Nemcsak Fülöp-szigetiek, hanem indiai szikhek és hinduk is egyre többen dolgoznak a magyar tehenészetekben
A Somogy megyei Homokszentgyörgyön filippínó vendégmunkások fejik a teheneket, mert nem volt elég magyar jelentkező a 700 holstein-fríz tehén gondozására és a 600 hektárnyi föld megművelésére.
A munkaerőhiány nem csak Somogy megyére korlátozódik. A magyar állattartás egészét sújtja a képzett és szorgalmas munkaerő hiánya. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évtizedben Ukrajna után Ázsia és Dél-Amerika lett a magyar gazdálkodók munkaerőforrásának legfőbb bázisa. Raskó György agrárközgazdásszal beszélgettünk.
– Miért külföldi vendégmunkások dolgoznak a magyar tehenészetekben és a földeken?
– Egyértelműen munkaerőhiány van az állattenyésztésben és a kertészeti ágazatokban egyaránt. Úgy tűnik, hogy magyar jelentkező nem igazán van ezekre a munkákra, úgyhogy az a folyamat, ami körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdődött, hogy vendégmunkásokra van szükség, egyre erősebb. Az állattenyésztés egyik legfontosabb ágazatában,
De vannak itt Dél-Amerikából is; én például ismerek ilyen tehenészeti telepet. Az ország legnagyobb tehenészeti telepén például indiai és guatemalai munkaerő van, mindkettő nagyon jó. Az indiaiak foglalkoznak a fejéssel és a tehenek ápolásával, a guatemalaiak pedig a takarmánybeszállítást és a hasonló dolgokat végzik. Meglepően jó színvonalon tudnak egymással kommunikálni, együttműködni. Ezek pozitív példák. Valószínűleg a többi tehenészeti telepen is egymás után fognak a magyar munkaerő helyett ázsiait alkalmazni. Elsősorban azért, mert megbízhatóan, szorgalmasan dolgoznak, és egy tehenészetben ez nagyon fontos, hiszen a tejet éjjel-nappal fejni kell, a műszakban pontosnak kell lenni, és kell egyfajta állatszeretet, ami például a hindu vallásnak egy alaptézise, és ez ilyen szempontból egyértelmű előnnyé konvertálódik.
– Mi a kiváltó oka a munkaerőhiánynak, ami miatt Ázsiából kell importálni a munkavállalókat?
– Az, hogy a magyar hajlandóság nagyon csekély. A magyarok állattartással nagyon nem szeretnek foglalkozni. Egy ország van, ahol alacsonyabb az állatsűrűség egységnyi mezőgazdasági területre vetítve, és ez Bulgária.
Az egyéni gazdaságokból egyszerűen elfogyott az állatállomány, és a nagy mezőgazdasági társaságoknál koncentrálódik az állattenyésztés. A tejtermelés 90%-a, a sertéstenyésztésnek legalább 80-85%-a szintén nagyüzemi telepeken van. Oda nem gazdára van szükség, hanem szakmunkásra, aki a takarmányozással, az állatok fejésével vagy éppen az etetésével foglalkozik, és ebben a magyar munkaerő nem jelentkezik munkára. Így aztán a külföldi munkaerő behozatala kényszer volt. Először ukránok jöttek nagy létszámban, aztán indiaiak, most a Fülöp-szigetekiek, de most már Dél-Amerikából is, Venezuelából, Guatemalából is nagyon sokan dolgoznak Magyarországon.
– Milyen a bérezés színvonala?
– Még magyar összehasonlításban is nagyon jól keresnek, akik például fejéssel foglalkoznak, állatgondozással; nettó 1000 dollár körül kapnak, az most majdnem 400 ezer forint.
– A gazdálkodónak megéri ilyen messziről hozni munkásokat?
– Egyrészt nem lehet kapni magyar munkaerőt ennyi pénzért, tehát ez máris egy előny. Másrészt nagyon jól dolgoznak.
Ebből adódóan megbecsülik ezt a lehetőséget, és igyekeznek aszerint is jól teljesíteni. Szállást mindenki kap gyakorlatilag ingyen. A nagy gazdaságokban hagyomány volt a munkásszállás, ezeket most felújították. Az általam ismert telepeken a külföldi, ázsiai vendégmunkások szerintem jobb körülmények között élnek, mint otthon.
– Jellemzően mennyi ideig marad egy vendégmunkás Magyarországon?
– Általában évekig, vagy a családtagok cserélgetik egymást. Én ismerek olyan telepet, ahol egy indiai nagy családi kolónia már 20 éve cserélgeti a rokonságot.
– Be lehet hosszú távon rendezkedni a vendégmunkásokra, mint munkaerőforrásra?
– Szerintem még Dél-Amerikából is korlátlan mennyiségű munkaerőt lehet hozni, ha éppen arra szükség van. De ez csak az állattenyésztésre igaz. Növénytermesztésre nem, mert ott csak idénymunka van. Arra nehéz idehozni Ázsiából valakit, hogy itt van pár hónapot, utána vissza kell neki menni. Ezen a területen inkább romák igénybevétele a jellemző, tehát akár cukorrépa kapálásra, akár gyümölcsszedésre. Azonban sajnos ők nem annyira megbízható munkaerők.
– Az, hogy vendégmunkásokra van szükség egyes területeken, mennyiben tekinthető természetes jelenségnek?
– A tőlünk nyugatra lévő országok mezőgazdaságát mind vendégmunkaerőre alapozták, az olasztól kezdve az osztrákon, a németen át egészen a francia vagy spanyol mezőgazdaságig.
Ez az idénymunkára is igaz, az állattenyésztésben meg az állandó munkára. Nagyjából ugyanaz van ott is, mint Magyarországon, nagy különbség ezen a téren nincsen. Amíg Magyarország mezőgazdasági vállalkozásai is meg tudják fizetni ezt a nagyjából 1000 euró körüli nettó munkabért, addig ezek a vendégmunkások itt fognak maradni.
– Ön azt mondta, hogy már húsz éve jelen vannak vendégmunkások a mezőgazdaságban. Ehhez képest erről csak most olvasni cikkeket.
– Ez 20 éve gyakorlat. Csak én kapásból fel tudnék sorolni 5-6 olyan nagy tehenészeti telepet, ahol ez már 20 éve így van. Kezdték ukrán vendégmunkásokkal, aztán utána sokan áttértek az indiaiakra, mert az indiaiak állatszeretete kifejezetten kedvezően hat a tejtermelésre, és valószínűleg a Fülöp-szigetek munkaerő-állománya is ilyen szempontból megbízható, úgyhogy valószínűleg a létszám tovább fog növekedni.
– Önnek is van állattenyésztésben érdekeltsége. Ön is alkalmaz vendégmunkásokat?
– Nem tudok, mert a sertéstenyésztésbe nem jönnek Ázsiából, elsősorban vallási okok miatt. A sertés nekik tisztátalan állat. Ezért nekünk munkaerő nélküli, szuperintenzív technológiával felszerelt telepeink vannak, ahová nem kell kézi munkaerő, csak szaktudással rendelkező, tehát olyanokat alkalmazunk, akik profik a számítógépes felügyeletben, gyakorlatilag képernyőt nézik, és olyan műszaki szinten vannak, amivel azt a technológiát működtetni tudják, amivel mi rendelkezünk.
