"Nem fogjuk odaadni másnak a hazánkat!" – Orbán Viktor beszéde a Terror Háza előtt
A magyar nem szerencsejátékos fajta, nem hazardírozik a hazájával, nem szívesen bocsátkozik kétes kimenetelű kalandokba, ha kell, remény nélkül is tud harcolni, de jobban szereti, ha a hősiesség és a józan ész is az ő oldalán áll - mondta Orbán Viktor miniszterelnök kedden, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt.
"Szinte minden forradalmunk és szabadságharcunk negatív eredménnyel zárult. A következménye mégis pozitív lett: megmaradás, nemzet, egység"
- nyitotta beszédét a miniszterelnök.
A kormányfő szerint az 1956-os szabadságharcosok ésszerű döntést hoztak: a szovjetek kivonultak Ausztriából, a magyar kommunisták egymást "bicskázták", a szabad nyugati világ pedig buzdította a magyarokat, és segítséget ígért. "Egyik oldalon a biztos enyészet reménytelensége, a másik oldalon a többé vissza nem térő, utolsó lehetőség. Meg kellett próbálni, és meg is próbálták. Úgy, ahogy azt csak mi, magyarok tudjuk. Halált megvető bátorsággal, rossz vitáinkat magunk mögé hajítva, teljes egységben és tiszta szívvel" - mondta.
"Azóta is minden évben összejövünk, ha esik, ha fúj és ez így lesz minden év október 23-án, amíg magyarok élnek a Földön.
Jól mondta Faludy: 1956 nekünk nem emlék és nem történelem, hanem a szívünk és a gerincünk.
Magyarországon 1956 után még 34 évig kommunista diktatúra volt. Élni kell. Éltünk, ahogy tudtunk. Nem volt olyan rég, emlékszünk még. Bedeszkázott égbolt, alakoskodás, lapos félrenézések, bezárt szívek és bizalmatlanság. A diktatúrák mindennapjai visszanyesik a biztonságot és még bukásuk után is kisszerűség szokott maradni. Ettől menekültünk meg mi, magyarok, ettől mentettek meg minket a szabadságharcosok" - folytatta beszédét a miniszterelnök.
VIDEÓ: Az ünnepségről
"Mi, magyarok tudunk a legjobban keseregni, a legjobban panaszkodni és a legőszintébben elsiratni magunkat. A teljes kilátástalanság megéneklésének nagymesterei vagyunk. S közben itt állunk, 1100 évvel a honfoglalás, ezer évvel a honalapítás után, túlélve megszállókat. A hatalmas, Német-Római Birodalom császárai, az oszmán birodalom szultánjai, majd a leghatalmasabb szovjet pártfőtitkárok mind azt akarták, hogy mi ne is legyünk. Mi mégis megmaradtunk valahogy.
"Mi ez, ha nem igazi tőről metszett sikertörténet?! Ez a magyar történelem matematikája: a sok-sok mínusz kiadott egy pluszt!"
- tette hozzá Orbán.
"A magyarok megmaradásának okai között ott kell valahol lennie a magyar hősiességnek. Dobó felhúzatta a fekete koporsót az egri vár falára. Szondy ellőtt vállal kaszabolt az utolsó pillanatig. Éljen a haza - kiáltotta az első magyar miniszterelnök a kivégzőosztag előtt.
És itt vannak az 1930-ban született, 18-20 éves pesti fiúk, akiknek az életből a háború jutott, aztán a szovjet elnyomók.
Amikor megjelent az első fénysugár, hogy hazájuk szabad lehet, hogy a nemzet kitépheti magát a kényszerzubbonyából, gondolkodás nélkül mentek. Nem kaptak semmit a hazájuktól, de mindenüket odaadták érte. Ott a helyük a hősiesség panteonjában!" - folytatta beszédét a miniszterelnök.
"Álmunkban sem képzeltük volna, hogy Európát nem külföldi támadás sodorja veszélybe, hanem önmaga?
Európa a nemzetek hazája és nem olvasztótégely! Ki gondolta volna ezek után, hogy újra lábra kaphat az Európát már többször is romba döntő birodalmi gondolat. Ki gondolta volna, hogy mások akarják megmondani nekünk, kikkel éljünk a saját hazánkban? Ki gondolta volna, hogy nekitámadnak Magyarországnak? Európa erejét az egymással együttműködő nemzetek adták, akik közösen részesültek a gyarapodás és a biztonság áldásában. Mi, magyarok másfél évtizede egy ilyen Európához csatlakoztunk, nem birodalmi törekvésekhez" - váltott napjainkra szónoklatában Orbán.
"Nem fogjuk odaadni másnak a hazánkat!
- jelentette ki a miniszterelnök, újabb tapsvihart aratva.
Ma már ott tartunk, hogy számos országban az Európai birodalom hívei kormányoznak. Növekvő számban tűnnek fel más földrészről, más kultúrából érkező, katonakorú férfiak, átformálva kultúránkat.
A jogállamra hivatkozó politikai manipuláció mindennapossá válik. Az európaiság mércéjévé tették a bevándorlás támogatását. Ma már látjuk, szándékosan nem éltek hatalmas rendőri és katonai erejükkel. Ha mi képesek voltunk, ők is azok lettek volna. Nem a képesség hiányzott, hanem az akarat" - jelentette ki a miniszterelnök.
"Most októbert írunk, de Európában már mindenki a májusra gondol, a választások eldöntik, merre forduljon Európa szekere. Ha bizonytalanul szólnak a harsonák, a legjobb ügy mögé sem tudunk felsorakozni. Elő kell hívni azokat, akik a nemzetek Európájában hisznek. Válasszuk a függetlenséget!
Rajongunk a kultúránkért, ami fenntartja szabadságunkat. Kivételesnek tekintjük a hagyományainkat, szeretjük a hazánkat! Nem fogunk lemondani róla senki kedvéért.
A nemzeti érzéseinket nem eltörölni akarjuk, hanem bátorítjuk, sőt, szabadjára engedjük, hogy felszabadítsák a magyar emberekben rejlő képességeket, tehetséget. Válasszuk a hazafiasság eszméjét! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" - zárta beszédét Orbán, majd mosolyogva integetett a tömegnek, maga is megtapsolva hallgatóságát.
