KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„A francokat nem lehet semmi az ilyen csóró gyerekekből, nagyon is lehet!”

Tóth Zsé Ferenc látássérült, balhés intézeti fiatalból lett a gyermeksegítő Tündérkör Alapítvány elnöke.


“Azt hiszem, az én példám egy kuriózum. Ahogyan éltem, és amiket megjártam, nem volt mindennapos” - kezdi Tóth Zsé Ferenc, a Tündérkör Alapítvány elnöke. A férfi ma Kelet-Magyarország legnagyobb gyermeksegítő szervezetét vezeti, ám ezt annak idején senki nem nézte volna ki belőle: szegénységbe született, állami gondozásban élt, és régen csak a rendőrségi ügyeivel hívta fel magára a figyelmet.

“Súlyos fogyatékkal születtem meg ’79-ben: a bal szemem teljesen vak, és a jobb is fokozatosan romlik. Hatan vagyunk testvérek, és mi, a három legnagyobb tesó állami gondozásba kerültünk. Apámat alig láttam életemben” - mondja a debreceni férfi, aki akkoriban a gyengénlátók iskolája és a Lóverseny utcai bentlakásos intézet közt ingázott.

Mindez az úgynevezett “jojó-korszakban” történt, amikor ugyan hivatalosan már demokráciában éltünk, még jelen volt a szocializmusban bevettnek számító testi fenyítés az iskolában.

“Gondolj bele, mit kaptak a nevelőktől azok, akiknek nem voltak szüleik! Bármit megengedhettek maguknak. Szerencsére túlnyomórészt korrektek, gerincesek voltak, de azért akadt köztük egy-két idióta.”

Habár intézetben lakott, a szülei hivatalosan nem mondtak le Feriről, így a fiú néha hazajárt az édesanyjához. “Az intézetben farkastörvények uralkodtak, mégis jobb volt, mint hazamenni és éhezni. Nem volt víz, és nyolcan laktunk körülbelül 15 négyzetméteren. Amikor anyámmal napokra összevesztem, megtapasztalhattam, milyen az utcán kóborolni a -16 fokos télben, szédelegve az éhségtől.”

Az ilyen helyzetekben persze megvoltak a praktikái: lépcsőházban aludt, és az iskolatársaknál fürdött, ahol a szülők sokszor megsajnálták és befogadták.

“Vissza akartam adni valamit a jóistennek, amiért kirángatott a mocsokból”

Feri mégsem volt soha a tápláléklánc alján. 15 évesen már szemétszedőként dolgozott a debreceni piacon, megvett és eladogatott apróságokat, így fedezte a napi étkezését.

16 évesen már thai boxolt: ugyan szembetegsége miatt nem lett volna szabad nagy súlyokat emelnie, sem a derekánál mélyebbre hajolnia, nem hallgatott az intelmekre, így a látása egyre romlott. Végül 18 évesen, a nagykorúságot elérve kikerült az utcára, ahol megtapasztalta, hogy egy intézeti gyereknek onnantól senki nem fogja a kezét.

Kidobóként helyezkedett el egy diszkóban, amihez jól jött a tekintélyt parancsoló, 198 centis tesmagassága. Night clubokban és bordélyházakban dolgozott, az éjszakai életben pedig szinte vonzotta a balhékat: verekedésekbe, rendőrségi, majd bírósági ügyekbe keveredett, jellemzően az önbíráskodás vádjával.

“Sokszor bajba sodródtam, mert nagy volt a szám. Nem voltam szocializálva: nem volt bennem rosszindulat, de fogalmam sem volt, hogy kellene viselkedni. Egy zabolázatlan csikó voltam. Nem vettem észre, hogy hülye vagyok” - mondja a férfi, aki 2007-ben, 28 évesen eldöntötte, hogy lerakja az érettségit.

“Egyre kevésbé tetszett az éjszakai munka. Mindig megkaptam, hogy egy hülye, iskolázatlan bunkó vagyok, ezért határoztam úgy, hogy beiratkozom a gimibe. Legyen már meg az érettségim, hogy ilyenkor legalább a másik ember fejéhez vághassam: tévedsz, nem vagyok bunkó!”

Ferenc ezután három év alatt leérettségizett. Mivel mindig is foglalkoztatta a politológia, úgy döntött, jelentkezik erre a szakra a Debreceni Egyetemen. Fel is vették.

“Úgy döntöttem, poénból, hogy akkor már csak elmegyek, megnézem, milyen is ez. Végül elvégeztem a három éves képzést. Utána szereztem egy diplomát Igazságügy és igazgatás szakon, majd egy mesterdiplomát szociálpedagógiából. Mellette gyűjtögettem az OKJ-kat is: többek közt gyógypedagógus segítő asszisztens, családsegítő és kulturális rendezvényszervező lettem. Az utóbbi 14 évet végigtanultam, mert segíteni akartam, visszaadni valamit a jóistennek, amiért kirángatott a mocsokból.”

“Itt nincsenek kamu számlák, nincs humbug”

Ferenc ezután a politika felé fordult, be is szállt egy párt kampányába, ám az érdeklődése rövidtávúnak bizonyult:

“Megláttam, hogy mi megy ott, és nem akartam részt venni benne. Úgy voltam vele, hogy a politika nekem inkább maradjon plátói szerelem.”

Már 2014-et írtunk, amikor egy régi haverja megkereste a Tündérkör Alapítvánnyal:

“Amikor még kidobó voltam, őt sokszor meg kellett védenem, cserébe segített nekem hol aludni. Megbeszéltük, ha nagyobbak leszünk, csinálunk egy alapítványt, amivel olyan kölykökön segíthetünk, mint amilyen én is voltam. Amikor aztán bejegyezte a Tündérkört, szólt nekem, hogy "gyere, itt van, akkor csináld!”.

Akkoriban az alapítványnak összesen 46 lájkja volt, és semmiféle programja, amivel a gyerekeket segítette volna. Mára 30 ezer lájkot gyűjtöttünk, Kelet-Magyarország legszeretettebb, legtöbbet emlegetett alapítványa vagyunk, tele pozitív értelemben vett polgárpukkasztó programokkal” - meséli.

A Tündérkör egyik legfontosabb szolgáltatása, hogy az év minden napján 0-24 órás tanácsadást biztosít: bármikor lehet írni nekik, hívni őket. Ma már nem fordulhatna elő, hogy valaki a fiatal Ferihez hasonlóan a hidegben az utcán kóboroljon. Ha valakinek nincs hol aludnia, olyan állami csatornákat használva tudják elszállásolni, amiket ő nem ismer - elég, ha rájuk ír a Messengeren. De írhatnak azok is, akik bármikor megszorulnának, az alapítvány ugyanis az év 365 napján folyamatos élelmiszerügyeletet biztosít.

“Elsősorban a 16 év alatti gyerekekkel élő, igazán elesett, a szociális szervek előtt láthatatlanul maradó családokat célozzuk meg. Nekik viszünk tartós, száraz élelmiszert, és mivel 20 kg alatti csomagjaink nincsenek, autóval házhoz is megyünk. Ez gyors, hatékony, praktikus megoldás. Mindenkit le tudunk ellenőrizni, hogy valóban rászorul-e, főleg, mert általában van közös ismerősünk.”

Karácsonykor a Csing-Ling élelmiszerügyelet lép életbe, ilyenkor három napon át reggel 8 és este 8 közt bárhová azonnali indulással kiszállítják a csomagokat. Van tisztítószer-adományozás is, általában 2-3 kartonnal visznek egy-egy családnak az elsőosztályú termékekből.

Az alapítvány profiljába tartoznak olyan jótékonysági programok, amik sportra is motiválják a szülőket és gyerekeket. A társadalmi felelősségvállalás több formájára, például a környezetvédelemre is játékos módon hívják fel a figyelmet.

A 3. éves Tündérfutás jótékonysági sportgálán legutóbb például 2700 fő indult, de a pandémia alatt, virtuális formában is rengetegen csatlakoztak a programhoz. Nagy siker az autómentes napon tartott LégFuti futógála is a levegőszennyezés csökkentéséért, ahol már első alkalommal ezren vettek részt. De többszázan jelentek meg az Édességgyűjtő flashmobokon is, ahol minden résztvevő hoz valami finomságot a gyerekeknek karácsonyra, ezért hűtőmágnest kap cserébe.

“Ez egy igazi civil szervezet, ahol nincsenek kamu számlák, nincs humbug. Mi soha nem kaptunk, nem is kértünk önkormányzati vagy állami pénzt. Az emberek látják és érzik ezt, mert nem hülyék. Fontos az is, hogy az én esetemben a szakmai tudás a személyes tapasztalattal egyesül. Én egy igazi tündérmesét szeretnék megvalósítani, ezért dolgozok már 7 éve” - mondja az elnök, aki abban az általános iskolában vállalt munkát gyógypedagógiai asszisztensként, ahova ő maga is járt. Az iskolában súlyos fogyatékossággal élő gyermekeket nevelnek és oktatnak.

Az alapítvány munkájának hála pedig nem maradt el az elismerés sem: tavaly például Ferenc nyerte el a Három királyfi, három királylány egyesület Kopp-Skrabski-díját, amelyet a kiemelkedő társadalmi tevékenységet végzőknek ítélnek oda.

“Pedig szakmai zsűri dönt róla, általában orvosok és pszichológusok nyerik. Hajdú-Biharból még az első 10-be sem szoktak bekerülni” - mondja a férfi, akit idén a Mutass jó példát! díjra is jelöltek, nemrég pedig Skrabski Fruzsina Traumáinkon innen és túl című dokumentumfilmjében is szerepelt. Itt többek közt Bagi Ivánnal láthatjuk, aki szintén intézeti gyerekként kezdte az életét.

“Azt gondolták, ilyen nehéz sorsú, csóró ganéj gyerekekből nem lehet semmi sem. De a francokat nem! Dehogyis nem lehet.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: