Pápai Jocit kevés dolog érdekli az életben, de az nagyon - megnéztük az X-Faktor második élő adását
A második élő adás nem hozott akkora fordulatokat, mint az első. Múlt héten Tóth Andinak és Majkának is két-két versenyzője búcsúzott, aminek egyetlen pozitívuma, hogy Zilincki Nóra már most az X-Faktor legjobb női hangja. (Persze ha így nézzük az Éber Kóma már úgy érkezett az Élő Show-ba, hogy ők a legjobb csapat.)
A műsor mindjárt drámával indult: Pápai Joci négy hölgy társaságában sétált be, míg Miller Dávid egyedül. Joci így kommentálta:
„Tudja az RTL, hogy nyolcéves korom óta négy nővel járok mindenhová!”
Apropó Joci, Gáspár Laci elárulta, hogy a műsorvezető 39 fokos lázzal csinálta végig az első élő show-t. Ha így volt, ez okozhatta azokat a bakikat, amiket én is felróttam neki. Derék dolog betegen dolgozni, reméljük, hogy nem dőlt ki utána a fél stáb Coviddal.
Az epizódot egyébként leginkább Majka és Laci csörtéi határozták. A vita lényege, hogy mindenki magát tartja objektívnek, és ha a másik fél véleménye eltér az övétől, a mögött csakis valamiféle fondor taktikázás állhat. Ami kicsiben remekül modellezi az országot uraló közbeszéd minőségét.
Az első fellépő Steve Major volt, akinek a kisfilmje felért egy országimázzsal, Milán ugyanis elhatározta, hogy megmutatja neki kicsit Magyarországot, és erre nyilván a legjobb módszer elmenni gulyáslevest enni. A karikás ostort hiányoltam, de így is szép volt.
Steve felé az volt a kérés a múlt héten, hogy ne olyan dalokat énekeljen, amiket a haknijain szokott, hozzon valamit, amit még sosem énekelt el. Amit persze senki nem tud ellenőrizni, el kell hinni becsszóra. Ha igazán bevállalósak lettek volna, magyar dalt választanak. Ha gond a nyelv, akkor is vannak olyan magyar dalok, amiknek van angol szövege – az LGT például két angol nyelvű lemezt is kiadott, vagy ott a Scorpionstól a White Dove, leánykori nevén Gyöngyhajú lány.
Ehelyett a Kiss I Was Made For Loving You számának Yungblud féle feldolgozására esett a választás. Nem volt rossz, a mentorok abban egyetértettek, hogy Steve-nek szuper hangja van. Amiben vita támadt, hogy a társaság egyik fele nem érezte hitelesnek, szerintük Steve inkább szerepet játszik, nem jön át a saját személyisége. Ezzel együtt mindenki úgy gondolta, hogy megérdemli a széket.
Az előző adással ellentétben itt már csak három szék volt, ami azt jelentette, hogy a megmaradt nyolc versenyzőből három juthatott tovább biztosan, további három a közönség szavazatai alapján, és ketten estek ki.
Szabó Bence ezúttal másodikként lépett színpadra, ami azért izgalmas, mert lehetett rá számítani, hogy ha le is ül, valószínűleg lesznek még cserék, tehát most kiderül, a közönség mennyire szereti.
Gáspár Laci úgy érezte, Szabó Bencének muszáj elénekelnie a Halleluját, amit a magam részéről erősen vitatok. Félreértés ne essék, a Halleluja a popirodalom egyik legcsodálatosabb alkotása. Leonard Cohen egyébként is azon dalnokok egyike, akiknek a világirodalom legnagyobb költői mellett van a helye az irodalmi panteonban. Ha Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat kaphatott, Cohennek is bőven kijárt volna.
Viszont mind a mai napig számomra Cohen az egyetlen, aki igazán hitelesen adta elő ezt a dalt. Mindenki más egy szépen előadható lassú dalt lát benne, amivel lehet virtuskodni, és túlcsordulhatnak benne az érzelmek.
Azért lássuk be, a Halleluját nem Cohen, hanem Alexandra Burke, a brit X-Factor 2008-as győztese tette igazán népszerűvé. Hatását jól mutatja, hogy azóta szinte nincs olyan zenei tehetségkutató, ahol valaki ne próbálkozna meg vele. A magyar X-Faktor első évadában, 2010-ben emlékezetes volt a válogatókban az a blokk, ahol a ravasz műsorkészítők összeszerkesztettek egymás után mindenkit, aki ezzel a dallal érkezett.
Egymás után jöttek a borzasztónál borzasztóbb, vonyítós produkciók, az akkor mentorcsapat már úgy volt vele, ha még egyszer meg kell hallgatniuk a Halleluját, Dunának mennek. És akkor jött Takács Nikolas, és leénekelte a csillagokat.
Egy időben kezdett már kikopni, de a Pentatnoix feldolgozásának hatására megint divatba jött. Néha úgy érzem, egyedül vagyok, akit nem nyűgöz le ez a változat. Bár tisztában vagyok vele, milyen nehéz így elénekelni, tökéletes harmóniában, de ez technikai kérdés, nem esztétikai. És persze, szépen éneklik, de
Ez persze mit sem von le Bence érdemeiből, nyilvánvaló volt, hogy csodaszépen fogja énekelni. De kicsit egyet kell értsek Majkával, aki most már várná, hogy Bence gyors dalokat énekeljen és megmozduljon a színpadon, megmutassa a személyisége csibészesebb oldalát. Természetesen ezzel együtt nem volt kérdés, hogy Bence széket érdemel.
Az Éber kómánál legutóbb Gáspár Laci (és én is) nehezményezte, hogy a refrént vokállal támasztották meg, de a zenekar szerint egyszerűen van olyan, hogy Éber kóma hangzás, ezért ők továbbra is a saját fejük és Majka instrukciói szerint dolgoznak.
Ezzel együtt most nem volt vokál, nekem jobban is tetszett a produkció. Tóth Andi egyenesen zseniálisnak tartotta.
Valkusz Milán legszívesebben pogózott volna, amibe Laci rögtön belekötött, szerinte pogó a punkban van.
Minden esetre négy igennel leülhettek a srácok.
Nóra következett, aki a Wellcome to the Jungle-t énekelte. Megint nagyon energikus produkciót láttunk tőle. A versenyben lévő versenyzők közül talán az ő stílusa áll hozzám a legközelebb, nagyon jók az energiái. Ám ha bizonyos énekeseknél szóvá teszik, hogy mindig lassú dalt hoznak, nála fordított a helyzet érdekes lenne látni Nóra lírai oldalát is.
Tóth Andi egyenesen azt mondta, hogy ő nem énekelt ilyen jól 17 évesen. Bár Milán, Laci és Majka minimális kritikát is mondott, mindegyik mentor le akarta ültetni Nórát. Miután minden hely foglalt volt, ez azt jelentette, hogy valakinek fel kellett állni. A nézők szavazati alapján Steve Major került a veszélyzónába.
Következett Henn (Kovács A. Máté ritmikus segítségével), akiben mindenképp értékelem, hogy a korábbiakhoz képest más hangulatú dalt hozott a repertoárjából.
A mentorok is ez utóbbit hangsúlyozták ki, és mivel úgy gondolták, a székeken mindenki jobb, Milán kivételével senki nem szavazott igennel.
Henn produkcióját baki árnyékolta be: a tévében nem hallatszott a gitárkíséret. Miller Dávid hangsúlyozta, hogy a stúdióban minden tökéletesen hallatszott, ezért a mentorok döntését nem befolyásolta a dolog, de a korrektség és a tévénézők kedvéért Henn megismételhette a produkcióját, immár jó hangosítással.
Úgy tűnt, Gáspár Laci egyik versenyzőjével sem akart kockáztatni, Sárközi Roland is a megszokott úton haladt tovább. A múlt heti My Way után most George Benson Nothing’s Gonna Change My Love For You-ja következett. Bár a produkció után a közönség egy emberként skandálta, hogy „szék, szék, szék”, a valóság az, hogy Roland mostani teljesítménye elmaradt a korábbiaktól. Az egy dolog, hogy becsúsztak hibák, de az egész nagyon enerváltra sikerült. Andi egyenesen lötyinek, unalmasnak nevezte. Majka is kritizálta, szerintem nemmel is szavazott volna, de megint alaposan összeveszett Gáspár Lacival arról, hogy mennyire jó vagy nem jó állandóan lassú dalokat énekelni, és a végén mérgében mégis megadta a széket, ezért Roli leülhetett. Így Nóra számára megismétlődött az előző heti forgatókönyv, át kellett adnia a helyét.
Következett Fehér Krisztián, aki múltkor magához képest gyengébb volt. Milán ennek ellenére azt gondolta, a mentortársai csakis taktikából szólhatták le (mi másért).
Krisztián ezúttal líraibb oldalát mutatta meg, és a testvérével való hullámzó kapcsolatát foglalta dalba, és jól tette. Függetlenül attól, kinek mennyire jön be ez a műfaj, Krisztián egyértelműen nagyon jó dalszerző, és a saját dalait elég jól elő is adja, a hiányosságai munkával javíthatóak.
Az vitathatatlan, hogy Krisztián az egyik legnagyobb egyéniség az évadban.
Majka, bár szereti Krisztiánt, úgy gondolta, senkit nem állítana fel érte, a közönségre bízta volna a döntést, ezért nemet mondott. De három igennel mégis leülhetett Roland helyére.
Az adás végére Majka és Gáspár Laci odáig jutott, hogy már felkonferálás közben is veszekedtek. Toldi Sanyin kaptak össze. Sanyi vitathatatlanul tehetséges énekes, de mindig hagy bennem hiányérzetet.
Milán úgy fogalmazott: „Talán túl nagy falat voltál már önmagadnak.” Andi „több lelket” szeretett volna hallani. Majka és Andi nemmel szavazott, így Sándor nem ülhetett le.
A három biztos továbbjutó így tehát Szabó Bence lett – akit ezek szerint a nézők is kedvelnek, hisz nem kellett felállnia –, az Éber Kóma és Fehér Krisztián.
Következett a közönség szavazatinak kiértékelése. Zilincki Nóra fellélegezhetett, most is megmenekült. Viszont az elgondolkoztató a jövőre nézve, hogy a széket nem tudja megtartani. Rajta kívül Sanyi és Roland menekült meg.
Steve Major és Henn számára véget ért a verseny, ami azt jelenti, hogy Milán is csatlakozott az egyversenyzős mentorok táborához, Laci csapata viszont még mindig hiánytalan.
