Egy pincérnő majdnem elájult, mikor meglátta, mennyi borravalót kapott
Trisha Murphy a Love What Matters oldalán osztotta meg történetét. A sztorit elolvasva az emberben felmerül, hogy igenis léteznek csodák, főleg így karácsonykor!
“Tegnap délelőtt annyira ideges voltam, hogy alig bírtam másra koncentrálni. A karácsonyi vásárlással rosszul álltam, a kocsimat elszállították - ráadásul kaptam mellé egy 735 dolláros (közel kétszázezer forintnak megfelelő - a szerk.) csekket -, és már csak egy hét volt karácsonyig.
Amikor beértem a munkába, végig azon járt az agyam, vajon hogyan fogom átvészelni ezt az egészet. Esetleg vállalhatok pár extra műszakot és néhány ideiglenes munkát. Persze ez azt jelentené, hogy fizetnem kellene a bébiszitternek. Egyszerűen képtelen voltam a munkára összpontosítani. Ettől függetlenül azért próbáltam mosolyogni és úgy tenni, mintha csak egy átlagos nap lenne ez is.
Aznap nagyon lassan telt az idő, és biztos voltam benne, hogy nekem annyi. Aztán három férfi ült le az egyik asztalomhoz, akik mind kicsit lepukkantnak tűntek, a viselkedésük alapján pedig átlagos borravalóra számítottam. A legidősebb folyamatosan a karácsonyomról kérdezgetett. Elmondtam neki, hogy csak a gyerekeim miatt csinálom, de azon kívül nem igazán van időm ráhangolódni. Azzal viccelt, hogy majd ő lesz a mi jótevőnk, amire én úgy reagáltam, ahogyan minden pincérnő szokott. Azt mondtam, hogy férjnél vagyok, és kellemesen eltársalogtam velük, tartva a biztonságos távolságot.
Amikor a végén odavittem nekik a számlát, azt kérte, hogy hadd fizessen nálam. Mondtam neki, hogy az nem az én feladatkörömbe tartozik, hanem a főnök dolga. Ennek ellenére ő ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjem a kasszához és hogy nálam fizessen. Picit furcsának tartottam, de beadtam a derekam. Amikor lehúzta a kártyáját, hatalmas, fülig érő mosoly volt az arcán.
Én pedig majdnem elájultam, amikor a gép kinyomtatta a bizonylatot! Ránéztem erre a slampos férfire, holtsápadtan, könnyekkel a szememben. Ő erre újra elmosolyodott, és csak annyit mondott, hogy: »Boldog karácsonyt, kedvesem!«,
majd jókedvűen kisétált az étteremből. Aztán visszajött, hogy meggyőződjön róla, nem kaptam-e szívrohamot. Még most is megtörténhetne!
Nem tudom, hogy hívják, de remélem felfogta, hogy konkrétan megmentette az idei karácsonyt a gyerekeimnek és nekem! Még léteznek jó emberek. Tegnap például találkoztam eggyel!”
A számla az 500 dolláros borravalóval
Trisha történetét rengetegen megosztották, és több száz hozzászólás is érkezett a megható íráshoz. Az egyik hozzászóló, George például a következőt írta: “Az egyetlen dolog, ami miatt néha több pénzt szeretnék, mint amennyiből kényelmesen megélünk a családommal, az pontosan az, hogy ilyen dolgokat tehessek másokért.”
A szintén pincérnőként dolgozó Paula a következőt fűzte hozzá: “Ha esetleg más is szeretne ilyet tenni, de nem tud ennyi pénzt adni, akkor tudja, hogy rengeteg küszködő, dolgozó anya van, akik napról napra élnek, és néha egy kis borravaló is óriásit segíthet!”
Yvonne pedig arra hívta fel a figyelmet, ami sokszor kiderül ilyen esetekben: “Soha ne ítéljünk elsőre, és ne a külseje alapján mondjunk ítéletet másokról. A kedvesség és az együttérzés nem feltétlenül csillogó külsővel jár együtt.”
Természetesen olyanok is voltak, akik hasonlóan megható történeteket meséltek el, amik velük történtek karácsony előtt, például Alex is:
“Amikor főiskolára jártam, egy étteremben dolgoztam. Nem volt elég pénzem benzinre ahhoz, hogy hazamenjek, a tank pedig szinte üres volt. Aznap este bejött egy csoport diák, akik nagyon sokáig maradtak, jóval zárás után is ott voltak még. Amikor végre elmentek, én pedig letakarítottam az asztalukat, észrevettem, hogy hagytak borravalót. Nem sokat, de arra pont elég volt, hogy tankolni tudjak, és hogy visszatérjen az emberekbe vetett hitem”.
