KULT
A Rovatból

Kelemen Kabátban ide vagy oda, Demjén Ferenc a legmenőbb!

A szabadság vándorai Szabó Bence-féle előadása volt a legnagyobb hatással a Kismenők negyedik adásának közönségére, de nem ő volt az egyetlen, aki meglepetést okozott.

Link másolása

Szinte már vártuk, hogy a két éve felkapott Kelemen Kabátban-sláger, a Maradjatok gyerekek csendüljön fel a Kismenők valamelyik etapjaként, és nem is kellett csalódnunk: az április 30-án sugárzott adás ezzel a közös produkcióval indított. Az együttes nyitányt követően Ördög Nóra műsorvezető-csapatkapitány gyermekei mutathatták meg magukat.

A gyermek-tehetségkutató show negyedik adásában még élesebben lehetett megfigyelni a különböző korosztályok igényei közti különbséget, és ez elsősorban a pontszámokban mutatkozott meg. Rögtön a legelső elem, Szarvas Beni és Papp Csenge rockabilly-produkciója kiélezte a kérdést: kinek mennyire tetszik az elsőre talán egyszerűnek tűnő, valójában azonban igen összetett műfaj?

A zsűritagok közül Hajós András fogalmazta meg a legtökéletesebben azt, amit tényleg érzékelni lehetett a Mystery Gang dalára járt tánc közben: a "Megőrülök érted"-szövegű, felhőtlen muzsikához párosított csinos, letisztult, spiccekkel telerakott koreográfiát. A zsűri nem pontozta agyon őket, pedig dicséretekkel jócskán elhalmozták Csengét és Benit. Védelmükre legyen mondva, hogy a közönség közt is csak a nagyszülők adtak 25 pontot - úgy tűnik, a rockabilly elsősorban az ő korosztályukat ragadja magával. Sajnálatos ez, mert a két fiatal így kiesett a versenyből, pedig már most is kenterbe verik sok, náluk idősebb rockabilly-táncos tudását. Elnéztük volna még őket a későbbiekben is.

Videó: Szarvas Benjámin és Papp Csenge

Jenei Deborah Adele Hello című, rendkívül nehéz szerzeményének újragondolásával kivívta a zsűri és a közönség elismerését, ráadásul kisfilmjéből azt is megtudhattuk, hogy megrögzött uborkafogyasztó.

Ha már itt tartunk: a versenyzők felkészülését bemutató bejátszások sok szempontból érdekesek, mert még többet megmutatnak a sokunk által már elfeledett gyermeki gondolkodásmódról.

A velük forgató műsorvezetők is megteszik, ami tőlük telik, de tény, hogy helyenként érezni lehet rajtuk valamennyi enerváltságot, illetve pusztán "a show" kedvéért közbeszúrt mondatokat.

Debi tudását is Hajós fogalmazta meg a legpontosabban: van még mit tanulnia gitározás terén, de jó irányba halad. Az ő szájából elhangzott kritika jóval hihetőbb volt, mint más zsűritagok véget nem érő áradozásai, hiszen olyan produkciót láttunk, ami hatalmas tehetségre vall, de érthető módon még nem a csillagokat rengette meg az égben. Debi mindenesetre tovább jutott - várjuk, mivel rukkol elő legközelebb.deb

Harza Márk intelligenciája és érettsége valósággal megdöbbentő. Minden egyes megnyilatkozása bámulatos, éppen ezért a rendellenesen hosszú nevekről szóló japán mesét is teljes profizmussal adta elő. Itt azonban ismét kiütközött a már korábban tárgyalt igénybeli különbség. A közönség gyermekkorú tagjai ugyanis érezhetően nem a statikus, mesét vagy tanulságos történetet elmondó produkciókban tudnak elmélyülni, legalábbis nem akkor, amikor ez egy hiperhajlékony gumilány előadásával van összemérve. Az adás végén sajnos Márktól is búcsúznunk kellett, pedig tőle is szívesen hallottunk volna még valamilyen kacagtató, esetleg egy mélyrehatóbb, erőt adó történetet.harza

Horváth Gutai Bertus balerina-tánca volt az egyik produkció, amely teljességgel lehengerelt mindenkit - legalábbis, ha a zsűrit nézzük. A csöppnyi kis táncos tudása természetesen megkérdőjelezhetetlen, bájossága még inkább elragadó - de a közönség szavazatai azért megmutatták, hogy a zsűritagok némileg túloztak a magas pontszámokkal. Bertus jó, nagyon jó, de produkciójának nehézsége, a kihívás foka nem érte el más előadások szintjét (gondolunk itt például a rockabilly táncosokra, és elnézést, többé már tényleg nem hozzuk fel őket). Így Bertustól is ez volt az utolsó szereplés, amit ebben a show-ban láthattunk.bertus

Luppinger Attila - semmi túlzás nincs ebben - tényleg rocksztár. Már most. Ábel Anita melltartós poénja hibátlan volt (csak azért nem dobta be a ruhadarabot, mert tudja, hogy ez egy gyerekműsor), Hajós András rákontrázása pedig feltette az i-re a pontot (ő is Anita melltartóját dobta volna be, csak otthon hagyta).

Attila a saját játékába belefeledkezve volt, hogy félkézzel tépte a húrokat, és teljes joggal vihette haza a zsűri és a közönség egyaránt magas elismerését, azaz 191 pontot a maximális 200-ból.

Videó: Attila már most rocksztár

Attilára csak a már említett Bence vert rá 6 ponttal, tényleg nagy örömünkre, mert ez azt is bizonyítja, hogy a véget nem érő Punnany-és Halott Pénz-őrületben a magyar közönség még mindig nem felejtett el nagyra értékelni egy olyan dalt, mint A szabadság vándorai.

Videó: Bence, az est legnagyobb győztese

A hajlékonyság és az extrém pózok, amelyeket Cserép Timi, a gumilány tár a nézők szeme elé, úgy látszik, örök kedvenc. Kérdésessé tehető ugyanakkor, hogy a rendkívüli adottsággal megáldott kis hölgy mi újjal szolgál majd az elkövetkezendőkben. Vitatkoznánk Lajtai Kati véleményével, miszerint amit Timitől látunk, az hiába ismétlődő elemekből áll, megszokhatatlan. Bízunk benne ugyanakkor, hogy ha az elemek ismétlődnek is - mert hát, valljuk be, egy hajlékony testtel művelhető facsarások száma valóban véges - , a továbbjutott Timi produkcióinak stílusával, körbedíszítésével, esetleg egyfajta történet belevitelével felfrissíthető az előadás.timi

A közönség a Piroska és a farkas című mesét objektív szempontokból kitárgyaló csöppséget, Qian Zitát juttatta tovább, akinek cukisága annyira magával ragadta a zsűrit, hogy Ábel Anita az asztal mögül kirohanva magához ölelte a kislányt. Nem lehet eldönteni, hogy az egész biztosan őszinte csodálat mellett maga a gesztus mennyire volt előre kitervelt, de tudjuk jól, hogy egy tehetségkutató TV-show-ban kell, hogy legyenek meghatározott pontok, amelyeken néhol kevesebb hitelességet érzünk. És itt csatolnánk vissza Hajós Andrásnak egy újabb mondatára, amelyet az este legnagyobb győzteséhez, Bencéhez címzett: a gyerekeknél

nem az számít, hogy ki mennyit tud, hanem, hogy ki mennyire hiteles.

Ez a bölcs gondolat ugyanakkor inkább a műsor felnőtt résztvevőire vonatkoztatható. Hiszen a gyermek, az gyermek. A gyermek, ha játszik, ha táncol, ha énekel, ha verset mond - azt őszintén teszi.

Ha tetszettek a Kismenők produkciói, nyomj egy megosztást!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: