A műanyagmentes július végével sok sikersztorival találkoztam, és mielőtt belevágnék a témába, le kell szögeznem: szerintem minden sikersztori, aminek a főszereplője próbálkozik, ha azelőtt nem tette. Most mégis sorra vettem, mi az, ami nem ment - azért, hogy a jövőben menjen.

Ezen cikk üzenete természetesen nem az, hogy a teljes műanyagmentesség nem megvalósítható.

Épp a felmerült nehézségek gondolkodtattak el arról, mennyi mindenen kellene/lehetne még változtatni, és hogy a kezdeti lépéseknél is sokkal többet és intenzívebben lehetne tenni.

A műanyagmentes július lényege az volt - itt írtunk kezdeti próbálkozásainkról -, hogy

felhívja az egyes ember figyelmét a saját egyéni felelősségére

és arra, hogy milyen sokat is jelent az az egy üdítősüveg, fogkefe, vagy egyetlen műanyag pohártető. Csepp a tengerben - sok csepp pedig... túlbeszéltem.

Eltelt egy hónap, ami alatt, bevallom, sokszor nehezebbnek éreztem az egészet, mint könnyűnek. Egy szokás kialakításához a tudósok szerint nagyjából 14-21 nap kell, ami azt jelenti, hogy a műanyagmentességgel próbálkozók nagy eséllyel kialakíthattak jó, új szokásokat az eltelt 31 nap alatt. Már nem rendelek kaját, minden nap/másnap főzök, nem veszek meg minden - bocsánat - sz@rt, de ennél jobban nem tudom kifejezni, hogy

nem adok ki pénzt olyasmire, amit csak a szemem az adott pillanatban megkíván, de otthon már nem biztos, hogy szükségem van rá. Ennek következtében kevesebbet is költök.

Már eszembe sem jut műanyag zacsit venni a zöldség-gyümölcshöz (sőt, rosszallóan is méregetem a többieket, akik így tesznek, hátha elgondolkodnak). De komolyra fordítva: ez a júliussal együtt szinte teljesen eltűnt az életemből (volt, hogy a piacra érve elszámoltam magam az otthonról hozott zacsikkal, de ezeket újrahasználom). A nikeceltányéros-fóliázott gyümölcsökre-zöldségekre rá se nézek, ez a tökéletesen felesleges kategória, másnak is ezt javaslom.

Ugyanígy az ivóvíz: a helyi artézi kútról hozzuk, és imádom, hogy 16 fokos vizet iszom frissen, meg még órákig hűvösen. Az előző cikkemben leírt változtatásokat javarészt magam is megtartottam. Viszont sok mindent nem tudtam megvalósítani, amit szerettem volna, ennek elsődleges oka pedig az volt, hogy a nap 24 órából áll. Úgy a 15. nap környékén kezdtem azt érezni, hogy ezt nem véletlenül nevezték kihívásnak. Így hát, bevallom, picit csalódottan, és nagyon motiváltan zártam a hónapot. Végül is ez volt a cél, nem igaz? Lássuk, milyen csapdákba futottam bele és mi az, amit, szégyen, nem szégyen, még nem tudtam - vagy nem akartam - megcsinálni.

Fogkefe, fogkrém

Még mindig műanyag fogkefét használunk, értelemszerűen azért, mert nem akartam kidobni a teljesen használható darabokat, amíg el nem jön a lecserélés ideje. Közben tájékozódtam a bambusz alternatívákról, megvan, melyiket fogom megvenni. A fogkrém helyett saját készítésű fogporral kudarcot vallottam. Megpróbáltam a mentás- szódabikarbónás kombót, de érzékeny az ínyem és ha egy nap többször próbálkoztam, nagyon rossz vége lett. Még nem adtam fel, próbálkozom más recepttel is. A gyerek fogkrémjét sem tudtam egyelőre leváltani az említett okokból. Ha nagyobb lesz, talán könnyebb lesz, egyelőre az eperíz a fő motiváló a fogmosásra.

Hajbalzsam

Bármilyen ötletet szívesen fogadok házi készítésű hajbalzsamra, extra száraz, hosszú hajra. Annyit elértem, hogy vegán változatot használok, de a műanyag tégely attól még jelen van. Hiába olajozom be mosás előtt a hajam - van, hogy egész éjszakára, a mosás utáni balzsamozást nem váltja ki, különben nem tudom kifésülni. A lányom hajával is így vagyok. Biztosan köze lehet hozzá annak is, hogy nálunk a csapvíz iszonyú kemény, a bőrt is szárítja. Egy csomagolásmentes márka hajbalzsamjával már pórul jártam egyszer, de lehet, hogy adok egy másik fajtának még egy esélyt.

Joghurt

Nem, bevallom, sajnos nem készítettem joghurtot házilag, pedig nem nagy ördöngösség. Emiatt van a legnagyobb lelkifurdalásom, mert tényleg nem venne extrán sok időt igénybe egyszer beoltani egy liter tejet. Az elmúlt hónap viszont sok munkával és családi eseménnyel volt tele, ezért a kovászolandó uborka is ott áll a konyhapulton egy hete, pedig az is csak tíz perc lenne. Viszont a jó hír, hogy ezt a joghurtos ügyet a jövő hónapban tutira meg fogom oldani.

Vécépapír

Két köröm is volt az Auchanban azzal a bizonyos vécépapírral, amit a hulladékmentes csoportban többen is kiposztoltak és én is örömmel fogadtam, hogy papír a csomagolása. A vécépapír ugyanis szinte az egyetlen olyan tényező, aminél eddig nem lehetett kiküszöbölni a hulladékot, a jókora műanyag csomagolása miatt. Az üzletben azonban az első látogatásomkor már elfogyott, amikor pedig nemrég ott jártunk, több, mint négyezer forintért vesztegették. Konkrétan megsértődtem a gyártójára.