SZEMPONT
A Rovatból

"Figyelni kell minden félmondatra" – László Ágnes az interjúkészítés titkairól

Mi a közös Bálint gazdában, Bródy Jánosban, Csányi Vilmosban és Vitray Tamásban? Valamennyien tavaly kapták meg a XXI. Század Társaság Hazám-díját.


A díj küldetése a feledés elleni emlékezés, a példát adó értékek megbecsülése. Akik e kitüntetésben részesülnek, jogot nyernek arra, hogy életmű-interjú készüljön velük, amelyet a Kossuth Kiadó 2005 óta minden évben az Ünnepi Könyvhétre megjelentet Értékteremtők címmel.

László Ágnes Aranytollas újságíró immár ötödik éve írja és állítja össze ezeknek a köteteknek az anyagát.

A sorozatot Hovanyecz László, a Népszabadság újságírója kezdte el, és amikor ő nagyon fiatalon meghalt, akkor kért fel a Kossuth igazgatója, Kocsis András Sándor, hogy folytassam a sorozatot, mivel kedvenc műfajom a portré-interjú és örömmel vállaltam.

Fotó: Gergely Beatrix

-A mostani kötetben is a szellemi élet legkülönbözőbb képviselői szerepelnek Bálint Györgytől Jordán Tamásig.

-És köztük van egy kiváló erdélyi történész, Egyed Ákos, akit Romsics Ignác ajánlott a Hazám-díjra. Számomra is nagy felfedezés volt. A díj átvételének napján volt 87 éves, fantasztikus a szellemisége, a tudása. Egyike azon erdélyi történészeknek, akik a legtartalmasabb tanulmányokat, könyveket írták Erdély történetéről. Pontosan tudjuk, hogy az erdélyi magyar értelmiségnek nagyon sokáig milyen volt az élethelyzete, az alkotói tere, és éppen ezért volt számomra is nagyon izgalmas végigbeszélni vele az ő életét, munkásságát. Ebből kiderült, hogy részben szerencséje volt, ugyanakkor az egész életét jó értelemben vett megalkuvások kísérték, de a szűk keretek között is nagyon komoly tudományos munkát tett le az asztalra.

-A portréinterjú az újságírók álmainak netovábbja. Emlékszik-e az első ilyen nagy beszélgetésére?

-Ebben a műfajban a 80-as években, a Képes 7-nél teljesedhettem ki. Előtte a Magyar Nemzetnél dolgoztam, és ott riportokat készítettem. A Képes 7 adta meg nekem felületben, terjedelemben és mélységében a lehetőséget, hogy érdekes, átfogó, elemző portré interjúkban mutassak be olyan személyiségeket, egyéniségeket, akikre érdemes volt odafigyelni és másokkal is megismertetni. Ezt folytathattam a Kurírnál, amelynek a 7. oldala ma már sajtótörténelem: ide önthettem az izgalmasabbnál izgalmasabb interjúkat. De volt egy időszak, amikor külsős munkatársként a Magyar Hírlapnak is készítettem mélyinterjúkat.

Itt jelent meg az az interjúm Németh Miklós volt miniszterelnökkel, amelynek címét – Erről még nem beszéltem senkinek – átvettem a 2009-ben, a Kossuth Kiadónál megjelent kötetemhez is. Hét évig győzködtem Németh Miklóst, amikor ő már Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál dolgozott, hogy mondja el a rendszerváltás hiteles történetét, a tárgyalást Mihail Gorbacsovval, és az előzményeket.

Büszke vagyok arra, hogy a történelmünk egyik legfontosabb pillanatában, 1989 márciusában ott voltam Moszkvában a hattagú magyar sajtódelegáció tagjaként. Ott tájékoztatta Németh Miklós Gorbacsovot többek között a határnyitásról, a többpártrendszer bevezetéséről.

Végül ikonikus interjú lett belőle, ahhoz azonban, hogy hét év után végül sikerült, nemcsak a kitartásom kellett, hanem az is, hogy Németh Miklóst nem akkor ismertem meg. Volt alapom arra, hogy meggyőzzem: nála hitelesebben ezt senki sem tudja elmondani.

-Minden újságírói munkának, de egy interjúnak különösen az alfája és omegája a felkészülés. Ön mit tart ebben a legfontosabbnak?

-Döntően azt a múltat, családi környezetet próbálom feltérképezni, amelyből az interjú alanyom érkezett. A most megjelent Értékteremtők 2018 kötetben sokat beszélgetünk erről Bródy Jánossal. Mert az, hogy mivé leszünk az életben, döntően attól függ, hogy milyen környezetből jövünk, mit hozunk magunkkal, mi az, ami ellen már gyerekkorunkban tiltakoztunk, mi az, amit meg akartunk változtatni, mik azok az értékek, amelyekre felfigyeltünk, amelyeket elfogadtunk, és amelyeket elutasítottunk. S ez akkor is így van, ha erre csak felnőtt korunkban döbbenünk rá. A másik, ami nagyon fontos, az a hihetetlen nyitottság és bizalom. Ha az újságíró előre eldönti, hogy mit akar kérdezni és nem tud tőle elszakadni, az nagy baj.

Néhány kérdés után, ha jól figyel, a válaszokból kiderül, hogy mi a titok, merre induljon tovább, melyik az a pont, amelyre, ha rákérdez, óhatatlanul egy kincsesbánya nyílik meg előtte.

Figyelni kell minden félmondatra. S akkor megtörténhet az, ami vele, hogy jó néhány férfit megríkattam interjúkészítés közben. Egy nagyon ismert gazdasági csúcsvezetőnél jártam, az irodájában ültünk és az asztalán, eléggé hangsúlyos helyen egy fotó állt bekeretezve. Rákérdeztem, hogy kik láthatók a képen? Meglepődött a kérdésen, látható volt, hogy vívódik, válaszoljon-e, de megtette, elérzékenyülve és innen elindult egy egészen másfajta beszélgetés közöttünk, és egy egészen más embert tudtam az interjúban bemutatni, mint amilyen kép élt róla addig. Nagyon fontos, hogy az újságírónak legyen egy koncepciója: miért szeretné azt az embert bemutatni, és mi az, amit az életművében a legizgalmasabbnak tart. Azért a szerencse is kellett ahhoz, hogy olyan különleges emberekkel találkozhattam, akik korábban senki másnak nem adtak interjút, mint például Szent-Györgyi Albert özvegye, vagy Goldberger Leó lánya, Friderika. Ez az újságírás legszebb jutalma. Mostanában azért sokszor felmerül bennem: vajon szükség van-e még az ilyen, terjedelmes interjúkra? A mai rohanó világban az emberek a rövid, tömör információkat szeretik. Ahhoz, hogy a nagy interjúkat elolvassák, nagyon fontos az interjú felütése és mindenek előtt a személy ismertsége.

-Egy ilyen beszélgetésből akár életre szóló barátságok, szerelmek is születhetnek.

- Igen, ez így van. Én is sok jó barátot kaptam a szakmámnak köszönhetően. Ezek a barátságok szinte a mai napig tartanak, akkor is, ha nem „napi barátságok”. De például tavaly az Értékteremtőkbe készítettem interjút a kiváló színésznővel, Csomós Marival. Róla köztudott, hogy tíz mondatnál többet nem hajlandó magáról mondani. Nem volt könnyű őt megnyitni, sok-sok órát töltöttem nálam, és pontosan megéreztem, mikor következett be az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy mesélni fog nekem. Nos, úgy érzem, hogy vele nagyon mély emberi kapcsolatba kerültünk, hol én hívom fel, hol ő, akkor, amikor éppen a másikra gondolunk. Korábban is nagyszerű művésznek és csodálatos embernek tartottam, de a beszélgetés és még inkább az interjú írása közben értettem meg, hogy miért lett olyan, amilyen, és miért tud olyan átéléssel eljátszani különböző karaktereket. Ez megint egy igazi boldogság. Aztán volt az életemben egy időszak, amikor politikai újságíróként dolgoztam, és politikai témájú interjúkat készítettem. Nemegyszer előfordult, hogy az interjúalanyom elmondott olyat is, amiről aztán azt kérte, hogy azt ne írjam bele az interjúba. Általában próbáltam meggyőzni, hogy ezzel sérülni fog a mondanivalója, és az üzenete – meggyőződésem, hogy minden interjúnak, portrénak van üzenete – nem fog érvényesülni. Aztán mindig eljött az a pillanat, amikor eldöntöttem: beadom a derekamat, mert hússzor is újra olvastam, amit írtam és úgy gondoltam, talán így is kerek egész lesz. Ha túl büszke vagyok, harcolok makacsul, akkor ezek az interjúk elvesznek. Először megalkuvásnak éreztem, de aztán rájöttem, hogy tévedtem. Visszaolvasva régi interjúimat büszke vagyok arra, hogy mindegyiket vállalni tudom, mert sok olyan élettörténetet írtam meg, amelyek segítik megértetni a kort, amelyben éltünk, élünk.

-Önnek egészen különleges kapcsolata volt Göncz Árpáddal.

-Számomra az ő léte, a vele töltött órák, beszélgetések meghatározóak voltak. Készítettem vele egy hosszabb interjút a parlamenti irodájában. Nagyon jót beszélgettünk, aztán bementem a Kurír szerkesztőségébe és a magnón csak egy hangzavar hallatszott…

-Ez minden újságíró rémálma…

Rólam is csorgott a veríték… de azonnal beültem a gépbe, és leírtam mindazt, amire emlékeztem, amit fontosnak tartottam, majd elküldtem Árpádnak, megírva azt is, hogy mi történt.

Csodálatos érzés volt, amikor visszakaptam Tőle a kéziratot, amelyen csupán két-három szót javított ki. Ezt és még több más kéziratot is kincsként őrzök a ő javításaival és a tüneményes üzeneteivel.

Amikor 1990-ben Göncz Árpádot köztársasági elnökké választották, a hivatalos ceremónia után lement az emberek közé a Parlament elé, mi, újságírók pedig fent vártuk az egyik teremben, ahol még a „csilláron is lógtak” a külföldi kollégák, hogy megtartsa az első nemzetközi sajtótájékoztatóját.

Göncz Árpáddal a Mátyás-templom szoborlépcsőjén 1997-ben.

Megjött, zubogott róla a verejték, könnyed mozdulattal levette a zakóját, közölte, hogy nagyon boldog és várja a kérdéseket. Ez a természetes viselkedés olyannyira meglepett mindenkit, hogy senki sem tudott megszólalni. Várt egy kicsit, majd megint azt mondta: „Hölgyeim és uraim, itt ülök, várok, kérdezzenek bátran!” de amikor nem történt semmi, odaszólt nekem: „Ági, mentsd meg a helyzetet, kérdezz!”. Életem egyik legdrámaibb pillanata volt. Nyeltem egy nagyot, majd feltettem az első kérdést, és a válasza után már záporoztak a kérdések. Sok olyan beszélgetésünk volt, amely nem jelent meg nyomtatásban, nem is az volt a célom vele, hanem hogy minél többet kapjak és adjak, amennyit csak lehet. Feleségével, Zsuzsával is sokat beszélgettem, és büszke vagyok arra, hogy én készítettem vele az első nagyinterjút, mert Zsuzsa nagyon visszahúzódó volt. Az egyik legszebb történetük, az Értünk égtek a gyertyák című írásomban, a Kurír 1990-es karácsonyi számában jelent meg, és szintén bekerült az Erről még nem beszéltem senkinek kötetbe.

-Mit tanácsolna azoknak a pályakezdőknek, akik most ismerkednek az interjú műfajával?

-Mindent felejtsenek el, ami ma a szerkesztőségekben gyakorlat. Ássanak mélyre, ne higgyenek el mindent, amit az interneten olvasnak. Ha valakivel komoly interjút szeretnének készíteni, előbb döntsék el, miért akarják ezt az interjút, milyen közegnek, milyen olvasótábornak. Ha könnyedebbet, szenzációkon alapulót akarnak, csinálják, azt is lehet korrektül, de ha egy ember portréját akarják megrajzolni, akkor először magukkal tisztázzák a szándékaikat. És mindenek felett legyenek nagyon felkészültek, nyitottak és őszintén kíváncsiak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: Most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson
A politikai elemző szerint „most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”


Nagy Attila Tibor politikai elemző Facebook-bejegyzésében vizsgálta meg a magyarellenes román elnökjelölttel összebarátkozó Orbán Viktort. Az elemző posztjában úgy fogalmazott:

„Míg Magyar Péter legutóbbi hangfelvételét nem tartottam különösebben nagy dolognak és olyannak, ami különösebben ellentétben állna a kormányfő és más kormánytagok a harmadik világháborút emlegető nyilatkozataival, Orbán Viktor tihanyi beszédéről már mást gondolok. A romániai magyar politikai térben értetlenséget, vihart váltott ki, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Tihanyban egyetértőleg idézett a magyar politikában magyarellenesnek minősített George Siminontól. A beszédben a hatalompolitika győzedelmeskedett, vagyis:

Orbán komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a romániai elnökválasztás második fordulóját is Simion fogja nyerni, ezért jobb neki már most gesztust gyakorolni.”

Nagy Attila Tibor kiemelte:

„Csakhogy eddig úgy tudtuk, hogy George Simion magyarellenes - hogy-hogy akkor egyetértőleg idézi őt Magyarország miniszterelnöke? Fura, hogy erre a problémára sem a kormányfő, sem a beszédírója nem gondolt. Persze, lehet azt gondolni, hogy George Simion és Orbán között több a hasonlóság, mint a különbség a globalisták, az EU bürokratái elleni harcban, csak akkor kár volt korábban a Fidesz részéről és a kormánypárti médiarendszerben folyamatosan »magyarellenes« jelzővel ellátni George Siminont.

Mert most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson. Most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”

„Orbán Viktor tihanyi beszéde legfeljebb akkor bizonyulhat majd – legalábbis a magyar-román kapcsolatokban – hasznosnak, ha George Simion megnyeri a romániai elnökválasztást. De ha nem...” – írta posztja végén az elemző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Hogy Gyurcsány Ferenc női álnéven megjelentetett egy könyvet, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár
A DK-n belül sem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc - mondja a politikai elemző, aki szerint Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t. Magyar Péter hangfelvétele alááshatja az ellenzéket háborúpártisággal vádoló Fidesz-kampányt.


A héten egymást érték a váratlan fejlemények a politikában. Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter szerinte bevallja, hogy a kormány háborús üzemmódra állítaná át az országot. Gyurcsány Ferenc húsz évnyi permanens kampány után bejelentette: lemond minden tisztségéről, visszavonul a közélettől, a választásokon sem indul, és az is kiderült, Dobrev Klára és ő elválnak egymástól. Eddigi felesége pedig a DK élére pályázik.

És kirobbant a kémbotrány, az ukránok szerint magyar kémhálózatot lepleztek le Kárpátalján, akiknek a feladata többek között az volt, hogy felmérjék, hogyan fogadnák ott magyar katonák megjelenését. Válaszul a kormány kiutasított két ukrán diplomatát és látványos kommandósakcióval csapott le valakire, akiről azt mondták, ukrán kém. A Fidesz már egyenesen azzal vádolja a Tiszát, hogy összejátszik az ukrán titkosszolgálattal. Somogyi Zoltán elemző értékelte a történéseket.

– Nem akármilyen sűrű napokat élünk. A héten robbant ki a Magyar Péter által bemutatott hangfelvétel-botrány, aztán jött Gyurcsány Ferenc visszavonulása, majd kémügy. Kezdjük Gyurcsánnyal. Az utolsó emlékem róla, a lakóautós országjárása, amely függetlenül a politikai megítélésétől, bennem egyértelműen részvétet keltett. Várható volt a lemondása?

– Várható volt, és korábban jobb lett volna. Most azért okozott mégis meglepetést, mert napokkal előtte a DK egyes képviselői a momentumos Orosz Annát támadták, hogy miért mond le. Ha tudtak volna Gyurcsány szándékáról, egy kicsit halkabbak lettek volna.

– Inkább politikai oka lehetett vagy személyes?

– Mindkettő. Ami politikailag értelmezhető vagy indokolható, hogy Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t, és új lendületet is adhat pártnak.

– Viszont talán nem véletlenül nevezték a DK-t Gyurcsány-pártnak. Ez is egy személyre épülő párt, és hiába Dobrev Klára minden tehetsége, hiába volt eddig Gyurcsány felesége, biztos, elég ennyi? Túl tudja élni a DK Gyurcsányt?

– Ezt majd meglátjuk. Szerintem a Gyurcsánnyal való elégedetlenség már megvolt a DK-n belül is.

Nem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc. Hogy női álnéven megjelentetett egy könyvet, amiről azért azonnal el is mondták, hogy az az ő könyve, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár,

mint amin egy politikusnak kellene, akinek a pártját meg kellene mentenie, mert a bejutási küszöb környékén van. Ráadásul amikor Gyurcsány Ferenc volt a DK arca – például a 2018-as kampány volt ilyen –, akkor alig jutott be a párt a parlamentbe. Egy évvel később Dobrev Klára teljesen váratlanul négy DK-s mandátumot szerzett az EP-választáson, úgy, hogy csak kettőt vártak. Ilyen szempontból ő egyben tudja tartani a DK-t, amennyire most lehet.

– A héten Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amin a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy szakítanak a békementalitással, átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisra. Gulyás Gergely "lepkefingnek" minősítette a hangfelvételt, Orbán Viktor pedig azt mondta, ebben nincs semmi újdonság, háború zajlik, ütőképes hadseregre van szükség. Én sem értem igazán, hogy mi a valóban botrányos a hangfelvételben.

– A probléma, hogy a baloldalt állítja be az Orbán-kormány folyamatosan háborúpártinak, magukat meg békepártinak.

Ez a narratíva nem engedi meg, hogy a kormány bármilyen értelemben háborús felkészülésről beszéljen.

Most azonban az van azon a hangfelvételen, hogy eddig békeszakaszban voltunk, de most már a háború nulladik szakaszában kell, hogy lépjünk. Hogy ez ártani fog-e a kormánynak, az a TISZA kampányától függ.

– De ez nem értelmezhető úgy, hogy eddig egy békés Európa kellős közepén éltünk, viszont manapság a háború itt van a szomszédunkban, tehát nekünk is háborús üzemmódra kell átváltanunk. Nem értelmezhető ez a beszéd így?

– Így is értelmezhető, a kormány így is akarja értelmezni, de úgy is értelmezhető, hogy akkor fejezzétek be az ellenzéket háborúpártisággal vádoló kampányt. Viszont ezzel aláássák a kormányzat eddigi kampányát.

Most egyelőre az van, hogy két értelmezés harcol egymással: a kormány értelmezése az, hogy ne adják oda a hatalmat a háborúpárti ellenzéknek. Az ellenzék értelmezése, mármint Magyar Péteré, meg az, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. A két értelmezés közül, amelyik nyer, az fog kormányt alakítani jövőre.

Most a kormányzat értelmezése áll támadás alatt, azt mondja a TISZA, hogy ez az értelmezés hazug.

– Nyilván nem segít a kormányzatnak ebben a küzdelemben az ukrán kémbotrány sem. Az SBU szerint a magyar kémhálózat tagjai Kárpátalján a haditechnika elhelyezkedése mellett arra is kíváncsiak voltak, hogyan fogadná a lakosság, ha netán magyar erők lépnének ukrán területre. Persze, hogy ez mennyire igaz, egyelőre óvatosan kell kezelni, de nyilván nem használ egy ilyen hír a kommunikációs küzdelemben.

– Ezt én is óvatosan kezelném. Egyelőre azért nem nyilatkoznék erről, mert sokkal jobban kellene tájékozódni, de biztos, hogy nem jó a kormánynak, ha erről olyan egyértelmű részletek derülnek ki, amelyek az ukrán álláspontot erősítik meg.

– Ez viszont kapóra jön Magyar Péteréknek. Viszont az ellenzéknek itt vigyázni kell a lukra futással, nehogy úgy járjon, mint a Magyar Hang nemrég Aszad elnök gépével.

– Ez igaz, viszont szerintem a kormány a külpolitikában is elég rosszul áll, mert Trump eddigi politikája semmilyen módon nem segíti a kormány céljait.

– Az nem képzelhető, hogy annak idején Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a hangfelvétellel kopogtatott be a Tiszához?

– Ezt a tiszásoktól kellene megkérdezni. A politikában minden elképzelhető: ez is, meg az ellenkezője is.

Az biztos, hogy ez a hangfelvétel nagyon érdekes, és nagy kérdés, hogy mi minden van még a birtokában az ellenzéknek.

– Most van május. Kevesebb mint egy év múlva lesznek a választások, és megint ott tartunk, hogy a kormány minden téren újfent defenzívába került.

– A kormányzatnak a legnagyobb problémája az, hogy mondhat bármit, amíg az emberek úgy ítélik meg, hogy rosszul megy a gazdaság, és rosszul megy az ő soruk, addig ez a teljesítmény nem lesz elég arra, hogy a TISZA-párttal meg tudjanak mérkőzni.

– Miközben Magyar Péter gőzhengere is lejjebb kapcsolt.

– Ebben nem vagyok biztos, amit ő országjárásban csinál, azt nagyon nehéz megítélni. A negyedik hulláma jön annak, hogy nap mint nap megy egyik településről a másikra, ez is egy teljesen új fejlemény, és ezt nem is fogjuk látni innen, hogy ez mennyire hat ott, a helyszíneken.

Nekem az a tippem, hogy erőteljesen hat ez a fajta személyes jelenlét.

– A kézigránát-ügy és most a kiszivárgott beszéd után elképzelhető, hogy Orbán lecseréli Szalay-Bobrovniczkyt?

– Inkább az valószínűsíthető, hogy nem engedheti meg magának, hogy lecserélje, mert az egy beismerés lenne. Azt aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog sikerülni neki. Nyilván mérik a honvédelmi miniszter elfogadottságát, hogy mennyire tekintik az emberek botrányosnak, ami körülötte történik, és lehet, hogy lesz egy pillanat, amikor már a miniszterelnök nem tudja tartani, és el kell engednie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: