A mai rohanó világban mindig, mindenhová sietünk, pedig néha jó lenne egy kicsit lassítani és odafigyelni másokra. Ezt akarta megcélozni egy holland szupermarketlánc is néhány évvel ezelőtt, amikor bevezette a Kletskassát, vagyis a csevegő kasszát. Az első ilyen 2019-ben nyílt meg a Jumbo egyik vlijmeni üzletében.
A csevegő kassza különlegessége az, hogy ha ennél fizeted ki a termékeket, nem kell sietned, ráérősen elpakolhatod a megvásárolt árukat a szatyrodba, miközben kellemesen elbeszélgetsz a pénztárossal. Ő sem robot módjára, kapkodva olvassa be a termékek árát, helyette érdeklődik például arról, hogy milyen napod volt.
A Jumbo elsősorban az idős és magányos vásárlóknak szeretett volna kedveskedni a csevegő kasszával, mert úgy gondolták, hogy nekik lehet a legnagyobb szükségük egy-két kedves szóra, mielőtt elhagyják a boltot.
Nem is tévedtek abban, hogy tényleg van létjogosultsága: a teszt jelleggel megnyitott csevegő kasszának akkora sikere lett, hogy 2021 szeptemberében már további 200 üzletre kiterjesztették.
Colette Cloosterman-van Eerd, a Jumbo kereskedelmi igazgatója szerint szupermarketláncként a közösség egyik fontos találkozóhelyének számít a cég, ezért fontosnak érzik, hogy segítsenek összehozni az embereket. Az, hogy a pénztáros elbeszélget a vásárlókkal, egy apró gesztus, de igenis rengeteget számít a mai digitalizált és rohanó világban, különösen az idősek számára, akik sokszor magányosnak érzik magukat.
Remélhetőleg több áruházlánc is követi a holland székhelyű vállalat példáját, mert ezzel a kezdeményezéssel tényleg csak segíteni lehet, ártani nem.
A mai rohanó világban mindig, mindenhová sietünk, pedig néha jó lenne egy kicsit lassítani és odafigyelni másokra. Ezt akarta megcélozni egy holland szupermarketlánc is néhány évvel ezelőtt, amikor bevezette a Kletskassát, vagyis a csevegő kasszát. Az első ilyen 2019-ben nyílt meg a Jumbo egyik vlijmeni üzletében.
A csevegő kassza különlegessége az, hogy ha ennél fizeted ki a termékeket, nem kell sietned, ráérősen elpakolhatod a megvásárolt árukat a szatyrodba, miközben kellemesen elbeszélgetsz a pénztárossal. Ő sem robot módjára, kapkodva olvassa be a termékek árát, helyette érdeklődik például arról, hogy milyen napod volt.
A Jumbo elsősorban az idős és magányos vásárlóknak szeretett volna kedveskedni a csevegő kasszával, mert úgy gondolták, hogy nekik lehet a legnagyobb szükségük egy-két kedves szóra, mielőtt elhagyják a boltot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Tudjuk, hogy nehéz megnyugodni, ha a hullámok összecsapnak a feje fölött. Ha úgy érzed, mindjárt felrobban a stressztől vagy fojtogat a feszültség.
Mégis érdemes az egészséged és a lelki-mentális békéd miatt csökkenteni a szorongást.
Létezik egy döbbenetesen egyszerű, mindössze 20 másodperces trükk, amivel azonnal megtörheted a negatív gondolatok ördögi körét.
A mikrogyakorlatnak nevezett technika lényege egy rövid, célzott mozdulatsor, amely önmagunk iránti együttérző érintésekből áll.
Ehhez elég, ha a kezünket a szívünkre vagy a hasunkra helyezzük.
A Psychology Today című lapban megjelent cikk szerint egy friss vizsgálat igazolta, hogy ez a pofonegyszerű gesztus csodákra képes. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói 135 egyetemistát vontak be egy egyhónapos kísérletbe. Az egyik csoportnak azt a feladatot adták, hogy naponta 20 másodpercig végezzék az együttérző érintést, míg a kontrollcsoport tagjai az ujjaikkal kopogtattak. Az eredmény tényleg magáért beszél:
azoknál, akik nap mint nap kitartóan gyakoroltak, érezhetően enyhült a szorongás és jobb lett a kedvük.
Akik viszont hanyagolták a napi 20 másodpercet, nem tapasztaltak semmilyen pozitív változást.
Az a módszer titka, hogy a mozdulat azonnal hat az idegrendszerre. Egyetlen, 20 másodperces önnyugtató érintés is képes csökkenteni a kortizol, vagyis a krónikus stresszhormon szintjét a szervezetben.
„Az önmagunk iránti együttérzésen alapuló mikrogyakorlatokat azért ajánlom a klienseimnek, mert azonnal megszakítják a negatív gondolatok ‘lefelé tartó spirálját’, mielőtt az elszabadulna” – magyarázta Dr. Marlynn Wei pszichiáter. A szakértő szerint a feszültség és az önostorozás hajlamos egymást erősíteni, és ha nem állítjuk meg időben, akár depresszióba is torkollhat. Ez a gyakorlat megszakítja a régi, káros beidegződéseket, és segít új, egészségesebb kapcsolatokat kiépíteni az agyban.
És hogy mit kell tenni?
Finoman helyezd az egyik kezed a szíve fölé, a másikat a hasadra.
„Gyakran azt javaslom, hogy oda tegye a kezét, ahol úgy érzi, hogy feszültséget hordoz vagy ahol ‘tárolja’ a szorongását” – tanácsolja a pszichiáter.
Vegyél lassan mély lélegzetet, és figyelj a kezed melegére. Majd nagy sóhajtással fújd ki a levegőt.
Eközben olyan bátorító mondatokra is gondolhatsz, mint például: „Türelmes és kedves leszek magammal”, „Senki sem tökéletes, ezért megbocsátok magamnak”, vagy „Nem kell tökéletesnek lennem”. Az egész nem tart tovább 20 másodpercnél, és bárhol elvégezhető: a munkahelyen egy megbeszélés előtt, vagy este az ágyban, elalvás előtt.
Minden kisgyermekes szülő nyugodt éjszakára vágyik, még akkor is, ha a csecsemő még nem tart ott.
Sokan a szoros pólyázásban látják a megoldást, hogy „nyugodtan aludjon a baba”.
Ilyenkor úgy csomagolják be a picit, mintha palacsinta töltelék lenne, és még a karjai sem mozoghatnak szabadon.
Ez a divatos trend azonban valójában
sokszor arról szól, hogy „nyugodtan alhasson a szülő”. Közben pedig komoly veszélyeket rejthet, amire egyre több kutatás hívja fel a figyelmet.
A legriasztóbb
a hirtelen csecsemőhalál, vagyis a SIDS kockázata.
Hátukon alvó babák esetében a pólyázás csökkentheti a rizikót.
De egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a pólyázás mélyebb alvást idéz elő, ami akadályozhatja a baba természetes ébredési reakcióit.
A veszély drámaian megnő, ha a bepólyált csecsemő a hasára vagy az oldalára fordul, a kockázat pedig az életkor előrehaladtával is nőhet. Ez különösen azoknál a babáknál problémás, akiknél a pólyázást csak később vezetik be.
A mozgás korlátozása más területeken is gondot okozhat.
Ha a pólyázás túl szoros, a baba lábai nem tudnak szabadon mozogni, ami a csípőfejlődési diszplázia, vagyis a csípőficam kockázatát növelheti.
A Nemzetközi Csípődiszplázia Intézet ezért a „csípőbarát” pólyázást javasolja, ahol a csípők enyhe hajlításban és távolításban, szabad mozgástérrel lehetnek.
A túl szoros vagy vastag anyagból készült pólya emellett a baba testhőmérsékletének veszélyes emelkedéséhez vezethet.
A korlátozott mozgásszabadság növelheti a légzőszervi fertőzések és egyéb komplikációk kockázatát is, bár erre vonatkozóan a bizonyítékok egyelőre korlátozottak.
Az utóbbi időben különösen a súlyozott pólyák és alvózsákok kerültek a hatóságok célkeresztjébe. Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia és az amerikai fogyasztóvédelmi hatóság sem ajánlja ezeket a termékeket, sőt, a hatóság áprilisban nyilvánosan felszólította a kiskereskedőket a forgalmazás leállítására, mivel azok nem biztonságosak.
Ha valaki mégis a pólyázás mellett dönt, a biztonság érdekében elengedhetetlen néhány alapszabály betartása. A babát mindig a hátára kell fektetni, és a pólyát azonnal el kell hagyni, amint a csecsemő a forgolódás első jeleit mutatja, ami jellemzően 3-4 hónapos kor körül következik be.
A legtöbben most követik el a végzetes hibát a magaságyásban - itt egy pofonegyszerű trükk, amivel elkerülheted a leggyakoribb tavaszi kertészeti bakikat
A no-dig módszer szerint a rétegzett talaj felforgatása tönkreteszi a gombafonalak hálózatát. Ez rontja a termékenységet, miközben van más, kíméletes megoldás a gyomok elnyomására.
A levegőben már ott a változás ígérete. A hobbikertészek ezrei érzik a hívást: előkerül az ásó, a villa, és a tavalyi szezon végén gondosan letakart magaságyás felé veszik az irányt, tele energiával és a bőséges termés reményével.
Pedig a legtöbben pont ebben a pillanatban, a legelső, leglelkesebb mozdulattal követik el azt a stratégiai hibát, ami az egész szezonjukat alááshatja. Szó szerint.
A magaságyás rétegzett, élő talajának teljes „felforgatása” nem a tavaszi felkészülés, hanem a talajélet gondosan felépített infrastruktúrájának lerombolása. A modern, hatékonyságra törekvő kertészetben a megoldás nem az erő, hanem az intelligens, kíméletes beavatkozás: a felszíni lazítás és a komposzttal történő feltöltés.
A probléma gyökere a föld mélyebb rétegeiben rejlik, ott, ahol a laikus szem már nem látja a pezsgő életet. A mélyre hatoló ásás vagy a rotációs kapa használata ugyanis nem csupán fellazítja a termőközeget, hanem brutálisan szétszakítja a gombafonalak, a mikorrhizák finom hálózatát – a növények gyökereinek „internetét” –, amely a tápanyag- és vízforgalomért felel. Tönkreteszi a talajlakó élőlények által létrehozott járatokat, szétzúzza a talajmorzsákat összetartó aggregátumokat, és
a mélyben szunnyadó gyommagvak ezreit hozza a felszínre, egyenesen a csírázáshoz ideális fényviszonyok közé.
Különösen veszélyes ez a tél végi, gyakran kásás, túlságosan nedves talajon. Egy egyszerű teszttel bárki felmérheti a kockázatot: markoljunk fel egy adag földet, és gyúrjuk gombóccá. Ha a labda szétmorzsolódik, a talaj készen áll a munkára; ha viszont sárgolyóként egyben marad, minden egyes ásónyommal és taposással évekre szóló tömörödést okozunk.
A helyes stratégia a természet folyamatait másolja, ahogy Charles Dowding, a no-dig, azaz ásás nélküli kertészet egyik legelismertebb szakértője fogalmaz.
„A no-dig lényege, hogy a természetet másoljuk: nem bolygatjuk a talajt, a szerves törmelék felülről hullik rá.”
Ez a szemlélet a magaságyás esetében hatványozottan igaz, ahol egy eleve gondosan felépített, rétegzett rendszert kell fenntartanunk, nem pedig évente újraalkotnunk.
A tél végi teendők listája ezért nem a fizikai erőfeszítésről, hanem a precíz, átgondolt lépésekről szól. Elsőként kíméletesen takarítsuk le a felszínt, távolítsuk el az elhalt, beteg növényi részeket, de az egészséges gyökérmaradványok egy részét nyugodtan hagyjuk a helyükön; ezek járatokat hagynak a víznek és a következő növények gyökereinek. Ha a talaj tömörödöttnek tűnik, ásóvillával vagy broadforkkal csupán „billentsük” meg a felső réteget:
szúrjuk be a szerszámot, finoman mozgassuk meg, hogy függőleges repedéseket nyissunk, de a rétegeket semmiképp se fordítsuk át.
Ezt követi a legfontosabb lépés: a tápanyag-utánpótlás. Terítsünk 5–7,5 centiméter vastagságban érett, jó minőségű komposztot az ágyás teljes felületére. Ez a réteg nemcsak táplálja a talajt, de kiváló, porhanyós magágyat is biztosít a korai vetéseknek.
Ha az ágyás szintje a tél folyamán jelentősen megsüllyedt a szerves anyagok bomlása miatt, a teljes felső réteget pótolhatjuk komposzt és termőföld fele-fele arányú keverékével
– de ezt se forgassuk be a mélyebb rétegekbe. A friss istállótrágya használata ebben az időszakban kifejezetten kockázatos.
„A levélzöldségek alá soha ne tegyünk friss trágyát, mert mérgező nitrátok dúsulhatnak fel bennük”
– figyelmeztet a Biokiskert.hu szakcikke. A komposztréteg fölé visszakerülhet egy vékony mulcstakaró aprítékból, lombból vagy szalmából, ami védi a felszínt a kiszáradástól, gyorsítja a talaj melegedését és kordában tartja a gyomokat, de a vetősorokat hagyjuk szabadon.
Ahogy a talaj felső rétege eléri az 5–6 °C-os hőmérsékletet, megkezdődhet a korai vetések időszaka.
A hidegtűrő bajnokok, mint a borsó, a hónapos retek, a sárgarépa vagy a korai saláták, imádni fogják a friss komposztos közeget.
Az éjszakai fagyok ellen egy ideiglenesen ráhúzott fátyolfólia nyújt hatékony védelmet.
A magaságyás fenntartása egy folyamatos, ütemezett feltöltést jelent. A talaj szintjének süllyedése természetes folyamat; évente egy-két alkalommal, tavasszal és ősszel egy újabb, 3–5 centiméteres komposztréteg elegendő a termőképesség fenntartásához.
A no-dig módszer hosszú távú előnyei vitathatatlanok: kevesebb gyomlálás, jobb vízháztartás, és egy olyan egészséges, élő talaj, ami ellenállóbbá teszi a növényeket a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Charles Dowding egy többéves kísérletben kimutatta, hogy
az ásás nélküli ágyásokban, azonos mennyiségű komposzt felhasználása mellett, a terméshozam mintegy 10 százalékkal magasabb volt.
„Az én tanácsom egyszerű: a lehető legkevesebbet zavard a talajt” – mondta.
Léteznek kivételes esetek, amikor a mélyebb beavatkozás indokolt lehet – például egy teljesen új, erősen tömörödött, gyomos terület első feltörésénél –, de egy már beállt, működő magaságyás esetében a rutinszerű tavaszi ásás felesleges és káros.
A levegőben már ott a változás ígérete. A hobbikertészek ezrei érzik a hívást: előkerül az ásó, a villa, és a tavalyi szezon végén gondosan letakart magaságyás felé veszik az irányt, tele energiával és a bőséges termés reményével.
Pedig a legtöbben pont ebben a pillanatban, a legelső, leglelkesebb mozdulattal követik el azt a stratégiai hibát, ami az egész szezonjukat alááshatja. Szó szerint.
A magaságyás rétegzett, élő talajának teljes „felforgatása” nem a tavaszi felkészülés, hanem a talajélet gondosan felépített infrastruktúrájának lerombolása. A modern, hatékonyságra törekvő kertészetben a megoldás nem az erő, hanem az intelligens, kíméletes beavatkozás: a felszíni lazítás és a komposzttal történő feltöltés.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Itt az út a boldogsághoz: 15 perc és nulla forint is elég lehet, hogy jobban legyél – ez a 7+5 pontos lista
A Psychology Today listája a viselkedésaktiváció elveire épülve kínál ingyenes mentálhigiénés tippeket. A mikroörömök, mint a séta vagy a rendrakás, bizonyítottan és ingyenesen javítják a közérzetet.
Ha ma reggel úgy ébredt, hogy a hétvége túl rövid volt, a teendőid listája pedig túl hosszú, akkor van egy jó hírünk: a boldogság forrása nem feltétlenül egy drága nyaralás vagy egy nagy előléptetés, hanem lehet, hogy épp egy tízperces séta és egyetlen, kézzel írt köszönőmondat. A Psychology Today legfrissebb listája arra világít rá, hogy
a mentális jóllétünk nem a nagy, ritka eseményeken, hanem a mindennapi, szinte ingyenes „mikroörömökön” múlik.
Ezek az apró, 5–15 perces pozitív élmények, mint egy rövid séta, egy tudatosan megélt kávészünet vagy egy futó beszélgetés egy kedves személlyel, halmozódnak és kamatoznak, hosszú távon érezhetően javítva a közérzetünket.
A koncepciót komoly tudományos elvek támasztják alá. Az egyik a viselkedésaktiváció, a kognitív viselkedésterápia egyik alappillére, ami kimondja:
nem a hangulatra várunk, hogy cselekedjünk, hanem a cselekvéssel teremtjük meg a hangulatot.
Ahelyett, hogy arra várnánk, bárcsak lenne kedvünk sétálni, egyszerűen elindulunk, és a mozgás maga hozza meg a jobb kedvet.
Ezt erősíti a „haladás elve” is, amely szerint a legapróbb előrelépés is aránytalanul nagy motivációs löketet ad. „A munkahelyi belső jóllét legfontosabb tényezője egyszerűen az, ha haladunk egy értelmes munkával” – fogalmazta meg Teresa Amabile, a Harvard professzora.
Egy másik elmélet szerint
a pozitív érzelmek kitágítják a gondolkodásunkat, kreatívabbá és nyitottabbá tesznek, ami idővel új mentális és szociális erőforrásokat épít.
A legkönnyebben bevethető mikroöröm
egy 10 perces, tempós séta,
ideális esetben a napon. A rövid mozgás azonnal növeli a pozitív érzelmek szintjét, még akkor is, ha semmilyen különösebb hatást nem várunk tőle. „Ha szétesettnek vagy lomhának érzed magad… tegyél egy tempós sétát… Nagy valószínűséggel segít” – mondta a Psychology Today-ben Jeff Miller kutató. Ha ezt a héten sikerül kiegészíteni egy 20–30 perces természetben töltött idővel – akár egy közeli parkban –, a hatás még erősebb: a stresszhormonként ismert kortizol szintje ekkor csökken a leglátványosabban.
Sőt, egy kísérletben már egy 40 másodperces, zöldellő tetőről készült kép nézegetése is mérhetően javította a résztvevők figyelmét.
A másik azonnal bevethető eszköz
a kapcsolataink ápolása.
Írj egy rövid, kézzel írt üzenetet valakinek, akinek hálás vagy! A tudósok szerint a küldők rendszeresen alábecsülik, mekkora örömet okoznak ezzel, a címzettek reakciója ugyanis szinte mindig sokkal pozitívabb a vártnál, és ez a gesztus a mi hangulatunkat is emeli. Hasonlóan működnek
az apró kedvességek:
egy pár szavas, barátságos beszélgetés a postással, a pénztárossal vagy a kedvenc kávézónk baristájával növeli a hovatartozás érzését és a napi jóllétet.
A rituálék
szintén filléres csodafegyverek. Ahelyett, hogy csak legurítanánk a reggeli kávét, szánjunk rá két percet: érezzük az illatát, figyeljük a gőzét, ízleljük meg az első kortyot. Az ilyen apró szertartások fokozzák az élvezetet és csökkentik a szorongást.
A környezetünk rendje
is közvetlen hatással van a lelkiállapotunkra. Egy 10 perces „zóna-rendrakás” – például csak az íróasztalunk vagy a konyhapult rendbetétele – azonnali kontrollérzést ad. Összefüggést találtak a zsúfolt, rendetlen otthonok és a magasabb kortizolszint között, különösen a nők esetében.
Ma este,
lefekvés előtt egy órával
tegyük félre a képernyőket. A telefonok és laptopok által kibocsátott kék fény ugyanis gátolja az alvást segítő melatonin hormon termelődését.
Aki pedig pénzt is költene,
tegye azt másokra: kísérletekben már egy kisebb, 5 dolláros (körülbelül 1600 forintos) összeg elköltése is boldogabbá tette azokat, akik másoknak vettek belőle valamit, mint azokat, akik magukra fordították.
És hogy ha most érzed rosszul magad, mi az instant segítség? Szánj 10 percet egy napfényes sétára, este pedig írj le három dolgot, ami jól esett a nap folyamán.
Kedden elég egy 40 másodperces „zöld szünet” a monitor előtt, és küldjünk el egy kézzel írt köszönőüzenetet.
Szerdán jöhet egy 10 perces zóna-rendrakás,
csütörtökön pedig tudatosan kezdeményezzünk egy rövid beszélgetést egy alig ismert ismerőssel.
Pénteken alakítsuk rituálévá a reggeli kávét, a hétvégén pedig töltsünk legalább 20 percet a természetben. Sokan mondhatnák, hogy nincs idejük, de
a tudomány szerint már ezek az 5–15 perces beavatkozások is mérhető hatással bírnak.
Mások talán introvertáltként idegenkednek az idegenekkel való beszélgetéstől, de a kísérletek szerint az élmény szinte mindig pozitívabb, mint amire előzetesen számítunk.
Ha ma reggel úgy ébredt, hogy a hétvége túl rövid volt, a teendőid listája pedig túl hosszú, akkor van egy jó hírünk: a boldogság forrása nem feltétlenül egy drága nyaralás vagy egy nagy előléptetés, hanem lehet, hogy épp egy tízperces séta és egyetlen, kézzel írt köszönőmondat. A Psychology Today legfrissebb listája arra világít rá, hogy
a mentális jóllétünk nem a nagy, ritka eseményeken, hanem a mindennapi, szinte ingyenes „mikroörömökön” múlik.
Ezek az apró, 5–15 perces pozitív élmények, mint egy rövid séta, egy tudatosan megélt kávészünet vagy egy futó beszélgetés egy kedves személlyel, halmozódnak és kamatoznak, hosszú távon érezhetően javítva a közérzetünket.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
