prcikk: A magyar gazdasági krach elleni megoldás: közösség egy kosárban | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A magyar gazdasági krach elleni megoldás: közösség egy kosárban

Hazánkban egyre népszerűbbek az úgynevezett bevásárló közösségek, melyeknek a köznyelvben több nevet is adtak a vevők. Ilyen például a kosár, batyu, szatyor vagy kenyér elnevezés. De mit is jelent pontosan?
Tomka Tivadar - szmo.hu
2021. október 23.



Ha egy gimnáziumi órán a lelkes nebulóktól kérdezné a tanár a tételt, az így hangozna: a kosár olyan bevásárló közösségek elnevezése, amelyek helyi termékek forgalmazására jönnek létre szerte az országban. Egy webshop felület segítségével meghatározott átadási napokon, sok önkéntes munkával közvetlen kapcsolatot teremtenek a helyi termelők és a vásárlók között. Egy ilyen Kosár közösség kezdeményezője volt 2012-ben Palicz Ildikó, a Helyben a Jövőnk Egyesület elnöke Nyíregyházán, persze nem egyedül: közel ötvenen hozták mindezt létre.

- Ez egy hirtelen jött ötlet nyomán valósult meg?

- Egyáltalán nem spontán volt a bevásárló közösség kialakulása. Kilenc évvel ezelőtt még éreztette hatását a gazdasági világválság, főleg vidéken. Rengetegen költöztek Budapestre, és sokan mentek külföldre, menekülve a kilátástalanság elől. Ez a lelki fájdalom volt az inspirációja annak, hogy tennünk kell valamit, mert ez így nem mehet tovább. Fura, hogy közel egy évtized elteltével a jelenlegi helyzet kísértetiesen hasonlít az akkorira. Említhetem az elszálló hiteleket, a gázáremelést, a gazdasági megtorpanást, az árak folyamatos emelkedését. Az ötlet akkoriban fogant meg bennünk, hogy civil szerveződés formájában kössük össze a helyi termelőket és vásárlókat.

Itt nemcsak az volt a cél, hogy ők egymásra találjanak, hanem az emberek felismerjék azt, hogy a társadalmi, szociális és ökológiai válságban megéri tudatosan gondolkodni, változtassanak szokásaikon, és ne a multikban vásároljanak az akciós termékek közül válogatva.

Az ötlet nem volt újkeletű, hiszen az országban létezett már bevásárló közösség, de az elsők között jöttünk létre, és alig pár hónap alatt lábra állítottuk a szervezetünket. Én magam kezdeményezője voltam az ügynek, nem én csináltam, ehhez az önkéntesek munkája kellett. Abban bíztunk, hogy ezzel felpezsdítjük a mezőgazdaságot és az élelmiszertermelést. Hatalmas igény volt rá. Számtalan emberrel kerültünk kapcsolatba, folyamatosan szélesítettük a körünket. Ma már képzéseket is tartunk, ki hogyan kezdje a bevásárló közösség építését.

- Mi a folyamata annak, ha valaki lakóhelyén szeretné létre hozni saját kosár közösségét?

- Először is, mint nevükben is benne van, közösség, emberek, akik együtt cselekednek. Maga mellé társakat kell gyűjtenie, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő. Ha valaki egyedül kezd el cselekedni és egy darabig nem találja meg az önkénteseket, akkor mindenképpen kicsit hosszabb az út. Ha civil szervezetet alakítunk, oda 10 fő tagságra van szükség, és ezután jön a termelők felkutatása. Emellett tudnia kell, hogy a falujában, városában van-e piac, mert bizony sok helyen ez már nem létezik. Más bevásárló közösségekkel is felveheti a kapcsolatot, mert mindenki a segítségére lesz a tapasztalataival.

Amikor az őstermelőket felkeresi, akkor úgy tudja összekötni a vevőkkel, hogy a webshopunkba az eladó feltölti saját termékeit, amiért a későbbiekben majd ő felel, vagyis nem mindegy, mi jelenik meg az internetes oldalon. A vevők itt értesülnek az árukról és itt is rendelhetnek. A híreket úgy juttathatja el leggyorsabban, ha a közösségi hálókat használja, illetve van hírlevél is, melyet előszeretettel olvasnak a vásárlók. Mondok egy példát: Szolnokon külföldről érkezett haza egy hölgy, aki azonnal beleszeretett a közösség gondolatába. Lassabban szerveződött a városban az önkéntes munka, de amikor az élethelyzet, a covid berobbant, mindez felgyorsult, azóta egy stabil közösség működik ott is.

- Maga a vásárlás hogyan zajlik, és mik a legkeresettebb portékák?

- Péntek az átadási napunk. Délelőtt a termelők elhozzák a termékeiket, amelyekért a vevők aznap délután érkeznek. Az önkéntesek feladata, hogy gyűjtőládákba tegyék, majd a vásárlók nevével ellássák azokat.

És itt van a fizikai kapcsolódás, ugyanis nálunk nincs futárszolgálat, ettől sokkal személyesebb, közvetlenebb, emberibb a szolgáltatás.

Ami pedig a termékeket illeti: a méz, a zöldség, a gyümölcs, száraztészta a legkelendőbb, de mostanában a vadkovászos kenyérre is rendkívül nagy a kereslet, mint ahogy a különleges kézműves sajtokra, tejtermékekre, illetve a glutén- és cukormentes élelmiszerekre is.

A vevőknek lehetőségük nyílik arra is, hogy egy-egy termelővel személyesen is megismerkedjenek, sőt nem ritka, hogy elmehetnek az eladóhoz, aki bemutatja, hogyan állítja elő az áruját a földmunkától kezdve egészen a feldolgozásig. Szinte bármit kérhetnek a vásárlók, a termelők teljesítik azt, például ha azt szeretnék, hogy ne legyen műanyag csomagolás, azt is megoldják.

Igyekszünk mi is a fogyasztói tudatosságot beépíteni az emberek mindennapjaiba, mert ez elengedhetetlen a mai világunkban. A legfontosabb a szemléletmódváltás.

- 10 év múlva hol látja magát, mit szeretne Ildikó mindenképp megvalósítani?

- Tervek mindig vannak. A fontos, hogy mi magunk szeretnénk helyi termékboltot, boltokat is nyitni, ahol a mai rohanó világban élő emberek számára könnyebb lenne hozzájutni az árukhoz. Ne csak "rohamvásárlással" oldják meg a hétvégéket, ezért bővíteni lehetne ezeket szendvicsezőkkel, ahol le lehet ülni és beszélgetni a másikkal. A hálózat kiterjesztését is szem előtt tartjuk: bár a bevétel nem közös, de fontosnak tartom, hogy együtt valósítsunk meg országos kampányokat, legyen közös érdekképviselet és azonos értékrend – ezek a célok motiválnak. Ki tudja, mit hoz a jövő, és egy újabb gazdasági krach esetén a bevásárlói közösségek tökéletes megoldást nyújthatnak a termelőknek és vevőknek egyaránt. Ebben hiszek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Tragédia után a csoda: milliókkal mentik meg a Dawson és a haverok sztárjának árván maradt gyermekeit
A családnak ugyanis a színész hosszan tartó betegsége miatt elfogyott a pénze. Az Egyesült Államokban gigantikus összegeket emészt fel az egészségügyi ellátás.


Példátlan összefogás mozdította meg a rajongókat és a sztárvilágot James Van Der Beek halála után.

Napok alatt milliók gyűltek össze az özvegy és a hat árva gyermek megsegítésére.

A Dawson és a haverok főszereplője február 11-én, 48 évesen hunyt el. A család támogatására indított közösségi gyűjtés pedig már az első 24 órában 1,3 millió dollárt hozott, mostanra pedig 2,75 millió felett jár.

A színész özvegye, Kimberly Van Der Beek szűkszavúan, de méltósággal közölte a tragédia hírét. „Békében hunyt el” – írta, hozzátéve, hogy férje „bátorsággal, hittel és méltósággal nézett szembe utolsó napjaival.”

A gyűjtés leírása kendőzetlen őszinteséggel tárja fel a drámai helyzetet: „James orvosi ellátásának és a rákkal vívott elhúzódó harcának költségei miatt a család kifogyott a pénzből"

- írják.

„Keményen dolgoznak, hogy otthonukban maradhassanak, és hogy a gyerekek folytathassák tanulmányaikat.”

 

Az özvegy egy külön bejegyzésben köszönte meg a segítséget: „A barátaim hozták létre ezt a linket, hogy támogassanak engem és a gyerekeimet ebben az időben… Hálával és összetört szívvel.”

A színésznél 2023 augusztusában diagnosztizáltak vastagbélrákot, de erről csak 2024 novemberében beszélt a nyilvánosságnak.

James Van Der Beek 2025 decemberében úgy próbált pénzhez jutni a kezelésekhez, hogy a pályafutása emléktárgyait bocsátotta árverésre.

A gyűjtés kapcsán vita alakult ki a közösségi médiában, miután kiderült, hogy a család alig 33 nappal a színész halála előtt, január 9-én megvásárolta a korábban bérelt, 36 hektáros texasi birtokát.

Az adományozók között olyan hírességek is feltűntek, mint Steven Spielberg és felesége, Kate Capshaw, ők 25 ezer dollárt adományoztak. A szervezők köszönetnyilvánításukban azt írták, a támogatás „fény gyújtott a mély gyász idején”.

Via People


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk