KULT
A Rovatból

A pasi, akire ránézünk és röhögnünk kell: 73 éves lett Bill Murray, itt vannak a legviccesebb pillanatai

Szeptember 21-én tölti be a 73-at Hollywood magánéletben is legmókásabb csodabogara, aki mindig meg tud minket lepni.

Link másolása

Mivel Murray az egyik kedvencünk, nem mehettünk amellett a nem kerek évforduló mellett, amit ma ünnepel. Összegyűjtöttük, hogy az Oscar-jelölt színész szerintünk mikor volt a legviccesebb, szigorúan a teljesség igénye nélkül.

Idétlen időkig

"Mindig ugyanaz a baromság. Jön egy papas az idétlen botjával és bekopogtat. Kicibálják a patkányt..." - mondja Murray megfáradt tévés időjárásjelentő karaktere egyik kedvenc Bill Murray-filmünkben, és a többi már filmtörténelem. A patkány ugye egy mormota, a tévés meteorológus pedig egy időhurokban reked a téli kisvárosban, és minden reggel ugyanarra a napra ébred. Amíg rá nem jön, mi a kulcsa. Addig pedig nagyokat nevetgélünk. Például a második reggelen, amikor rájön, hogy nagy baj van, tegnap már ugyanez megtörtént vele:

Aztán egy idő után fásultsága és kétségbeesése annyira átfodul, hogy azt gondolja, lehet, hogy megpróbálhatná jó oldaláról nézni a dolgokat, így kezdődik az egyik "ugyanolyan" reggele, mely során a szállodamenedzser nénit lelkesedésében le is smárolja:

Még szívesen elidőznénk ennél a zseniális kultfilmnél, de azért Murray palettája ennél szélesebb. 

Rushmore

Wes Anderson klasszikusa kapcsán talán nem is lehet vita tárgya, hogy csakis Bill Murray tudta így eljátszani ezt a jelenetet. Nem véletlenül érezhetünk némi párhuzamot az Idétlen időkig figurájának életuntságával, a rendezők szeretik kihasználni Murray az élet mindenféle szabályaival szembeni flegma attitűdjét. Ebben a filmben, ami telistele van abszurd momentummal, Murray egy gazdag üzletembert alakít.

Szellemirtók

Ez egy tipikusan Bill Murray-módon vicces jelenet. Magam is rácsodálkoztam, mennyi árnyalt humor van a színész játékában, mivel gyerekkoromban láttam utoljára, anno inkább a helyzetkomikumot értékeltem. Itt viszont elég ránézni az arcára, amint rácsodálkozik a szellemre a folyosó végén, hogy mosolyra fakadjunk.

Lost in Translation 

Az Elveszett jelentés Sofia Coppola második nagyjátékfilmje volt az Öngyilkos szüzek után. Bill Murray és Scarlett Johansson között csodás a kémia, és olyan komplex érzelmi világa van a filmnek, valamint az ő színészi játékának is, ami miatt megérdemelten jelölték Oscarra. Ebben a jelenetben a karaktere Japánban whiskey-reklámot forgat, és nem túl lelkes, ellentétben a rendezővel:

Ebben a jelenetben szintén elég sok minden elveszik a jelentésben, legfőképp a kondigép használata:

És bár az Elveszett jelentés dráma, Murray-nek és a forgatókönyvnek köszönhetően számos jelenetnek olyan egyedien vicces íze lesz, amint, csak hogy magamat ismételjem, a világon senki más nem tudott volna ilyen ízzel humorosra megcsinálni:

Zombieland

Murray zseniális cameója a film egyik legüdébb színfoltja. A zombiktól túlnépesült világban túlélő Jesse Eisenberg és csapata egy elhagyott kastélyban találnak rá Murray-re, ami magát játssza, illetve a film sztoriján belül azt is, hogy zombinak tetteti magát.

Ezt azonban hőseink nem sejtik, Eisenberg lepuffantja, ő pedig haldoklik egyet, de még mielőtt távozik az árnyékvilágba, elárulja, hogy sosem volt igazán eléggé vicces, és hogy volt, amit megbánt életében: a Garfield című filmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Azahriah-koncert: kígyózó sor a büféknél, a színpad előtti sorok megteltek
A büfék előtti sorok reménytelennek tűnnek percekkel a kezdés előtt. A programot DESH koncertje nyitja, utána lép színpadra Azahriah.

Link másolása

Kígyózó sorok voltak órákkal Azahriah első Puskás Arénában rendezett koncertje előtt a kapuknál. A stadion területén azonban már zökkenőmentesen terelték a tömeget a rendezők. A színpad előtti sorokba azonban már szinte lehetetlen odaférkőzni:

A büféknél nagyjából fesztiválárakra érdemes készülni:

A hivatalos kezdés előtt fél órával azonban szinte már esélytelen, hogy időben sorra kerüljenek a sor végére beállók:

Úgy tudjuk, hogy a program 19:35-kor kezdődik DESH önálló koncertjével, majd némi átszerelés után Azahriah 20:45-kor lép színpadra.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt a dokumentumfilmes, aki egy hónapig csak mekis kajákat evett
Morgan Spurlock 53 éves volt. Még 2004-ben mutatták be nagy port kavart gyorskajás filmjét, amiért végül Oscarra is jelölték.

Link másolása

53 éves korában elhunyt Morgan Spurlock, Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmes, aki a 2004-es Super Size Me című filmjével vált ismertté, írja a BBC. A rendező halálát daganatos betegség okozta csütörtökön, közölte a filmes családja.

A húsz évvel ezelőtti filmben Spurlock egy hónapig csak McDonald's ételeket fogyasztott, hogy bemutassa azok egészségügyi hatásait. Az alkotás hatalmas vitákat váltott ki, és végül Oscar-jelölést kapott a legjobb dokumentumfilm kategóriában.

Nem csak rendezte a Super Size Me-t, hanem ő volt a film sztárja, egyben a bizarr kísérlet alanya is. A dokumentumfilm forgatása alatt naponta tucatnyi Big Macet és Chicken McNuggetset evett, valamint literszámra fogyasztotta a kólát.

Ennek hatására 11 kilót hízott, és az orvosok figyelmeztették, hogy az egészsége komoly veszélyben van, ha folytatja a 30 napos kihívást.

A forgatás idején amikor csak megkérdezték tőle az előadók, hogy nagyobb krumplival és üdítővel kéri-e a menüket, mindig el kellett fogadnia. A kísérlet alatt folyamatosan romló egészségi állapotáról és az orvosi aggodalmakról számolt be, amelyek vérnyomására és koleszterinszintjére vonatkoztak.

Spurlock pályafutása során több mint 20 filmet és dokumentumfilmet rendezett, köztük a 2008-as Hol az ördögben van Oszama bin Laden? című alkotást és a 2013-as One Direction turnéfilmet. 2010-ben Emmy-díjra jelölték a Simpson család 20. évfordulós különkiadásáért.

2017-ben bevallotta, hogy nemi erőszakkal vádolták, és fizetett a szexuális zaklatással kapcsolatos per rendezéséért. Azt is elismerte, hogy „minden feleségét és barátnőjét” megcsalta. Ennek következtében végül kilépett a produkciós cégéből, amelynek társalapítója volt.

2019-ben visszatért a képernyőkre a Super Size Me folytatásával, és saját gyorsétteremláncot nyitott, hogy bemutassa, hogyan változott a gyorséttermi ipar.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Neki tényleg elhisszük” – egyszerre volt monumentális az Azahriah-koncert a Puskásban, és egyszerre érezhette a közönség, hogy ez most tényleg az övé
A felesleges manírok helyett egy egészen feszes bő másfél órát kaptunk, ahol a hangosításra, technikai körülményekre, illetve a zenekarra sem lehet panasz.

Link másolása

A hazai zenei élet, egyúttal a sajtó is már több, mint fél éve ugyanazon a kérdésen rugózik, ami a popkultúrát illeti: lesz-e hazai “világsztárunk”? Ha erre nem is lett egy koncert után határozott válasz, az a zenetörténeti tény viszont megvan, hogy még soha nem sikerült hazai előadónak ennyi ember előtt fellépnie. Baukó Attila, azaz Azahriah három teltházas Puskást hoz össze, mi pedig megnéztük a “legelső napján”.

A legelső nap valóban idézőjeles, hiszen ez a koncert lett utoljára, “csakazértis” alapon behirdetve a két telt ház után: számítani lehetett az inkább kíváncsiskodó, az esemény nagysága miatt résztvevő tömegre is, hiszen a hardcore rajongók az első két nap jegyárusítása során a Broadway rendszerét hosszas órákra fagyasztották le. Ez érződött is a tömegen, illetve az is kijelenthető, hogy bőven nem tinilányokról van szó az összetételt tekintve, ritkán láttunk ilyen diverz közönséget.

A helyszín adott, a Puskás Aréna, ahol már több koncertet is rendeztek, ebből körülbelül ugyanennyi szólt értékelhetetlen visszhanggal: a tavalyi Red Hot Chili Peppers koncertje pont a hangosításnál esett el, Az est egyik döntő kérdése volt, sikerül-e egy teljesen magyar produkció esetében áthidalni azt, amit világszinten elismert bandáknak nem.

Relatíve lassan telt meg a Puskás lelátója és küzdőtere, az előre nem nyilvános timing szerint fél nyolc tájékán megjelent Desh a színpadon egy zenekarral a háta mögött, aki önállóan, Azahriah-tól függetlenül körülbelül fél éve működik, mint produkció. A közönség közepesen lelkes sikításokkal üdvözölte mindezt, a bulin a vizuálok “jólvanazúgy” megoldása sem dobott túlságosan sokat: Desh saját vetítését az álló ledfalakra vízszintesen, teljesen koncepció nélkül helyezték el, mögötte az eleve kivetített újpalotai panelházakra ráapplikálva.

Pont, mint a nagyok.

Nagyjából így lehetne leírni a háromnegyed kilenckor megjelenő Azahriah produkcióját.

Ritkán érezhetett olyat hazai közönség, akár egy Budapest Parkos “szupershow’ alatt sem, hogy ez a nagy “valami” nemhogy egy egyszeri alkalommal van összerakva, hanem az az érzésünk támadt, mintha egy valóban régóta, nemzetközi szinten elismert előadó koncertjén lennénk. Maga az intro, a végtelen kameraállásból közvetített, és minden számra különböző effekteket használó közvetítés a koncertről, rengeteg apró pont arról tesz tanúbizonyságot, hogy igenis hazai előadó is képes ilyen magas szintű produkcióra.

Azahriah színpadon való megjelenése és a kezdeti eksztázis egészen gyorsan ülepedett, és mintha technikai gondok is lettek volna, hiszen a második számnál szemmel láthatóan a stábot és a zenekart kereste. Ezután pedig egy nagyon hosszú, viszonylag “mozgásmentes” blokk következett. Ennek két tanulsága is van: egyrészt a Puskásban már egy részint szkeptikus közönségnél talán nem elég a sok különböző táncos ilyen etapokban, másrészt pedig végtelenül tisztelendő az, hogy érezhetően nem egy “szuperbesztofot” hallunk, hanem tényleg Azahriah szája íze szerint halad a setlist.

Ami a hangzást illeti, az egyáltalán nem koncertekre tervezett stadionból kihozták a technikusok a maximumot. Nyoma nem volt a tavalyi “chilis visszhangnak”, a delay tornyok a stadionban körbemászkálva szépen tették a dolgukat. Ami még ennél is fontosabb, hogy minden zenész pontosan annyit tett bele a buliba, amennyi kell, ez pedig a hazai “koncertshow-k”, Majkák és Rúzsa Magdik hazájában dicséretként kell említeni. A felesleges manírok helyett egy egészen feszes bő másfél órát kaptunk, ahol a hangosításra, technikai körülményekre, illetve a zenekarra sem lehet panasz.

Ha nem is nagy falat, de mégiscsak szokatlan ez a fajta nagyság még Azahriah-nak is, érződött, hogy mennyivel felszabadultabbá vált a koncert Desh “második eljövetelekor”, amikor elérkeztek a közös számok, ezzel egyetemben a nagy klasszikusok.

A közönség nagy része jól fogadta a produkciót, és talán csak az erősen zenei, komplexebb részeknél lehetett olyat érezni, hogy kicsit másra figyeltek. De eleve ilyen körítés esetén csak azért mennék vissza háromszor, hogy egyszer tényleg a zenekarra, egyszer tényleg a vizuálokra figyeljek jobban, szóval ez a kalandozás egy Puskásban nyugodtan nevezhető bocsánatos bűnnek.

Számomra még ijesztő is az a gondolat, ami a dalok közötti interakciókat, kommunikációt illeti a közönséggel, ugyanis az érződött a leginkább, hogy

Azahriah tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi történik körülötte, és tudja is kezelni a cirka 45 ezer embert. A show több részénél is az érződött, hogy mi sem lenne természetesebb dolog, minthogy ennyi ember előtt rontson akár mosolyogva bele a gitárszólóba, vagy énekeljen egy hónapja kiadott dalokat.

A katarzis azért elmaradt, noha egész egyszerűen a Puskással kapcsolatban nem tudnék olyan elvárásokat megfogalmazni, amit egyébként ne teljesített volna vagy a főhős vagy a zenekar vagy a technika tisztességgel az este folyamán. Az viszont biztos, hogy rendkívül jót tesz az a hazai zeneiparnak, ha ilyen elvárások megugrása után is azt érezzük, van még ott, ahonnan ez jött.

Alapvetően sokáig lehetne firtatni annak az okát, hogy miért működik pont az Azahriah-projekt ilyen magas nézőszám esetén is, talán pont a mellettem ülők mondták ki a legfontosabb mondatot: “neki tényleg elhisszük”. Amennyire monumentális volt a puskásos buli, ugyanannyira volt az egésznek egy sajátos élménye: ez most “tényleg a miénk”.

Kimondatlanul, de a hazai élet tényleg várt egy valódi sztárra, akinél a nagyszínpad az nem az aktuális (tökéletesen ugyanolyan lineuppal dolgozó) fesztiválok egy-két évéig terjed, hanem valaki olyanra, akiről talán kispáli nosztalgiázással beszélhetünk, hogy mi hol és mikor láttuk mindezt először. Ha itt, akkor azért, ha máshol, akkor pedig azért vált ez az alkalom egyszerivé (háromszorivá).


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Azahriah-t ünnepelte első zenei menedzsere: 10 000 000-ból ő lett az egy. És ma megcsinálta!
Gyárfás Máté szerint az énekes történelmet írt a koncertjével. Három teltházas koncertet ad egymás után a fiatal művész.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. május 25.


Link másolása

Gyárfás Máté, az MGS MUSIC Hungary zenei menedzsment vezetője, megható posztban gratulált Azahriah első Puskás Arénás fellépése után. Négy évvel ezelőtt találkoztak először, amikor Azahriah még nem tudta, merre menjen, de pontosan tudta, mit akar elérni. Gyárfás szerint Azahriah történelmet írt és megérdemelten jutott el idáig.

„Négy éve amikor ez a fiú megkeresett - bár nem tudta merre menjen -, de tudta mit szeretne elérni. Számára csak egy dolog létezett, hogy neki ezt meg kell csinálnia. És 10.000.000-ból ő lett az egy. És ma megcsinálta! Történelmet írt!”

– írta Facebook posztjában Gyárfás. Így folytatja: „lehet dumálni, lehet eladni a lelkünk, lehet eltaposni másokat, lehet felégetni mindent, azonban az igazán nagy dolgok akkor születnek ha nyitva marad a szemünk és ha tisztán látunk.”

azahriah május 24-én lépett először színpadra. A jegyek őrületes fogyása miatt a tervezett egy helyett három egymás utáni nap is fellép a Puskás Arénában, ami példátlan. Ő az első magyar előadó, aki önálló koncertet ad itt, ráadásul hármat egymás utáni napokon. Az esemény végül közel telt házas lett, 45-50 ezer ember volt kíváncsi a fiatal előadóművészre.


Link másolása
KÖVESS MINKET: