„A hajamat tépte a copfomnál fogva, rúgott a földön” – megszólalt a Szentendrén megtámadott anya
Megtörte a csendet a négygyermekes családanya, akit múlt csütörtökön egy biciklis támadott meg Szentendrén. Az már kiderült korábban, hogy egy ismert kutató, egy 54 éves diplomás szociológus verhetett agyba-főbe egy négygyerekes anyát a Bükkös-patak partján.
A helyieket felháborító eset múlt csütörtökön délután történt, amikor a nő négy gyerekével és három kutyájukkal együtt sétált a Bükkös-patak partján. A rendőrség súlyos testi sértés kísérlete miatt indított eljárást.
Az édesanya most úgy döntött, hogy részletesen leírja, mi történt pontosan: egy nyilatkozatot juttatott el a Blikkhez. Ezt a levelet szó szerint idézzük:
„Próbáltam elkerülni a médiában való szereplés bármilyen módját, de azt hiszem odáig fajult ez a dolog, hogy kénytelen vagyok megszólalni, hacsak írásban is. Előre leszögezném ez az első és utolsó nyilatkozatom az ügy kapcsán és szeretnék megkérni mindenkit ezt tartsa is tiszteletben, mert semmi másra nem vágyunk jelen pillanatban csak egy kis megnyugvásra.
Sok pontatlanság kering a történetekkel kapcsolatban, nem mennék részletesen bele, mert nem érzem, hogy nekem bárkinek is magyarázkodnom kéne. Nem szóltam be senkinek, nem kiabáltam senkivel, egyszerűen élveztük a jó időt végre és sétáltunk hazafelé az oviból.
Utána menekülni próbált, nem tudtam még akkor sem az ordító, síró gyerekeimet magamhoz ölelni, mert minden erőmet összedve kellett a helyszínen tartanom. Elküldhetném a videókat a médiának, hogyan próbálja meg kitörni az ujjaimat vagy kicsavarni a kezem, miközben még a 112-t is próbálom tárcsazni. Telerakhatnám a netet az ütések, rúgások nyomaival, amik a mai napig is jól láthatóak a testem több pontján, de nem teszem, mert nem gyógyítja meg azt a rengeteg testi és lelki sérülést, amit okozott nem csak nekem az egész családomnak. Nem oldja fel azt a dühöt, amit a férjem érez azóta a nap óta, hogy nem döngölhette a földbe ezt az „embert”, de rá az örökkévalóságig büszke leszek, hogy azt a mérhetetlen indulatot vissza tudta fogni a kérésemre. Ilyen egy FÉRFI. Nem oldja fel azt az óriási traumát, amit a gyerekeim átéltek.
Azoknak az embereknek meg, akik azt hiszik ez egy hadjárat, semmi közöm ennek az egész médiacirkusznak az elindításához, pont hogy nyugalmat szerettünk volna és azóta minden napunk erről szól.
És azt sem, hogy terápiára kelljen hordani a gyerekeket is csak remelvén, hogy nem egy örök életre szóló trauma marad. Nem kívánom senkinek az éjjeli rémálmokat és azt az érzést sem, ami előjön amikor elmegy a közelemben egy középkorú férfi.
Ezt a levelet kizárólag ebben a formában teljesen terjedelmében lehet felhasználni, semmilyen részletet külön nem lehet kiragadni belőle és semmilyen formában nem szeretnék a továbbiakban ebben részt venni.”
