SZEMPONT
A Rovatból

Azt hazudtam, hogy hagymát ettem, pedig részeg voltam

Csilla azt szeretné, ha történetéből erőt meríthetne mindenki, aki épp úgy érzi, nincs kiút az alkoholizmusból.


Sokkal könnyebb lenne elbújni és titkolni, ami történt, de Balogh Csilla mégsem ezt a könnyebbik utat választja. A háta mögött összesúgó szomszédok sem tudják elriasztani attól, hogy büszkén vállalja: 11 éve tünetmentes alkoholbeteg. Közel két évig tartó függősége alatt nemcsak saját önértékelését, de a kisfiát is majdnem elveszítette. Aztán meghozta a döntést, amit sokan életük végéig csak halogatnak, és terápiára ment. Szeretné, ha történetéből erőt meríthetne mindenki, aki épp úgy érzi, nincs kiút az alkoholizmusból.

Nagyon gyorsan jutott el a napi egy dobozos sörtől a napi egy liter vodkáig, és ugyanilyen hamar el is érte a gödörből végül kifelé vezető mélypontot a most 52 éves Balogh Csilla. Az édesanya története, négy másik nőéhez hasonlóan (egyikükről, Lévai Ildikóról ebben a cikkünkben írtunk) a Richter Gedeon Nyrt. Főnix Közösség programjában is helyet kapott. A kezdeményezés célja, hogy megmutassa: sosem késő újrakezdeni és megújulni. Májusban öt történetet mutattak be olyan nőkről, akik sorsfordító, sokszor kilátástalan helyzetükből komoly erőfeszítések árán is, de felálltak. Példájuk bátorítást ad mindenkinek, akik a mélypontról keresik a kiutat.

A Baranya megyei Bikalon járunk, Csilla azt kérte, hogy ne az otthonában, hanem a munkahelyén, a kisközség apró könyvtárában találkozzunk. Szimbolikus, hogy a könyvtár bejáratát egy kocsma mellett elhaladva lehet csak megközelíteni, a korai őszi meleg délutánt és a fröccsöket a teraszon élvező helyeiktől kérünk útbaigazítást. Mint pár perccel később Csillától megtudjuk, biztos mindenki sejti, hogy mi járatban vagyunk.

Fotók: Hajdú D. András

Sokan kérdezik tőlem, hogy miért vállalom névvel és arccal, hogy alkoholista voltam. Főleg úgy, hogy egy ilyen kistelepülésen élek. De én erre azt szoktam mondani, hogy azért, mert szeretném, ha mások, akik épp hasonló problémával küzdenek, látnák: van kiút a gödörből, sosem szabad a reményt feladni

Bátorsága példaértékű, főleg úgy, hogy vannak, akik a mai napig összesúgnak a háta mögött, annak ellenére, hogy 11 éve egy korty alkoholt sem ivott. “Nemrég ideköltözött egy hölgy, akivel jóban lettünk. Aztán visszahallottam, hogy valaki azt tanácsolta neki, hogy ne barátkozzon velem, mert én vagyok a falu legnagyobb alkoholistája. Én ezeken már csak nevetek, ez az ő gondjuk, hogy ilyeneket gondolnak, ezt nekik is kell megoldaniuk” – meséli, miközben beszélgetni kezdünk az éppen üres könyvtár egyik asztalánál.

Unatkozom, iszom egy sört

Csillának 30 évesen született meg a fia, Szabolcs, férjével együtt már akkoriban is Bikalon éltek. A gyes után Dombóváron kezdett dolgozni, a helyi családsegítőben volt adminisztrátor. Bár a munkáját nagyon szerette, az sajnos csak határozott időre szólt, ráadásul visszatérő depresszióval is küzdött, így amikor felmerült, hogy esetleg leszázalékolják, Csilla úgy döntött: ez lesz a kiút a helyzetéből. Ekkor 40 éves volt. “Ma már tudom, hogy a lehető legrosszabb döntést hoztam meg” – emlékszik vissza.

“Leszázalékoltak, én pedig otthon találtam magam temérdek szabadidővel és a haszontalanság érzésével. Elvégeztem a házimunkát, de nem éreztem úgy, hogy értelmes dolgokat csinálok. Korábban a pénzügyes alá dolgoztam, egész nap emberek között voltam, ez ahhoz képest egy merőben új helyzet volt. És nem tudtam ezt a helyzetet kezelni” – meséli.

Csilla kamaszkorában ivott először, néha egy-egy buliban, illetve férjével, amikor társaságba jártak. Nem volt semmi különösebb problémája, azt mondja, olyan volt a viszonya a szesszel, mint a körülötte élő kortársai nagy többségének. Arra viszont tisztán emlékszik, amikor először napközben, otthon, egyedül nyúlt a pohár után. “A férjem mindig is szerette az alkoholt, ő abban a szellemben nevelkedett, hogy aki dolgozik, az iszik is. Neki mindig volt otthon söre, bora, töménye. Egyszer hozott haza a kocsmából Unicumot, sokat fogyasztottunk belőle, annyit, hogy a következő reggelen másnaposságot éreztem. Azt mondta, igyak rá egy gyógysört, az majd segít. Ez volt az első söröm fényes nappal, minden különösebb alkalom vagy ok nélkül”.

Az egy sört követte a kettő, ha hazajött a férje a munkából, vele is koccintott egyet, aztán alig egy év alatt Csilla odáig jutott, hogy napi egy liter töményet is megivott. Általában vodkát vagy házipálinkát, az egyik felét délelőtt, aztán – ahogy ő fogalmaz – “lefeküdtem aludni egy jóízűt, hogy mire hazajön a gyerek a suliból valamennyire képben legyek, persze sosem lettem”, majd a másik felét délután.

Lépcsősorról a gödör aljába esett

Reggelente meg mindig jött a gyógysör, azért, hogy újra tudjon inni. Csilla azon a szinten volt egy idő után, mikor már semmi más nem érdekelte, csak hogy a napi adagjához hozzájuthasson. “A körülöttem élők persze jelezték, hogy baj van, de én még önmagam előtt is tagadtam a problémát. Volt, hogy édesanyámnak kellett főznie helyettem, mert képtelen voltam a tűzhely elé állni, de az iskola Anyák-napi ünnepségére sem mentem el. Azt hazudtam, hogy hagymás kenyeret ettem, mi lesz, ha megszólnak, de valójában piás voltam, és nem akartam, hogy érezzék rajtam” – meséli.

Egyszer hatvan napig bírta alkohol nélkül, a fiának tett ígéretet, de aztán újra visszacsúszott. “El kell érni a mélypontot” – mondja, nála ez pedig 1 és háromnegyed év után érkezett el. Ketten voltak otthon az akkor 11 éves fiával, Csilla pedig annyira részeg volt, hogy leesett a tetőtérbe vezető 16 fokos lépcsősorról. Elveszítette az eszméletét, a kisfia szaladt segítségért. Csilla arra tért magához, hogy a szomszédasszonya egy vizes ronggyal törülgeti a vért a homlokáról. “Eldöntöttem, hogy akkor pontot teszünk ennek a történetnek a végére, és másnap telefonáltam a terápiára”. A bevonulás reggelén még megivott otthon két sört, és megkérte a férjét, hogy hozzon még ugyanennyit a kocsmából.

Sörrel telítve vonultam be a terápiára, kihasználtam az utolsó alkalmat arra, hogy ihassak

A program összesen hat hónapig tartott, Csillát végig pszichoterápiával kezelték, nem pedig gyógyszerekkel. A karácsonyt is bent töltötte, kiskamasz fiáról pedig édesanyja és férje gondoskodott, szerencsére sokszor tudtak találkozni, de valami akkor nagyon megszakadt kettőjük között.

“Mi szinte szimbiózisban éltünk Szabolccsal, egészen addig, amíg normálisan tudtam viselkedni. Mindig azt mondta nekem, hogy Anya, nekem te voltál a minden, és amikor ittál, úgy éreztem, hogy mindent elvesztettem. A rehab után bár sokat beszélgettünk és látszólag helyrerázódtak köztünk a dolgok, egy fal került közénk, ami hét éven keresztül nem tudott leomlani.

Ennyi idő kellett hozzá, hogy a fiam elhiggye nekem és újra bízni tudjon bennem, hogy nem leszek többé részeg

Amikor Csilla alkoholbeteg volt, fiánál kialakult egy kényszerbetegség, ami ugyan mára mérséklődött, de kinőni nem tudta teljesen. Csilla úgy érzi, ennek ő lehetett a kiváltó oka, az ő hibája. De nem csak ezen szorong a fiával kapcsolatban: két oldalról is örökölte a függőségre való hajlamot, ezért mindig el szokta neki mondani, hogy nagyon vigyázzon, nehogy oda jusson, ahová ő. “Bízom benne, hogy amit rajtam látott, az elég visszatartó erő neki. Egyébként nagyon ritkán iszik, és akkor is nagyon keveset”.

A Főnix budapesti gála estjére is fia kísérte el Csillát, nagyon büszke volt édesanyjára. Férje nem osztozik ebben a sikerben, ahogy Csilla fogalmaz: nincs tekintettel rá. Nem vett részt az alkoholbetegek hozzátartozóinak szóló csoportüléseken, és annak ellenére, hogy a terápia után fontos lenne, hogy egyáltalán ne legyen otthon alkohol, náluk mégis a mai napig mindig megtalálható a sör, a bor és a tömény. “A férjemet nem térítette jobb belátásra az, ami velem történt, ő ugyanúgy megissza a napi adagját”.

A beszélgetés közben benyit egy hölgy a könyvtárba, Csillát keresi. “Ő utánam egy évvel jött le a piáról” – meséli Csilla.

Arra a kérdésre, mennyire elterjedt a településen az alkoholfogyasztás, Csilla azt feleli, legalább a falu fele rendszeresen iszik.

“De erről senki sem beszél, mert az a normális, hogy munka után megyünk a kocsmába, mert megérdemeljük. Szóba nem kerül, mert mit szól majd a falu, meg a szomszédok? A Főnix program egyik élő adásában lehetőség volt rá, hogy bárki kérdezhet tőlünk, az öt újrakezdőtől. Egyedül hozzám nem érkezett egy kérdés sem. Szerintem az emberek iszonyatosan szégyellik ezt a témát. Agyonhallgatják ezt a dolgot, pedig erről igenis beszélni kellene”.

Csillának a terápia végéhez közeledve újra előjött a depressziója, később kezdődő Sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nála, sokáig nem is talált munkát, ráadásul időközben édesanyja is meghalt. Mégsem nyúlt egyszer sem az üveg után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kicsoda Robert Francis Prevost, aki első amerikaiként lett pápa?
A 69 éves egyházfő reformszellemű, és jól ismeri a katolikus egyház megosztottságait. Latin-amerikai tapasztalata is fontos szerepet játszhat a folytatásban.


Már a bejelentés előtt is ünnepi hangulat uralkodott a Vatikánban: a Szent Péter téren összegyűlt tömeg lelkesen skandálta, hogy „Éljen a pápa!”

Robert Prevost, aki mostantól a XIV. Leó nevet viseli, 69 éves, és ő lett a 267. pápa, aki elfoglalja Szent Péter trónját. 1955-ben született az Egyesült Államokban, Chicagóban. Már gyerekként bekapcsolódott az egyházi életbe, ministránsként szolgált, majd 1982-ben pappá szentelték, írja összefoglalójában a BBC.

Pályafutása hamar nemzetközi irányt vett: harmincéves korában Peruba költözött, ahol az Ágoston-rendi misszió tagjaként kezdett dolgozni. Később érseki kinevezést kapott, majd Ferenc pápa püspökké nevezte ki Chiclayóban, egy évvel azután, hogy maga is elfoglalta a pápai széket.

Perui állampolgárságot is szerzett, és sokan ma is szeretettel emlékeznek rá, mint olyan emberre, aki szívügyének tekintette a peremre szorult közösségek támogatását, és fontos szerepet játszott abban, hogy közelebb hozza egymáshoz a helyi egyház tagjait. Bár érseksége idején Peruban is megjelentek az egyházat érintő szexuális visszaélési ügyek, egyházmegyéje határozottan tagadta, hogy Prevost bármilyen eltussolásban részt vett volna.

A konklávén részt vevő bíborosok mintegy 80 százalékát Ferenc pápa nevezte ki, így sokak számára nem volt meglepő, hogy egy olyan vezető került az egyház élére, aki közel áll hozzá szemléletben.

Prevostot világszerte jól ismerik az egyházi vezetők, hiszen korábban a Püspöki Dikasztériumot vezette – ez az egyik legfontosabb hivatal a Vatikánban.

Első beszédében meghatottan emlékezett meg elődjéről: „Még mindig a fülünkben cseng Ferenc pápa gyenge, de mindig bátor hangja, amint megáldott minket” – mondta, majd így folytatta: „Isten kezét fogva, egységben haladjunk előre.”

A választást megelőző napokban a bíborosok tanácskozásain már körvonalazódott, milyen vezetőt keresnek. Matteo Bruni, a Vatikán szóvivője így fogalmazott:

„Egy prófétai lelkületű pápát szerettek volna, aki nem zárkózik be, hanem képes kilépni és világosságot vinni egy kétségbeeséssel teli világba.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Erdő Péter elmondta, mit gondol XIV. Leó pápa megválasztásáról
Beszélt a megválasztás menetéről, a pápa névválasztásáról és arról is, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása során többször személyesen beszélt a most megválasztott egyházfővel.


Robert Prevost bíboros pápává választása benne volt a levegőben, nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm – nyilatkozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az MTI-nek a pápaválasztás másnapján.

Megjegyezte, ezt bizonyítja, hogy az új pápa megválasztása gyorsan megtörtént.

Az esélyesek között számon tartott magyar bíboros kifejtette, a konklávén „egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot”. A bíboros a piaristák egykori általános rendfőnöke, Tomek Vince mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van.

Megjegyezte: a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

„Azt hiszem, ebben a tekintetben nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm”

– hangoztatta a pápaválasztó bíboros.

Erdő Péter elmondta, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával ő maga elég sokszor beszélgetett Prevost bíborossal, aki nem sokkal korábban került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként.

A világ püspöki kinevezése több mint felét Prevost és munkatársai készítették elő, ami nagy áttekintési képességet igényel – emelte ki Erdő Péter.

Erdő Péter úgy vélte, az új pápa személye kapocs Észak- és Dél-Amerika között, mivel mindkét térségben jól ismerik, amiként Rómában is, ahol tanulmányokat folytatott, ledoktorált egyházjogból. Az Ágoston-rend általános főnökeként szintén széles nemzetközi elismertségre tett szert.

„Nem az állampolgársága, nemzetiségi hovatartozása, hanem inkább tapasztalati és emberi kapcsolati köre játszott szerepet”

– nyilatkozta a bíboros.

A XIV. Leó név választásával kapcsolatban, Erdő Péter kifejtette, hogy Prevost bíboros belső beszélgetésekben részletesen indokolta, miért így döntött.

Hangsúlyozta: az egyház társadalmi tanítását először nagy ívben XIII. Leó fogalmazta meg, és választ képviselt a kor legégetőbb problémáira, amelyek az ipari forradalomból, a munkások helyzetéből fakadtak. Mindennek a mély keresztény problematikáját az igazságosság kérdése képezte, és most XIV. Leó a mai világban is ezt érzi aktuálisnak.

A pápa úgy érzi, hogy a munkának az emberi méltósághoz való kapcsolatát, a munka értékét, az emberi kreativitást veszély fenyegeti, ami méltatlan körülményeket, a megbecsülés hiányát, kizsákmányolást jelenthet.

„További veszélyt képvisel, hogy az emberi munka feleslegessé válhat. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia számos munkahelyet helyettesít, és sok ember úgy érzi, tevékenységére, így rá sincsen szükség (..) pedig Isten üres embert nem alkot” – mondta Erdő Péter.

XIV. Leó pápa első beszédének első szava a béke volt: „Krisztus békéjének a gondolatával lépett fel, ami krisztocentrikus szemléletre utal, amely legitimitást ad a társadalomra és a nemzetközi közösségre vonatkozó szavainak”.

Erdő Péter emlékeztetett, hogy a béke szorgalmazása folytonosságot képvisel: nemcsak Ferenc pápa, hanem már XXIII. János Békét a földön kezdetű, 1963-as enciklikája is békét sürgetett.

Erdő Péter az MTI-nek elmondta, hogy a pápa május 18-i miséjén ismét a Vatikánban lesz.

(MTI)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Ruff Bálint: A hazai politika hosszú évtizedek után először ismét nyíltan titkosszolgálati műveletek színhelyévé vált
A politikai elemző szerint példa nélküli, ami az elmúlt 48 órában Magyarországon történt. Úgy véli, hogy már az események egymás utáni felsorolása is olyan, mint egy kémfilm szinopszisa.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 10.



Példátlannak tartja Ruff Bálint, ami az elmúlt 48 órában történt Magyarországon. A politikai tanácsadó szombaton posztolt a Partizánon látható heti elemzőműsora, a Vétó Facebook-oldalára az egyre nagyobbra dagadó ukrán-magyar kémbotrányról.

„Egészen elképesztő, rég nem látott események zajlanak hazánkban csütörtök óta. A hazai politika hosszú évtizedek után először ismét nyíltan titkosszolgálati műveletek színhelyévé vált. Ami az elmúlt 48 órában történt, az szinte példátlan”

- olvasható az írás bevezetőjében.

„Az ember csak kapkodja a fejét, és próbálja megérteni, mi is történik. És nincs egyedül, ha Ön sem érti teljesen – mert lehet, hogy soha nem is fogjuk pontosan tudni, milyen erők mozdultak meg az országban. Már az események egymás utáni felsorolása is olyan, mint egy kémfilm szinopszisa:

– magyar kémek leleplezése Ukrajnában;

– a magyar kormány reakciója;

– a TEK akciója;

– drónvadászat;

– a fél ország „idegenügynöközése”;

– kölcsönös kiutasítások;

– a Fidesz-propaganda csúcsra járatása.

Szóval itt tartunk most” – sorolja fel az elmúlt néhány óra eseményeit Ruff, aki ezután arra is kitér, mi lehet a célja a történéseknek.

„Nem is szeretném egy pillanatra sem azt állítani, hogy értjük, mi zajlik, de azt látjuk, mi indult el:

a kampány új, talán soha nem látott szintre lépett. Orbánék célja egyértelmű: a Tisza Pártot idegen ügynöknek beállítani, aki magyar érdekek ellen más országokkal szövetkezik.

Ilyen vádak legutóbb a magyar történelem legsötétebb napjaiban hangzottak el – és sajnos tudjuk, mi lett azoknak a napoknak a vége...” - írja a politikai elemző.

„A Tisza Párt bizonyos értelemben helyzeti előnyben van, mert nagyobb és elszántabb szavazóbázissal rendelkezik, mint a Fidesz. De ahogy már sokszor mondtuk: a Fideszt soha nem szabad leírni. A teljes kormányzati erőforrás birtokában próbálja megfordítani a kommunikációt – a többi, esetleg más országokból érkező „barátai” segítségéről nem is beszélve” - zárja a bejegyzést Ruff Bálint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: