KAPCSOLAT
A Rovatból

Hogyan lehet újjáépíteni egy kapcsolatot megcsalás után? – egy pszichológus tanácsai



1.

Az első és legfontosabb lépés annak tisztázása, hogy akarunk-e tovább élni jelenlegi kapcsolatunkban? Az erre történő válasz először önmagunkban foganjon meg, függetlenedjünk a sértettség fűtötte vagdalkozásoktól. Ha eldöntöttük, hogy a megújítás útjára lépünk, vegyük komolyan, a javulás és ne a bosszú legyen a cél.

Az, hogy a hűtlenség a kapcsolat vesztét okozza-e, több tényezőtől függhet. Például nem mindegy, hogy a félrelépés egy egyszeri alkalom volt, vagy tartós affér, amely beszippantja a hűtlent. Az sem mindegy, hogy a csapodár fél mennyire elhivatott a kapcsolatában, van-e közös gyerek, közös vagyon, amely arra ösztönözheti a párt, hogy dolgozzanak a kapcsolatukon. Fontos lehet, hogy mit hozott a saját szülei házasságából: küzdést vagy feladást? A mai világban, ahol arra vagyunk szocializálva, hogy minden eszköz, ami elromlik vagy csak idejétmúlt körülöttünk, pillanatok alatt leváltható egy újabbra, könnyű a párkapcsolatra is azt mondani, hogy elhasználódott. Miközben az emberek közötti kapcsolat a leginkább megújulásra képes kötelék, amelyek létezhet. Mi, emberek a végtelenségig képesek vagyunk fejlődni, ha eltökélten bennünk él a változás fontossága. És ez a változás az, amely lehetővé teszi a megváltozott, akár hűtlenséget is megélt kapcsolat javulását, megújítását.

2.

Az újjáépítés sokáig tart, emellett rengeteg szeretet és elfogadás szükséges hozzá. Nem csak magunk, hanem partnerünk felé. Talán felmerül bennünk a kérdés, hogy lehet-e egy ilyen helyzetben szeretni a másikat, kedvesnek lenni hozzá, mikor ő megbántott minket? Nehéz, de lehet. Nyilván nem akkor, mikor még frissek a sebek. Azonban attól, hogy párunk méltatlanul bánt velünk, nem muszáj nekünk is ugyanígy viselkednünk. A „szemet szemért” mondás nagyon hatásos, de gondoljunk bele, ha így oldanánk meg a konfliktusainkat, mindenki vakon végezné, konkrét megoldás helyett.

3.

Ha úgy érzed, hogy segítene, kérd meg a párodat, hogy részletesen számoljon be arról, hogy mi és miért történt. A hiányos információk arra sarkallnak minket, hogy a fekete lyukakat saját fantáziánk segítségével tömjük be. A részletes beszámolás azt az érzést kelti, hogy terítékre került az árulás minden egyes részlete, így a kapcsolat életében új fejezetet lehet kezdeni. A félrelépést elkövető fél számára a legjobb lépés, ha semmit sem tart vissza. Ha csak a valóság egyik felét tárja fel, előfordulhat, hogy a kihagyott részletek véletlenül kerülnek felszínre. A hűtlenség emiatt később ismét napirendre kerülhet, amely már akár a kapcsolat halálát is okozhatja. Ugyanis ha valaki tiszta lappal szeretne indítani, az új lap hátulján már nem lapulhatnak feltáratlan titkok. Az elárult fél felé való tiszteletet, a kapcsolat felé való lojalitást és a hűségről szóló eltökélt szándékot jelentheti az őszinte kitárulkozás.

4.

Fontos, hogy kommunikáljuk érzéseinket. Nem kell azt tettetnünk, hogy már túl vagyunk az egészen, miközben éjt nappallá téve a megcsaláson rágódunk. Ne mondogassuk magunknak, hogy ideje túllépni, míg még állandó jelleggel nyomaszt a hűtlenség ténye.

Ha dühösek vagyunk, fejezzük ki. Ne fojtsuk el. Érzéseinket közöljük, osszuk meg, de ne a „viszont bántás” legyen a célunk. Ugyanígy kifejezhetjük csalódottságunkat, zavarodottságunkat, a jövő kilátástalansága miatti aggodalmunkat, félelmünket az újabb megcsalástól, vagy éppen az önmagunkkal szembeni kételyeinket. A kimondás célja az, hogy tudjuk, hol állunk a saját fájdalmunk feldolgozásában. Ezt partnerünknek is tudnia és viselnie kell, mivel így lehet kitűzni egy közös célt.

5.

Az érzés, hogy nem bízunk partnerünkben, nagyon komoly, mindennapi szorongást kelthet bennünk. Ahhoz, hogy ez a szorongás enyhüljön, fontos, hogy partnerünkkel megbeszéljük, mi az, amit hallani szeretnénk. Mitől nyugszunk meg? Mitől múlnak el kétségeink? Itt messze nem arról van szó, hogy párunk email fiók jelszavának ismerete adja a biztonságot. Inkább egy verbális egyezségre, biztosítékra van szükség, hogy bizalmatlanságunk egyre halványodjon. Néha elég, ha párunk gyakrabban fejezi ki érzelmeit felénk, vagy többször halljuk azt a szót, hogy „szeretlek”.

6.

Fontos, hogy a kapcsolatunk csak a miénk. Azok a környezettől érkező, egyáltalán nem konstruktív tanácsok, mint a "Hagyd el a francba!", "Nem érdemel meg téged!", "Hülye vagy, ha vele maradsz, mert újra meg fogja csinálni!", "Ugyan már, a férfiak/nők már csak ilyenek, ne is foglalkozz vele!" többet ártanak, mint használnak. Azok, akik ilyen határozottan nyilatkoznak és adnak "jótanácsokat", egyáltalán nem biztos, hogy a mi cipőnkben is ilyen eltökéltek lennének. Két ember tudja a legjobban, hogy mit érdemes kihozni megcsalás után egy kapcsolatból, az a két résztvevője és senki más.

7.

Végül hibáztatás helyett érdemes magyarázatokat keresni, amely alapja lehet a kapcsolat gyógyulásának. Nagyon fontos lépés a megcsaló fél megbánása, bocsánatkérése. Felelősséget kell vállalnia tetteiért annak érdekében, hogy új esélyt kaphasson. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem elég az egyik fél részéről felelősséget vállalni a tettekért, hanem az újabb eltávolodás megelőzése érdekében érdemes megtalálni, hol romlott meg a kapcsolat. Mi vezetett a megcsalásig? Miből volt kevés, amit kívülről kellett pótolni? Mi miatt távolodtunk el annyira egymástól, hogy észre sem vettük, rossz irányba tartunk?

Ha elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kívülről meglássuk, közelebb emelve pedig részleteiben megfigyeljük a kapcsolat hanyatlásához vezető tényezőket, akkor lehetőségünk nyílik a korábbi hibák elkerülésére. Érdemes lehet arról beszélni például, hogy mi társunk szeretetnyelve, amelyből igazám érzi, hogy szeretik. Nem evidens ugyanis, hogy párunk ugyanazokat a dolgoakt szereti, mint amiket mi.

Ne felejtsük, hibák nélkül nincs fejlődés. Sokszor előfordul, hogy a közösen átélt krízis még erősebbé tesz egy kapcsolatot. A fájdalmas időszakot követheti akár egy lassú, de tudatos fejlődés is. A mélypontról közös erővel magasabbra lehet emelkedni. Az építkezés mélyről indul, a gyógyulás lassú, mint a legkomolyabb betegségeknél. Azonban annál erősebb motiváció, mint egymás akarása, annál erősebb félelem, mint a másik elvesztése, aligha létezik.

Azoknak, akik úgy érzik, kapcsolatuk újbóli megerősítéséhez külső segítségre lenne szükségük, javaslom egy párterapeuta, családterapeuta vagy akár egy párkapcsolati mediátor felkeresését, aki további tanácsokkal tudja támogatni a fejődni vágyó párt.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
Túrára hív a pasid, majd magára hagy a vadonban – Nők ezrei számolnak be a brutális szakítási trendről
Az „alpesi válásnak” nevezett módszerrel a férfiak a kényelmetlen beszélgetést kerülik. Az elhagyott nőkre a lelki megrázkódtatás mellett fizikai veszély is leselkedik.


Elvisz a hegyre, ott hagy téged a sötétben: ez az úgynevezett „alpesi válás”, a szakítás egyik kegyetlen formája.

Ilyenkor a férfi túrára hívja a barátnőjét, majd egyszerűen magára hagyja a vadonban. A jelenség nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is kiszolgáltatottá teszi az áldozatot, és egyre több ilyen történet kering róla a közösségi oldalakon.

Az jelenségről a nagy sajtóvisszhangot kiváltó Großglockner-tragédia után kezdtek egymás után megjelenni a beszámolók. Ott egy férfi egyedül hagyta a párját megfelelő védőfelszerelés, étel-ital és takaró nélkül, a nő pedig meghalt.

Mint arról a Sassy.hu írt nemrég, az 'alpesi válás' nem újkeletű, és a nők történetei kísértetiesen hasonlóak.

Egy nő a TikTok-videóban arról beszélt, hogyan tette pokollá az estéjét a volt párja, miután szakított vele. „Az exem szakított velem… miután éjszaka elvitt túrázni, olyan megjegyzéseket tett, hogy rám ijesszen, én pedig pánikrohamot kaptam.”

Egy másik nő arról számolt be, hogy kétségbeesetten próbálta tartani a tempót a hegyen a barátja mellett. Azt mondta, hiába könyörgött, hogy nem bírja és lassítson, a barátja csak gyorsított. A nő szerint ez volt élete egyik legijesztőbb élménye.

A jelenség nemcsak lelki sebeket okoz, hanem életveszélyes is lehet. A hegyvidéki terep, a hirtelen változó időjárás, a sötétség és a térerő hiánya mind komoly kockázatot jelent.

A februári osztrák bírósági ügy is bizonyítja, hogy a magára hagyásnak jogi következményei lehetnek: azt a férfit, aki magára hagyta a barátnőjét a hegyen, öt hónap felfüggesztett börtönre és közel tizenegyezer eurós bírságra ítélték.

Shannon Chavez Qureshi pszichológus szerint a módszer hátterében a konfrontáció kerülése áll. A szabadtéri környezet „kevésbé konfrontatívnak” tűnhet, így a szakító fél könnyebben elkerülheti a szemkontaktust és a felelősségvállalást. Golee Abrishami szakértő ehhez hozzáteszi, hogy a gyenge érzelemszabályozás arra késztetheti az embereket, hogy a saját kényelmetlenségük elől egy gyors cselekvéssel meneküljenek el. Az idegrendszer számára egy ilyen elhagyás olyan, mint „az érzelmi biztonság elvesztése.”

Azok pedig, akik évek, évtizedek óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal, vagy maguk is elszenvedték, egyöntetűen azt mondják, hogy ez valójában a bántalmazás egyik formája.

Előfordul, hogy a férfi büntet szándékosan teremt életveszélyes helyzetet, hátha megtörténik a tragédia.

Az „alpesi válás” elnevezés egyébként Robert Barr 1893-as novellájából származik, amelyben egy férfi a hegyekben akarta a szakadékba lökni a feleségét, hogy megszabaduljon tőle. Az író használta először a kifejezést, de a közösségi média felerősítette a témát.

Szakértők ugyanakkor óva intenek attól, hogy minden túrára szóló meghívás mögött rossz szándékot sejtsünk, de a tudatosság és az óvatosság indokolt. Ha valaki túrázni indul a partnerével, érdemes megfelelő felszerelést szerezni, gondoskodnia a megfelelő élelmiszerekről, előre megosztania az útvonalat egy barátjával, és feltöltött telefonnal elindulnia.

Viszont a felelősség minden esetben azé, aki a másikat veszélyes helyzetben magára hagyja.

Aki hasonló helyzetbe kerül, mint a történetekben szereplő nők, kérjen segítséget barátoktól, szakemberektől, és ne habozzon megtenni a szükséges jogi lépéseket.

Via Vice


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
Párkapcsolati pszichológus: ez a 7 mondat segít, hogy elmélyítsd a szerelmeteket a pároddal
A klinikai szakértő úgy véli, az elköteleződés nyílt kimondása teremti meg a biztonságérzetet. Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és partnere elfogadja a jó és a rossz időkben egyaránt.


Egy Harvardon végzett pszichológus szerint hét egyszerű mondat napi szintű használatával a párok megerősíthetik a bizalmat és elmélyíthetik a szeretetet a kapcsolatukban. Dr. Cortney Warren klinikai szakpszichológus a CNBC-n publikált cikkében fejtette ki, hogy a tudatos kommunikáció hogyan járul hozzá az érzelmi biztonsághoz, ami egy hosszú távú, egészséges kapcsolat alapja.

Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és bízik abban, hogy a partnere elfogadja és elkötelezett mellette a jó és a rossz időkben egyaránt:

„Az érzelmi biztonság egy kapcsolatban azzal kezdődik, hogy szeretetre méltónak látod magad, és bízol abban, hogy a partnered elfogadó, gondoskodó és valóban elkötelezett – a hullámhegyeken és a hullámvölgyeken egyaránt”

– mondta a szakember, aki szerint az általa javasolt mondatoknak „mindannyiunk számára párkapcsolati céloknak kellene lenniük.”

1.

Az első ilyen mondat a „Olyannak látsz, amilyen valójában vagyok.” Ez azt üzeni a partnernek, hogy az illető meg meri mutatni a valódi, sebezhető énjét, mert bízik abban, hogy együttérzéssel, nem pedig ítélkezéssel fogadják.

2.

A második a bizalom nyílt kimondása: „Bízom benned.” Ezzel megerősíti, hogy biztonságban érzi magát, hisz a másik szándékaiban, és tudja, hogy a partnere a legjobbat akarja neki.

3.

Konfliktusok és kihívások idején a „Túl fogunk jutni ezen” mondat azt jelzi, hogy mindketten továbbra is egy csapatot alkotnak. Ez a megerősítés segít, hogy a partner nagyobb biztonságban érezze magát, és készen álljon a közös küzdelemre.

4.

Egy egészséges kapcsolatban fontos a másik függetlenségének tiszteletben tartása is, amit a „Menj és érezd jól magad a barátaiddal!” mondattal lehet kifejezni. Ez azt mutatja, hogy értékelik a külön töltött időt és a személyes szabadságot is.

5.

Bár a távolság jót tehet, a kötődés fenntartása is lényeges. Az „Hiányzol” egy egyszerű módja a gondoskodás kimutatásának, és nem a ragaszkodást fejezi ki, hanem azt, hogy gondol a partnerére és várja a találkozást.

6.

A nehéz beszélgetések elengedhetetlenek egy erős kapcsolathoz. A „Beszélhetnénk?” kérdés azt jelzi, hogy valami fontos a másiknak, és egyben felkérés a figyelmes meghallgatásra.

7.

Végül a „Tervezzünk együtt!” mondat a közös jövő iránti elköteleződést mutatja. Legyen szó egy randevúról vagy nagyobb léptékű álmokról, a közös tervezés emlékezteti a partnert arra, hogy fontos része a másik életének.

Via mymodernmet.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
A párkapcsolati pszichológus feketelistája: 3 ártalmatlannak tűnő mondat, amivel észrevétlenül kivégzed a szerelmet
Egy klinikai pszichológus nevezte meg azt a három dolgot, ami minden kapcsolatot kicsinál.


Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon

képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.

Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.

A téma hátterét Dr. Jeffrey Bernstein klinikai pszichológus Psychology Today szaklapban megjelent, nagy hatású cikke adja, amelyben elemzi a verbális agresszió finomabb formáit. A szakértő szerint

a probléma gyökere gyakran az, hogy a felek nincsenek tudatában annak, milyen mély sebeket ejtenek a partnerükön egy-egy odavetett megjegyzéssel.

Bernstein három konkrét kifejezést emel ki, amelyek vörös zászlóként szolgálnak minden párkapcsolatban: „Túl érzékeny vagy.”, „Túlreagálod.” és „Nem nagy ügy.”

Mindhárom ugyanazt a célt szolgálja: a másik fél érzéseinek érvénytelenítését, leértékelését. „Haragot csillapítani próbálhatsz, de az ilyen válaszok lekezelőek és ítélkezők” – magyarázza Dr. Jeffrey Bernstein. Amikor valaki azt mondja a partnerének, hogy „túl érzékeny”, valójában azt üzeni: az érzelmeid hibásak, irracionálisak, és a probléma nem a helyzetben, hanem benned van. Ez szégyent és bizonytalanságot szül, és

arra készteti a másikat, hogy a jövőben inkább elfojtsa az érzéseit, ami egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz.

Hasonlóan destruktív a „Túlreagálod/Csak vicceltem.” mondat, amely a gázlángolás nevű manipulatív technika egyik klasszikus eszköze. A beszélő ezzel megkérdőjelezi partnere valóságérzékelését, azt sugallva, hogy

a reakciója aránytalan, és a probléma valójában „csak a fejében létezik”.

Bernstein egy esettörténeten keresztül mutatja be a folyamat pusztító hatását. Egy Lisa nevű páciense arról számolt be, hogy kapcsolata elején partnere, Aaron még rajongott érte. „A kezdeti időkben Aaron azt mondogatta, hogy megőrül értem…” – idézte fel Lisa. Később azonban a dinamika megváltozott. Amikor Lisa valamilyen sérelmét fejezte ki, Aaron rendszeresen azzal hárított, hogy a nő túlreagálja a dolgokat. A folyamatos érzelmi érvénytelenítés odáig vezetett, hogy Lisa teljesen elvesztette a kapcsolatba vetett hitét, és a terápián már csak egyetlen, végső mondat hangzott el tőle: „Végeztem!”

A harmadik mondat, a „Nem nagy ügy.”, az érzelmek bagatellizálásával éri el ugyanazt a hatást. Minimalizálja a másik fájdalmát, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő problémája jelentéktelen, nem érdemel figyelmet.

Ezek a mondatok ritkán állnak magukban; gyakran két másik romboló viselkedési minta kíséri őket.

Az egyiknél a felek fejben listát vezetnek a másik okozta sérelmekről, hibáiról vagy éppen a jó cselekedetekről.

„Ki kért utoljára bocsánatot? Ki tett többet a házimunkáért?” Ez a mentalitás a partneri viszonyt egy folyamatos versengéssé, hatalmi harccá silányítja. A másik veszélyes kísérőjelenség a falépítés, amelyet a Gottman-kutatások a válás egyik legbiztosabb előrejelzőjeként tartanak számon.

Ez az a pont, amikor az egyik fél a vita során teljesen lezár: nem válaszol, elfordul, kivonul a helyzetből, érzelmi falat emelve maga és a partnere közé.

„A falépítés nem sok jóval kecsegtet bármely kapcsolat jövőjét illetően” – figyelmeztetett Bernstein a Psychology Today-ben.

Aki felismeri ezeket a mintákat a saját kommunikációjában, tudatos váltással javíthat a helyzeten. A minősítő, hibáztató mondatok helyett érdemes úgynevezett „én-üzeneteket” használni, amelyek a saját érzéseinkre és élményeinkre fókuszálnak. Ahelyett, hogy „Túl érzékeny vagy”, mondhatjuk azt: „Amikor ez történik, én sebezhetőnek és meg nem értettnek érzem magam.” Ez a megfogalmazás nem támad, hanem párbeszédre hív.

Ha a vita elmérgesedik, konstruktívabb egy rövid, előre egyeztetett szünetet kérni. Például:

„Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. Szükségem van húsz perc szünetre, de utána folytassuk, mert fontos, hogy megoldjuk.”

A kulcs a garantált visszatérés; a szünet nem menekülés, hanem az érzelmi szabályozás eszköze. Az érzelmek érvényesítése szintén kritikus fontosságú. Egy olyan mondat, mint „Hallom, hogy ez most nagyon rosszul esik neked, és fontos nekem, amit mondasz. Beszéljük át, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk”, képes lehet deeszkalálni a legfeszültebb helyzetet is, mivel elismeri a másik fájdalmát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a helyzetértékelésével.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A legrombolóbb kapcsolati viselkedés, amitől láthatatlannak érzed magad: a stonewalling lassan tönkre teszi a szerelmet
Amikor a szavak lepattannak a párodról, az jobban fájhat, mint a veszekedés. Sokan nem is tudják, hogy ez a viselkedés vészreakció, nem szándékos gonoszság.


Amikor a párod rád se néz, csak a semmibe bámul, miközben te kéred, hogy szólaljon meg, az borzasztó.

A szoba megtelik feszültséggel, te pedig úgy érzed, a falnak beszélsz. Mintha ott sem lennél.

Ez a dermesztő csend, a stonewalling, vagyis a kőfalazás, az érzelmi bezárkózás egyik legkegyetlenebb formája. Kapcsolatok ezreit teszi tönkre.

Ilyenkor az egyik fél a vita hevében érzelmileg teljesen kivonul, és megtagad mindenféle kommunikációt. Elhallgat, nem szól a másikhoz, ráadásul üres tekintettel néz, karba teszi a kezét, vagy egyszerűen kisétál a szobából, elérhetetlenné válva.

Sokan azt hiszik, ez szándékos gonoszság, pedig sokszor csak a félelem áll mögötte.

„Egyfajta védekező mechanizmus, amikor az idegrendszer egyszerűen lekapcsol, mert úgy érzi, nem bírja el a feszültséget” – mondta lapunknak egy pszichológus. A Gottman Intézet kutatásai, melyeket a ted.com is ismertetett, alátámasztják, hogy

ez a viselkedés az egyik legrombolóbb egy párkapcsolatban, mert a túlterheltségből fakadó lezárkózás a másik fél számára elutasításként csapódik le.

Míg a néma büntetés szándékos bántalmazás, a kőfalazás többnyire egy belső vészfék behúzása.

A falat emelő fél egyébként nem nyer semmit, mert a megoldatlan konfliktusok miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól a partnerével.

A kimondatlan szavak lassan felgyülemlenek, és egy nap a felek arra ébrednek, hogy két idegen él egymás mellett. A csend mérgezi a bizalmat, megöli az intimitást, és egyenes út a tartós elégedetlenséghez vagy a szakításhoz. A kör azonban megtörhető, de ehhez mindkét fél elszántsága szükséges. Az első lépés, hogy a pár nyugodt körülmények között beszéljen erről a mintáról.

A legfontosabb a közös szabályok megalkotása. Például ha valaki érzi, hogy lekapcsolna, jelezze, hogy szüksége van húsz percre, de utána visszajön és megbeszéli a konfliktust.

Így lehet felelősséget vállalni a problémák mélyítése helyett.

Ez idő alatt a visszavonuló félnek nem a sérelmein kell rágódnia, hanem meg kell nyugtatnia magát, például egy sétával vagy légzéstechnikával.

A feleknek türelmesnek kell lenniük egymáshoz, hiszen a nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. Ha a minták mélyen gyökereznek, egy terapeuta segíthet elsajátítani azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel megelőzhető a teljes bezárkózás.

A "kőfalazás" láthatatlan falakat épít, ám ezeket le lehet bontani. A cél nem a vita nélküli élet, hanem az, hogy a legnehezebb pillanatokban se engedjék el egymás kezét.

Ha pedig menthetetlen a kapcsolat, jobb a szakítás.

Via PsychologyToday


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk