Valeria Pock és György Bogyai 1964-ben házasodtak össze, és egy lányuk is született, mielőtt elváltak 18 évvel később. A pár első házassága láttán azt gondolhatnád, hogy ez éppen elég volt. Csakhogy, ezek a rendíthetetlen nyugdíjasok másképp cselekedtek. Az elmúlt két évtizedben úgy éltek együtt az angliai Plymouthban mint a barátok, de nemrég úgy döntöttek, hogy ismét az oltárhoz vonulnak és ott folytatják, ahol 49 évvel ezelőtt abbahagyták.

A történet több mint ötven éve kezdődött. György 1957-ben vándorolt ki Magyarországról. Néhány évvel később, immár az Egyesült Királyság állampolgáraként egy hirdetést adott fel az egyik magyar lapban, hogy feleséget keres. Valeria ekkor az egykori Jugoszláv Köztársaságban élt, válaszolt a hirdetésre, és így levelezőtársak lettek.

„Másfél évig csak leveleztünk” – meséli Valeria. – „Megkérdezte, hozzámennék-e, én igent mondtam, úgyhogy küldött nekem egy odaútra szóló jegyet, hogy kimehessek Angliába. A családom nagyon szomorú volt, a nővérem nem is szerette volna, ha megyek. Azt mondta: gyönyörű vagy, akárhány férfit is foghatnál Jugoszláviában, minek mész Angliába? Azt is mondta, írjak egy levelet, hogy nem megyek el, mert beteg vagyok. Így is lett. De a levelezőtárs nem hitt nekem.”

György Londonból Belgrádba ment vonattal és megmondta Valériának, hogy találkozzanak a vasútállomáson reggel nyolckor. Ezután együtt tértek vissza Angliába, ahol 1964. május 9-én összeházasodtak a readingi anyakönyvvezetőnél.

Valeria így mesélt: „Mókás, hogy sosem kérdezte meg, jövök-e és én sosem kérdeztem, hogy ő akar-e engem. Teljesen természetes volt, hogy megfogjuk egymást kezét.” György hozzátette: „Amikor megpillantottam, olyan gyönyörű volt, hogy tudtam, hogy leélném vele az életem.”

1966-ban Valeria teherbe esett, de elvetélt. 4 évvel később több szerencséjük volt, megszületett a lányuk, Valéria.

De 18 évvel később a házasság zátonyra futott. Valeria azt mondta egyszerűen kiábrándult. 1982-ben elváltak, szétköltöztek és mind a ketten új társra találtak. De egyikük se tudott igazán megbékélni a helyzettel. „Az én házasságom se működött és az ő kapcsolata sem jött össze, úgyhogy megint egyedülállóak lettünk.” – magyarázta Valéria.

A ’90-es években aztán egy egészségügyi probléma újra összehozta őket. Györgyöt megoperálták és nem volt, aki gondját viselje. Valeria vállalta ezt végül magára. „Azt hiszem, túl jól viseltem gondját, mert maradt.” – mesélte Valéria. – „Azóta is egy fedél alatt élünk, de külön hálószobánk van. Nem voltunk olyanok, mint egy házaspár. Remekül működött. Egy fura országban élünk. Talán egyszerűen csak szükségünk volt egymásra.”

A pár hat éve költözött Plymouthba, hogy közelebb legyenek a gyermekükhöz. De mint mondták, nem tekintettek magukra egy párként, amíg György két hónappal később elő nem állt Valéria eredeti jegygyűrűjének témájával. "Megkérdezte, hogy megvan-e még az 1964-es gyűrűm. Mondtam, hogy nem, erre elment, és kerített egy újat, ami jó volt rám. Mikor felpróbáltam, azt mondta félig hülyéskedve, félig komolyan, hogy na, a gyűrű megvan, miért nem házasodunk össze újra? Aztán komolyra váltott és elhatároztuk, legyen!”

Valeria eleinte boldog és stresszes is volt egyszerre, amiért a meglévő életüket újra összekötik, de aztán csak annyit mondott: „Semmi sem fog változni. A házasság csak egy papír, a mi korunkban már nem változtat semmin. Amikor fiatalok voltunk, még minden más lett volna. Velünk minden úgy folytatódik, mint előtte. 1964 már 49 éve volt. Mindkettőnk háta mögött sok van már…”

György azt mondta: „Nagyon szerelmes voltam bele. Ne hiszem, hogy meg tudnék szeretni más nőt rajta kívül. Azt gondoltam, ha összeházasodunk, az csoda lesz. Most a csoda megtörtént.”

A pár most azt tervezi, hogy könyvet ad ki az életéről.

Ha tetszik a történet, nyomj egy lájkot!

Rendkívül ötletes jelmezben jelent meg egy 9 éves kisfiú az iskolai farsangi bálon: Müller Cecíliának öltözött!

Édesanyja érdeklődésünkre elmondta, hogy hétfő óta ötleteltek azon, hogy gyermeke mi legyen a pénteki jelmezbálon. A fiú minden javaslatra nemet mondott, így aztán az anyukája viccből azt mondta neki, hogy "akkor legyél Müller Cecília". Fia szeme erre aztán azonnal fecsillant, rá is vágta, hogy "jó", édesanyja legnagyobb meglepetésére.

A kisfiú hatalmas sikert aratott a bálon, az osztálytársainak és az osztályfőnökének is nagyon tetszett a jelmeze, amivel meg is nyerte a jelmezversenyt (amit a gyerekek kérésére tartottak). Nem csoda hát, hogy a fiú teljesen feldobva ért haza a mulatság után.

Az Asszonysutyorgó nevű Facebook-csoportban is rengeteg dicséretet kapott, miután az anyukája mutatott róla egy képet, amire már több mint 10 ezer reakció érkezett.

Egy philadelphiai testvérpár elmesélte, miért növesztették 5 évig a hajukat, és hogyan ajánlották fel azt egy jótékonysági szervezet számára, ami daganatos gyerekeknek készít parókákat. 

A 11 éves Kaleb Tekabework és öccse, a 9 éves Aaron 2016 áprilisában kezdte növeszteni a haját, miután megnéztek egy dokumentumfilmet egy rákbeteg kislányról, akinek egy másik lány ajánlotta fel a haját - írja a Daily Mail.

A közel 50 centis fonatokat végül ebben a hónapban vágatták le és küldték el a Wigs for Kids elnevezésű szervezetnek, ami a hajukat elvesztett gyerekeknek kínál parókákat. A hajvesztés oka lehet kemoterápia, sugárkezelés, de kopaszodási hajlam, égési sérülések és egyéb egészségügyi problémák is.

A két fiú emellett 3415 dolláros, azaz körülbelül 1 millió forintos adományt gyűjtött össze rákkutatási célokra.

Aaron hozzátette: “Most már végre fiúknak nézünk ki. Szeretnék találkozni azokkal, akikhez a hajam kerül, mert négy és fél éve várom, hogy mosolyogni láthassam őket!”

Édesanyjukat, Senafikish-t boldogsággal töltötte el a gyerekek kitartása: 

“Lenyűgözött minket, mennyire elszántak, még ha sokan megjegyzéseket is tesznek a hajukra, és még ha fárasztó is a mindennapos hajápolás" - mondta.

A két fiú később szeretné újra megnöveszteni a haját, de előbb egy-két év szünetet tart, hogy más frizurákat is kipróbálhassanak.

Megható fotó kezdett el terjedni a Facebookon két ausztrál mentősről, akik teljesítették egy haldokló beteg utolsó kívánságát azzal, hogy még egyszer elvitték a tengerhez - számolt be róla a Daily Mail.

Egy helyi férfi, Neil King vette észre, hogy két mentős a brisbane-i Cleveland Point világítótoronynál áll egy gurulós szerkezetben rögzített beteg két oldalán a tengert figyelve.

A férfit nagyon meghatotta a látvány. A fotót megosztotta a Facebookon, és néhány sort is fűzött hozzá.

- írta a posztban, amiben köszönetet mondott a Queenslandi Mentőszolgálatnak.

Rengetegen segítenek egy amerikai középiskolásnak, aki a továbbtanulására gyűjtögetett összes pénzét odaadta az édesanyjának, hogy megtarthassák az otthonukat - számolt be róla a CNN.

Alondra Carmona még csak 18 éves, de már most nagyon éretten viselkedik. Csak nemrég derült ki, hogy a három gyerekét egyedül nevelő anyja három hónappal ezelőtt elveszítette a munkáját, és azóta nem is tudott bérleti díjat fizetni a houstoni albérletéért. Az anya igyekezett eltitkolni ezt a családja elől, de múlt héten egy beszélgetés során végül fény derült a nehézségekre. Carmona rögtön tudta, hogy valahogy segítenie kell az anyjának, aki mindig keményen dolgozott azért, hogy eltarthassa a gyerekeit.

Az Egyesült Államokban tavaly szeptemberben kilakoltatási moratóriumot vezettek be, amit nemrég március végéig meghosszabbítottak. Ez megakadályozza azt, hogy a járvány miatt anyagi gondokkal küzdő albérlőket kitegyék az utcára az otthonukból. Carmona és édesanyja viszont nem tudtak a moratóriumról, és attól tartottak, hogy ha nem rendezik hamarosan a tartozásukat, akkor kilakoltatják őket.

Erre szükség is volt, mert amikor az anyja kedden megpróbált bemenni a lakásba, azzal szembesült, hogy mindegyik bejárata zárva van, a tulajdonos pedig közölte, hogy csak akkor engedi be őket, ha fizetnek 500 dollárt. A bérleti díj havonta 800 dollárba kerül, az asszonynak pedig már 2000 dollárral tartozott.

Carmona szakmai gyakorlatokkal, kutatási projektekkel és részmunkaidős munkájával 1800 dollárt (530 ezer forint) tudott eddig félretenni, hogy egyetemre mehessen. Ezt a pénzt azonban most a megélhetésükre kellett fordítania, ezzel pedig veszélybe sodorta a továbbtanulását. A végzős középiskolás lányt decemberben felvették álmai iskolájába, a New York-i Barnard Főiskolára, a tanulmányaihoz viszont sok pénzre van szüksége.

- mondta.