KULT
A Rovatból

Master Chief visszatért, de biztos, hogy ez jó hír? – Már nézhető a Halo 2. évadja

A Halo első évadja jó pár kérdést vetett fel, amikre nem igazán adott választ. Vártuk, hogy a második szezon majd jól bepótolja a hiányosságokat és kijavítja a hibáit, de egyelőre minden ugyanolyan.

Link másolása

A Paramount+ vásárolta meg a Halo videojátékának megfilmesítési jogait, majd be is jelentették nem sokkal később a sorozatot, amit hozzánk a SkyShowtime hozott el. Amikor az első két részt bemutatták, mindenki pozitívan csalódott. Aztán kiderült, hogy nem véletlenül ezt a két részt mutogatták.

Mindenki reménykedett, hogy ilyen lesz az egész széria: egy kemény, véres, háborús akció sci-fi sorozat.

Bár gyanús volt, hogy mindenki kedvenc sisakos főhőse kicsit túl sokat veszi le azt a bizonyos páncélt, de az első két rész után még komolyan reménykedtünk. A játékban a főszereplő Master Chief ugyanis sosem vette le a SPARTAN páncélját. A sorozat ezt eléggé figyelmen kívül hagyta, és már az első részben szembe nézhettünk gyermekkorunk hősével. Az alapanyagról elég annyit tudni, hogy korának az egyik legnagyobb sikerű játéka volt, ennek köszönhette a Microsoft konzolja, az X-Box, hogy annyira sikeres lett, a mai napig jönnek ki hozzá a sikeres folytatások. Hatalmas rajongói bázisa van és rengeteg könyv és történet született erről a sci-fi világról.

Ez valószínűleg megnehezítette a Paramount dolgát, ugyanakkor önmaguknak köszönhetik, hogy az első évad kritikai és nézői bukás lett. Teljesen kiforgatták Master Chief karakterét, társaival és vezetőivel való kapcsolatát pedig túlhangsúlyozták. Több karakter is folyamatosan buta döntéseket hozott és teljesen irracionálisan viselkedett.

Ami talán megmentette az első évadot, az az akciójelenetek és a megvalósítás minősége.

A vizuális effektek, a helyszínek, a páncélok, mind-mind zseniálisan jól néztek ki. Áradt a sorozatból a Halo-atmoszféra, egészen addig, amíg meg nem szólaltak a szereplők, vagy meg nem jelent a negyvennegyedik felesleges karakter. Az első évad közepét kín és szenvedés volt végig nézni, gyakorlatilag az első kettő és az utolsó két rész értékelhető. Talán pont a jó lezárás miatt mertek belevágni a folytatásba.

Egy kevés háttérinfó azoknak, akik nem ismerik az alapanyagot: a 26. században járunk, az emberek háborúban állnak egy idegen fajjal – a Covenent-el – akik inkább egy fajilag diverzifikált vallási szektához hasonlítanak, mint egy egységes idegen fajhoz. A háborúban az emberek álltak vesztésre, egészen addig amíg meg nem jelentek a SPARTAN-ok.

Ezeknek a genetikailag módosított szuperkatonáknak köszönhetően az emberek oldalának is lett esélye.

Köztük az egyik leghíresebb a Silver Team SPARTAN kommandó vezetője, a legendás Master Chief. Az első évadban egy ősi ereklye körül forgott a cselekmény, ami megidézhet egy kegyetlen fegyvert (a Halo-t), amellyel a vallási szekta eltörölheti az emberiséget az univerzum színéről. Ezt nagy nehezen sikerült megakadályoznia a SPARTAN-oknak, de a kaland itt még nem ért véget!

Elérkeztünk a második szezonig, ami ugyan úgy kezdődik, mint az előző, talán csak egy kicsit kisebb költségvetéssel, ugyanis az első nagyobb összecsapás ködben zajlik, ami a legjobb eszköz a CGI rejtegetésére. Egy nagyszabású akciót követhetünk végig, ahol Master Chief (Pablo Schreiber) és egy csapat tengerészgyalogos próbál evakuálni egy bolygót. Persze ami elromolhat, az el is romlik, a szuperkatonánk majdnem otthagyja a fogát és gyanús lesz számára, hogy Covenant készül valamire. Miután az első évad rejtett, másodlagos főgonoszát, Dr. Catherine Halsey-t (Natascha McElhone) leváltották, gondolhattuk volna, hogy a katonaság valami normális embert ültet a helyére.

Hát nem így történt, a SPARTAN program új vezetője, James Ackerson (Joseph Morgan) még irritálóbb, mint Halsey volt.

Teljesen logikátlanul viselkedik és emellett erős Umbrige-utóíze van a karakternek, mintha a Harry Potter legundorítóbb szereplőjétől tanult volna. Tovább próbálják bonyolítani az amúgy unalmas főszálat, újabb B-történetekkel, amik már az első évadban is pocsékok voltak. Például visszatér Kwan Ha (Yerin Ha) teljesen a semmiből, valamint Soren-066 (Bokeem Woodbine) is bajba kerül. Ezek mind teljesen érdektelenek az amúgy is ingerszegény főszál mellett.

Nem sikerült javítani semmin, sőt a vizuális effektek minősége mintha rosszabb lenne az előző évadhoz képest. Sokszor vagyunk sötétben, ott próbálnak spórolni, ahol tudnak. Ez lehet az első évad fogadtatása miatt is, amire a stúdió azt mondta, hogy fogják vissza a lovakat, vagy a következő részekben lesz valami nagyon nagy dolog, amire spórolnak. A Halo egy nagyon látványos játék volt, igazi háborús akció-sci-fi hatással. A sorozatnak ezt még nem igazán sikerült eladnia. Mindkét évad első részei hoztak valamit a hangulatból, de azt az epikus szintet még nem sikerült megütni, amit a rajongók vártak. Abból, hogy kiforgatták a kedvenc karaktereket én nem sokat tapasztaltam, csak az első játékkal játszottam még 2001-ben, a későbbi részek bonyolították tovább csak a sztorit.

Nekem csak az tűnik fel, hogy milyen zavaróan buta az összes szereplő.

Senki sem gondolkodik logikusan, mindenki érzelmi alapon dönt, még az érzelmektől megfosztott szuperkatonák is, ami végképp felháborítóan ostobán hat. Magyar szemmel nézve találhatunk gyöngyszemeket, az első évadban láthattuk a négyes metró egyik megállóját és sokszor hallottuk Trokán Nórát és Nagypál Gábort magyarul beszélni a háttérben. Az új évadban Visegrád relé felé veszi útját Master Chief és csapata a második rész végén. Aki ismeri a háttérsztorikat, az tudja, hogy az eredeti történetben is van bőséggel magyar jelenlét.

Érzésre működik a sorozat, ránézésre is rendben van, de valahogy az egész szétesik, nem áll össze egy egésszé. Pablo Schreibert én például nagyon kedvelem, de nem áll neki jól Master Chief szerepe. A többi SPARTAN alapvetően működik, de például Cortana (Jen Taylor) – egy mesterséges intelligencia, aki a videojátékok egyik legfontosabb alakja – rettenetesen alul van használva. Érdekesség, hogy a játékokban is Jen Taylor adta Cortana hangját.

Nekem gyanús, hogy a második szezonnal is az lesz, mint az elsővel, bedobnak egy csontot a rajongóknak, akik jól ráizgulnak, hogy előszereplőkkel fogják látni kedvencüket. Majd kapnak hat rész szenvedést érdektelen karakterekkel a három jó mellé.

Az első két rész egyelőre bíztató, még úgy is, hogy a minőség rosszabbnak érződik és az új szereplők se javítanak a renomén. A forgatókönyv ugyan olyan gyenge, mint volt, az akció legalább eddig működik. A Halo legújabb szezonjának első két része megtekinthető a SkyShowtime streaming szolgáltató műsorán.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Tompos Kátya
A színésznő hosszan tartó betegség után, 41 éves korában halt meg péntek hajnalban.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után, 41 évesen, péntek hajnalban elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes - tudatta a család és Tompos Kátya menedzsmentje az MTI-vel pénteken.

„Mély fájdalommal tudatjuk veletek, hogy hosszan tartó betegség után Tompos Kátya Jászai Mari és Junior Prima-díjas színésznő, énekesnő ma hajnalban elhunyt, békésen távozott családja körében. Nagyon sokat jelentett számára, hogy betegsége hírére az ország egy emberként mozdult meg és fejezte ki támogatását valamilyen formában, ez a szeretet erőt adott neki és reménnyel töltötte ki utolsó heteit.”

Tompos Kátya 1983. március 13-án született Budapesten. Édesanyja orosz származású. Gimnazista korában néhány évig Földessy Margit stúdiójába járt. 2001 és 2005 között a Színház és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakára járt. 2004-ben Edith Piaf Mylord című dalával megnyerte a színművészeti egyetem dalversenyét. Az egyetem elvégzése után 2005-2007-ben a József Attila Színház tagja volt, majd 2007-2008-ban a Bárka Színházban szerepelt. 2008 és 2018 között a Nemzeti Színház tagja volt. Országos ismeretségre tett szert a Vacka Rádió folytatásos mese hangjáték főszerepével.

Énekes szerepei is különösen figyelemreméltóak. Fellépett többek között Goran Bregoviccsal, a Budapest Klezmer Banddel, Hrutka Róberttel, valamint a Söndörgő zenekarral Indiában is. 2013 novemberében Keresztül Európán címmel jelent meg első szólólemeze, amely varázslatos zenei utazás Angliától Oroszországig, angol, francia, bolgár, magyar és orosz nyelven énekelt dalok.

Tompos Kátya több filmben is főszerepet játszott, látható volt a Valami Amerika 2-ben (2008), Poligamyban (2009), a Köntörfalakban (2010), Nőm, nejem, csajomban (2012), Coming outban (2013), Valami Amerika 3-ban (2018) vagy például a Most van most című filmben (2019).

Munkásságát 2005-ben Máthé Erzsi-díjjal ismerték el. 2007-ben a Bárka Színházban a legjobb színésznő közönségdíját nyerte el. 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal, 2010-ben Junior Prima Díjjal tüntették ki. 2014-ben Jászai Mari-díjat kapott. 2019-ben átvehette a Vidor fesztivál legjobb női szereplőjének díját a Varsói melódia címszerepéért.

Tompos Kátya külföldi gyógykezelésének finanszírozására gyűjtést, jótékonysági aukciót, koncertet, gálaestet is szerveztek, az összegyűlt összeg sorsáról később intézkednek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Soha nem volt ilyen hangos a csend” – szívszorító sorokkal búcsúzott Tompos Kátyától Hrutka Róbert
A zenész nemrég még a színésznő gyógykezelésre gyűjtött pénzt. Péntek reggel szomorúan búcsúzott barátjától a Facebookon.

Link másolása

Néhány napja még a gyűjtést szervezte Tompos Kátya gyógykezelésére Hrutka Róbert, péntek reggel azonban megdöbbenve búcsúzott a néhány órával korábban elhunyt színésznőtől.

„Csak állok elveszve, mint egy kihalt megállóban és te észrevétlen felszálltál arra a bizonyos holdjáratra. Soha nem volt ilyen hangos a csend. Köszönöm, hogy a barátod lehettem!”

– írta zenész a Facebookon.

A színésznő 41 éves korában, hosszan tartó betegség után halt meg péntek hajnalban. A Jászai Mari és Junior Prima-díjas színésznő, énekesnő több filmben is főszerepet játszott, látható volt a Valami Amerika 2-ben (2008), Poligamyban (2009), a Köntörfalakban (2010), Nőm, nejem, csajomban (2012), Coming outban (2013), Valami Amerika 3-ban (2018) vagy például a Most van most című filmben (2019).

A zenész teljes posztját itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Azahriah menedzsere: Megcsináltuk, bazmeg! - Tóth Gergő szerint egyáltalán nem volt biztos, hogy nem lesz bukás a Puskás
Tavaly még le akarták beszélni őket az arénakoncertről. A menedzser úgy érzi, végül megmutatták, hogy nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk.

Link másolása

Azahriah menedzsere, Tóth Gergely egy hosszú Facebook-posztban mondott köszönetet a múlt hétvégi, három Puskás-stadiont megtöltő koncertsorozat után.

Tóth szerint hatalmas élmény volt részt venni ebben a projektben és olvasni a rengeteg köszönő üzenetet.

„Rengeteg jó szándékú, tisztességes emberrel dolgoztunk együtt, és nem kellett ügyeskedni, feketézni, mutyizni. Erre nagyon büszke vagyok. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek”

– írta Tóth, de felidézte azt is, amikor komoly akadályba ütköztek.

2023 januárjában Orbán Balázs, a Puskás Aréna programszervezője a stadionkoncert ötletére azt mondta:

„Ezt felejtsétek el.”

Akkoriban a legnépszerűbb hazai zenekarok is csak 20-30 ezer embert vonzottak, és mint Tóth írta:

„Azért beszélt le minket segítőkészen, mert kb. 30-35 ezer embernél van a kiadások nullpontja. Ha csak 5000 emberrel kevesebb vásárol jegyet, az már akkora veszteség, amit nehéz kitermelni.”

Azahriah azonban sorra hódította meg a helyszíneket: a MONYO Landből a Parkba, a Parkból a Szigetre, a Szigetről a Papp Lászlóba menetelt. A Puskás Arénát viszont még mindig nem merték bevállalni, inkább a Groupama Arénát szemelték ki köztes megoldásként. Végül a Broadway szervezői beszélték rá őket a stadionkoncertre.

„Sosem felejtem a gyomorgörcsöt, amikor élesítettük a Puskás Facebook-eseményt. Aztán azt sem, amikor összeomlott a jegyrendszer, és az eufóriát sem, amikor elment az összes jegy az első és a második koncertre is egy-egy nap alatt. A harmadik koncertnél viszont már inkább a felelősségérzet dominált bennem. Éreztem, hogy átléptünk egy határt”

– emlékezett vissza Tóth Gergely.

Hangsúlyozta, hogy magyar előadó soha nem adott el ennyi jegyet korábban.

„Azi és mi is a lehető legnagyobb show-t szerettük volna megcsinálni. Méltók akartunk lenni a történelmi pillanathoz. Szerettük volna, ha ez a fantasztikus közönség büszke lehessen arra, hogy ez egy olyan magyar produkció, amely a nemzetközi színtéren is megállná a helyét.”

Tóth hosszasan köszönetet mondott a produkcióban résztvevőknek:

„Úgy érzem, megmutattuk, hogy nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk. A legtöbb komment világszínvonalúnak nevezte a műsort, és ez az egész csapatnak nagyon jólesik. Ezért dolgoztunk – és nem tudnék olyan embert mondani, aki ne pörgött volna 100%-on.”

Végül külön köszönetet mondott Azahriah-nak:

„Szeretlek. Megcsináltuk, b*zmeg!”

– írta, és külön megköszönte, hogy Azahriah az utolsó napon a koncert végét a Supermanagement nemrég elhunyt társalapítójának, Ferich Balázsnak ajánlotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Semmi nem indokolta ezt a koncertet, szóval miért ne tartanánk meg?” – Amorf Ördögök-interjú
Hét év után állt össze újra a zenekar, amiből annak idején a Péterfy Bori & Love Band kinőtt. Június 1-én a Müpában Kulka János is elénekel velük egy dalt, erről is meséltek.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. május 29.


Link másolása

Az Amorf Ördögök gimnáziumi zenekarként alakult 1993-ban, igazi népszerűségre viszont azután tettek szert, hogy Péterfy Bori is csatlakozott hozzájuk. 2000 és 2005 között 3 nagylemezt adtak ki, olyan slágerekkel, mint a Fapados űrutazás, a Dióhéj hajós, vagy a Virágoskert az élet. Nem sokkal később viszont úgy döntöttek, Borit középpontba helyezve új néven és koncepcióval folytatják – így jött létre a Péterfy Bori & Love Band, amely ma az ország egyik legnépszerűbb együttesének számít.

2015-ben tértek vissza, a következő két évben többször koncerteztek, 2017 óta viszont most először hallatnak magukról: nyáron három helyszínen is meg lehet nézni őket.

Ennek apropóján beszélgettünk a két alapítótaggal, Tariska Szabolccsal és Tövisházi Ambrussal – aki 17 év után idén februárban vonult vissza Bori zenekarának élő felállásából.

Ambrus, nagyjából 4 hónapja volt az utolsó koncerted a Love Banddel. Megkönnyebbültél, vagy azért hiányzik is?

Tövisházi Ambrus: Egyáltalán nem hiányzik. Ez az első nyaram sok idő óta, amikor nem kell sakkoznom a koncertnaptár miatt, hogy mi fér bele még és mi nem. Sokkal egyszerűbb így beosztanom az időmet. Az is jó érzés, hogy kapcsolatban maradtam a zenekarral: már csináljuk az új lemezt, amiben zeneszerzői-produceri minőségemben változatlanul részt veszek. Örülök, hogy ez gördülékenyen tovább tudott menni, bár tartottam az ellenkezőjétől, de talán jobban, mint kellett volna. Már megnéztem egy koncertjüket is nélkülem, az is kifejezetten pozitív élmény volt.

Az, hogy hét év után pont most hoztátok össze újra az Amorf Ördögöket, összefüggésben van a Bori-zenekarból való kiszállásoddal?

T. A.: Nem, ez úgy alakult, hogy a Love Banddel kaptunk egy időpontot a Müpától tavaly, amikor még aktívan benne voltam a zenekarban. Azonban kiderült, hogy ez a dátum nem jó, mert túl közel van más nagyobb koncertekhez, ami prioritás. Ezután merült fel bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy Amorf Ördögök koncertet, hiszen úgyis régen volt már. Abba nem is gondoltam bele, hogy 7 év telt el a legutóbbi alkalom óta. Úgyhogy most újra meg kellett tanulnunk a számokat, ami húzós volt, de az talán még inkább, hogy mindenki ráérjen a próbákra. Most viszont már a célegyenesben vagyunk.

Szabi, te egyből igent mondtál?

Tariska Szabolcs: Persze, épp társasjátékoztam a haverjaimmal, de szerintem egy perc gondolkodási időt se kértem.

Semmi nem indokolta, hogy megtartsuk ezt a koncertet – végül is idén pont 31 évesek vagyunk, ami szép kerek szám, és 18 éve szűntünk meg, ami szintén –, szóval úgy voltam vele, hogy miért ne tartanánk? Nekünk soha nem kellettek nagy indokok.

Neked milyen a viszonyod a színpadhoz? Azért kérdezem, mert amikor fellépsz, az mindig teljesen önazonosnak tűnik, ugyanakkor mintha nem annyira keresnéd ezeket a lehetőségeket – az Amorf Ördögökön kívül csak a Magashegyi Undergrounddal volt egy hosszabb közös időszakod.

T. Sz.: Valóban nem volt más, és nem is hiányzott soha. Amikor színpadon vagyok, természetes közegnek élem meg, a hétköznapjaimban viszont teljesen jól megvagyok nélküle. A körítés, vagyis a hosszú utazások és hajnali hazaérkezések nélkül egész biztosan, a konkrét színpadon töltött idő pedig, hát… Leginkább elmúlt érzés, hasonló ahhoz, hogy például uszodában is régen voltam.

Akkor egyáltalán nem merült fel, hogy más zenekarokban is részt vegyél?

T. Sz.: Á, nem. A Magashegyiben is csak azért, mert a szövegek 80 százalékát én írtam, szóval kézenfekvő volt, hogy szerepeljek is velük. De egy idő után inkább hagytuk ezt is, mert nem annyira az én hangnememben voltak a számok.

Elugráltam a színpadon, mint egy kedves gorilla, de azért nem volt ez túlzottan maradandó megjelenés.

Mivel foglalkoztál az elmúlt években?

T. Sz.: A zenekar megszűnése utáni első időkben még filmeztem is, mint rendezőasszisztens, de 2009 óta már csak a dalszövegírás megy. Mindenféle előadónak dolgozom, most éppen Zséda, Szőcs Reni, Rácz Gergő van soron.

Gimnáziumi zenekarként alakultatok 1993-ban, mennyire önazonos ma az akkori dalaitokat játszani? Egyáltalán, van olyan szám a kezdetekből, amit máig műsoron tartotok?

T. Sz.: A kezdeti gimnáziumi időkből semmit, ott nem voltak hangszerek, csak egyfajta kísérleti zajzene, és az összes fiú benne volt az osztályból.

T. A.: Ez nem teljesen igaz, mert a Banya nyanya című számot, ami a legelsők közül való, még 2006-ban is játszottuk, van róla koncertfelvétel. Az aktualitása ma sem múlt el:

“Banya nyanya betonon lassú mint a méreg, de hogyha buszra száll, leelőz majd téged. Hogyha buszra száll, mindenkit lekaszál, hogyha helyet lát, sebességet vált.”

T. Sz.: Ez azért nem éppen Müpa-kompatibilis dal, a ‘96-os Fűben guggolni a nappal című számot viszont félig el fogjuk játszani.

Koncertfelvétel 2005-ből az A38 Hajóról:

Szerintetek mennyi idő alatt kristályosodott ki az a stílus, amit igazán a magatokénak éreztek?

T. Sz: Ezt sosem figyeltük kívülről. Már az is nehéz folyamat volt, egyáltalán milyen formában adjuk elő, amit otthon összefabrikáltunk.

T. A.: Én nem érzem, hogy egységes stílusa lenne a dolgainknak. Persze, lehet rá mondani, hogy egy ‘90-es évekbeli alter-folkos, sanzonos valami, de valójában a káosz és az alkotás szabadsága vezérelte. Kölcsönösen megihlettük egymást, és ebből csináltunk számokat. De közel sem volt meg bennünk az a tudatosság, ahogy manapság állnak hozzá a dologhoz a fiatal zenekarok. Például a Csaknekedkislány eléggé hasonló hagyományból származik, mint annak idején mi, viszont sokkal jobban értik, mire van igénye a közönségüknek.

Az internet előtti időkben egyfajta vadnyugati táj volt a zenekarok működtetése, a nagy kedvenceinket – például a Kispál és a Borzot – kérdezgettük róla, de nem állt rendelkezésünkre általános érvényű tudás.

Ti ketten hogyan ismerkedtetek meg?

T. A.: Én az ablak felőli padsorban ültem, Szabi pedig az ajtó felőliben. Ez az angyalföldi Németh László Gimnáziumban volt, ami az egyetemi továbbtanulási mutatók szempontjából a legrosszabb iskolának számított akkoriban. Egyébként Hoffmann Rózsa volt az igazgató, aki később államtitkár lett egy időre.

Volt egy érdekes momentum, ami kicsit hozzájárult a zenekar megalakulásához és a kettőnk későbbi kapcsolatához is: valahogy megkaparintottuk az iskolarádiót, ahol totális káoszba hajló, anarchista adásokat készítettünk páran. Abba a stúdióba beszabadulva születtek az első zenéink is, érettségi után pedig továbbvittük a nevet Szabival.

És Bori hogy került a képbe?

T. Sz.: Érettségi után iskolatitkárként dolgoztam egy filmes iskolában, és az ottani igazgató játszott Szőke András filmjeiben, amelyekben Bori is feltűnt. Emellett színdarabokat is csináltak, az egyik ilyenre elküldtek engem kamerázni, majd valahogy úgy alakult, hogy szerepet is kaptam a darabban, én játszottam Bori fiát.

Az egyik szünetben betettem az aznap összerakott Virágoskert az élet című dalunkat kazettáról, Bori pedig azonnal követelőzni kezdett, hogy énekelni akar ebben a zenekarban.

Onnantól hárman csinálgattuk a számainkat, és valószínűleg Borinak köszönhető az is, hogy ez az egész kikeveredett a 20 négyzetméteres lakótelepi lakásunkból, mivel ő színésznőként szerepelni akart. Mi mindössze dalokat akartunk írni, ez volt az életformánk.

T. A.: Volt egy olyan időszak, amikor könnyen ment, később viszont már kevésbé. Amikor 2006-ban kimondtam, hogy nem akarom tovább csinálni, épp a szerintem legjobban sikerült lemezünk, a 2005-ös Cellux szimfónia után voltunk, és azt éreztem, hogy itt kell abbahagyni.

T. Sz.: Szerintem inkább az állandó koncertezésben fáradtunk el.

T. A.: Akkor ezt nem beszéltük át eléggé. Nekem koncertezni volt kedvem, de túl sok másik dologgal kapcsolatban éreztem úgy, hogy már nem jó. Persze volt egy örömteli adok-kapok része is, de egy idő után már egymás ötleteire sem reagáltunk úgy, mint addig. Az is probléma volt, hogy Bori az utolsó években nagyon ritkán ért rá, mert rengeteget turnézott külföldön a Krétakörrel. Aztán 2007-ben az akkori formájában szétesett a társulat, szóval meg tudtuk valósítani azt a régi ötletemet, hogy csináljunk neki egy szólólemezt. Ebből lett a Love Band, amiben Szabi szövegíróként vett részt, a többi tag pedig maradt.

Koncertfelvétel a 2015-ös Fishing on Orfűről:

Nyolc évvel később, 2015-ben álltatok össze először, majd a rákövetkező két évben is voltak koncertek. Miért pont ekkor döntöttetek így?

T. A.: A Cellux szimfónia lemez akkor volt 10 éves, és szerettem volna megünnepelni az évfordulót. Ez annyira jól sikerült, hogy még folytattuk egy darabig, utána a Betyár a Holdon is kapott néhány végigjátszó koncertet.

A mostani alkalom is olyan, hogy nekem nagyon sok bosszúságot okozott a naptáraink összehangolása, a dalok nagy része viszont kiállta az idő próbáját. Egyszerűen jó játszani őket, bár a szövegek sokszor kifognak rajtam.

Új dalokat is írtok? 2017-ben azzal köszöntetek el, hogy legközelebb akkor álltok majd össze, ha lesz új lemez.

T. Sz.: Ebből egy Kulka-lemez lett, lényegében emiatt is álltunk össze most, hogy megtartsuk a bemutatóját. Igaz, hogy csak egy számos lesz a lemezbemutató, de ezt is nagyon várjuk.

T. A.: Nagyon örülünk, hogy elvállalta, még ha csak egy dalt is, hiszen nincs olyan állapotban, hogy egy egész koncertet végigénekeljen. De baromi jó érzés, hogy ott lesz velünk.

Vannak-e további koncertdátumok a június 1-i Müpán és az augusztus 10-i Kobuci Kerten kívül?

T. Sz.: A Campus Fesztiválon játszunk július 24-én, elég jó társaságban, a Sziámi és az Európa Kiadó után. Más egyelőre nincs tervben.

T. A.: Én inkább azt érzem, hogy ezek egyszeri alkalmak lesznek. Nincs olyan gondolat bennünk, hogy feltétlenül minél több koncertünk legyen, mert mondjuk kevés a pénzünk. Azért csináljuk, mert legutóbb is tök jó élmény volt. Bár Szabi kivételével ugyanezek az emberek más formációkban is láthatók, ennek mégis van egy olyan különleges hangulata, amit egy másik zenekar sem tud.

Link másolása
KÖVESS MINKET: