KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A kutyák: "szőrös gyerekek" – program indult a felelős kutyatartásért

Az örökbefogadásról és a kutyák családban betöltött szerepéről tartottak kerekasztal-beszélgetést. Jó irányban változik a szemléletünk, de van még mit tenni.
Vultur Csaba - szmo.hu
2018. október 03.



Magyarország kutyás. Ez derült ki a Cofidis Kutyaszemmel programjának kutatásából. A pénzügyi cég elkötelezett a társadalmi felelősségvállalás területén, idén a kutyák helyzetének javítását tűzték ki célul. Még a cég marketingvezetője is meglepődött, amikor kiderült: munkahelyén 10-ből hét munkatársa kutyatartó. Ezt is elmesélte Fedor Mariann azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet szerdán tartottak Budapesten.

A magyar emberek 36 százaléka lakik legalább egy kutyát tartó háztartásban, azaz

több mint 3 millió embernek van kutyája.

A régióban így hazánk a legnagyobb ebtartó nemzet – derült ki a Medián közvélemény- és piackutató reprezentatív felméréséből.

A legtöbb kutya az Alföldön él: itt a háztartások csaknem felében van legalább egy, Közép-Magyarországon (Budapesten és Pest megyében) 28, Észak-Magyarországon 38, a Dunántúlon 34 százalék ez az arány – mondta el Beck László, a Medián kutatási igazgatója. Budapesten ez az arány 22 százalék. 1200 fős reprezentatív mintán készül a felmérés, ami megállapította: a diplomások körében van a legkevesebb kutya, a legtöbb kutyás pedig a 40-49 éves korosztályban van.

És mi van azokkal, akiknek nincs kutyájuk, vagy éppen van, de szeretnének még egyet? A kutatás érdekes megállapítása szerint 18 százaléknyian tenyésztőtől vennének magukhoz kutyát, de szintén 18 százaléknyian az örökbefogadásra szavaznak. A maradék 44 százalék a saját kutyáik szaporulatát tartaná meg. Érdekes tény, hogy a jelenlegi kutyatulajdonosok 69 százaléka szerezne be újabb kutyát. Tehát nagyjából ugyanannyi kutyás háztartásra számíthatunk a jövőben, mint amennyi jelenleg is van.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden háztartásban egyetlen kutya van. Csak becslések vannak a kutyák számára vonatkozóan, de legalább 1,5 millió kutya él Magyarországon.

A legnépszerűbb fajta a német juhász, utána a tacskó, a harmadik pedig – talán nem meglepő -: a puli.

A Kutyaszemmel program célja az is, hogy megváltoztassa a gondolkodást a kutyatartásról. Akik örökbe fogadnának kutyát, sokszor nem is gondolják végig, mivel jár ez. Mert jobb esetben a kutya: családtag. A felelős kutyatartásról azonban már egyre többen gondolkodnak másként, mint akár csak 10 éve, de van még mit beszélni erről – mondta Fedor Mariann, aki saját tapasztalatait is elmesélte. „Korábban el sem tudtam képzelni, hogy a kutya bejöjjön a lakásba, hiszen gyerekkoromban még az volt a szemlélet, hogy a kutya helye az udvaron van. Most már teljesen természetes nekem is, hogy a kutyánk velünk él a lakásban. Megosztjuk vele minden percünket” – mondta a Kutyabarát program vezetője.

A kutatás szerint valóban változik a szemlélet. A válaszadók 80 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy

fontos, hogy a kutyát családtagként kezeljük.

És – az állatbarátok, állatmentők szerint: szerencsére – egyre többen akarnak örökbe fogadni, és nem tenyésztőtől vásárolni kutyát.

Az örökbefogadás tekintetében a legfontosabb szempont a kutya egészségi állapota és a kutya kora. Az utóbbi kapcsán a beszélgetésben részt vevő Csányi Vilmos etológus megjegyezte: közkeletű tévedés, hogy egy idősebb kutya nem ragaszkodik majd úgy az új gazdájához, mint egy fiatalabb. Pár hét alatt a kutya elfogadja új gazdáját, és hasonlóan ragaszkodik hozzá, mint az előzőhöz – mondta a nemzetközi hírű professzor.

Örökbe fogadni jó, de örökbe fogadni nagy felelősség is.

„A kutyák szőrös gyerekek” – kezdte válaszát Csányi Vilmos arra a kérdésre, hogy hogyan kell felelős gazdinak lenni. A legfontosabb az, hogy a kutya be tudjon illeszkedni a család érzelmi köreibe. Úgy tekintsünk rá, mint egy családtagra, és ne feledjük: egy kutya egy 2-3 éves kisgyerek szintjén áll érzelmileg – csak éppen nem tud beszélni.

Ha a kutyát befogadtuk, nem lehet visszakozni – fejtegette Csányi Vilmos. „Egyszer láttam egy vizslát, a szemem láttára tették ki egy autóból. A kutya egész délután várta, hogy visszajöjjön érte a gazdája. A környéken élők is látták, mi történt, vettek neki kolbászt a közeli hentesnél – nem fogadta el. Csak azt figyelte, mikor jön az autó, amelyik hazaviszi.

Aki egy kutyát kitesz az utcára, az olyan, mint ha egy gyereket tenne ki”

– mondta az etológus.

Aki vesz, kap, vagy választ egy kutyát, annak tudnia kell: ez egy 15 éves kötelezettség. Ezt vállalni kell – tette hozzá Csányi Vilmos.

A felelős kutyatartás azonban nem csak a kutyáról és a gazdájáról szól, hanem arról is, hogy milyen környezetbe visszük az állatot. Nyilván más a helyzet falun, ahol minden portán van kutya, vagy egy társasházban, ahol bizony zavaró lehet, ha sokat ugat kedvencünk. Meg kell fontolni, hogy milyen kutyát választunk, hiszen az senkinek sem jó, ha folyamatosan konfliktusba kerülünk a szomszédainkkal.

A kutyák azonban rendkívül sokat tudnak segíteni nekünk, embereknek is. Csányi Vilmos felidézett egy kísérletet: angol szociológusok rávették egy irodaház dolgozóit, hogy engedjék be dolgozóik kutyáit is. Kiderült: az emberek közötti konfliktusok 90 százalékkal csökkentek, ha ott voltak a kutyák is.

„Nálunk az egyetemen, az etológiai tanszékre nyilván rengeteg kutyát visznek, viszünk be. A dolog elterjedt, és egyre több tanszékre kezdték bevinni kutyáikat az oktatók. A dékáni hivatalnak azonban ez feltűnt, és megtiltotta, hogy más tanszékekre is bevihessék kutyáikat gazdáik. Szomorú” – összegezte Csányi Vilmos.

A Kutyaszemmel társadalmi érzékenyítő program célja, hogy megszólítson és bevonjon minden kutyabarát, kutyás és leendő kutyás embert. A program gazdája, a Cofidis Magyarország ezzel szeretné felhívni a figyelmet az örökbefogadás fontosságára, a menhelyek és a menhelyen élő kutyák helyzetére, valamint a felelős kutyatartásra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: