JÖVŐ
A Rovatból

Pohly Ferenc: A robot kérdezőbiztos teljesen objektív, és egy csomó ember szívesebben és őszintébben beszél vele

A Minerva Intézet forradalmi AI-megoldással faggatta az embereket a politikai közhangulatról. Pohly Ferenc ügyvezető szerint az AI-alapú kérdezőbiztosok nem fáradnak el és semmilyen módon nem befolyásolják a válaszadókat.


Az idén nyáron alapított Minerva Intézet egy mesterséges intelligencia-alapú robotasszisztenssel végzi felméréseit. Július közepén például azt vizsgálták, milyen közhangulat, milyen témák foglalkoztatják az embereket, és hogy áll a Tisza és a Fidesz versenye.

Pohly Ferencet, a Minerva Intézet Nonprofit Kft. ügyvezetőjét arról faggattuk, hogy milyenek az első tapasztalataik az AI-asszisztenssel végzett telefonos közvélemény-kutatások kapcsán, és mennyire vált be a válaszadóknak, hogy nem élő ember van a vonal túloldalán? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ez a megoldás mennyiben jobb vagy hatékonyabb, mint a hagyományos, kérdezőbiztosokkal bonyolított kutatások, illetve milyen előnyöket rejt a technológia, ha az eredmények elkészítésére és elemzésére kerül sor.

- Miért döntöttetek az AI asszisztens használata mellett, milyen előnyt vártatok tőle, és mit kaptatok?

- Egyrészt azért döntöttünk mellette, mert mi, a Minerva Intézet alapítói nagyon régóta foglalkozunk ezzel a technológiával, tehát szöveggenerálással, szövegfelismeréssel és ezeknek mindenféle kommunikációs alkalmazásával. Hogy csak egy dolgot mondjak: ennek a Minerva robotnak a közeli rokona a MÁV-nál szolgálatot teljesítő Elvira nevű hangasszisztens. Ez a technológia a kezünkben volt, és úgy gondoltuk, hogy közvélemény-kutatási célra is rendkívül jó lehet. Ami pedig az előnyöket illeti: adja magát az automatizációtól várható előny, hiszen nem emberek végzik a kérdezést, hanem egy gép, ami nem fárad el, 0-24-ben tud telefonálni. Meg egyébként – és ez már egy olyan előny, ami nem feltétlenül magától értetődő – teljesen objektív.

A telefonos felmérések egyik problémájaként szokták felróni maguk a közvélemény-kutatók is, hogy a kérdezőbiztosok, akár a legjobb indulattal, de segítenek eldönteni egy-egy kérdést a felhívott személynek.

Vagyis valamennyire megmondják, hogy mit kell gondolni. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy tudatosan befolyásolják a résztvevőt, hanem ha az visszakérdez, hogy „jaj, melyik is az a párt, most nem jut eszembe”, akkor megmondják, hogy melyik párt, és ezzel a kérdés nem tölti be a funkcióját, hiszen önmagától kellett volna megneveznie egy pártot. Ilyen értelemben a robot kérdezőbiztos teljesen objektív. Mindenkit pontosan ugyanazzal a lendülettel és ugyanazzal az intencióval kérdez – nincs befolyásolás semmilyen irányba. Ebből adódik egy másik dolog is, ami szintén nagy előny.

Azt tapasztaltuk a felmérések során, hogy egy csomó ember szívesebben és őszintébben beszél a robottal, mert érezhetően nem kell attól tartania, hogy megítélik, pláne úgy, hogy a bevezetőben elhangzik: a felvételeket sem fogja meghallgatni egyetlen ember sem.

Egyszóval könnyebben nyílnak meg és ezt el is mondják. A hívás végén az asszisztens közli, „ön most egy mesterséges intelligencia alapú robottal beszélgetett”, és megkérdezi, hogy milyen érzés volt. Erre elég sokan elárulták, hogy igazából tök jó, mert végre elmondhatták a véleményüket, végre kimondhatták, ami a szívüket nyomja. Az adatfelvétel szempontjából nagyon előnyös, ha könnyen megnyílnak, ezáltal a válaszadási hajlandóság nálunk – mondjuk így – az iparági átlagnál picivel magasabb, és azt gondoljuk, hogy még tovább tudjuk emelni. Összességében az a helyzet, hogy az emberek bizonyos érzékeny témákban valamivel szívesebben beszélnek egy robottal, mint egy másik emberrel.

- Ez valahol meglepő. Óhatatlanul eszünkbe juthat a robotaxi, amitől sokan tartanak. Igaz, ott a fizikai biztonságunk múlik az AI-n, míg egy közvélemény-kutatásban erről nincs szó, de akkor is: a bizalmunkba kell fogadni egy robotot.

- Nem egy barátom van, aki az AI-iparban dolgozik, és azt mondja, ő bizony be nem ülne egy robotaxiba, amit soha nem értek, hiszen tudjuk, hogy az önvezető autók összességében sokkal biztonságosabban vezetnek, mint az átlagos emberek. Ha a statisztikát nézzük, akkor az önvezető autók nagyságrendekkel kevesebb baleset részesei, mint az emberi sofőrök. De ettől még igaz az, hogy az emberek a gépekben, vagy az AI-ban nem feltétlenül bíznak. A közvélemény-kutatás viszont egy sokkal lazább, sokkal súlytalanabb szituáció: az AI kérdéseket tesz föl, én pedig válaszolok. Ha nem leszek ideges attól, hogy nem érti, amit mondok, vagy hogy rendre visszakérdez, akkor majdhogynem mindegy, hogy ember, vagy robot a kérdező. Ráadásul egy jó, az emberitől nem nagyon elütő beszédhang ezen csak segíteni tud.

- Azt állítjátok, hogy pontos és torzításmentes eredmény várható ezektől a kutatásoktól, de ezt hogyan tudjátok garantálni? Van egy forgatókönyv, amit az AI-nak szóról szóra követnie kell, vagy ennél megengedőbb a rendszeretek, és az AI eltérhet a megadott szövegtől?

- A kérdéseket szó szerint olvassa fel a rendszer, nem improvizál. Magyarul azon az oldalon, hogy a felmérés során mit mond, egyáltalán nincs nagy nyelvi modell, vagy arra bármilyen módon hasonlító generatív AI megoldás. És ez nem véletlenül van így: nem megengedhető az, hogy akár csak szavak szintjén eltérés legyen két embernek feltett kérdéssor között.

Akkor fogunk ugyanis releváns eredményt kapni, ha mindenkitől pontosan, szó szerint ugyanazt kérdezzük, ráadásul pontosan ugyanazzal a hangsúllyal.

A kérdésed értelmében: az egész rendszer mentes a „hallucinációtól”, de ami a mi oldalunkon, az értékeléskor egy picivel bonyolultabbá teszi a dolgot, az az, hogy ott már van nagy nyelvi modell, pontosabban generatív AI használat, hiszen nem meghallgatjuk a válaszokat, hanem leiratozó modellel szöveget készítünk belőlük. Ez még mindig nem okoz hallucinációt, de lehet, hogy rosszul ért valamit, és esetleg mást ír le, mint amit a résztvevőnk mondott. Ez elő is fordul, de körülbelül csak akkora arányban, mint az emberi kérdezőbiztosoknál. Ezt viszont érdemes megérteni. Ilyenkor van az, hogy a választ – miután leiratoztuk – egy nagy nyelvi modell segítségével úgymond megértjük, értelmezzük, kvázi lefordítjuk. Ha valaki azt mondta az eldöntendő kérdésre, hogy „inkább igen, mint nem”, akkor ebből csinálunk egy igent, és ez alapján megyünk tovább. Itt lép be a nagy nyelvi modell, de ugye a nagy nyelvi modellek rendkívül jók abban, hogy összefoglaljanak szövegeket, szóval nagyon-nagyon alacsony a hiba valószínűsége.

- Milyen új típusú adatokat vagy összefüggéseket lehet feltárni az általatok alkalmazott AI-alapú módszerrel, amit a hagyományos kutatások esetleg nem mutatnak ki? Ebből a szempontból vannak-e markáns különbségek?

- Nem hiszem, hogy vannak ilyenek, de azért árnyaljuk egy kicsit ezt a kérdést. Azt gondolom, hogy amit egy emberi kérdezőbiztos meg tud kérdezni, és aztán egy emberi elemző ki tud elemezni, azt meg tudja csinálni az AI is. Az viszont más kérdés, hogy a már kódolt, tehát bizonyos szintig értelmezett, vagy inkább formalizált adatbázisból milyen következtetéseket tudunk levonni. Az AI ebben tud segíteni, de nem csak nekünk, hanem az elemzőknek is. Tehát ebben nincs különbség. Ami egy kicsit más, az az, hogy nyílt kérdést is fel tudunk tenni, magyarul nem csak előre megadott válaszokat tudunk fogadni, mint az, hogy „igen/nem”, vagy „teljesen egyetértek”, „inkább egyetértek” stb. Van olyan kérdés is, hogy „jellemezze az adott politikust néhány szóval”, vagy „mit gondol arról, hogy Magyarországnak ismét járt űrhajósa a világűrben”. Erre szabadon válaszol a kérdezett személy, és a szöveget, a szabadon elmondott választ AI-val tudjuk értelmezni. Ez a nagy nyelvi modell másik belépőpontja: jelentés alapján kategóriákba soroljuk a válaszokat. Megmutatjuk az összes szabad szöveget a nagy nyelvi modellnek, ami kielemzi, hogy milyen jellemző kategóriák voltak a válaszok között, és a válaszokat be is sorolja valamelyik kategóriába. Ezt ugyancsak el tudja végezni egy emberi elemzőkkel dolgozó kutatócég, de csak hosszú idő alatt.

Ha egy ezres reprezentatív mintát nézünk, tehát ezer válaszban kell végignézni tíz olyan kérdést, amire szabad szöveges válasz érkezett, akkor több ember több napi munkájába kerül a kategorizálás. Esetünkben ez megvan akár pár perc alatt.

Tehát az idő az, amiből sokat tudunk spórolni az AI alkalmazásával. Hogy aztán az ily módon bekódolt, tehát mondjuk formálisan jobban kezelhető vagy jobban elemezhető adatokban mit találunk, abban az AI szintén nagyon sokat tud segíteni, de pontosan annyira, amennyire bármilyen adattudománnyal foglalkozó, adatelemzéssel foglalkozó szakember.

- A júliusban végzett, magyar politikai közhangulatot mérő kutatásotokról azt nyilatkoztátok, hogy nem tekinthető reprezentatívnak, és az eredmények különböző súlyozásokkal jött ki. Miért volt szükség ezekre a súlyozásokra, mennyire lehetett vele korrigálni a mintavételi torzulásokat?

- Ezzel belemegyünk a telefonos közvélemény-kutatások legzűrösebb és legfejvakarósabb részébe, amivel az egész szakma küzd, úgyhogy nagyon óvatos leszek, mert nem akarok senkit megbántani. Az van, hogy a reprezentativitás első körben azt jelenti: minden ember teljesen egyforma eséllyel kerülhet bele a mintába. Ez a reprezentativitás feltétele, és egyébként a reprezentativitástól azt várjuk, hogy a minta tükrözze az alapvető demográfiai megoszlások szerinti arányokat. Tehát ami a népességben igaz mondjuk a kormegoszlásra, az a kormegoszlás legyen igaz a mintára is. A hazai közmegegyezés szerint nálunk körülbelül 1000 fős minta már elegendő ahhoz, hogy reprezentáljunk 9-10 millió embert. Akkor viszont, ha összeállítunk egy ilyen mintát, akkor azok lesznek benne, akik hajlandóak válaszolni, és ez bizonyos értelemben már nem az átlagot képviseli, hiszen az átlag egyébként nem hajlandó válaszolni.

Nagyon sokan utasítják vissza az ilyenfajta megkereséseket, szóval arról, aki egyáltalán hajlandó válaszolni, feltételezhetjük, hogy közéleti kérdésekben az átlagnál aktívabb, vagy az átlagnál érdeklődőbb. És a reprezentativitás itt már kicsit sérül is.

Aztán: a közvélemény-kutatók különféle módszerekkel igyekeznek korrigálni, hogy a végső minta mégiscsak jobban reprezentálja a lakosságot. Ez a korrekció sokféle lehet, például ott a kvótázás, ami azt jelenti, hogy hívogatjuk az embereket, és amikor már beszéltünk a kormegoszlás szerinti aránynak megfelelő számú 60 évessel, akkor többet nem veszünk fel a mintába. Ez lehet egy irány, de lehet az is, hogy túlkérdezzük a mintanagyságot, és abból már kijönnek a megfelelő arányok. És olyat is szoktak csinálni a profi közvélemény-kutatók, hogy mindenféle kérdést tesznek fel, amelyek konkrét rákérdezés nélkül sorolják be az embereket bizonyos klaszterekbe, és ezeknek a kérdéseknek a használatával készítik el a súlyozást.

- Mondanál erre egy magyar példát?

- Például az, hogy az ember kormánypárti vagy ellenzéki szavazó, meglehetősen nagy korrelációt szokott mutatni azzal a kérdéssel, hogy „támogatja-e az egyneműek házasságát vagy sem”. Tehát, ha valaki nem mondja meg, hogy kire fog szavazni, de elárulja, hogy nem támogatja az egyneműek házasságát, akkor be lehet tippelni, hogy kormánypárti szavazó. Ilyesmire kell gondolni. De súlyozás az is, ha a 60+-os válaszadók aránya nem éri el a kívánt 40 százalékot, csak 37-et, akkor a 60+-osok válaszait megfelelő aránnyal felszorozzák. Pár százalékos differenciát még lehet így korrigálni, és nem fog sérülni a reprezentativitás. Megjegyzem: az a tapasztalat, hogy az idősebbek sokkal inkább hajlandóak felvenni egy ismeretlen számot, és aztán sokkal inkább hajlandóak beszélni a kérdezővel, szóval az idős korosztály rendre felülreprezentált ezekben a mintákban.

- Laikusként is azt feltételeznénk, hogy az idősekhez képest az aktív korú emberek kevésbé hajlandóak időt szánni a nem szorosan a magánéletükhöz vagy a munkájukhoz szükséges telefonhívásokra. Az ő válaszadási hajlandóságukat növelheti, ha AI-val beszélgethetnek a kutatás során?

- Kicsit növeli, de azért nem számottevően. Éppen ezért a kormegoszlás eléggé más volt a mi mintánkban, sőt, túlságosan is: több volt az idős válaszadó annál, hogy ezt egy sima súlyozással korrigálni lehetett volna. Pontosabban: lehetett volna korrigálni, de arra már egy rendes statisztikus azt mondja, hogy ez így nem reprezentatív. Ezért választottunk olyan módszert, amivel ezen javítani lehet: havonta feltesszük ezer embernek ugyanezeket a kérdéseket. Eddig két kutatásunk volt, de jön a következő szeptemberben. Amikor már megvan három hónap, és ott ugyanazokat a trendeket tapasztaljuk, akkor már lehet azt mondani, hogy egy minta a hagyományos statisztikai értelemben ugyan nem reprezentatív, de a három minta együtt már igen.

- Milyen más adatfelvételi csatornák jelenhetnek meg a jövőben a telefonoson kívül? Online vagy valamilyen hibrid kutatási formába bevonható-e az az AI megoldás, amit alkalmaztok?

- Bevonható, és gondolkodunk is rajta, de hangsúlyozzuk, hogy mi alapvetően nem akarunk kutatóintézet lenni. Amikor kutatásokat csinálunk a saját szakállunkra, és egyelőre ez a helyzet, akkor az eredményeket közzétesszük a weboldalunkon, ahonnan bárki le tudja tölteni a válaszok adatbázisát, az elemzést és a módszertani leírást is.

Az is a célunk, hogy adjunk egy nonprofit hozzáférést olyan adatokhoz, amelyekről tudni lehet, hogy nincs mögöttük megrendelő, nincs mögöttük semmilyen másodlagos szándék. Mindenki úgy elemzi és azt lát bele az adatbázisba, amit szeretne.

A lényeg, hogy szuper jó, reprezentatív közvélemény-kutatásokat közöljünk a nyilvánossággal, és infrastruktúrát biztosítsunk olyanoknak, akik hatékonyabban akarják elvégezni a telefonos közvélemény-kutatásukat. És ehhez az infrastruktúrához nagyon izgalmas lenne hozzáadni – és ebben gondolkodunk csak igazán – az online felületet. Akár úgy, hogy Viber vagy Messenger hívásban történjen egy ilyen beszélgetés, akár úgy, hogy egy újságcikk alján induljon el, egy linkre kattintva. De ott van az a lehetőség is, hogy ha valakinek egyébként volna kedve beszélgetni, de csak később, amikor például egy órán keresztül kocsiban lesz, akkor online helyzetben tudjon visszahívást kérni egy neki megfelelő időpontra. Ezek izgalmasabb dolgok, és ilyenekkel tervezünk is előállni, de a Minerva Intézetet csak idén nyáron alapítottuk, úgyhogy sok mindent ki kell még próbálnunk. Sok mindent el fogunk vetni, míg más dolgokat megtartunk.

- Azok alapján, amit eddig tapasztaltatok, milyen jövőt jósolsz az AI-nak a közvélemény-kutatások jövőjében Magyarországon?

- Általában is látszik, hogy a beszédalapú kommunikációnak van egyfajta újjászületése az AI-nak köszönhetően.  A Sirivel vagy a Google Asszisztenssel is tudunk beszélgetni, a 18 éves gyerekeimen pedig azt látom, hogy inkább beszélgetnek a ChatGPT-vel, mintsem hogy gépeljenek. Szóval az élő beszédnek van egyfajta új felívelése, és egészen biztos, hogy ez a közvélemény-kutatásokban is opció lesz. Ráadásul fontos opció, mert ugyan ki szeretne húsz mondatot leírni egy kérdésre arról, hogy mit gondol egy világpolitikai helyzetről, miközben egy beszélgetésben lehet, hogy szívesen elmondja?

Azt gondolom, hogy az élőbeszédes kérdés-válasz alapú közvélemény-kutatás pont attól fog felívelni, hogy ezzel a megoldással, az AI használatával igazán hatékonnyá lehet tenni.

Mert megszervezni egy kutatást: kérdezőbiztosok tucatjait munkára, telefonálásra, visszahívásra, többszöri visszahívásra bírni, az sokkal nehezebb, mint egy szoftvernek megmondani, hogy hívd fel ezt az ezer számot és kérek belőle ezer eredményt. Az élő beszéd egyébként nem kis részben az AI-nak köszönhetően jön vissza, hiszen egy sokkal természetesebb kommunikációs felület, mint az írás, a gépelés, sokkal naturálisabb forma, így sokat fog segíteni az AI a közvélemény-kutatóknak is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Rab Árpád: nem attól félünk, hogy az AI a munkánkat veszi el, hanem attól, hogy a pénzünket
A jövőkutató egyetemi tanár az AIToday-nek adott interjúban kifejtette: az AI tényleg felforgathatja a munkaerőpiacot, de ez inkább újraárazás, mint összeomlás. A katonai felhasználás viszont aggasztó, furcsa módon azért, mert az AI-jal „eltávolítottuk magunktól a gyilkolást”.


Az utóbbi hetekben-hónapokban egyre több figyelmet kaptak azok a jóslatok, amelyek szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban rázza meg és alakítja át a gazdaságot, illetve a munka világát. Egy sokat idézett jegyzet, az úgynevezett „Doomsday AI memo” például azt állítja, hogy az ügynök alapú mesterséges intelligenciák megjelenése már a közeljövőben gyökeresen átalakíthatja a gazdaság működését, és tömegesen tűnhetnek el a fehérgalléros állások. Az ilyen forgatókönyvek erős reakciókat váltanak ki: a tőzsdéken erős kilengések következtek, a technológiai cégek körüli várakozások és a munkaerőpiaci félelmek pedig azt mutatják, hogy az AI-val kapcsolatos elképzelések egyszerre hordoznak reményt és bizonytalanságot.

De mennyire reális az a kép, amely szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban forgatja fel a gazdaságot? Valóban eltűnhetnek-e rövid idő alatt egész szakmák, vagy inkább egy újraárazási folyamat zajlik le? És mit árul el a technológiával kapcsolatos jelenlegi várakozásokról az, hogy az AI-val kapcsolatos hírek gyakran azonnali piaci reakciókat váltanak ki?

Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató szerint a mesterséges intelligencia kétségtelenül komoly hatással lesz a gazdaságra, de a változások nem egyetlen pillanat alatt következnek be. Az AIToday.hu-nak adott interjúban levezette, hogy az AI hogyan épülhet be a mindennapi rendszerekbe, miként alakulhat át a munka világa, és miért lehet kulcskérdés a következő években az, hogy valójában mennyit ér a ma még a csak belé vetett hit alapján beárazott mesterséges intelligencia.

– Nemrég megjelent a gazdasági AI-apokalipszissel fenyegető „Doomsday AI memo”. Ez a jegyzet 2028-ra datálta, hogy az ügynök alapú AI-ok által alakított gazdaság nagyon másképp fog kinézni, mint a mostani. Ön szerint mennyire tekinthető a következő néhány év reális forgatókönyvének a Doomsday AI memo – és főleg az az állítása, hogy a fehérgalléros állások ilyen rövid idő alatt eltűnnek?

– Egyrészt: hangzatos címről van szó. A „Doomsday” amúgy is olyan fogalom, amit szoktak használni, például a klímaváltozás kapcsán, hogy érezzük: jön valami határidő, amikor minden megváltozik, és helyrehozhatatlan lesz. Itt ezt én abszolút nem gondolom, mint ahogy az sem, hogy az AI-alapú ügynökök teljesen elvesznek munkaköröket és mindent megváltoztatnak, pláne nem ilyen rövid idő alatt. Az viszont, hogy nagy hatással lesz és rengeteg új árazási és kihívással kapcsolatos gond jön, az biztos. Persze itt nem az egész világról beszélünk, hanem a fejlett világ bizonyos országairól és munkaköreiről. Ez azért pontos, mert egy rendszert mindig más rendszerek kontextusában kell nézni. Hogyha például bizonyos szellemi munkáknak az értéke lecsökkent, mert már nem lehet annyi pénzt kérni érte, mert az automatizáció elvégzi a munka egy részét, az óhatatlanul azzal jár együtt, hogy más munkaköröknek az értéke megnő: amelyek mondjuk kétkeziek, vagy jelenlétet, vagy másfajta hitelességet igényelnek.  A piac mindig ilyen árapály-jellegűen mozog. Olyan, hogy hirtelen eltűnik a pénz a teljes gazdaságból és mindenki munkanélküli lesz, nem történik, és ha mégis, akkor sem három év, hanem hosszabb időtartam alatt. Egy ideig például sikeresnek láttuk a jogászi munkakört, mert egy biztos szaktudásért biztos jövőt ad, és amikor elképzeltem a gyerekem jövőjét, mondtam neki, hogy legyél jogász, mert akkor biztos lesz munkád.

Most valószínűleg kevesebb jogász fog egyébként jobban élni, és kevesebb jogásznak lesz munkája, de lehet, hogy ugyanezek az emberek más jellegű dolgot fognak végezni.

Másrészt az ilyen híradások vagy híresztelések szerintem azért is helytelenek, mert a mesterséges intelligencia el fog bújni. Most még beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de ahogy közeledik a valósághoz, úgy egyre inkább annak a valóságnak a folyamatairól fogunk beszélni. Most még azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia mi mindent csinál az egészségüggyel, de amikor majd szépen beépül egy csomó helyre, akkor arról fogunk beszélni továbbra is, hogy „az orvos munkája”, a „szakdolgozó munkája”, a diagnóziskészítés és a receptírás, és mindebben persze lesz mesterséges intelligencia, csak már nem fogunk beszélni róla.

Ahogy arról sem beszélünk már, hogy az internet mit csinált bizonyos folyamatokkal: nem mondjuk, hogy internetezek, amikor útvonalat tervezek vagy utánanézek valaminek.

Amikor az AI közelebb kerül a valósághoz, akkor azt mondjuk majd, hogy az orvos már könnyebben adminisztrál. Miért? Mert van egy ilyen szoftvere? Milyen az a szoftver? Persze van benne egy AI. Szóval már nem lesz annyira lényeges. És minél közelebb kerül a valósághoz, annál jobban beárazódik: tudni fogjuk, hogy mennyit ér. Ebben a pillanatban már nem a mesterséges intelligenciáról és nem arról fogunk beszélni, hogy az AI-ügynökök világa jön el, hanem azt mondjuk, hogy a munkakörökben, bizonyos helyeken megjelenik egy árazás. Ha egy kórház üzemeltetése AI ügynökkel, nem tudom, egymilliárd, AI nélkül meg kétmilliárd, akkor tudni fogom, hogy az AI egymilliárdot ér, mert annyi spóroltam meg vele. De nem AI-ként fogok tekinteni rá.

– Ez az álláspont teljesen logikus, mégis érdekes látni, hogy a Doomsday jegyzet megjelenése milyen tőzsdei pánikot váltott ki – legalábbis ideiglenesen. Ez a reakció mit árul el az AI-jal kapcsolatos várakozásokról és félelmekről?

– Ezt olyan kontextusban érdemes nézni, hogy az emberiség nagyon sok változást átélt a technológia mentén az utóbbi 150 évben. Mi vagyunk a legsikeresebb faj: megdupláztuk, lassan megtriplázzuk az élettartamunkat. Az egész világot be kell látni, a látóhatáron túli dolgok is számítanak, az összvagyon a 250-szeresére nőtt stb. – ezek jó trendek, de közben vannak olyan gazdasági folyamatok is, amiben van virtuális tőke. Ez olyan tőke, ami igazából tőzsdei: beárazzuk, hogy egy cég ennyit, vagy annyit fog érni, meg vannak konkrét munkák, amiket be tudunk árazni, hogy mennyibe kerülnek. És a piac – ahogy mondtam az előbb – árapállyal mozog: ha kevés van egy szakemberből, akkor többet tud kérni a munkájáért, nagyobb mozgástere van, olyankor odaáramlanak a dolgozók, amikor viszont sokan lesznek, akkor meg inflálódik.

A mesterséges intelligenciára biztosan szükségünk van azért, hogy a fenntartó jövőt megteremtsük.

Azt is látjuk, hogy ezek jelenleg üzleti szolgáltatásként léteznek, elég koncentráltan: igazából elég kevés cég gyártja a hozzá szükséges processzorokat, kevés helyen van meg olyan mértékű szaktudás, ami az AI fejlesztéséhez kell, és akkor az a kérdés merül fel, hogy jó, de akkor ez mennyit ér. Ha azt mondom, bármennyit, mert ez a jövő, akkor a tőzsdei árazás mentén a csillagos égig elmehetünk. Ha azt mondom, amiről az előbb beszéltünk, hogy már közeledik a valósághoz, és meg tudom mondani, mennyit ér, hiszen például vízgazdálkodást tudok vele megoldani egy megyében, és ennyivel meg ennyivel javul tőle az emberek életkörülménye, és ennyi energiát éget el közben, viszont annyit meg megspórol, akkor a kettő különbözetéből látom, mennyit ér.

A nagy tőzsdei mozgás pedig azért van, mert az AI még elég hit alapú. Azt mondjuk, hogy „szerintünk ennyit ér”.

Most folyik a mesterséges intelligencia árazása, ami nagyon nehéz témakör. Megmondani pontosan például, hogy ha egy munkahelyen bevezetem a mesterséges intelligenciát, akkor mennyit spórolok időben, pénzben stb. És itt rengeteg oda-visszahatás van, hiszen az emberek sokszor maguk tompítják „emberi hatékonytalansággal” a gépi hatékonyságot. Lehet, hogy a levelezésem hatékonyabbá válik, mert a mesterséges intelligencia összegzi a leveleket, sőt, segít nekem a levél megírásában, de ha az ahhoz vezet, hogy még hosszabb leveleket írunk és még többet, akkor igazából nem javul a hatékonyság, hanem csak nagyobb lesz a zaj. És ezek a mérések most folynak.

Amíg hitalapú, addig nagyon ugrál az árazás. Erre a legjobb példa a kriptovaluták piaca: amikor éppen nagyon hiszünk bennük, akkor nagyon sokat, akár végtelen pénzt érnek, de ha nem hiszünk bennük, akkor meg semmit nem érnek. Mert nem áll mögötte valóság, ezért hit alapú.

A mesterséges intelligencia tőzsdéje ugyanezért tud nagyon mozogni, mert az a kérdés, hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez mindent megváltoztat. Biztos, hogy nem érnek annyit, mint amennyit a virtuális tőke jelenleg beszél róluk. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit érnek, ezért ilyen kilengések várhatóak, de ez nem biztos, hogy érinthet egy társadalmat. Ez érinthet egy adott céget, hogy éppen mekkora vagyona van, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy az embereknek lesz kevesebb pénze, kivéve persze, ha olyan részvényeket vettek.De ez nem azt jelenti, hogy összeomlik a mesterséges intelligencia, meg a piaca, és nem is lesz, hanem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy bizonyos cégek nem fognak olyan sokat keresni egy adott időszakban. Minél közelebb kerülünk – és ígérem, utoljára mondom el – a valósághoz, annál stabilabban fogjuk látni, hogy mi mennyit ér. És azt láttuk már, ugye, hogy a részvénypiacon mindenféle cég szerepel. Vannak, amiket nagyon jól be tudunk lőni. Ha mondjuk bútorokat gyárt: ennyi meg ennyi bútort tud eladni, ennyibe kerül a fa, az előrejelzései szerint ennyi bútort fog gyártani, ebből látjuk kb. mekkora lesz a bevétele. Ha ez több, mint tavaly, akkor megveszem a részvényeit és osztozom a sikerében. Be tudom lőni. Az AI-t viszont még nem tudjuk belőni. Ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek is nagy ugrálások.

Biztos vagyok benne, hogy itt nem az AI-lufi kipukkanásáról, vagy a piac megsemmisüléséről van szó.

De ezt két szempontból azért folyamatosan követni kell. Az egyik ugye az egyéni, vagy a céges haszonszerzés, hiszen itt tőzsdei dologról van szó: befektetések múlnak rajta, nagyon sok embernek nagyon sok pénze múlhat rajta, de ez az üzleti oldal. A másik, hogy azért nem mindegy, hogy a piac mennyire stabil. Például, ha én egy bizonyos cég termékére ráoptimalizálom a saját cégem működését, és ha az a cég tönkremegy a tőzsdén, akkor ez nyilván egy kockázat. Tehát egy olyan piacon, ahol nagy mozgások lehetnek, ott óvatosan kell bánni a külső szereplők felé való kiszolgáltatottsággal.

– Ez ugye a gazdasági rész, de a gyakorlatban, amikor mondjuk munkahelyekre vonatkoztatjuk ezt az egészet, és tömegesen megjelennek az ügynök alapú AI-ok, akkor mely gazdasági területeken és milyen fajta átalakulás indulhat el? Akár idefűzve rögtön Mustafa Suleyman Microsoft-vezér véleményét, aki azt is mondta, hogy a fehérgalléros állásokért már 2028-ra eljön az AI. Szóval álláspiac szempontjából milyen átalakulás jön?

– Suleyman könyvei és meglátásai nagyon jók. Mindenképpen nagyon jó dolgokat ír, én is olvasom és szeretem a könyveit. És igen, az AI biztosan felforgatja a piacot. Az is biztos, hogy itt van egy sokk, hiába tudjuk és beszélünk róla tíz éve, hogy fejlesztik a mesterséges intelligenciát. De, emlékszem, még a tíz évvel ezelőtti konferenciákon is, amelyekre meghívtak előadni, két témakör volt. Az egyik kicsit a lélekről szólt: az öntudat, az öntudatra ébredés, mi is történik, teremtünk vagy építünk. Ez inkább, mondjuk úgy, filozófiai megközelítés volt. A másik téma viszont az volt, hogy igen, közeledik a mesterséges intelligencia, ami végül is egyfajta intelligens automatizáció, és valahogy ez a közhangulat érződött ezeken a konferenciákon: igen-igen, meg fog támadni munkahelyeket, de valahogy mindig arra jutottak, hogy biztos valaki másét, vagy biztosan az alacsonyabb szintű munkákat. És akkor megérkezett a generatív mesterséges intelligencia, és sok modell a szellemi dolgozókat támadja. Aztán a humanoid robotok terjedésével majd a fizikai dolgozók is átélhetnek egy ilyen sokkot, ha azt látják, hogy most már a robotok cipelik a tárgyakat egy logisztikai területen, vagy akár festenek, vagy akár embereket gondoznak. Tehát ezt a sokkot, hogy úgymond senki munkája nincs biztonságban, ezt átéltük, és olyan szempontból igaz, is, hogy létezik ilyen alternatíva. De emellett vannak más fontos trendek.

Rengeteg munkahelynél egyáltalán nem az a problémánk, hogy bevonjunk-e gépeket, hogy elvegye-e valakinek a munkáját, hanem azt, hogy nincs elég munkaerő.

Nincs elég orvos, nincs elég tanár stb. Abszolút nem arról van tehát szó, hogy el akarja venni bárki egy orvosnak a munkáját, hanem az, hogy hogyan tudjuk segíteni az orvosok munkáját úgy, hogy mondjuk gyorsabban képezzük ki őket, vagy a mindennapi munka során könnyebb legyen nekik. Tehát itt egy ember-gép együttműködésről van szó. És ezek nagyon drága technológiák – erről sokszor elfeledkeznek, mert a társadalom mindennapi megélésében ez egy ingyenes technológia: leírok neki valamit, az AI pedig válaszol. Az e-bizniszben mindig van egy ilyen ingyenes megoldás, de az sose olyan minőségű, és a másik amúgy drága. Egy átlagos ChatGPT-felhasználó, aki ingyen használja, havi 20-30 ezer forintba kerül az üzemeltető cégnek, jelen esetben az OpenAI-nak, mert rengeteg energiát fogyaszt, rengeteg kutatás-fejlesztési pénz volt benne, karban kell tartani stb.

Nem az lesz a jövőben a kérdés, hogy „ingyenes mesterséges intelligenciák kontra ember”, hanem „havi több százezer forintba kerülő, jó minőségű mesterséges intelligencia kontra havi több százezer forintba kerül ember”. És egymás mellé tesszük, hogy ki miben más.

Ezt, meg ezt a feladatot ki tudom gépnek adni, mert itt nem szükséges a fizikai jelenlét, azt, meg azt viszont nem tudom kiadni, mert szükséges mondjuk egy kézfogás, vagy, hogy egy irodában üljenek és a többi. Tehát ez egy jóval bonyolultabb árazás lesz. És a mesterséges intelligenciák azok szoftverek és gépek. Sokat lehet arról beszélgetni, hogy mikor mennyire működnek jól, közben egyetértünk abban, hogy folyamatosan fejlődnek. Tehát, hogy erre alapozni, hogy most éppen hallucinál, vagy nem, ez fölösleges, hogyha hosszútávról beszélünk, de azért mindig szükség lesz egy validátorra. Nem önálló jogi személyiségek, nem döntéshozók, nem vállalnak felelősséget, ezek üzleti szolgáltatások.

Inkább az a kérdés, hogy az lenne a jó út-e, hogyha a jó szakemberek kevesebbet dolgoznának és több értéket állítanának elő, hosszabb távon tudnának dolgozni, egészségesebbek lennének, el tudnák látni a feladatukat, de alapvetően tény, hogy a digitális szolgáltatások azok mindig növelik a munkanélküliséget.

Pont azért, mert hatékony eszközök - ezt mindig láttuk. Tehát ahogy terjed az internet, ahogy terjed a mobilinternet, ahogy terjed a web 2.0, az mindig elvesz bizonyos feladatokat és történik egy újraárazás, hogy alapvetően az információs társadalom a munkanélküliséget növeli, de azt, hogy ezt negatívan vagy pozitívan fogjuk föl, ez igazából kontextus kérdése, mert a pozitív az az, hogy ugye tudjuk, hogy most túl sokat dolgozunk és túl kevesen vagyunk rá. Kiégés, túlhajszoltság, nincs időnk megmenteni a Földet, nincs idő a családra, túl sokat dolgozunk.

Ugye nem attól félünk, hogy a munkánkat veszik el, hanem hogy a pénzünket.

És akkor az a kérdés, hogy akkor ez pénzügyileg hogy jön ki. A támadást szerintem mindenki érzi, ezt érdemes szerintem egy konstruktív energiává fordítani, és azon elgondolkodni, hogy én mit szeretnék dolgozni a jövőben, mi az, amit kiadnék egy gépnek, mi az, amit nem, mi az, amit tanulnom kell, mi az, amiben én több vagyok, mint ugyanazok a társaim, akik ugyanazt a technológiát használják.

A szellemi munkakörökben a mesterséges intelligencia vagy a generatív mesterséges intelligenciának az értéke nulla, hiszen mindenkinek megvan ugyanaz. Nagyon gyorsan az a kérdés tevődik fel, hogy ki az, aki jobban tud kérdezni? Ki az, aki jobban tud kezdeni valamit a válasszal? Például forráskritikát gyakorolni vagy használni az életben. És ezek pont az emberi képességek.

Úgyhogy első körben úgy tűnik, hogy a szellemi munkahelyeket szétveri, de igazából az történik, hogy fölemeli az emberi értékeket, elveszi a rutinszerű munkákat, és aki a rutinszerű munkákat szerette, az nagyobb kockázatban van, akik meg mondjuk a több kérdezést, a világhoz közelállást, azok meg azt érzik, hogy kaptak egy olyan eszközt, ami továbbviszi őket. De alapvetően szükségünk van rá, mert sok kihívás van előtte, amihez sok együttműködésre, meg sok IQ-ra van szükségünk, és ezt adja meg az AI. Van előttünk egy klímaváltozás, van előttünk egy életminőség tartásának a szándéka, nagyon sok minden van, és ezekhez kelleni fog. Ezek újra fognak árazódni, csak ez az időszak, ami pont most van, ez a következő 2-3 év, ez nagyon turbulens.

Az AIToday.hu-n folytatódó interjú további részében Rab Árpád

- kifejti, hogy a digitalizáció hogyan gyorsította fel a korszakváltó technológiák terjedésének időtartamát fél évszázadról csupán 1-2 évre,

- elmagyarázza, hogy miért érezzük többnek az AI-t egy innovatívabb kütyünél, holott statisztikai szoftverről beszélünk,

- szót ejt róla, hogy a mesterséges intelligencia hogyan nehezíti annak megítélését, mennyit is ér a szellemi munka és a szakértői tudás,

- arról is beszél, hogy az AI-t gyakran önmagában szemléljük, pedig tágabb társadalmi és gazdasági környezetben igazabb arcát mutatja,

- foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit okoz az AI egy olyan értékválságokkal teli korszakban, mint a mostani,

- rámutat, hogy miért kérdőjelezzük meg egyre többen, hogy hogyan éljünk, és egyáltalán meddig tart a gyerekkorunk,

- mérlegeli a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának lehetőségeit, valamint azt, hogy az AI felett gyakorolt technológiai uralom hogyan válhat szó szerint fegyverré - ráadásul kiválasztott kevesek kezében.

FOLYTATÁS AZ AITODAY.HU-n.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Hatalmas lépés a Balaton jövőjéért: 6300 hektáron mentik meg az egykori mocsárvilágot
A bővítés többek között Buzsák, Kéthely és Lengyeltóti külterületeit is érinti a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. A beavatkozásoktól egy, a klímaváltozásnak jobban ellenálló táj kialakulását várják.


Friss miniszteri rendelet alapján több mint 6300 hektárnyi területet helyeznek országos védelem alá a Balaton déli partján, hogy újraéledhessen a Nagyberek egykori vizes élővilága.

A döntés célja, hogy a térségben megmaradt természeti értékeket hosszú távon megőrizzék, és lehetőség szerint visszaállítsák a táj eredeti vízháztartását.

A rendelet előkészítésének újabb lépéseként ma nyilvánosságra hozták a bővítés természetvédelmi kezelési tervének hivatalos tervezetét is.

A bővítés két fő részből áll: egyrészt mintegy 770 hektárnyi, részben már eddig is érintett terület kerül teljes egészében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésébe, másrészt több mint 5500 hektár olyan földrészlet is védett státuszt kap, amely eddig nem állt országos oltalom alatt.

Az intézkedés többek között Balatonfenyves, Fonyód, Buzsák, Ordacsehi, Kéthely, Lengyeltóti és Táska külterületeit érinti.

A kijelölt területeken belül különböző természetvédelmi kategóriákat határoztak meg. Egy kisebb, mintegy 16 hektáros rész fokozottan védett besorolást kapott, ahol a legszigorúbb előírások érvényesek. A terület egy része emellett a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik, ami európai szintű jelentőséget ad a térségnek.

A Balaton déli partján húzódó Nagyberek egykor nádasok, mocsarak, láprétek és nyílt vízfelületek mozaikja volt, de a vízrendezések és a mezőgazdasági hasznosítás miatt mára csak töredékei maradtak fenn.

A most védetté nyilvánított, alacsonyan fekvő, időszakosan vízjárta vidék kiválóan alkalmas a víz visszatartására, ami kulcsfontosságú a táj természetes működésének helyreállításában. A szakemberek szerint a Nagyberek jövője azon múlik, sikerül-e újra közelebb hozni az egykori természetes állapotokat. Ha a tervek megvalósulnak, nemcsak a biológiai sokféleség erősödhet, hanem egy, a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló táj is kialakulhat.

A természetvédelem 2025-ben új lendületet kapott, amikor 42 milliárdos fejlesztés kezdődött a nemzeti parkokban.

Via Sokszínűvidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Nemmeghatározó AI-gép a laborban? – a brit tudósok bejelentése után elszabadulhat a pokol a lombikbébi-klinikákon
Felröppentek a hírek, hogy a mesterséges intelligencia már a terhesség 3. napján felismeri az embrió nemét. Ezzel a technológiai lehetőséggel jogi és etikai vihart kavarhatnak a tudósok.


Mindössze három nap alatt egyesül a két sejt, és egy mikroszkopikus embrió osztódni kezde egy Petri-csészében. Egy brit bulvárlap most azt állítja, hogy a mesterséges intelligencia már ebben a stádiumban képes megmondani, hogy fiú vagy lány lesz-e a megszületendő baba.

A The Sun azt állítja, hogy brit kutatók olyan algoritmust fejlesztettek, amely az in vitro fertilizáció során készült mikroszkópos képek alapján, minden beavatkozás nélkül felismeri az embrió nemét – állítólag pontosabban, mint az embriológusok.

A szenzációs állítást azonban egyelőre sem lektorált tudományos publikáció, sem hivatalos intézményi közlemény nem támasztja alá.

A valóságban a mesterséges intelligencia már most is fontos szerepet játszik a termékenységi klinikákon, de főként az embriók rangsorolásában.

Egy idei, randomizált kettős-vak vizsgálat szerint az iDAScore algoritmus teljesítménye nem marad el a képzett embriológusokétól, miközben jelentősen felgyorsítja a döntéshozatalt.

Más kutatások viszont arra jutottak, hogy az „okos inkubátorok” és a time-lapse képalkotás önmagukban nem növelik az élveszületések arányát.

A nem-invazív kromoszóma-becslés és a beágyazódási esély előrejelzése szintén kutatott terület, de ez még nem jelenti azt, hogy a harmadik napon készült képekből meg lehetne mondani az embrió nemét.

A biológiai adatok sem támogatják a bulvárlap állítását. Friss klinikai vizsgálatok szerint a két-három napos embriók fejlődési ütemében nincs megbízható különbség a későbbi fiúk és lányok között. Az embrió nemének meghatározása egyébként régóta lehetséges, de ehhez invazív módon sejtet kell eltávolítani és genetikai vizsgálatnak alávetni.

Még ha a technológia működne is, komoly jogi és etikai akadályokba ütközne.

Az Egyesült Királyságban a törvény tiltja a nemválasztást, ha annak nincs orvosi oka, például nemhez kötött genetikai betegség elkerülése. Ez a kérdés része annak a szélesebb vitának is, amely az embriók genetikai tulajdonságok szerinti rangsorolását övezi.

A szakértők ezért óvatosságra intenek a túlzó ígéretekkel szemben.

Randomizált, kontrollált vizsgálatok nélkül nehéz áttörésről beszélni, és sokan attól tartanak, hogy az ilyen technológiák komoly etikai dilemmákat nyitnak meg.

Ez azonban nem jelenti, hogy a mesterséges intelligencia zsákutca lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET: