A szexfüggőség valóban létezik, vagy csupán önfelmentő mentegetőzés?
James Franco színész 2,2 millió dollárt fizetett, hogy rendezze a 2019-ben indított pert, amelyet két nő indított ellene, akik a színésziskolájába jártak. A kereset szerint Franco rávette a nőket, hogy kifejezett szexjeleneteket forgasson. Elismerte, hogy szexelt a diákjaival, és azt állítja, hogy 2016 óta felépült a szexuális függőségből.
Az ügy felveti a „szexfüggőség" mint pszichológiai kategória státuszának kérdését. Fedezzük fel, a Psychology Today segítségével.
A „függőség" megnevezéseket olyan kórképekre használják, melyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak, például az adagolás növelésének kényszere, a személyiség torzulása, a leszokásra való képtelenség, stb. Ebben az értelemben létezhet valóban olyan állapot, amire azt mondhatjuk, hogy igen, ez szexfüggőség.
Az Egészségügyi Világszervezet által közzétett nemzetközi betegségek osztályozása (ICD) magában foglalja a kényszeres szexuális viselkedési zavardiagnózisát:
Viszont az a szorongás, amely teljes mértékben kapcsolódik az erkölcsi ítéletekhez és a szexuális impulzusokkal, késztetésekkel vagy viselkedésekkel kapcsolatos rosszallással, nem elegendő e követelmény teljesítéséhez.
Úgy tűnik, hogy ez a meghatározás megfelel a függőség számos kritériumának, és a kizárás feltételeit is megnevezi.
Különösen figyelemre méltó, hogy a kényszeres szexuális viselkedési zavar ICD meghatározása a diagnózis kizárása, ha a szorongás oka a szexuális viselkedés, érdekek vagy késztetések erkölcsi ítéleteihez kapcsolódik.
Ezt a munkát Joshua Grubbs vezette, aki számos lektorált tanulmányt tett közzé, amelyek bemutatják, hogy a „szexfüggőként" való öncímkézést nagyrészt az egyén vallásossága és a szexuális tevékenység erkölcsi rosszallása vezérli.
Ehhez kapcsolódik az a kialakuló tendencia, hogy a potenciálisan erkölcstelen szexuális viselkedést (beleértve a Franco által elismert szexuális jogsértések nagy horderejű esetét) a „függőség" nyelvén írják le.
Ebben az összefüggésben úgy gondolják, hogy az egyén nem felelős (vagy legalábbis enyhítő körülmények között) a problémás szexuális viselkedésért, mert „függő". Ez rávilágít a kritikai gondolkodás fontosságára.
A jelen tudásunk szerint azt sejthetjük, hogy bár létezhet valóban klinikailag is definiált szexfüggőség, de ezt világosan el kell tudnunk határolni azoktól az esetektől, amikor vagy önfelmentési céllal állít magáról ilyet az egyén, vagy azért, mert kulturális-társadalmi meghatározottsága, önazonossága és az általa vágyott szexualitás személyiségén belül konfliktusokat szül, melyeket ezzel a megtalálni vélt címkézéssel gondol feloldani.
Még egyszerűbben: James Franco jobb, ha felköti a gatyáját.