Az évszázad bűnténye: Így hal meg évente rengeteg ember opiát-túladagolásban Amerikában
Kábítószeres csoport érkezik az éj leple alatt egy társasházhoz. Az édesanya riasztotta a mentőket az áldozathoz. Az áldozat egy fiatal fiú, már félig kihűlt. Nem reagál az újraélesztésre. A csoport a nála talált zacskók és kanalak tartalma alapján azonnal azonosítja a túladagolt drogot: másodpercek alatt kiírja a monitor, amit sejtettek: fentanil.
Óriásplakátokra varázsolva látjuk a riasztó feliratokat: 2000 óta több, mint 500 ezer amerikai hunyt el opiát-túladagolásban. Többmillió amerikai vált függővé. A legdurvább: 25 percenként születik egy gyermek, akinek opiát-elvonási tünete van. Ebbe nem is akarok belegondolni.
Mi az az opiát? Az opiátszármazékok sokfélék: lehet heroin, fentanil, morfium. A két részes dokumentumfilm-sorozat középpontjában többek között egy, szintén ezt a származékot tartalmazó, Amerikában már évtizedekkel ezelőtt elterjedt gyógyszer, az Oxicontyn áll, amely fájdalomcsillapítóként terjedt el, és komoly függőséget okozott egyre több amerikainak. Mindebben a legnagyobb botrány az, hogy az előzetes tanulmányok és a betegtájékoztatók tévesen állították, hogy a gyógyszer nem okoz függőséget.
Mindezt azért, hogy elfedjék, milyen súlyos problémákkal kezd el szembenézni a társadalom: opiát-függővé válik fél Amerika. És ebben az egész összeesküvésben benne voltak a gyógyszergyárak, az orvosok, a pszichiáterek, és mindenki, aki gyógyszert írhatott fel. A lényeg, hogy jó sok pénzt fizettek azoknak, akik elérték, hogy még olyanok is szedjék a tablettákat, akiknek nem is lett volna rá szükségük.
Aztán a gyógyszerből hamar drog is lett, hiszen a lassú felszívódást a felhasználó felválthatta felszívással. Ami egyből az agyban köt ki. Egész családok adagolták így túl magukat. Viszont a gyógyszergyártó cég profitja évről évre emelkedett. Mert - nem meglepő - ez a lényeg. A bevétel. Ami azoknak a pénztárcájából kerül ki, akiket habzó szájjal, fennakadt szemmel mutat a kamera. Mert nem kímél a sorozat, de nem is ez a dolga.
Hogy a felelősök hogyan számolnak el a lobbi súlyos következményeivel, szembenéznek-e, egyáltalán megvan-e a képességük rá, hogy szembenézzenek ezzel az országos méretű tragédiával - ezt mutatja be Az évszázad bűnténye. És mondom, nem kímél meg minket, mert hatást akar kiváltani. A krízis mindenkit érint, és nemcsak az opioid-ügyben: általánosan elmondható, hogy mi itt, Európában is túlzott gyógyszerfogyasztók és függők vagyunk. Fáj a fejünk, bekapunk egy fájdalomcsillapítót. Hiszen mi más segíthetne? Mondjuk a mozgás vagy a friss levegő?
Az egyik megkérdezett orvos, aki komoly praxissal rendelkezett és megszámlálhatatlan betegnek írt hatalmas dózisú oxycontint, csak széttárja a kezét az első rész végén:
Az emberi felelőtlenség és empátiahiány ilyen és hasonló borzalmaiba, és a bűn legmélyebb bugyraiba vezet a dokumentumfilm, és talán megriadunk saját magunktól, ha megnézzük. Az utolsó tíz perc pedig akkora arculcsapás, amit csak egy jó útra tért dealer utolsó szavai simítanak el. De csak egy pillanatra. A 911-et hívó, túladagolt fia halálát felfedező anya gyászsikolya még egy ideig a fülünkben cseng.
