Kiborult a magyar lány, mert csak többszáz dollárért szavazhatna április 8-án
Valamelyik nap nagyon megéheztem, és vágytam egy túrórudira. Aztán egy kakaós és egy túrós palacsintára, majd rakott krumplira, anyukám húslevesére, kakaós csigára, tojásos nokedlire és uborkasalátára, sajtos-tejfölös lángosra, zöldborsólevesre, pudingra, máglyarakásra és rétesre. Több mint három hónap távollét után ez volt az első alkalom, hogy rám tört a honvágy. Mivel az étkezési kultúra itt teljesen más, mint Magyarországon, ezért meg sem lepődtem magamon, hogy a legjobban otthonról a megszokott és szeretett ízek hiányoznak.
Nem pedig a 3-as metrón hömpölygő tömeg összes frusztrációja, nem a Nyugati aluljáró bűze, nem az életunt és munkáját utáló eladó a boltból, nem a silány zöldség és gyümölcsárú a CBA-ból, nem a sok önmagát kontrollálni már nem tudó arc az éjszakai életből, és nem a postás, aki soha nem kopog be az ajánlott levéllel. Milyen érdekes, ugye?
De azt viszont álmomban nem gondoltam volna, hogy a magyar állampolgári jogaim, 9000 kilométerre a hazámtól, tényleg hiányozni fognak.
Örültem, hogy nem kell többet a "vállalkozásommal" foglalkoznom, hogy nem kell a NAV-nál akarva-akaratlanul is elsírnom magam, hogy intézzék az ügyemet, és hogy nem kell mások politikai vonatkozású fröcsögéseit hallgatnom a villamoson. Vártam azonban, hogy áprilisban én is leadhassam a voksomat, és beleszólhassak Magyarország jövőjébe.
Ám ettől a jogomtól csúnyán megfosztottak. Vagy legyek finomabb: a regnáló kormány számomra megugorhatatlan akadályokat görgetett elém. Április 8-án ugyanis csak úgy adhatom le a szavazatomat az országgyűlési választásokon,
hogyha aznap megjelenek a Los Angeles-i külképviseleten és személyesen voksolok.
Miért történik ez?
Mert sajnos (?) van bejelentett állandó lakcímem Magyarországon, és ennek okán nem igényelhetek szavazóívet, amit kitöltve nem küldhetek haza Magyarországra. MERT VAN ÁLLANDÓ MAGYARORSZÁGI LAKCÍMEM. Mert továbbra is állampolgára vagyok a magyar államnak, nem tagadtam meg a hazámat, csak átmenetileg az Államokban tartózkodom. De nem, nekem NEM LEHET JOGOM beleszólni a magyar állam működésébe, nem dönthetem el, hogy ki képviseljen engem a parlamentben.
Vagyis lehet, bocsánat, több száz dollárért cserébe – bezzeg, ha otthon lennék, akkor ingyen szavazhatnék. Nem is értem, hogy miért nem megyek haza?! Hogy mit keresek itt egyáltalán, miért jöttem világot látni, miért akarok itt tanulni valami újat, amit esetleg hazavinnék magammal, hogy én is hozzájáruljak egy jobb, innovatívabb Magyarországhoz. (És nem utolsósorban visszatérjek adófizető állampolgárként.)
Miért rugózom ezen?
Mert az én családom nem apolitikus, sőt, Viktor bátyám éveken át szolgálta a közérdeket és dolgozott a közjóért. De a szüleim is a közalkalmazotti bértábla alapján kapták világéletükben a fizetésüket, és azt a nevetséges 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt is, amivel a nyugdíjazásukhoz gratulált Orbán. Bár ne tette volna...
Nálunk a vasárnapi ebéd nem csak a rántott húsról szólt, hanem a vitáról is. Parázs eszemecserék bontakoztak ki egy-egy csirkecomb felett, bátyáim és szüleim felvállalták a politikai hovatartozásukat és bátran ütköztették az érveiket egymás ellen. Nagy ritkán pedig én is véleményt nyilvánítottam, például a Médiatörvény megújításával kapcsolatban. Nem titok tehát, hogy gyerekkorom óta érdekel a közélet, és amióta szavazhatok, élek is a jogommal: beleszólok.
És ti, beleszóltok? Elmentek szavazni április 8-án? Kinyilvánítjátok a véleményeteket? Hisztek még a változásban? Hisztek még abban, hogy lehet másképp is? Hogy az ország nem a futball-stadionokban fog megfulladni, hanem az akadálymentesített 3-as metrón fog száguldani? Hogy nem lesz bűn külföldön tanulni, de versenyképes fizetésekkel és egy minőségi életszínvonal fenntartásának a biztosításával visszavárják azokat, akik fiatalként világgá mentek? Hogy a lakásárak Budapesten visszaesnek a földre és a kórházakban lesz elég orvos és nővér, aki ellát minket? Hogy a nyugdíjas szüleinknek csak hobbiból és ne megélhetésből kelljen csak dolgozni? Hogy a gyermekvédelem kiemelt prioritás legyen a mindenkori parlamentben?
Senki nem tudja ideát...
...hogy a Rubik-kocka magyar találmány; hogy a Prezi egy magyar startup; hogy Budapestet a Duna szeli át; hogy miért akar az Európai Unióból kilépni Orbán. Magyarország Amerikában nem igazán van tehát, leszámítva engem, a stabil piros-fehér-zöld bástyát. De azt tudják, hogy szavazni sokkal egyszerűbb postai úton, ezért itt Seattle-ben minden szavazást levélben bonyolítanak, semmi urnázás és semmi csalás.
Úgyhogy mérhetetlen nagy csalódás, hogy nem szavazhatok április 8-án.
Már több mint egy hete tudom ezt, és komolyan kellett pár nap, hogy kidühöngjem magam és kevésbé keserű szájízzel írjam meg nektek ezt a furcsa csapást, amiről tényleg nem gondoltam, hogy ekkora súllyal esik majd a honvágyat okozó latba. De lám, a magyar kormány útjai kifürkészhetetlenek!
Járjatok nagyobb szerencsével... és menjetek el szavazni!