KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Megrázó sorsok a Facebookon

A budapesti hajléktalansorsokat bemutató oldalon mindennap bemutatkozik valaki. Súlyos sorok, nehéz sorsok.


A Homeless of Budapest oldal tavaly december közepén indult. Utcán élő embereket mutatnak be, akik mellett nap mint nap szó nélkül elmegyünk. A miniportrékból kiderül, hogy egy-egy barázdált arc, egy kopott szatyor mennyi megrendítő történetet rejt.

Az alkotók az oldalról:

Az oldal ötletét a Humans of New York projekt adta, melynek számos városban - így Budapesten is - megszületett a mutációja. Mi most egy olyan változatot készítünk, ahol a városlakók egy különleges csoportja van középpontban. Ők az igazi városlakók, mert míg mi a városban lakásokban lakunk, az ő lakásuk maga a város.

A bloggal semmi más célunk nincs, mint bemutatni néhány hajléktalan portréját, és történeteikkel gondolkodásra serkenteni azokat, akiknek fedél van a fejük felett. A képek szándékuk szerint nem szolgálnak politikai érdekeket, a blog készítői nem kötődnek pártokhoz, sőt, még csak nem is vallanak azonos politikai nézetet.

Ha a történetek megérintettek, ez jusson eszedbe, amikor hajléktalant látsz az utcán, és ha időd engedi, ne csak pár forintot adj neki, hanem egy jó szót is szólj hozzá, mert néha ez többet ér, mint a pénz. Munkánkat úgy támogathatod, ha megosztod a képeket és követed a tevékenységünket. (Minden történet végén megtalálod a közösségi megosztáshoz szükséges gombokat, illetve követhetsz minket a Facebookon is.)

Pivonka Krisztina (fotó)

Kis Ervin Egon (szöveg)

György (63)

- Eladtam mindenemet, kifizettem az adósságaimat és vettem három lakást a három lányomnak. Mindent otthagytam nekik.

- Miért csinálta ezt?

- Beteg vagyok, le vagyok százalékolva, nem tudtam volna tovább dolgozni, és nem akartam ott maradni a gyerekek nyakára.

- Ezután kijött az utcára?

- Igen.

- A gyerekek nem segítenék magát?

- Nem akarom, hogy segítsenek. Nekem már nem kell semmi, jó életem volt, és hagyom, hogy ők meg éljék a sajátjukat. Jó nekem így.

homlelessgyorgy

András (45)

- Van rendes szakmám, épületgépész vagyok. Németországba jártam dolgozni éveken keresztül, a családom azt hiszi, most is ott vagyok. Karácsonykor felhívtam őket, mintha onnan telefonálnék.

- És miért nincs ott?

- Átvertek minket. Egy brigádot szervezett oda valaki, azt mondta, lesz munka, jó fizetés, de egy szó se volt igaz az egészből. A közvetítésért persze elkérte a pénzt, meg elment az utazásra.

- Ettől még hazamehetett volna, nem?

- Hát, nem csak ez volt. Velem is baj van.

- Mi a baj magával?

- A gépek... A játékgépek. Hála istennek, most nincsenek, de régen tele voltak a kocsmák és én játszottam. Beledobáltam minden pénzem.

- És mindig vesztett?

- Á, a legnagyobb baj, ha nyerek! Mert ha nyerek, akkor mégtöbbet játszom, és nincs megállás. Ez egy hülye szenvedély. A másik meg az alkohol. Az is benne van, hogy itt vagyok. Most jönnek mindjárt a haverok, veszünk egy bort, meg valami üdítőt hozzá, aztán összekeverjük. Mert tudja milyen bor ez, magában ihatatlan. De legalább jókedvünk lesz.

homelessandras

István (53)

- 53 éves vagyok, most töltöttem be december 31-én.

- Isten éltesse! Hány órakor született?

- Anyukám szerint este 11 órakor. Nem bírtam ki azt az egy órát, ami még vissza volt.

- Nyughatatlan természetű?

- Hát... Lehet, azért is kerültem ide. Megmondom a frankót: kamionos voltam és elvették a jogosítványomat. Elveszettem a munkámat, tönkrement a családi életem, és onnét vagyok az utcán. Körülbelül olyan négy éve.

- Mit csinált?

- Ittas vezetés, személyautóval. Én voltam a vagány: ne má', hogy ezt a matchboxot nem tudom elvezetni! Elvezettem én, nem is ez volt a gond, hanem aztán ahogy kanyarodtam fel az autópályára, belecsúsztam egy szalagkorlátba. Rám hívták a rendőrséget, egyből szonda, meg ilyenek. Nem sérült meg senki, de a jogosítványomat hat évre elvették.

- Már bánja, gondolom…

- Nagyon bánom! Ezt nem kívánom senkinek, egyáltalán nem kívánom. A kamionozást nagyon szerettem, nem is a kamionnal rontottam el az életemet, hanem a személyautóval. A jogosítványomat most fogom az év végén visszakapni. Remélem vissza tudok térni a munkába, és lehet, hogy a családi életem is helyre fog jönni.

homelessistvan

Veronika (33)

- Mi a terve?

- Kilábalni ebből. Munkát keresek folyamatosan. Ha munka van, lakás van, akkor minden van. Akkor a három gyerekemet is visszakapnám.

- Hol vannak?

- Állami gondozásban. Nehezen bírják, egy éve vannak ott. Előtte két évig az utcán éltünk, innen vitték el őket.

- Hogy viselték az utcai életet?

- Jól. Nézze, megszokták. Mindig kikerekítettem azt, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak. Koldultam nappal a kutyával, éjszaka velük voltam.

- Ha kívánhatna valamit, mit kérne?

- Egy lakást, semmi mást. Két végzettségem van, nem vagyok hülyegyerek, nekem csak lakásra van szükségem ahhoz, hogy éljek. Kiraknám a politikusokat ide, éljenek itt egy éjszakát. Egyetlen éjszaka bőven elég lenne arra, hogy megtanulják, hogy milyen. Nem mindenki ide születik ám, úgy válunk hajléktalanná. Sokan vagyunk, rengetegen, egyetemi végzettséggel fekszenek a padokon.

homelessveronika33

Csaba (48)

- Meghalt a kislányom, 23 évesen. Januárban lesz egy éve. Én nem is piáztam, emiatt kezdtem el inni, mert nem bírom feldolgozni. Majd valahogy feldolgozom, de most még nem megy.

- Mi történt?

- Elütötte a zebrán az autó. Kómába esett. Először még szemmel tudtunk valamennyire kommunikálni, de nem tudtak segíteni rajta, egy hét alatt meghalt.

- Azóta él az utcán?

- Nem, már tíz éve, mióta elváltam. Nem gondoltam soha, hogy ide kerülök. Nem is olyan régen még nekem is jól ment: nem fogja elhinni, de bementem egy autószalonba és 5 millióért vettem autót. Most meg itt ülök. Szóval bármikor idekerülhetsz, soha nem lehet tudni.

homelesscsaba48

A Homeless of Budapest Facebook-oldalán elolvashatod az eddig bemutatott sorsokat.

Forrás: Homeless of Budapest


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Görög Zita 24 óra alatt alapjaiban változtatta meg a karateedző által kalandparkban felrúgott kisfiú családjának életét
A modell Instagram-videóban kérte a közösség támogatását az első 2–3 hónapra. A család addig kapna segítséget, amíg az anya első fizetése megérkezik.
Karkó Ádám - szmo.hu
2025. szeptember 26.



Görög Zita friss Instagram-videójában beszélt arról, hogy most sokan a Szőlő utcai javítóintézet ügyére figyelnek, de szeretné, ha közben Juditról és fiáról, Roliról sem feledkeznénk meg, írja a 24.hu.

Elmondta, hogy az édesanya környezetváltozást szeretne, mert így lát esélyt a gyógyulásra és a nyugodtabb mindennapokra a kisfiával.

„Például Juditról és Roliról. Roli az a kisfiú, akit felrúgott tavaly a kalandparkban a karateedző. Az édesanya most úgy döntött, hogy környezetváltozásra van szükségük. Akkor tudja a gyermekét leginkább védeni, és akkor tudnak leginkább gyógyulni ebből a traumából, hogyha máshol kezdenek új életet. Valami csoda folytán 24 óra alatt sikerült nekik új iskolát, Juditnak új munkahelyet és a nap végére még albérletet is találnom. Elképesztően hálás vagyok azért, hogy ilyen barátságos fogadtatásban lesz részük ott, ahová költöznek”

Görög Zita vállalja a költöztetést és az új lakhely berendezését, de az első 2–3 hónapra további segítséget kér a családnak.

„Amíg Judit az új munkahelyén nem kapja meg az első fizetését, amíg két helyre, hiszen otthon is kell majd fizetnie neki a rezsit, addig szüksége lenne egy kis támogatásra. Én azt gondolom, hogyha megtehetjük, hogy egy kávé vagy csokoládé árával támogatjuk, akkor tegyük meg. Ha valaki többel, akkor én azért nagyon hálás vagyok, és Judit is.”

Azt is jelezte, mire fordítanák a felajánlásokat: „Nyilván itt élelem lesz a legfontosabb, albérleti díj, a buszbérlet, a Rolinak, a Juditnak a tömegközlekedése, és abszolút azok az alapvető dolgok, ami minden család számára végszükséglet”

Hozzátette, hogy Judit nehezen kér segítséget, és a videó közzétételébe is csak hosszas gondolkodás után egyezett bele, de végül hozzájárult a poszt alatti bankszámlaszám megjelenítéséhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Petíció egy kisfiú szabadságáért” - a gyermeknek lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja
A kisfiú születése óta egy pécsi kórházban él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön. A rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.
F. O. Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 30.



Az RTL Házon kívül című műsorában bemutatott, három éve kórházban élő kisfiúért indított aláírásgyűjtést Tapasztó Orsi influenszer, aki maga is örökbefogadó szülő. A kisfiút az a nővér venné magához a családjával együtt, aki a kórházban ismerte és szerette meg a gyereket.

A kisfiú születése óta egy pécsi kórház rácsos ágyában él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.

A riportból kiderült: a kisfiú első éveiben indokolt volt a kórházi tartózkodás, de ennek szükségessége már rég megszűnt. Mégis, három éve változatlanul a kórház falai között él, pusztán azért, mert a gyermekvédelem nem talált számára megfelelőbb otthont. Mindeközben egy elhivatott, szeretetteljes nővér és családja már

kilenc hónapja szélmalomharcot vívnak az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal azért, hogy örökbe fogadhassák őt, aki “senkinek nem kell”.

Míg ez a magyar család fennakadt a gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási módszertani irányelveket negligáló bürokratikus akadályain, a gyermek külföldi örökbe adási folyamatát az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megindította.

Akik aláírják a petíciót, kiállnak a kisfiú mellett, akinek az állam, mint szülő, jelenleg egy rácsos ágynyi magányt, embertelen sorsot és sivár gyermekkort tud csak biztosítani, illetve kiállnak egy felelősségteljes család mellett, akik tehetetlenül állnak a szakszolgálat érthetetlen javaslatával szemben, miszerint egészséges gyermek örökbefogadására alkalmasak lehetnek, de beteg gyermek örökbefogadására nem, miközben munkájukból fakadóan naponta életekért felelnek.

A petíció azt is szeretné elérni, hogy a jogszabályi keretek, határidők, módszertani elvek betartása a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatokra nézve is kötelező erővel bírjon,

és megerősíti, hogy minden gyereknek joga van szerető és biztonságos családban felnőni, kórházi ágyak rácsai helyett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk