el, ahol az ember harmóniában van a természettel.

Papp Zsófia elmesélte, hogy két hasonló korú barátnőjével, Siklós Fannival és Kozmits Krisztinával olyan tudást igyekeznek megosztani, ami segít megváltoztatni, ahogy élünk, ötleteket ad, hogyan legyünk tudatosabbak.

"Nagyon sok olyan hírt kapunk, hogy nagy a baj, de nem halljuk, mit csináljunk. Amikor egyre többet olvastam, tanultam erről, jobban megértettem az összefüggéseket" - meséli Zsófi.

Azt mondja, fontos, hogy mit vásárolunk, mit eszünk.

"Minden ember fogyasztó és minden ember hatással van a piacra. Ha elég ember változtat a fogyasztásán jó irányba, akkor jó irányba változik majd a piac is".

Kitalálták, hogy versenyt hirdetnek szerintük fontos témákban, aztán plakátokon adják majd át az információkat, ami elgondolkodtat vagy segítséget ad a változáshoz.

Máté Rebeka pályázata

A kedvenc témája, hogy véget kell vetni a fast fashionnek.

"Zavar, hogy nagyon sok ember nagyon-nagyon sok ruhát vásárol. Mindig új kell. Nekem is volt ilyen korszakom, ameddig nem kezdtem el ezekkel foglalkozni, felismerni, hogy a környezeti szennyezés felesleges ruhák előállításával és kidobásával is nagy probléma. Az is kérdés, kik varrják a ruhát, milyen körülmények között".

Zsófinak nagyon kicsi most a ruhatára, de úgy látja, ettől boldogabb is.

"Nyáron három szoknyát, rövidnadrágot, meg pár pólót hordtam. Ezeket imádom, és nincs az a problémám, hogy jaj, mit vegyek fel. Kevesebb ruha nem vesz el energiát, és nem csinál stresszt, hogy nincs egy rongyom sem, és ó, hogy nézek ki ebben?"

Hangsúlyozza, hogy egy póló előállításához is víz kell, 2700 liter. Egy ember két és fél év alatt iszik meg ennyit.

Simkó Rebeka pályázata

Két lány is vegán a Bolygó Barát csapatban. Nem akarják meggyőzni az embereket, hogy eztán senki ne egyen húst, csak a mennyiséget kellene csökkenteni, hogy visszaszoruljon az ipari állattartás.

"Azt kellene megérteni, hogyan kapcsolódik az étel a környezettel. A darált hús nem pottyan oda a bolt polcára. Az állat felnevelése, etetése, feldolgozása rengeteg munka, energia és pénz".

Azt mondják, ipari szinten az állatokat kínozzák, sok ember sosem látta még, hogyan lesz az állatból hústermék.

Ilosvai Krisztián pályázata

Arra buzdítanak, hogy helyi termelőktől vásároljunk.

"Ha van a boltban magyar alma, miért vesszük az olaszt? Sokszor azért, mert olcsóbb, csakhogy ennek valaki más fizeti meg az árát helyetted. Ha valami irreálisan olcsó, kizsigerelés van mögötte, valószínűleg, aki leszedi, szállítja, csomagolja, nem kap elég pénzt."

Major-Takács Eszter pályázata

Azt mondják, minden pénzkiadásnál tudatosnak kell lenni.

"Minden egyes vásárlás egy ilyenebb, vagy egy olyanabb jövőhöz vezet. Kit teszünk gazdagabbá a vásárlásainkkal? Ha olyan valakit, akinek nagy tőkéje van, azzal több mindent lehet kezdeni. És ha folyamatosan olyan cégek kezébe juttatjuk a pénzt, amelyek rossz irányba viszik a világot, például nem a megújuló energia felé, akkor az a mi felelősségünk is.”

Felelős Gasztrohős pályázata

Pályázatot hirdettek Facebook-csoportokban, ki alkotja meg a legfigyelemfelkeltőbben főbb üzeneteiket. A plakátok persze pénzbe kerülnek, ami nekik nem volt, így gyűjtést indítottak.

A szükséges összeg úgy jött össze, hogy Zsófi még a születésnapjára is támogatást kért barátaitól és kollégáitól.

Kedvezménnyel kaptak végül plakáthelyeket. Hétfőtől a belvárosi metrókban lehet találkozni a mindenki számára fontos üzenetekkel december 15-ig.

Az elmúlt egy hónap alatt edzőteremben, fodrászüzletben, szoláriumban és vendéglátóhelyeken lehetett látni az üzeneteket, videókat digitális kijelzőkön. Ezt a FlyingAds készítette. A kijelzőkön található QR- kódok beolvasásával hosszabban lehet a témáról olvasni az említett csapat által készített tematikus oldalakon. Zsófiék nagyon hálásak minden résztvevőnek, segítőnek, hogy terjeszthetik üzeneteiket.

A fiataloknak az életéről van szó, de azt szeretnék, ha az idősebbek is segítenének változtatni a jövőn.

„Ők még gyerekként nem is termeltek nagyon szemetet, de átalakult a világ, és elhitették velük, hogy a fogyasztás jó. Sokan azt gondolják, hogy csak a túlnépesedés a probléma, de nem értik, hogy miközben egyre többen vagyunk, sokfelé nagyon nagy a szegénység, ők nem fogyasztanak. Sokkal többet fogyaszt, aki tud költeni. A problémát ők okozzák.”

Varga Béla pályázata

"Tapasztalatom szerint az idősebb generáció gyakran úgy áll a dolgokhoz, hogy már úgyis minden mindegy. Azt szeretném, ha mindenki felismerné, hogy igenis minden apró tettünk hatással van a dolgok kimenetelére."

"Nem szabad azt gondolnunk, hogy nem tudunk változtatni, hiszen majdnem nyolcmilliárdan élünk ezen a bolygón. Ha mindenki megtenné a tőle telhető legtöbbet, már egy sokkal jobb helyen élnénk."

Zsófi szerint a globális gondolkodás hiányzik.

"Azt hiszik sokan, hogy ami messze van, az nem az én bajom. Pedig a legtöbb baj körbeér valahogy. Mindenki autóval jár, repül ha kell, ha nem. Jön a globális felmelegedés, azok az emberek, akik olyan helyeken élnek, ahol élhetetlenné válik a környezet, szép lassan útra kelnek, a migrációt pedig mindenhol problémaként kezelik, megoldást nem találnak."

A nyertes plakátok és készítőik gondolatai:

Tóth Lejla:

Olyan plakátot szerettem volna készíteni, amiről első ránézésre nem lehet megmondani, hogy miről szól, csak a szöveggel együtt lehet értelmezni. 

Nem olyan nagy dolog hetente egyszer növényi eredetű ételeket fogyasztani. Olyan ez, mintha egyik nap más, vidámabb és színesebb zoknit húznánk.

Egy kis változatosságot hoz a mindennapokba. 

Biztos vagyok benne, ha a húsfogyasztó embereknek maguknak kellene előállítani a húst (például elszakítani az anyjától egy borjút, levágni és megnyúzni), akkor maximum a 10%-uk lenne képes rá. Sokan nem látják és nem is akarják látni, hogy mivel jár egy steak, felvágott, sajt, májkrém vagy egy bőr táska. Mennyi szenvedéssel és erőszakkal.  

Kántor Attila: 

Környezetünk védelmének számtalan módja van, de ezek közül talán az egyik legkönnyebb, leghétköznapibb megoldás a ruházatunk kérdése lehet.  

Csodálatos, igazi nőkkel vagyok körbevéve, a feleségemen, de már az egyéves lányunkon is látom e téma fontosságát, amikor órákon keresztül pakolják a ruhákat. Talán e "Földanya" őket is ábrázolja kicsit. 

Szegfű Liliána: 

Azért a ruhás témát választottam, mert valamennyire saját magamat is ösztönözni szerettem volna a tudatosabb vásárlásra.  

A plakátom reflektál a mértéktelenségre, már belegabalyodunk lassan. A főcímet ironikusan értelmeztem. Nem szabad ész nélkül mindent össze vásárolni. 

Bencsik Beáta:  

“Vidéken nőttem fel, számomra természetes volt, hogy mindig a piacon vásárolt, szezonális termés van az asztalon. Budapesten sem változtattam ezen. A legkedveltebb zöldségek, gyümölcsök nekem a nyári időszakhoz köthetők, ezért dolgoztam azokkal.” 


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk