prcikk: A magyar férfi, akinek a teste élő műalkotás | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A magyar férfi, akinek a teste élő műalkotás

Csirmaz Péter azt mondja, nem akar mindenáron különbözni a többi embertől, csak keresi a kihívásokat, ez tölti fel adrenalinnal. Az elsők közt volt, aki szemgolyó-tetoválást csináltatott.


Szegedi Éva interjúja; Fotó: Mervai Márk

Csirmaz Pétert sokan ismerik Magyarországon. Azok közé tartozik, akik a legtöbb testmódosítást végeztették el magukon. A teste élő műalkotás, amely még mindig nincsen készen. Találkozásunk napján például a fején látható tetoválást folytatták.

Kíváncsiak voltunk rá, ki ő. Kit takar ez a rengeteg minta, miért kezdte el megváltoztatni a külsejét, és hol húzódik számára a testmódosítás határa?

- Miben vagy más, mint azok többsége, akik testmódosítást végeztettek magukon? Te vagy az egyetlen Magyarországon, aki szemgolyó-tetoválást csináltatott?

- Már hárman vagyunk! Viszont én vagyok az egyetlen, akinek két szín látható a szemében. Kulcscsont alatti piercingem egyedül nekem volt, de már nem hordom. Nem arra hajtok, hogy mindenkitől különbözzek, hogy mindenképpen más legyek, vagy én legyek a legkülönlegesebb, csak azt csináltatom meg, ami tetszik.

Persze figyelem azt is, hogy másokon mi látható, ezért lett a szemem is narancssárga. Ezt a színt ugyanis nem sokan választják.

- Miért kezdtél el testmódosítással foglalkozni?

- Keresem a kihívásokat. Adrenalinnal tölt fel, sikerélményt jelent számomra. Ha kiszemelek valamit, hogy ide egy újabb tetoválást, oda egy nagyobb tágítót szeretnék, az nekem tök jó érzés. És persze tetszik, mindig jó valamit alakítani magamon.

IMG_5042k

peter

Csirmaz Péter nem iszik, nem dohányzik. Jelenleg egy szombathelyi gyros-bárban dolgozik.

Utálja a szemetelést, a környezetszennyezést. "Nemrég például rászóltam egy gyerekre, aki műanyag palackot hajított egy tóba. A Te szedd! akcióin is rendszeresen részt veszek, bár legutóbb nem szerveztek ilyen alkalmat a lakóhelyemen."

A hobbija az állattartás – sok idejét elviszi a róluk való gondoskodás. Madárpókot tart otthon, csótányokat, ezerlábúakat, két patkányt és egyéb állatokat. Tetszenek neki a csúszómászók, talán azért, mert úgy gondolja, izgalmas megfigyelni, hogyan élnek, vadásznak, hogyan növekednek.

- Mikor találkoztál először a testmódosítással?

-14 évesen. Az interneten láttam először testmódosítással foglalkozó oldalakt és nagyon megtetszett – azt már nem tudom, miért. De úgy igazából hét éve lendültem bele.

Az elsőket igyekeztem magamnak megcsinálni: tágítók, piercingek voltak. A legelső piercing az ajkamban volt. Tetoválást pedig 18 évesen csináltattam először.

IMG_4974k

IMG_5056k

Szemgolyó-tetoválás, fültágító, piercing

A szemgolyó-tetoválásnak nevezett színezés az utóbbi pár évben kapott nagy lendületet. Az eljárás lényege, hogy a kívánt színű tintát a szem külső rétegébe injekciózzák, ahol mintegy "szétfolyik".

A fültágító ősi, népszerű ékszerféleség, több hagyományos kultúrában is használják. A fültágítást vagy szalonokban végzik, szikével bemetszve a fülcimpát, vagy úgy, hogy bizonyos időközönként eggyel nagyobb méretű tágítót helyeznek be.

Piercingeket szakszerűen 20-25 évvel ezelőtt kezdtek el behelyezni Magyarországon.

- A tetoválásoknál mi inspirál?

- Leginkább a minimális dolgokat szeretem. A színes, realisztikus minták annyira nem tetszenek magamon, csak másokon. Nekem az egyszerű dolgok tetszenek.

A fejemen látható minta például nem jelképez semmit, csupán díszítőelem. Szeretem az optikai csalódással kapcsolatos, illetve térhatású mintákat.

IMG_5030k

IMG_5032k2

IMG_5052k

- Negatív kritikákat kaptál már?

- Idegenektől nap mint nap kapok. Folyamatosan. Az idegenek véleményével nem sokat foglalkozom.

- És a családod?

- A családom éveken át kért, hogy hagyjam abba a testmódosítást. Végül beletörődtek. Attól féltek, hogy nem lesz normális munkám, nem tudok majd megélni, nem lesz normális életem, nem tudok majd besimulni.

Besimulni amúgy sem akarok. De azért nem vagyok lázadó, és nem a viselkedésemmel akarom felhívni a figyelmet magamra. Van munkám is, tehát a jóslat annyira nem jött be.

IMG_4991k

- Megtörtént-e valaha, hogy a külsőd miatt utasították vissza a jelentkezésedet?

- Rengetegszer, még telefonos munkára sem vettek fel emiatt. Semmivel nem indokolták az elutasítást. Elmentem az állásinterjúra, megláttak, és a munkáról egy szó sem esett, arról faggattak, milyen piercingem van, és hol.

A jelenlegi főnököm viszont nem foglalkozik a külsőmmel.

Az utcán időnként beszólnak Csirmaz Péternek a vadidegenek, volt, hogy meg is fenyegették. „Csúnya vagy, megverlek!” - ennyi volt az érvük. „A pillanatnyi lelkiállapotomtól függ, hogyan reagálom le. Van, amikor csak mosolygok, ez a legegyszerűbb.”

A párválasztás viszont nem egyszerű ezzel a külsővel. Ha Péter Budapesten élne, könnyebb volna, vidéken nagyobb megütközést vált ki a testmódosításnak ez a formája.

- A blackworkbe miért kezdtél bele?

A vádlimon volt egy felirat, az első tetoválásom, amit szerettem volna lefedni. Eredetileg csak a lábszáramat akartam színeztetni, hogy a felirat ne látszódjon, aztán az egész lábam fekete lett.

Ezt sem értik sokan, és nem is hiszik el, hogy valóban tetoválás. Hallottam már, amint a hátam mögött azt mondják: „Nézd már, műlába van!” Nézték már harisnyának is.

IMG_5016k

- Hogyan készült?

- Vastag, ecsetszerű nyomot hagyó tűvel ütik a bőrbe. A lábam három év alatt készült el, jó pár alkalommal el kellett mennem folytatni, és egy alkalommal legfeljebb egy-másfél órát csináltuk.

- Szoktak néha arra kérni például tetoválók vagy piercerek, hogy dolgozhassanak rajtad?

- Előfordult már párszor, így lett kulcscsontalatti-piercingem és szemgolyó-tetoválásom is.

IMG_5001k

- És te mi alapján választasz tetoválóművészt?

- Megnézem a korábbi munkáikat.

Blackwork

Ennek a tetoválásnak az a célja, hogy nagyobb felületet fedjenek le feketével. Mint ahogyan Péter fogalmazott: „a fehér bőrön a fekete a legkontrasztosabb”.

A blackout vagy blackwork tetoválás pár éve kezdett terjedni, a minimalista irányzatokkal párhuzamosan.

- Szoktam látni a hozzászólásaidat testmódosítással foglalkozó cikkek, Facebook-bejegyzések alatt. A negatív kommentekre miért válaszolsz?

- Az utcán sem hagyom mindig figyelmen kívül, ha beszólnak. Egyszer-egyszer, ha feldühítenek, visszaszólok. De az utcán csak egy ember szól be, a neten viszont azt látom, hogy tömegek írnak negatív véleményt, és ez elkeserítő.

Az egyik tévhit, hogy rossz embereknek hisznek bennünket és egyértelműen bűnözőként állítanak be bennünket. Vagy drogosoknak és lelki betegeknek. Szerintem pedig butaság általánosítani.

- Volt már, akit sikerült meggyőznöd?

- A kommentelők között eddig senki nem adta tanújelét, hogy sikerült volna meggyőznöm ennek az ellenkezőjéről, vagy megváltoztatta volna a véleményét. Élőben, személyes beszélgetésnél már igen. Volt, aki utólag bevallotta, hogy az elején rossz véleménnyel volt rólam, nem talált szimpatikusnak, de ez beszélgetés közben megváltozott.

- Milyen ötleteken töröd még a fejedet? Mit szeretnél magadon látni?

A füleimet szeretném átalakítani, a jobb fülembe szeretnék nagyobb tágítót. A fejemet szeretném befejeztetni, vannak mesefigurás minták, amiket magamra varratnék, és a hátamra is vannak már ötleteim.

A lábamon itt például ez én vagyok. Egy ismerősöm készített karikatúrát rólam és amikor azt mondtam neki, hogy hú, ez tetszik, ez megcsináltatom, nem hitte el, hogy tényleg felvarratom.

IMG_5081k

- Mikor fejeződik be a testmódosítás, hol a határ?

- Amíg van ötletem és hely a testemen. De például csak azért, hogy legyen rajtam valami új, nem fogom felülírni azt, ami tetszik rajtam, nem fogom lefedetni. Ez a határ.

csirmaz_peter


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy rossz mozdulat, és a kutya morogva odakap: ezt a hibát ne kövesd el!
A kutyákhoz való helytelen közeledés, különösen a kéz orr elé nyújtása, komoly félreértésekhez vezethet. A szakértők szerint a kutya ilyenkor védekező reakcióként moroghat vagy odakaphat.
DP, kép: freepik - szmo.hu
2026. április 02.



Reflexből nyújtjuk a kezünket egy idegen kutya felé, pedig ezzel a mozdulattal pont a békés ismerkedést tesszük feszültté, sőt, akár kockázatossá is.

A kutyák nem udvariatlanságból hátrálnak meg: a mi barátságosnak szánt gesztusunkat könnyen fenyegetésként értelmezhetik.

A „szagoltasd meg a kezed” tanács egy makacsul élő tévhit.

Míg az emberi kommunikációban a kinyújtott kéz nyitottságot jelez, a kutyák világában egy hirtelen az arcuk elé kerülő kéz – főleg ha föléjük hajolunk vagy gyorsan közelítünk – tolakodó jelzés.

Ilyenkor az állat nem ismerkedési szándékot érzékel, hanem nyomást, ami feszültséget vált ki benne. Ezzel a mozdulattal elvesszük a választás lehetőségét: a kutyának nincs ideje felmérni a helyzetet, és nem érzi kontroll alatt a szituációt.

A reakciója a lefagyástól és hátralépéstől a morgáson át az odakapásig terjedhet.

A kutyák valóban a szaglásukkal tájékozódnak, de ők döntik el, mikor és mit szagolnak meg. Ha érdeklődnek, maguktól odamennek, körbeszimatolnak, és a saját tempójukban győződnek meg arról, hogy a helyzet biztonságos-e. Ez egy lassú, bizalmi folyamat, nem egy kierőszakolt találkozás.

A helyes protokoll szerint a legjobb, ha hagyjuk a kutyát kezdeményezni.

Maradjunk nyugodtak, ne hajoljunk fölé, és ne nyújtsuk ki azonnal a kezünket. Érdemes enyhén oldalra fordulni, ami kevésbé fenyegető testtartás, és megvárni, amíg az állat magától közeledik.

Ha odajön, először valószínűleg a lábunkat vagy a ruhánkat szagolja meg, és csak később, ha már biztonságban érzi magát, a kezünket. A lényeg, hogy ez mindvégig az ő döntése legyen.

Vannak helyzetek, amikor jobb egyáltalán nem próbálkozni.

Ha a kutya pórázon van és láthatóan feszült, ha a gazdája visszafogja, vagy ha a testbeszédével – például elfordulással, hátralépéssel – egyértelműen jelzi, hogy nem keresi a kontaktust, tartsuk tiszteletben a jelzéseit.

Fontos elfogadni, hogy nem minden kutya akar idegenekkel barátkozni. Lehet, hogy fél, fáradt, túlterhelt, vagy egyszerűen csak nincs kedve hozzá, és ez teljesen rendben van.

Egy idegen kutyával való találkozás nem arról szól, hogy mindenáron meg kell simogatni, hanem arról, hogy tiszteletben tartjuk a határait. Ha a döntést az állatra bízzuk, a helyzet mindenki számára nyugodtabb és biztonságosabb lesz.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET: