KULT
A Rovatból

Az évszázad bűnténye: Így hal meg évente rengeteg ember opiát-túladagolásban Amerikában

AZ HBO megdöbbentő erejű dokumentumfilmjében lelepleződik a gyógyszeripar, amely emberek millióit tévesztette meg egy halálos veszélyt rejtő gyógyszerrel.


Kábítószeres csoport érkezik az éj leple alatt egy társasházhoz. Az édesanya riasztotta a mentőket az áldozathoz. Az áldozat egy fiatal fiú, már félig kihűlt. Nem reagál az újraélesztésre. A csoport a nála talált zacskók és kanalak tartalma alapján azonnal azonosítja a túladagolt drogot: másodpercek alatt kiírja a monitor, amit sejtettek: fentanil.

Még hajnal van, amikor kimondják a halál időpontját és elszállítják a letakart testet. Minden olyan sterilnek és egyszerűnek tűnik, ennyi volt. Innen indulunk. A fentanil egyébként egy szintetikus opioid fájdalomcsillapító, amit súlyos fájdalmak kezelésére írnak fel.

Óriásplakátokra varázsolva látjuk a riasztó feliratokat: 2000 óta több, mint 500 ezer amerikai hunyt el opiát-túladagolásban. Többmillió amerikai vált függővé. A legdurvább: 25 percenként születik egy gyermek, akinek opiát-elvonási tünete van. Ebbe nem is akarok belegondolni.

Mi az az opiát? Az opiátszármazékok sokfélék: lehet heroin, fentanil, morfium. A két részes dokumentumfilm-sorozat középpontjában többek között egy, szintén ezt a származékot tartalmazó, Amerikában már évtizedekkel ezelőtt elterjedt gyógyszer, az Oxicontyn áll, amely fájdalomcsillapítóként terjedt el, és komoly függőséget okozott egyre több amerikainak. Mindebben a legnagyobb botrány az, hogy az előzetes tanulmányok és a betegtájékoztatók tévesen állították, hogy a gyógyszer nem okoz függőséget.

Sőt, a krízis indulásakor még ki is ötöltek olyan teljesen tudománytalan fogalmakat, mint az "álfüggőség" (wtf?!), melynek lényege, hogy a páciens olyan tüneteket produkál, "mintha" (?) függő lenne, de nem az. Hogy mi van?!

Mindezt azért, hogy elfedjék, milyen súlyos problémákkal kezd el szembenézni a társadalom: opiát-függővé válik fél Amerika. És ebben az egész összeesküvésben benne voltak a gyógyszergyárak, az orvosok, a pszichiáterek, és mindenki, aki gyógyszert írhatott fel. A lényeg, hogy jó sok pénzt fizettek azoknak, akik elérték, hogy még olyanok is szedjék a tablettákat, akiknek nem is lett volna rá szükségük.

Aztán a gyógyszerből hamar drog is lett, hiszen a lassú felszívódást a felhasználó felválthatta felszívással. Ami egyből az agyban köt ki. Egész családok adagolták így túl magukat. Viszont a gyógyszergyártó cég profitja évről évre emelkedett. Mert - nem meglepő - ez a lényeg. A bevétel. Ami azoknak a pénztárcájából kerül ki, akiket habzó szájjal, fennakadt szemmel mutat a kamera. Mert nem kímél a sorozat, de nem is ez a dolga.

Nem meglepő, mindenki másra mutogat, és az érdek diktál. A gyógyszercégek erkölcstelenül, hazugságok révén szépen rászoktatták az embereket az opiátokra, de az már nem állt érdekükben, hogy le is szoktassák őket. Nem eszik meg, amit megfőztek. Csak elsétálnak onnan.

Hogy a felelősök hogyan számolnak el a lobbi súlyos következményeivel, szembenéznek-e, egyáltalán megvan-e a képességük rá, hogy szembenézzenek ezzel az országos méretű tragédiával - ezt mutatja be Az évszázad bűnténye. És mondom, nem kímél meg minket, mert hatást akar kiváltani. A krízis mindenkit érint, és nemcsak az opioid-ügyben: általánosan elmondható, hogy mi itt, Európában is túlzott gyógyszerfogyasztók és függők vagyunk. Fáj a fejünk, bekapunk egy fájdalomcsillapítót. Hiszen mi más segíthetne? Mondjuk a mozgás vagy a friss levegő?

Az egyik megkérdezett orvos, aki komoly praxissal rendelkezett és megszámlálhatatlan betegnek írt hatalmas dózisú oxycontint, csak széttárja a kezét az első rész végén:

hát igen, vannak, akik nem megfelelően és nem megfelelő dózisban szedték, meg hát igen, vannak, akik rákosak voltak vagy öregek. Vagyis? Csak nem mondja ki: amúgy is meghaltak volna szerinte. Istent játszott.

Az emberi felelőtlenség és empátiahiány ilyen és hasonló borzalmaiba, és a bűn legmélyebb bugyraiba vezet a dokumentumfilm, és talán megriadunk saját magunktól, ha megnézzük. Az utolsó tíz perc pedig akkora arculcsapás, amit csak egy jó útra tért dealer utolsó szavai simítanak el. De csak egy pillanatra. A 911-et hívó, túladagolt fia halálát felfedező anya gyászsikolya még egy ideig a fülünkben cseng.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: