Kiderült, meddig marad élhető a Föld – szuperszámítógépekkel számolta ki a NASA

A kutatók szerint a mesterséges intelligencia akár tíz évre előre jelezhet egészségi gondokat, írja a BBC. A rendszer az emberek egészségügyi adataiban keres mintákat, és több mint 1000 betegség kockázatát számolja. Úgy írják le, mint egy időjárás-előrejelzést: százalékban adja meg a valószínűséget. A cél, hogy időben kiszűrje a magas kockázatú embereket, és évekre előre segítse a kórházak tervezését.

A Delphi-2M nevű modell hasonló technológiára épül, mint a közismert MI-chatbotok, például a ChatGPT. A chatbotok nyelvi mintákat tanulnak, és megjósolják, milyen szavak követik egymást. A Delphi-2M névtelenített egészségügyi adatokból tanulta meg felismerni a mintázatokat, és így jelzi előre, mi következhet és mikor. Nem mond pontos dátumot, hanem 1231 betegség valószínűségét becsli.

– mondta Ewan Birney professzor, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium megbízott főigazgatója. „Ráadásul nemcsak egy betegségre, hanem egyszerre az összesre – ilyet még soha nem tudtunk. Izgatott vagyok” – tette hozzá.

A fejlesztők először brit, névtelenített adatokon tanították a modellt: kórházi felvételek, háziorvosi adatok és életmódbeli szokások (például dohányzás) több mint 400 ezer résztvevőtől a UK Biobank projektből. Ezután más Biobank-résztvevők adataival ellenőrizték az előrejelzéseket, majd 1,9 millió ember dániai egészségügyi adatán is letesztelték. „Ha a modellünk azt mondja, hogy a következő évben tízből egy az esély, akkor tényleg nagyjából tízből egy esetben következik be” - tette hozzá Birney professzor.

Az orvosok ma is írnak fel koleszterincsökkentőt annak alapján, mekkora valakinél a szívinfarktus vagy a stroke kockázata. Az MI-eszköz még nem áll készen a klinikai használatra, de hasonló módon tervezik alkalmazni: korán azonosítani a magas kockázatú embereket, amikor még van esély megelőzni a betegséget. Ez jelenthet gyógyszert vagy célzott életmódtanácsot – például akinek nagyobb az esélye bizonyos májbetegségekre, annak a szokásosnál jobban megérheti visszavenni az alkoholfogyasztásból.

Az MI a szűrőprogramok tervezésében is segíthet, és egy térség összes egészségügyi adatát elemezve előre jelezheti a várható igényeket,

„Ez egy újfajta megközelítés kezdete az emberi egészség és a betegséglefolyás megértésében” – mondta Moritz Gerstung professzor, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) onkológiai MI-osztályának vezetője. „Az olyan generatív modellek, mint a miénk, egy napon személyre szabhatják az ellátást, és nagy léptékben előre jelezhetik az egészségügyi szükségleteket.”

A Nature tudományos folyóiratban ismertetett modellt még finomítani és tesztelni kell a klinikai használat előtt. Torzítást okozhat, hogy a UK Biobank adatai főként 40–70 éves emberektől származnak. A fejlesztők most bővítik a modellt képalkotó vizsgálatokkal, genetikai információkkal és vérvizsgálati eredményekkel.

„Fontos hangsúlyozni, hogy ez kutatás – mindent alaposan tesztelni, szabályozni és átgondolni kell, mielőtt használni kezdjük, de a technológia adott ahhoz, hogy ilyen előrejelzéseket készítsünk” – nyomatékosította Birney professzor. Úgy véli, a genomika egészségügyi bevezetéséhez hasonló utat járhat be a folyamat: a tudósok bizalmától a rutinszerű klinikai használatig akár egy évtized is eltelhet.

A kutatás az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) és a Koppenhágai Egyetem együttműködésében készült. Gustavo Sudre, a King’s College London kutatója így értékelt: „Ez a munka jelentős lépés a skálázható, értelmezhető és – ami a legfontosabb – etikailag felelős orvosi prediktív modellezés felé.”

A kínai Kepler Robotics elindította a K2 Bumblebee humanoid robot tömeggyártását, írja a Rakéta. A modellt logisztikai munkákra, gyártási feladatokban segítésre, kiállításokra és „speciális műveletekre” szánják.

A K2 hibrid architektúrával működik, ami energiahatékony üzemet tesz lehetővé. A gyártó szerint a humanoid egyhuzamban akár 8 órát is dolgozik.

Az ár a hasonló, általános célú humanoidokhoz képest kicsivel magasabb:

A robotra már több ezer megrendelés érkezett.

A cég a külalakot kevésbé, a mozgást viszont nagyon „emberire” tervezte. A K2 Bumblebee imitációs tanulással és szimulációkkal sajátította el a járás emberihez hasonló jellegzetességeit, beleértve a végtagok mozgásának összehangolását.

A humanoid robotról készült videót itt lehet megnézni:

A Sora 2 videógeneráló modell szeptember végén jelent meg, azzal az ígérettel, hogy a korábbi változathoz képest jelentősen javult a fizikai pontosság, a realizmus és az irányíthatóság. Mivel az OpenAI már a Sora tavaly decemberben kiadott első változatát is – a ChatGPT sikerével párhuzamba állítva – a videókészítés „GPT‑1 pillanatának” nevezte, nagy várakozások előzték meg a „GPT‑3.5 pillanatként” beharangozott Sora 2-t.

Az első verzió fejlesztői változatáról a demók alapján azt írtuk, olyan minőségű filmekhez, amelyeket szöveges utasításra generál, normál esetben külső helyszínekre, díszletekre, profi felszerelésekre és szakemberekre, statisztákra, illetve színészekre lenne szükség, de „úgy fest, hogy mostantól egyetlen AI, a Sora is elég lesz hozzá”.

Nyújthat ennél is többet egy videógeneráló modell? A Sora 2–nek a jelek szerint sikerült, mert a világ egyik ámulatból a másikba esik a vele készült mozgóképek láttán. Az OpenAI azt állítja, hogy az új modell kiküszöböli a korábbi videógenerálók jellemző hibáit, például az amorf tárgyakat és karaktereket, a torzult valóságot vagy a „túlzott optimizmust”. Utóbbihoz példát is kapcsol: ha egy generált videóban szereplő kosárlabdázó „elvéti” a dobást, az eddigi verziók inkább kicsavarták a realitást, és a labda még lehetetlen szögből is a gyűrűbe „teleportált”. Ehhez képest a Sora 2 a fizika törvényeivel teljesen megegyező módon bánik a tárgyak mozgásával: a labda a palánkba csapódik és pont úgy pattan vissza, ahogy az a valóságban is történne.

A tökéletlenség lehalkításával és a képminőség feltekerésével az OpenAI kisebb csodát alkotott: még egyszerű szöveges utasításokból is olyan videókat hoz létre, amelyeket a legtöbb néző képtelen megkülönböztetni a valóságtól. Az pedig, hogy mekkora a szakadék a versenytársak videógeneráló modelljei, valamint a Sora 2 között, remekül illusztrálja ez az összehasonlítás, amelyben a Google fejlesztette Veo 3–mal vetik össze a képességeit.

A gyorsan bővülő AI‑videópiacon persze vannak más vetélytársak is, például a Meta „Vibes” alkalmazása és a Meta Movie Gen modell, valamint az Elon Musk-féle xAI Grok Imagine-je. A Forbes hangsúlyozza, hogy utóbbi rendszerek 6–10 másodperces felvételeket készítenek, míg a Sora 2 akár egyperces videókat generálhat, illetve hangot is ad a tartalmakhoz, ami komoly fegyvertény a jelenlegi mezőnyben. És eddig minden jel arra mutat, hogy a Sora 2 a legerősebb videógeneráló AI.

Az OpenAI a modell széles körű – de egyelőre Észak-Amerikára korlátozott – bevezetése óta arra biztatja a felhasználókat, hogy a Sora 2 segítségével találjanak ki minél több új világot és történetet. A lehetőségeknek – látszólag – csak a képzelet szab határt, hiszen a modell képes az emberi hanghoz igazított dialógusok és hangeffektek generálására is, sőt, ha kell, a felhasználó hang‑ és videómintája alapján avatárt készít, így a saját filmünk főszereplőjévé válhatunk.

Mi változott? – A Sora 2 új képességei

Bár hozzáférés hiányában nekünk, magyaroknak egyelőre nincs összehasonlítási alapunk, az új modellről megjelent videókon valóban az látszik, hogy komoly szintlépés történt. Amíg a Sora demóiban a generált karakterek szemeit jótékonyan elrejtette valami (többnyire egy napszemüveg), a Sora 2 már nem tart az „uncanny valley” jelenségtől. Ez ugye az a nyugtalanító érzés, ami egy videojátékhoz vagy filmhez digitális eszközökkel létrehozott arc láttán tör ránk: hiába realisztikus a karakter, a tekintete természetellenes marad.

Olyannyira nincs, hogy az alábbi videóban látható és hallható Sam Altman sem Sam Altman, hanem egy Sora 2-vel létrehozott avatár, ami az OpenAI vezérigazgatójaként mutatja be a generatív AI képességeit. És ha erre nem figyelmeztetnek előre, aligha mondanánk meg, hogy nem a valódi személyt látjuk.

Az OpenAI szerint a Sora 2 legnagyobb újítása a fizikai törvények pontosabb szimulációja és a látvány élethű megjelenítése. A modell hosszabb és összetettebb cselekményeket, illetve akár többszereplős akciókat is képes kezelni, miközben megőrzi a mozgás törvényeinek koherenciáját.

A vállalat kiemelte, hogy a videók több jelenetből álló utasításokat követhetnek, és a rendszer megőrzi a generált világ állapotát: figyelembe veszi például azt, hogy a tárgyak az előző képsorban pontosan hol voltak. Ezzel már lehetséges akár több perces klipek és kisfilmek, ezáltal komplexebb narratívák létrehozása, de az OpenAI most még a rövid, gyorsan terjedő tartalmak felé tereli a felhasználókat, mert a játékos menőség meghozza a befektetők kedvét a további tervek finanszírozásához.

Lőttek a filmeseknek, vagy a Sora 2 csak egy új „ecset”, amivel alkothatnak?

Az OpenAI azzal hirdette a Sora, majd a Sora 2 rendszert, hogy a filmipar, az animációs stúdiók és a művészek eszköze lehet. A BBC Science Focus egyetért ezzel: azt írják, a rendszer megkönnyítheti animált klipek készítését, és ezzel időt, pénzt spórol. Az első verzió tartalmai ugyanakkor hemzsegtek a hibáktól. Ahogy arra a Washington Post is felhívta a figyelmet: a rendszer egy 1930‑as évekbeli jelenetben a cigaretta rossz végét gyújtotta meg vagy épp egyszerre több telefonkagylót adott a generált karakter kezébe, ráadásul hangot sem tudott létrehozni.

Az IndieWire elemzője ennek ellenére sem gondolja, hogy az új verzió a filmiparnak készült. A fejlesztők szerinte „nem törődnek Hollywooddal”, hiszen a platform elsősorban virális tartalmak gyártására ösztönzi az embereket, így a közösségi média új mémgyártó eszközévé válhat. És addig, ameddig ez csak igazoltatás elől meglépő Super Mario-s viccek szintjén realizálódik, nincs is nagy baj.

Sora 2 Remix → Mario's Escape.

The remix feature is underrated.

PROCESS:

1. Generate an intial video

2. Post it.

3. Select Remix.

4. Describe next scene / repeat.

Initial Prompt:

Realistic body cam footage of a police officer pulling over Super Mario in his mario cart. It was… pic.twitter.com/Sn3VwuiGSM

— Rory Flynn (@Ror_Fly) October 3, 2025

A gondok akkor kezdődnek, ha a könnyed hecceken túllépve valódi emberekről vagy valós eseményeket szimuláló helyzetekről készülnek valóságszagú kamuvideók, ami megnehezíti a független filmesek etikus AI‑felhasználását. Onnantól a Nintendo sem mókás rajongói videóként fogja kezelni a fentihez hasonló alkotásokat – ami még ingyen reklámot is csap a Mario Kart játékoknak –, mert attól tart majd, hogy a trend visszaéléseket szül, és óriási energiákat kell fordítani a szellemi tulajdona megvédésére.

A véleménycikk arra is figyelmeztet, hogy a Sora‑videók virális mémjei új frontot nyitnak a szerzői jogi háborúban, hiszen az AI‑userek óhatatlanul egyre kevesebbet törődnek majd a szellemi tulajdonnal, ezáltal tovább mélyítik az árkot az alkotók és az AI‑fejlesztők között. Az Indiewire ezzel kapcsolatban szakmai állásfoglalásokat sürget: úgy véli, ha a jogtulajdonosok és szakszervezetek nem alakítanak ki standardokat, elveszíthetik a harcot.

Osztja ezt az aggodalmat a WGBH-nak nyilatkozó digitális képzőművész, Kyt Janae is, aki szerint nem kell egy év, és szinte képtelenek leszünk megkülönböztetni az ember alkotta tartalmakat az AI-val generált képektől. Thomas Smith, a képek digitalizálásával, menedzselésével, kiadásával és monetizálásával foglalkozó Gado Images vezérigazgatója hozzátette:

Ezek a megállapítások azt jelzik, hogy a videógeneráló AI több területen okozhat károkat, a szórakoztatóipartól a politikán át a személyiségi jogokig.

Máris támadják az új AI-modellt

A Sora 2 indítását rögtön kritikák és aggályok kísérték. A The Guardian például arról számolt be, hogy a generált videók posztolására létrehozott TikTok-szerű app feedje hamar megtelt erőszakos és rasszista jelenetekkel, köztük bombázást és tömeggyilkosságot szimuláló tartalmakkal. Joan Donovan kutató ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az ilyen eszközök elmossák a valóság és a hazugság között húzódó határt, ezáltal alkalmassá válhatnak gyűlöletkeltésre és zaklatásra.

Sam Altman ehhez képest a saját blogján a „kreativitás ChatGPT‑pillanataként” jellemezte a Sora 2 indulását, de óvatosan elismerte azt is, hogy például a bullying elkerülése érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a moderálásra.

A Rolling Stone közben példákkal illusztrálva mutatta be, hogy a realisztikus videógeneráló segítségével a felhasználók – csupán heccből – náci egyenruhába bújtattak hírességeket, történelmi eseményeket hamisítottak vagy éppen levédett karaktereket (Pikachu, Ronald McDonald, SpongeBob) használtak fel, ami szerzői jogi veszélyeket sejtet.

A Vox cikke egyenesebben fogalmaz: felhívja a figyelmet arra, hogy a Sora 2 alapértelmezése szerint a jogtulajdonosok azok, akiknek kérvényezniük kellene a karaktereik eltávolítását, ami olyan, mintha a fejlesztők kifejezetten a szerzői jogok megsértése felé terelnék a felhasználókat.

Nem véletlen, hogy a kritikákkal szembesülő Sam Altman később frissítette a posztját, jelezve, hogy a jövőben a jogtulajdonosok „opt‑in” alapon adhatnak hozzá karaktereket az AI-modellhez, lehetővé téve, hogy a generált videók után részesedést kapjanak a bevételekből.

Őrületes energiaigény és a Sora 2 más pénzügyi hatásai

A modell bejelentését követően az elemzők felvetették, hogy a videók generálása rendkívüli mennyiségű számítási kapacitást és energiát igényel. Egyes kutatók szerint egy rövid, nagy felbontású videó generálása több mint 700‑szor több energiát fogyaszt, mint egy állókép létrehozása. Ennek következtében a jövő adatközpontjai már minden kétséget kizáróan nagyvárosokkal vetekedő energiazabáló – és karbonkibocsátó – szörnyetegek lesznek.

A Time elemzése rámutat: az AI‑videók ugyan drágák, de a cégek – köztük az OpenAI és a Meta – abban reménykednek, hogy a rövid videók gyártásával több előfizetéses felhasználó és befektető érkezik. Ez további bevételi forráshoz juttatja őket, ami még nagyobb modellek, egy napon pedig az általános mesterséges intelligencia megjelenéséhez vezethet.

Az AI-cégeknek tényleg nagyon kell a pénz, mert a generatív videómodellek fejlesztése hatalmas összegeket emészt fel. Ez az elemzők szerint idővel arra készteti majd a vállalatokat, hogy a befektetőktől és felhasználóktól beszedett pénzen túl a hirdetési piacon is terjeszkedjenek, illetve további előfizetési csomagokat találjanak ki, valamint árat emeljenek.

Ami pedig a belátható jövőben érkező fejlesztéseket illeti, az OpenAI egyik korábbi közleménye felvetette azt is, hogy létrehoznak egy „világszimulátort”, amely pontosan modellezi a fizikai világ törvényeit, ezzel új tudományos problémákat lesz képes megoldani.

Új AI-evolúciós lépcsőfokok jönnek

A Sora 2 ezeknek a vízióknak a nagy reménysége, amitől azt várják, hogy további fejlesztéseket és több platformon elérhető verziókat eredményez. A megjelenése új korszakot nyit a generatív AI-k világában, hiszen bátran kijelenthetjük, hogy ennyire valószerű mozgásokat és hangeffekteket, illetve ilyen időtartamú történeteket még egyik videógeneráló AI sem tudott létrehozni.

Bár a fizika törvényeit még nem követi le tökéletesen és vastagon lehetőséget ad a visszaélésekre – a deepfake-től az erőszakos tartalmakon át a szerzői jogok megsértéséig –, a komoly etikai és jogi kérdések kezelése után érdemes lehet kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

Mivel a gazdasági potenciál óriási, számolni kell a bővülésével és az energiafogyasztás növekedésével, valamint azzal, hogy a szellemi tulajdon megóvása érdekében ki kell harcolni a generált tartalmak után járó részesedést. Ezek az együttműködések – ha egyáltalán megköttetnek és aztán hosszú távon működőképesnek bizonyulnak – a kreatív tartalomgyártás ragyogó gyöngyszemévé varázsolhatják a Sora 2-t, illetve a jövőben érkező hasonló modelleket.

Az Amazon Web Services (AWS) október 20-i leállása jelentős és ijesztő üzemzavarként marad meg az emlékezetünkben. Nem, nem azért, mert néhány órán át nem működtek bizonyos szolgáltatások, hanem azért, mert az eset rávilágít, mennyire sebezhető az online adatforgalom, ami kvázi a világgazdaság fundamentuma.

Az Egyesült Államok keleti régiójában, Észak-Virginiában beállt üzemzavar hatással volt a globális internetre, és a felhőszolgáltatás kimaradása akár órákra megbénított számos nagy online platformot, köztük a Snapchatet, a McDonald’s appot, az Apple TV-t, a Prime Videót, az HBO Maxot, a Tindert és olyan népszerű, milliók által használt játékszervereket, amelyek a Robloxot, a Fortnite-ot vagy a PUBG-t tartják működésben.

A veterán internetezők elsőre megmosolyoghatták a dolgot: többen túlélték már, ha néhány órára elszállt a videojáték vagy a streaming, de talán elmúlt a humorérzékük, amikor kijött a bedőlt online szolgáltatások teljes listája, rajta banki, tömegközlekedési és egészségügyi szolgáltatásokkal, illetve már olyan nevekkel, mint a ChatGPT, a Perplexity AI, és főleg a banki adatokat kezelő, illetve tranzakciókat is bonyolító Alexa AI-asszisztens, Amazon webáruház, Venmo mobilfizetési szolgáltató és Coinbase kriptovaluta-tőzsde.

A The Guardian szerint az AWS-re épülő online rendszerek sokasága vált elérhetetlenné vagy kezdett el akadozni a kimaradás idején: a hírek szerint több mint 2000 vállalat és szolgáltatás élt át zavarokat, a teljes leállástól az akadozó működésig.

A fennakadás következtében emberek milliói szembesültek azzal, hogy alapvető online tevékenységek váltak elérhetetlenné: sokan nem tudtak mobilalkalmazásból repülőjáratot ellenőrizni, online fizetést indítani vagy banki ügyeket intézni, és számos munkahelyen a napi működés is leállt – sorolja a Reuters.

A jelenség ezen a ponton ugyan zavarba ejtő, ám jelentős káoszt nem okozott. Figyelmeztető jel viszont, hogy azon a szinten, mint amekkorát a felhőóriás AWS képvisel, egyetlen hibának is világszintű jelentősége van. Itt már nincs apró baki, mert egész egyszerűen túl nagy adatforgalom, túl sok szolgáltatás és felhasználó kapcsolódik egyetlen szolgáltatóhoz – amelyből ráadásul kifejezetten kevés van a világon.

Mi okozta az ijesztő üzemzavart? DNS-hiba és a mögöttes okok

Az AWS tájékoztatása szerint egy belső DNS-hiba indította el a láncreakciót. Azt írták, a domainnév-szerverek hibásan működtek, így a rendszer nem tudta a DynamoDB nevű adatbázis-szolgáltatás végpontjának domainnevét számítógépek által is olvasható IP-címmé alakítani.

Ez konyhanyelven annyit tesz, hogy amikor meglátogatunk egy weboldalt, például a szeretlekmagyarorszag.hu-t (ami az oldal domainneve), akkor a számítógépünk nem a domainnév alapján találja meg az adatokat (cikkeket, videókat, galériákat) a szerveren. A tartalomhoz vezető utat a számsorból álló IP-címek mutatják meg a számítógépünknek, ami „az internet telefonkönyvétől”, a DNS-től, vagyis Domainnév Rendszertől kérdezi meg, hogy mi a szeretlekmagyarorszag.hu IP-címe. A DNS megküldi a választ, így a böngészőnk már tudja is, hová küldje a kérést, és megjelenik az oldal.

De ha a DNS nem működik, akkor ez az alapvető folyamat sem tud lejátszódni. Az AWS-nél éppen ez történt a leállás idején: a számítógépek nem tudták, hova kapcsolódjanak, a DynamoDB-t használó szolgáltatások (pl. weboldalak, játékok, appok) nem tudtak adatot kérni vagy menteni, így a felhasználók rögtön érzékelték, hogy az oldalak és online alkalmazások nem töltődnek be.

Az elakadás miatt a régió szinte összes többi szolgáltatása is hibázni kezdett, és ennek következtében az internet jelentős része egyszerűen leállt: banki rendszerek, videojátékok, közösségi oldalak, kormányzati szolgáltatások dőltek a kardjukba. Ez elképesztően ijesztő – pláne, ha hozzávesszük, mennyire lassan reagáltak a problémára az AWS mérnökei.

Úgy tudni, a szakemberek 75 kínosan hosszú percig keresték a hiba forrását, mert akadozott a kommunikáció: azok a mérnökök, akik az AWS státuszoldalát figyelték, azt láthatták, hogy a rendszerrel „minden rendben”, miközben a háttérben fejlesztők százai küzdöttek a leállással.

A The Register elemzése felidézi: a vállalat már korábbi incidenseknél is elismerte, hogy nem megfelelően gyors és részletes a hibakommunikáció, de a jelek szerint ebben továbbra sincs érdemi előrelépés, ráadásul az ügyfelek javarészt tehetetlenül, tájékoztatás nélkül nézték végig, hogy a szolgáltatásuk tömegesen veszíti el a felhasználókat.

Kár volt leépíteni a rutinos szakembereket?

Az Amazon szerint egy technikai malőr – egy belső hálózati komponens hibája – állt az október 20-i leállás hátterében, ám a szakértői vélemények ennél összetettebb okokra is rávilágítanak. Corey Quinn szakújságíró például azt emelte ki, hogy az AWS csapatainál felhalmozott sokéves tapasztalat elengedhetetlen (lenne) az ilyen hibák gyors felismeréséhez és orvoslásához. Ezen a ponton persze felvetődik a kérdés, hogy hová tűntek azok a veterán mérnökök, akiket már legalább egyszer táncba vittek ehhez hasonló krízisek, így emlékeznek rá, hogy ha baj van, akkor melyik sarokban milyen – a hibától látszólag független – rendszert kell megpiszkálni.

A gyanú szerint az utóbbi években sok tapasztalt szakember hagyta el a céget, és magával vitte azt az elemi tudást, amivel az AWS óriási rendszereinek mély hibamintáit is gyorsan fel lehetne tárni. És ha ez a tapasztalat elvész a vállalatból, akkor rengeteg belső szakértelmet kell újra, a nulláról felépíteni.

Ezt támasztották alá a leállások kapcsán sokat kommentelő volt Amazon-dolgozók is, akik szerint a cég elhibázott módon próbálta visszakényszeríteni az irodába a home office-ban foglalkoztatott embereit, illetve sok, a bánásmód miatt csalódott, kiégett veterán inkább máshol helyezkedett el.

Bár a hiba bekövetkezését feltehetően nem a kisebb rutinnal rendelkező szakemberek okozták, teljesen biztosnak tűnik, hogy a leállást olcsóbban és rövidebb idő alatt is megúszhatták volna szolgáltatók ezrei és felhasználók milliói, ha az AWS jobban megbecsüli a veterán dolgozóit, ahelyett, hogy a tapasztalt, drágább csapatokat kisebb létszámú, olcsóbb, de kevésbé rutinos gárdákkal váltja fel.

„Az AWS mostani, elnyújtott leállása intő jel: a cég persze elszigetelt esetnek minősítheti a történteket, de ha a mérnöki gárdát kiüresítik, minden újabb hiba egyre valószínűbbé válik. A következő leállás már készülőben van – csak az a kérdés, melyik túlterhelt csapat botlik meg először” – fogalmaz a szerző.

Globális dominóhatás: az AWS-kiesés súlyos következményei

A mostani AWS-kimaradás rávilágított a modern internet sérülékenységére, hiszen egyetlen szolgáltató egyetlen régiójának hibája is globális fennakadásokat okozott. Jake Moore, az ESET európai kiberbiztonsági cég szakértője szerint az egész jól illusztrálja, mennyire függünk egy „relatíve törékeny infrastruktúrától”, és milyen sebezhető a világ összekapcsolt digitális szolgáltatási lánca. Hasonló véleményt fogalmazott meg Cori Crider, a Technológiai Jövő Intézet vezetője is: szerinte „nem hagyhatjuk”, hogy a kritikus infrastruktúránk továbbra is amerikai techóriások kegyétől függjön.

Az incidens valóban számos kritikus ágazatot érintett: az Egyesült Királyságban például több nagy bank (Lloyds, Halifax, Bank of Scotland) online rendszere akadt meg, üzletek és éttermek kényszerültek leállni (mert nem működtek a kártyás fizetések), és a kiesés sok helyen a hétköznapi életet is lassította vagy megállította, zömében internetalapú tömegközlekedési és fuvarozási rendszerek (buszok, vonatok, taxi- és fuvarappok), máshol pedig akár kórházi és sürgősségi rendszerek (pl. digitális betegnyilvántartások, laborvizsgálati eredmények) üzemzavara miatt.

Az AWS kiesése arra figyelmeztet, hogy a felhőpiac centralizáltsága túl kockázatos. Dave McCarthy, az IDC piackutató felhőszolgáltatásokért felelős vezetője a CBS Newsnak azt mondta, az eset „emlékeztetőül szolgál a hatalmas koncentrációs kockázatra, amit a globális gazdaság vállalt azzal, hogy mindössze néhány felhőóriásra építette digitális hátországát”.

Madeline Carr, a University College London professzora szerint nehéz vitatkozni a kritikákkal, amelyek szerint a globális internet túlságosan kevés cégre támaszkodik. Az ellenérv viszont az, hogy pont ezeknek a hiperméretű cégeknek van elegendő erőforrásuk ahhoz, hogy biztonságos és ellenálló globális szolgáltatásokat nyújtsanak – mégis „a legtöbb szakember úgy véli, hogy ez egy kockázatos helyzet a világ számára”.

Leállhat tartósan is az internet? A kockázatok és valószínűségük

Felmerül a kérdés: mekkora az esélye egy a mostaninál is súlyosabb, akár napokig tartó internetleállásnak, és mit okozhatna egy ilyen katasztrófa? A szakértők szerint a teljes globális internet összeomlása nem következne be egyik pillanatról a másikra. Maga az internethálózat ugyanis nem kapcsolható le egyetlen ponton: világszerte szerverfarmok, tenger alatti kábelek, műholdak és alternatív útvonalak bonyolult szövete biztosítja, hogy ha egy útvonal kiesik, akkor az adatok egy másik úton célba jussanak.

Elég baj viszont, hogy akár egy regionális felhőleállás is óriási zavart kelthet. Nem zárható ki, hogy a jövőben lesznek még hasonló vagy súlyosabb incidensek – például egy másik nagy felhőszolgáltató párhuzamos meghibásodása, vagy több kritikus régió egyidejű kiesése, amikor a helyreállítás meghaladhatja a „csupán” néhány órát, hiszen a hibajavítást egyszerre több fronton kell elvégezni.

Ennek a valószínűsége rendkívül kicsi, de nem nulla: a szakértők már évek óta figyelmeztetnek szándékos, globális léptékű kibertámadásra vagy extrém erősségű napkitörésre. Ezek bármelyike okozhat olyan fizikai károkat, amelyek nemhogy órákra, de napokra vagy akár hetekre is elnémíthatják a világhálót – figyelmeztet az Elite Group.

Az ilyen forgatókönyveket eddig jobbára a sci-fi kategóriába soroltuk, ám az AWS mostani incidense rávilágított, hogy a digitális infrastruktúránk sebezhetősége valós – és mintha minden nagyobb kiesés egy újabb figyelmeztető jelzést igyekezne a világ fejébe verni.

Milyen lenne internet nélkül egy napig, egy hétig, egy hónapig vagy még tovább?

A szakértői elemzések alapján egy tartós leállás következményei drámaiak lennének, és a helyzet súlyossága az idő előrehaladtával hatványozottan nőne.

Már egynapos globális internetleállás esetén is komoly fennakadásokkal szembesülne a világ. Az Economic Times által hivatkozott becslések szerint a 24 órás teljes kimaradás 43 milliárd dollár veszteséget jelentene a világgazdaságnak, és az élet szinte minden területén éreznénk a hatását.

Leállnának az elektronikus fizetési rendszerek (bankkártyás tranzakciók, online utalások), akadoznának a kommunikációs csatornák (internetes telefon- és üzenetküldő szolgáltatások), és nehézkessé válnának a létfontosságú közszolgáltatások is (mint az egészségügy, a közlekedés vagy az energiaellátás).

A Allconnect konkrét példát is hoz egy regionális incidens alapján: 2015-ben Arizonában vandálok rongáltak meg egy fő internetkábelt, és pár órára az egész államban megállt az élet – nem működtek a bankkártyák, bezártak a boltok, sőt csak rádióval és vészmegoldásokkal volt elérhető a 911-es segélyhívó is, így az emberek hirtelen rádöbbentek, mennyire elválaszthatatlan az internet a mindennapjaiktól.

Noha egy nap kiesés után az alapvető rendszerek valószínűleg helyreállnának, a kiesett adatok pótlása és a feldolgozatlan tranzakciók utólagos rendezése napokig terhelné és döcögőssé tenné a gazdaságot.

Egyhetes internetleállás esetén a hatások már jóval súlyosabbak lennének, és akár mély káoszba is lökhetnék a gazdaságot. A szállítási és ellátási láncok megszakadnának, és a társadalmi rend is meginogna. A BBC Science Focus elemzése arra jut, hogy minden bizonnyal zavargások törnének ki – ahogy azt az ilyen forgatókönyveket elemző tanulmányok is előrevetítik.

A pénzügyi piacok összeomlanának, hiszen egy hétig semmilyen tranzakció vagy banki művelet nem menne végbe elektronikus úton. A vállalatok jelentős része képtelen lenne működni, számos iparág termelése leállna vagy visszaesne. A kormányok valószínűleg vészhelyzeti intézkedéseket vezetnének be a közrend fenntartására és a legfontosabb szolgáltatások (így az élelmiszer- és üzemanyag-ellátás, egészségügyi szolgáltatás) biztosítására.

Ha a világháló egy teljes hónapra eltűnne, az példa nélküli krízist idézne elő a modern civilizációban. Az elemzések egy ilyen forgatókönyv esetén már a globális gazdaság megbénulását és újjászerveződését emlegetik. Néhány hét internet nélkül gyakorlatilag azt jelentené, hogy a mindennapi életünk alapjai szaladnak ki a lábunk alól: a készpénz utáni roham és a bankrendszer túlterheltsége miatt a pénzügyi rendszer manuális üzemmódba kényszerülne, de valószínűleg nem bírná a terhelést. Az ATM-ek nem működnének, a bankfiókok előtt hosszú sorok kígyóznának, majd hamarosan a banki szolgáltatások nagy része is összeomlana.

Mindeközben a globális tőzsdék aktivitása leállna; a kereskedelem alapvető mechanizmusai megbénulnának. Leállna a GPS-műholdhálózat és számos kommunikációs műhold is, hiszen internet híján a vezérlőrendszerek nagy része nem érhető el. Ezzel a légi közlekedés irányítása is ellehetetlenülne, a légitársaságok kénytelenek lennének tartósan a földre parancsolni a repülőgépeket.

Hálózat hiányában a vasúti és városi tömegközlekedési hálózatok is felmondanák a szolgálatot. A nagyvárosokban pánik és zűrzavar alakulna ki: az emberek többsége semmilyen friss információhoz nem jutna hagyományos (online) csatornákon, a 0-24 órás hírszolgáltatás megszűnne, az országok és közösségek elszigetelődnének egymástól, és a társadalmak csak nehezen tudnák újjászervezni magukat a megszokott kommunikációs eszközök nélkül.

Ez már messze nem csak technológiai probléma lenne, hanem humanitárius válság, amely akkor is további hónapokig tartó káoszt hagyna maga után, ha a hálózatot sikerülne újraindítani.

De mi van, ha ez nem történik meg, és jön egy tényleg tartós, többéves internetkiesés? Gyakorlatilag teljes a konszenzus abban, hogy ez példátlan változásokat hozna a történelemben. A világ, ahogyan eddig ismertük, megszűnne működni. Olyan alapvető globális újrarendeződés menne végbe, amihez képest a korábbi gazdasági válságok eltörpülnének.

Ha a világháló tartósan elsötétülne, a napjainkat uraló tech-óriások (Google, Microsoft, Amazon, Meta stb.) vagy drasztikusan összezsugorodnának, vagy teljesen megszűnnének, így a világgazdaságnak gyökeresen át kellene alakulnia.

A mindennapi életünk évtizedeket repülne vissza az időben – ám most a modern kori népességgel, amely teljesen rászokott a digitális kényelmi megoldásokra. Mintha egyik napról a másikra az 1980-as években találnánk magunkat, de úgy, hogy közben a társadalom nem készült fel erre a váltásra.

Egy ilyen helyzetben a modern civilizáció alapjai rendülnének meg. A globalizáció azonnal visszafordulna: az országok és közösségek csak helyi szinten tudnák újraszervezni a gazdasági és társadalmi működést, a nemzetközi együttműködés minimálisra csökkenne. A digitális kor vívmányai nélkül maradt emberiség kénytelen lenne hagyományos módszerekhez nyúlni – a cégek visszatérnének a papír alapú adminisztrációhoz és postai levelezéshez, a bankoknak ismét papíron kellene vezetniük a számlákat, a hírek pedig csak nyomtatott sajtón vagy rádión keresztül terjedhetnének.

A szakértők szerint ez a forgatókönyv maga lenne a globális rémálom – a modern világ „lekapcsolásának” hatásait szinte lehetetlen megjósolni, de az biztos, hogy civilizációnk ezzel egy egészen új korszakba lépne, amelyben az eddig megszokott életünk gyorsan és gyökeresen megváltozna.