"A pasidat ne hozd fel, sétáltasd a kutyámat" – albérletkeresők igaz és szörnyű történetei

Szeptember a nyárzáró bulik, a sulikezdés, és sokaknak az albérletkeresés időszaka. És talán ez utóbbi a legkeményebb dió, legalábbis manapság. Az, hogy az árak - főleg Budapesten - totálisan el vannak szállva, csak egy dolog.

E mellé jön még az is, milyen felfoghatatlan kérésekbe, kérdésekbe vagy feltételekbe futhat bele a szerencsétlen lakáskereső, hogy a csalásokról ne is beszéljünk.

Az alábbiakban álneveket választó húszasok és harmincasok mesélik el történeteiket az egészen közeli, illetve pár éves múltjukból.

Ha felhozod a pasid, akkor mások a feltételek!

"Most nyáron esett meg, hogy egy ismerős ismerősének a szép, nagy lakását ajánlották nekem, aki külföldön él, és nagyon jó áron adja ki, mert van benne cucca, és így limitált tárolóhelyem lenne. 90 ezer lett volna rezsistől a cucc, azzal a kitétellel, hogy ha X összeg felett van a rezsi, akkor azt pluszba kifizetem. Ó, mondom remek.

Igen ám, de elkövettem azt a hibát, hogy a barátomat is elhívtam magammal,

aki műszaki gondolkodású, hogy férfiszemmel nézze meg. Na, ebből a közvetítő és a tulaj azt rakta össze, hogy mi majd együtt fogunk beköltözni. Hosszú telefonhívás lett ebből, melyben elmondtam, hogy nem, egyedül tervezek odaköltözni. Oké, oké, de hát az milyen sunyi dolog, hogy én nem mondtam előre, hogy nekem van párkapcsolatom. Mondom persze, nem mondtam, mert nem gondoltam, hogy ennek van bármi jelentősége.

Na de ezt hogy gondolom? Hiszen, akkor mi ketten használjuk a lakást, ami máshogy jelenik meg a rezsiben (amit ugye, ha több X összegnél, eleve kifizettem volna), meg máshogy kopik a lakás, stb., stb.

Na, végül is az lett a történet vége, hogy oké, túltette magát a bizalmi paráin a főbérlő, és akkor beköltözhetek, de így, mivel barátom van, a lakbér 90 helyett 120 ezer lenne havonta. Szóval csak annyi ebből a tanulság, hogy egy pasi havi 30 ezerbe kerül minimum!"

(Mirtill, 31)

Néha a főbérlő is itt alszik, nem gond?

"Nekem három nyomorult sztorim van, amiken nagyon kiakadtam."

Első:

"A képeken korrekt a lakás, csendesnek mondják, a helyszínen kiderült, hogy egy mentőbejáróval szembe néz a hálószoba ablaka. Élőben persze lelakott volt az egész, penészesek voltak a falak, és amint hozzáértem egy polchoz, leesett a falról, a tartótiplivel együtt, amit ki akart velem fizettetni az ingatlanos. Persze azonnal eljöttem."

Második:

"Tizenegyedik kerület, Feneketlen-tóhoz közel, kedves házaspár fogadott. Megnéztem a lakásukat, amiben minden helyiségben dohos szag volt. Kérdeztem, miért, nem tudták, a fal tele volt beázásfoltokkal. Beszélni szerettem volna az előző lakóval, akiről nem tudtak semmit, nagyon furán titkolóztak.

Majd jött a legnagyobb meglepetés: kivehetem olcsóbban a lakást, ha megengedem a férjnek, hogy néha a kanapén aludjon, amikor korán megy dolgozni.

Nevettem egy nagyot és elköszöntem tőlük."

Harmadik:

"Nyugati mellett kis garzon, kedves öregúr mutatja a linóleumos szobát, amiben nem volt SEMMI 100 ezer+rezsiért. Még fűtés sem!!! Rákérdeztem, hogy mégis télen itt hogy lehet élni, erre a válasz a mosogató alatt lapult: egy törött mini olajradiátor, amiből a kapcsoló mellett kiálltak a kábelek. Ketten néztük meg a lakást, és a bácsi versenyeztetni akart minket, ki ad többet. Hát, nem én voltam az."

(Levente, 27)

Ha itt élsz, kutyát sétáltatsz!

"A hirdetésben meg volt említve két kutya. Bár nem rajongok a kutyákért, valójában sajátom sosem volt, gondoltam, csak nem lesz baj, elmentem hát az albérletbe.

Ez egyébként a tulajdonos kertes háza volt, és az abban lévő szobákat adta ki. A felsőt már bérelte egy lány, a tulajdonosnő hálója mellett lévőt. Az enyém lett volna, mint akkor kiderült, a két óriási, öreg kutyán át vezető és többnyire raktárként funkcionáló - nappaliból nyíló - kisszoba.

Mondanom sem kell, ha eddig nem, valószínűleg most kiakadt volna minden épeszű ember, viszont én elég elkeseredett helyzetben voltam épp, hát próbáltam kialkudni heti kettő, 2 kutyára szóló esti sétát.

Viszont ennek ellenére kiadták a szobát egy fiatalabb fiúnak, aki mindent bevállalt, de pár hónap után mégis kaptam egy telefont: a srác elköltözött, mehetnék."

(Eztak, 30)

Végezetül egy jóval súlyosabb, szervezett bűnözésről szóló eset:

"Kábé 2 évvel ezelőtt kerestünk albérletet Budapesten, és találtunk is egy elég jónak mondhatót, megfizethető áron, közel a munkahelyhez. Amikor megnéztük, akkor egy ingatlanos cégen keresztül mentünk, az illető személyit mutatott, kötöttünk szerződést is, hivatalosnak tűnt az egész. Még az ingatlanos cégét is megkerestük, láttuk, hogy igen, létezik, van hivatalos irodájuk, cégszám, minden.

Odaadtuk a 2 havi kauciót, plusz egy havi lakbért. Aztán hazafelé menet azért volt egy rossz érzésünk - semmi konkrét oka nem volt, egyszerűen tényleg csak megérzés volt -, és elkezdtünk kutakodni jobban.

Megtaláltuk a lakást egy oldalon, mint kiadó apartman, de más telefonszám volt megadva, mint amivel mi foglaltuk le.

Másnap mentünk a rendőrségre, ahol felvették a jegyzőkönyvet, de nyilván nem történt semmit változás. Közben elkezdtünk nyomozni, a telefonszám alapján találtunk másik 8 lakást, amit szintén ezen az ál-ingatlanirodán keresztül hirdettek. És találtunk még 34 károsultat is.

Több kerületben tettünk feljelentést, de hiába, 2 hónap után beszüntették a nyomozást ismeretlen tettes ellen. Az álingatlanos cégről kiderült, hogy lopott cégadatokat felhasználva és előre megírt szerződéssel dolgoznak.

Egy egész hálózatot fedeztünk fel, nagyon sok károsulttal beszéltem, volt, akit a hálózat feje fenyegetett meg, hogy álljon le a nyomozással. A rendőrségre bevittem minden károsult adatait, valamint azokat a lakásokat, amiket akkor még hirdettek.

Itt van az erről szóló cikk, de a történet ezt követően több portálon is megjelent.

Valószínűnek tartom, hogy a mi adatainkat is felhasználták, további átverésekhez. Még azt is kiderítettük, hogy egy svájci számlára küldik a pénzt, és a főfejes Németországból irányít, Skype-on keresztül.

Az egyik károsult tovább ment, elkapott egy embert a hálózatból. Másnap telefonon hívták, hogy tudják, hol lakik, és jó bulizást kívántak neki. Ott volt a 3 éves kislánya is, és soha nem adta meg se a számát, se a címét. Ezután állt le.

Megvan minden bizonyíték, a kutatási anyagok, a rendőrségi papírok is. Facebookon is csináltunk egy csoportot, de a legtöbben már feladták, és kiléptek belőle. Pedig rengetegen voltunk.

(Barbara, 23)

Mint ez a történet is mutatja, az albérletkeresés kifejezetten veszélyes is lehet, ezért az a legjobb, ha - lehetőség szerint - ismerősön keresztül keresel albérletet. Ha erre nincs esélyed, akkor végtelen körültekintést javaslunk, és mielőtt akár csak egy forintot is letennél kaucióként, érdemes lehet megkeresni az albérlet előző lakóit, sőt akár a szomszédban élőket, és megbizonyosodni arról, hogy a főbérlő megbízható. Ha a szomszédok nem tudnak semmit mondani, netán arról se volt tudomásuk, hogy a lakás albérletnek van kiadva, az mindenképp gyanús kell, hogy legyen.

A Facebookon mindenképp érdemes csatlakoznod az Albérletcsalók oldalhoz, ahol szintén informálódhatsz az egyes lakásokról.

Képek: Pixabay