SZEMPONT
A Rovatból

Hiába noszogatják a problémás gyerekeket, kizuhannak az oktatásból

A legproblémásabb gyerekeket mentené meg a Híd-program, de a tanároknak nem adtak módszertani segítséget, mindenki saját belátása szerint foglalkozik a diákokkal.


Egy-két év alatt akarja megmenteni a kormány a legproblémásabb gyerekeket, nehogy végleg eltűnjenek az oktatásból. Ezért elindították a Híd-programot, de a tanároknak semmilyen módszertani segítséget nem adnak. Az iskolák mégis szívesen jelentkeznek, mert így legalább minden tanárnak kijön az óraszáma.

Közben a kormány nem is vizsgálja, működik-e a dolog, leginkább úgy tűnik, hogy nem. A korai iskolaelhagyás folyamatosan nő, és egyre távolabb kerülünk az EU-s vállalásunktól.

A Híd-programot azért indította a kormány, hogy megpróbálja az oktatási rendszerben tartani azokat a diákokat, akik végzettség nélkül hullanak ki belőle. Nem véletlenül törekednek erre, hiszen Magyarország vállalta, hogy 2020-ig tíz százalék alá szorítja a korai iskolaelhagyók arányát. Ők azok a 18-24 éves fiatalok, akik legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkeznek, és nem tanulnak. Mielőtt részletesebben belemegyünk a Híd-programba, lássuk, mennyire állunk közel a kitűzött cél eléréséhez!

Röviden: egyre kevésbé.

Az Eurostat adataiból látszik, hogy Magyarország, még ha hullámzott is a teljesítménye, sokáig jobb volt az EU-átlagnál. 2013-ban viszont ez megfordult, és 2016-ban már 12,4 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, szemben a 10,7-es EU-átlaggal. Összehasonlításképp, a szlovákoknál ez az arány 7,4, a cseheknél 6,6, a lengyeleknél 5,2, a szlovénoknál 4,9 százalék volt. Az EU-tagállamok közül hat országot, a máltaiakat (19,6 százalék), a spanyolokat (19 százalék), a portugálokat (14 százalék), a bolgárokat (13,8 százalék), az olaszokat (13,8 százalék) és a románokat (18,5 százalék) előztük meg tavaly. Az országon belül is jelentős eltérések vannak:

miközben Közép-Magyarországon évek óta tíz százalék alatt van a korai iskolaelhagyók aránya, Észak-Magyarországon tavaly majdnem 20 százalék volt.

A kormány 2014-ben alkotott egy középtávú stratégiát a végzettség nélküli iskolaelhagyás ellen, amiből az Európai Bizottság hiányolta a megfelelő ágazatközi koordinációt és a világos megvalósítási tervet, ezért kétségesnek látta, hogy működőképes lesz-e. Ebből a stratégiából is kiderült, hogy a kormány jórészt az újonnan indított Híd-programtól reméli a helyzet javulását. Új intézkedésként említették még például az Ifjúsági Garancia Programot (itt képzésiköltség-támogatásra, lakhatási támogatásra és hasonlókra pályázhatnak a korai iskolaelhagyók), az egész napos iskolát, a duális szakképzést és néhány általánosságot, mint ez is: “a felnőttképzés támogatásában a veszélyeztetett célcsoportok prioritásként kezelése”.

Még egy hely, ahová kitolhatják a gyerekeket

Az első Híd-osztályok 2013-ban indultak, összesen 1518 diákkal. Az iskolákat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) és a Szakképzési Centrumok jelölik ki a jelentkező iskolák közül. Hogy miért küzdenek maguktól a problémás gyerekekért, arról később még szó lesz.

Idén 2373-an vannak a programban, de tavaly és tavalyelőtt háromezernél is több diákot vontak be.

A Híd-programnak több része van. A Híd I. azoknak szól, akik elvégezték a nyolc osztályt, de nem vették fel őket semmilyen középiskolába, és még tankötelesek. Őket egy évig, 8-10 fős kiscsoportban egyrészt a továbbtanulásra, másrészt közvetlenül a munka világára próbálják felkészíteni, például azzal, hogy munkahelyeket látogatnak velük. Ebben a tanévben 83 diákot vontak be a Híd I.-be, ami elég kevés. Bognár Mária oktatáskutató szerint azért, merta Híd I.-be olyanok iskolázhatók be, akiket máshová nem vettek fel. Mivel sokkal több középiskolai férőhely van, mint gyerek, ezért a legtöbben azért bejutnak valahová, még ha utána ki is hullanak.

A híd-programosok többsége a Híd II.-be jár. Ebben azok vehetnek részt, akiknek nincs alapfokú végzettségük, de van legalább hat osztályuk. Itt nem feltétel, hogy tanköteles korúak legyenek. A Híd II.-nek van egy- és kétéves változata is, a célja pedig, hogy a diákok befejezzék az általános iskolát, és képesek legyenek elkezdeni a szakképzést. Elvileg nagy hangsúlyt fektetnek a szakmaszerzéshez szükséges kompetenciák fejlesztésére és az alkalmazható tudás megszerzésére.

"
Hetedikben behívott az általános iskolai igazgató, hogy nem akar megsérteni, de a következő évben már nem szeretnék, hogy hozzájuk járjak.

“Felajánlotta, hogy a nyolcadikat megcsinálhatnám a Híd-programban” – mesélte egy budapesti fiú, aki így került át szakiskolába. Azt mondta, azért tették ki az általánosból, mert “világéletében rossz gyerek volt”, többször is bukott, ezért örült, hogy vele egykorúakkal járhat tovább.

Egy társa szerint annyiból jó volt a Híd, hogy a tanárok türelmesebbek voltak velük, ezért szívesebben jártak be órára, mint a korábbi iskoláikban.

Viszont bárki el tudta végezni. “A vizsga annyiból állt, hogy leültettek minket, megkaptuk a kérdéseket, és elénk tették a könyveket, hogy írjuk ki belőlük a választ. Ez szinte minden tantárgyra igaz volt” – mondta. Élvezte, hogy kevesebb órára kell bejárnia, de szerinte volt olyan tanár, aki leíratott velük egy mondatot az óra elején, aztán hagyta, hadd csináljanak, amit akarnak.

Tavaly szeptemberben elindították a kétéves Szakképzési Hídprogramot is, több mint 1500 diákkal, így most már ez a Híd-program legnépesebb része. Nekik már ösztöndíj is jár, az első évben havi nyolcezer, a másodikban tízezer forint, és a program végén a 8 osztály mellé részszakképesítést kapnak. “Tudjuk, hogy sok érintett gyerek van a környéken, ezért döntöttünk úgy, hogy beindítjuk” – mondta egy kelet-magyarországi iskola igazgatója, aki azt reméli, ősztől engedélyt kapnak a Híd-programra.

Megkeresték az általános iskolákat, hogy vannak-e olyan diákjaik, akik betöltötték a 15 évet, nincs nyolc osztályuk, és szívesen átadnák őket. Az igazgató szerint rengeteg ilyen diák van, és az iskolák nem nagyon ragaszkodnak hozzájuk.

Ez nem meglepő, az iskolák többsége próbál megszabadulni a problémás gyerekektől, amire megvannak a technikák a magántanulói státusztól a kirúgásig.

Nem is nézik, hogy működik-e

A Híddal kapcsolatban kezdettől fogva sok szakértőnek voltak fenntartásaik. Először is az merült fel, hogy ha egy diák évek óta iskoláról iskolára jár, folyamatosan bukdácsol, és a tanárok nem tudnak vele mit kezdeni, vajon mitől változna meg a helyzet egy-két plusz év alatt.

Az egyik, már idézett budapesti diák a Híd után szakmát kezdett tanulni, de nem múltak el a korábbi magatartási gondjai. Összeveszett a tanárokkal, kiabált velük, az igazgató pedig csak nevetett rajta. Hamarosan mennie kellett az iskolából. Végül sikerült szakmát szereznie, ma már a vendéglátásban dolgozik, de szerinte ezt nem a Hídnak köszönheti, hanem saját magának.

"
A Híd arra jó, hogy a gyerekek egyáltalán csináljanak valamit. De a szakmaszerzéshez semmi köze

– mondta.

abcug_2

“Híd program… nagyon nagy volt a fluktuáció ebben az esztendőben, tehát már nem is azok a gyerekek járnak ide, ebbe a két osztályba, akik annak idején beiratkoztak, és rengeteg lemorzsolódás volt az iskolai hiányzások miatt. Tehát pontosan azt folytatták, azt a hozzáállást, amit az általános iskolában, ami miatt kimaradtak” – idézte az Emmi háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) egy felzárkóztató programokat működtető szervezet munkatársát. Egy hasonló területen dolgozó dél-alföldi forrásunk elfekvőnek nevezte az általa ismert Híd-programot.

Az OFI azt is felvetette, hogy a Híd-osztályok könnyen szegregálhatják a roma tanulókat. “Az átmenetileg elkülönített felzárkóztatás után a tanulók reintegrációja a fősodor tanulási intézményekbe borzasztóan nehéz, és az esetek döntő többségében nem is történik meg” – írták.

A kiskunhalasi Vári Szabó István Szakképző Iskolában 2013-ban indult az első Híd. A kétéves programot végül egy év után le kellett fújni, mert minden gyerek kihullott. Két évvel később már az egyéves programot indították, eddig ez volt a legsikeresebb:

a tíz résztvevőből csak öten hullottak ki, a többiek ma is a szakképzésben tanulnak.

A tavaly ősszel indult Szakképzési Hídprogram viszont megint kudarcnak tűnik: Zsoldos László igazgatóhelyettes szerint kevesen fogják sikerrel zárni az első évet. “Próbáljuk felhívni a diákok figyelmét, hogy nincs más lehetőségük alapfokú végzettséget szerezni, mégis hiányzik belőlük a motiváció” – mondta Zsoldos.

Mártonfi György, az OFI munkatársa 2014-2015-ben vizsgálta egy megyeszékhely Híd-programját. Itt összesen 65 diák vett részt a programban, közülük 25-en az első, 8-an a második évben abbahagyták, 7-en annyit hiányoztak, hogy ki kellett iratkozniuk, és csak 24-en fejezték be sikerrel.

Ez persze csak pár példa, de az országos helyzetről nincsenek számok. Az Emmi legalábbis kérdésünkre azt írta, nincs adata arról, hogy “hány olyan tanuló vett részt a Híd- programokban, aki a programhoz való csatlakozása után szakmát, illetve érettségit szerzett”.

Kíváncsiak voltunk, készült-e bármilyen más minisztériumi vizsgálat a Híd hatékonyságáról. Kiderült, hogy az első év után, 2014-ben készítettek kérdőíves kutatást a résztvevő diákok körében, de nagy újdonságokra nem sikerült fényt deríteni. “Megerősítést nyert, hogy a programban résztvevő tanulók szociális és tanulási hátránnyal küzdenek. Számukra ezért a törvényben szereplő 8-12 fős csoportlétszámok biztosítják az egyéni fejlesztés és mentális támogatás lehetőségét, amelyet a programban résztvevő pedagógusok általában példaértékűen végeztek” – írta a minisztérium az Abcúgnak.

Úgy csinálják, ahogy tudják

“A kisebb osztálylétszám miatt sokkal könnyebb csoportbontást csinálni, projektmódszert alkalmazni, vagy bármi mást, ami nem frontális oktatás” – mondta Zsoldos László, aki szerint ők próbálnak is élni a kínálkozó lehetőséggel.

Csakhogy a Hídban résztvevő tanárok semmilyen módszertani segítséget nem kapnak. Mindenki saját belátása szerint foglalkozik a nehezen kezelhető, sokszor magatartászavaros, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel.

A Híd kerettanterve a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (FSZK) által 2008 és 2011 közt fejlesztett Dobbantóra épül. Ez egy egyéves szakiskolai előkészítő program volt, amely a sajátos nevelési igényű gyerekeket készítette fel a többségi oktatásban való részvételre. A Dobbantó sikerességét széles körben elismerték, de a már idézett OFI-s dokumentum szerint “megvan a kockázata annak, hogy a Dobbantó sikerességét biztosító feltételek a szakiskolákban nem állnak majd rendelkezésre”.

A Dobbantóban megvolt az, ami a Hídból hiányzik: a résztvevő tanárokat külön felkészítették egy személyközpontú, diákokat segítő szemléletre.

“Érzékenyítettük a tanárokat, hogy eleve elfogadással forduljanak a nehéz helyzetben levő gyerekekhez” – mondta Bognár Mária, a Dobbantó vezetője. “Fontos volt, hogy maximum 4-5 pedagógus foglalkozott egy csoporttal, hiszen ezek a gyerekek sosem tudtak bizalmi kapcsolatot kiépíteni a tanáraikkal, nem tudták megismerni őket. Amikor a Híd elindult, erre egyáltalán nem figyeltek. Sok helyen azokat a tanárokat vonták be, akiknek nem jött ki az óraszámuk, akkor is, ha így tíz-tizenöten tanítottak a csoportban”. Bár Bognár ma már nem követi a Híd alakulását, a helyzet nem sokat változott. Zsoldos László szerint az ő iskolájuk is jórészt azért jelentkezett a Hídra, mert csökkent a tanulói létszámuk, és kellett az óraszám a tanároknak.

Bognár azt mondta, a köznevelési törvény 2011-es elfogadásakor még próbált küzdeni, hogy továbbvigyék a Dobbantót, de hiába dicsérte mindenki a programot, a kormány nem tartott rá igényt. Hogy miért, azt senki sem indokolta meg, szerinte egyszerűen azért, mert az előző kormány alatt fejlesztették ki. Bognár úgy tudja, a Híd inkább azokban az iskolákban működik jól, ahol korábban Dobbantó is volt.

Ráadásul a Dobbantót folyamatosan monitorozták, amiről több jelentés készült. Az utolsó, összegző tanulmány szerint javult az iskolák szervezeti működése (bizalom, kommunikáció, stb.), az igazgatók sikerorientáltabbak, vállalkozó szelleműbbek lettek, a tanárok egyre inkább a kompetenciafejlesztés felé fordultak, a tanulók úgy érezték, személyre szabottan törődnek velük. Egy másik, pályakövetéses vizsgálatban alaposan végignézték azt is, hogyan teljesítettek és hogy érezték magukat a régi dobbantós diákok az iskolában, ami szintén jó eredményt hozott. “Ez egy 850 milliós program volt, aminek a felét a tananyag kifejlesztésére, a másik felét pedig az iskolák felkészítésére és az iskolai megvalósításra fordítottuk. Ez a hatalmas eszközrendszer eltűnt a semmibe, bár az interneten minden hozzáférhető” – mondta Bognár.

Ha még több ilyen cikket olvasnál, kövesd az Abcúgot a Facebookon!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Elveszi a nyugdíjakat”/ „Ez egy baromság” – Magyar Péter megosztott faluban kezdte új országjárását
Már Magyar Péter érkezése előtt ott voltunk Csákberényben, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodnak a Tiszáról és a Fideszről új országjárásának első állomásán. Magyar azt mondta: személyes jelenléttel, őszinteséggel, tájékoztatással lehet a kis településeken győzni.


Magyar Péter a Fejér megyei Csákberényben kezdte legújabb országjárását, amelynek az „Út a győzelembe” nevet adta. A faluban egyesek a migránsoktól és a nyugdíjuk elvesztésétől rettegnek, mások a TISZA Pártban látják a jövőt és a Fidesz-propaganda végét.

„És én megmondom őszintén, én félek a migránsoktól, igen” – jelentette ki egy helyi asszony, aki szerint Magyar Péternek teljesítenie kell, amit „Brüsszelből, a Weberék diktálnak”. A nyugdíjas asszony arról beszélt, hogy ő a kormányváltástól a megélhetését is félti. „Azt beszélik, hogy elveszi a nyugdíjakat, elveszi a 13. havit” – panaszolta, majd hozzátette, hogy bár ez egyelőre csak „szóbeszéd”, szerinte „az előbb-utóbb igaz lesz”. Arra a kérdésre, hogy ki tud-e jönni a nyugdíjából, egyértelmű nemmel felelt.

Mások azonban egészen másképp látják a helyzetet. „Aki ezeket elhiszi, az menthetetlen” – vélekedett egy férfi, aki szerint a Fidesz hazugságait terjeszti.

„A független médiában és a nem állami pénzből fizetett médiában milliószor elhangzik, hogy mi az igazság”

– tette hozzá. Egy nő egyenesen „baromságnak” nevezte a nyugdíjak elvételéről szóló híreket. „Hogyne, ezt mondja a Fidesz. Én nem gondolom, nem hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ez egy baromság” – mondta.

„Munka, munka, munka, személyes jelenlét, őszinteség, emberség, tájékoztatás” – sorolta Magyar Péter, hogy szerinte hogyan lehet győzni a kis településeken.

Üzent a nyugdíjasoknak is:

„látni fogják, hogy ha most 80 ezer forint a nyugdíja, korábban egy év alatt esetleg kap 20 ezer forint pluszt, nálunk meg 7200 forinttal fog többet kapni. A SZÉP-kártya miatt, meg az 50%-os nyugdíjemelés miatt.”

Hozzátette, hogy a propagandát az emberek pénzéből finanszírozzák, de „158 nap múlva majd ez is megszűnik”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk