Elon Musk szerint „egy csomó ember meghal majd az elején” - mennyire veszélyes a Mars-misszió?
Nemrégiben a space.com is hírül adta, hogy Elon Musk egy interjú keretein belül kifejtette, nem lesz leányálom egy Marsi expedíció, szó szerint úgy fogalmazott, hogy "Őszintén szólva, egy csomó ember valószínűleg meghal az elején", amit még a Saturday Night Live sem hagyhatott szó nélkül.
Eddig nem járt ember a Mars felszínén, sőt, még nem is repültünk oda, hogy Mars körüli pályáról vegyük szemügyre a vörös bolygót.
"Az egyetlen tapasztalatunk az az Apollo program, amely a Holdhoz küldött űrhajósokat, először Hold körüli pályára, majd az Apollo-11 misszióval le is szálltunk a Hold felszínére. Ezt megelőzték más missziók, amelyek arra voltak jók, hogy tanuljunk, megnézzük, hogy egyáltalán el tudunk-e odáig jutni" - magyarázza Orgel Csilla, aki jelenleg az ESA-nál, vagyis az Európai Űrügynökségnél dolgozik, ahol bolygók lehetséges leszállóhelyeit vizsgálja.
Csilla pár évvel ezelőtt két hétre meghívást kapott a Utah-beli Mars Society Mars bázisára, ahol megtapasztalhatta, hogy milyen lenne az élet a vörös bolygón.
"Vörös, lila és szürke kőzetek vannak a helyszínen, ami miatt a táj nagyon hasonlít a Mars felszínéhez. Ott egy kétszintes bázis van, amely főleg diákoknak mutatja meg, hogy milyen két hétig a Mars felszínén dolgozni. Akkor a diplomámat csináltam még az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és szereztem szponzorokat, így mehettem ki."
Csilla a Freie Universität Berlin-nél szerezte mesterszakos, majd doktori fokozatát a Távérzékelési és Bolygótudományi kutatócsoporttal együttműködve. Dolgozott többek között már a Német Űrügynökségnél, a Lunar and Planetary Institute-nál, a NASA Marshall Space Flight Center-ben, valamint foglalkozott különféle geológiai problémák feltárásával, és emberes valamint robotos missziók lehetséges leszállóhelyeinek felderítésével a Holdon és a Marson.
A Holdon tizenkét űrhajós járt 1969 és 1972 között. Az akkori missziók a Hold felszínén nem töltöttek többet három napnál. Az Apollo-11 mindössze alig egy napot (21 óra, 36 perc) maradt a felszínen, amelyből a holdkompon kívüli idő 2 óra 31 perc volt. A legtöbb időt az Apollo-17 űrhajósai töltöttek holdsétával, összesen 22 órát.
"Ez egy nagyon rövid idő volt arra, hogy megtapasztaljuk, milyen nem a Föld felszínén dolgozni, ahol van légkör és van egy olyan védőpajzs, mint a magnetoszféra, amely megakadályozza azt, hogy a Napból és a galaxisból jövő káros sugárzások lejussanak a bolygó felszínére. A Hold esetében ez nincsen így, mondhatjuk azt is, hogy az űrhajósok nagyon szerencsések voltak, hogy megúszták ezt a küldetést. Egyelőre nem tudunk sokat arról, hogy hogyan viselkedik az emberi test ezen a védőzónán kívül" - mondja Orgel Csilla.
Magnetoszféra a Marsnál sincs, így nagy valószínűséggel a félúton lévő Hold lesz a gyakorlóterepünk.
Vajon mennyire vagyunk technológiailag felkészültek ahhoz, hogy a Marsra menjünk?
A NASA, valamint több nemzetközi űrügynökség is célul tűzött ki egy Hold-utazást. Első körben robotos missziókkal szeretnék ezt megvalósítani, de a NASA 2024-ben az Artemis program keretein belül már embereket is szeretne a Holdra küldeni, köztük pedig biztosan lesz egy női űrhajós is.
"Az Artemis 3 program az, amikor ténylegesen leszállnak majd a Hold felszínén az űrhajósok. Valószínű, hogy az ezt követő, későbbi missziók során nemzetközi összefogás eredményeként, már az Európai Űrügynökségtől is mennek majd űrhajósok."
"Véleményem szerint egész biztos, hogyha embereket küldünk a Marshoz, akkor le fogunk szállni egyből a felszínre. Nem tudom elképzelni, hogy csak egy űrállomásra települnénk oda első körben. Jelenleg azonban az Apollo és az Artemis programban tanultakra kell majd támaszkodnunk. Az Artemis programhoz fejlesztettek új rakétát, ami a Space Launch System nevet viseli (SLS), az Orion űrhajót, valamint a leszállóegységet, ami Elon Musk cégétől jön majd."
A technológiai fejlesztést valószínűleg egy bázis kialakítása fogja követni a Hold felszínén, ez lesz az első lépés.
A Földről elindulva a Marsot több pályán is meg lehet közelíteni, amelyekből a leggyorsabb is hét-nyolc hónapig tart. "Lehet, hogy ha lenne egy nagyobb tolóerejű rakéta, akkor gyorsabban menne" - mondja Orgel Csilla.
"Az izmok, valamint a csontok kalciumtartalma leépül. Sőt, az űrhajósok ki lesznek téve a Napból érkező sugárzásnak is. Ez előbb-utóbb rákos megbetegedést is okozhat. Ez nagy probléma. Ráadásul még nincs kész technológiánk ahhoz, hogy a Marsra utazzunk, leszálljunk és éljünk a felszínen."
Ugyan a technológia még nincs kész, pár dologgal azért jól állunk. Az első emberes expedíció lehetséges leszállóhelyének megtalálása érdekében ugyanis a NASA már hat évvel ezelőtt felhívást tett közzé.
"Meghatároztak különböző paramétereket. Az Egyenlítőtől nézve 50 fok Északra szélességben, és 50 fok Délre lehet. Nem lehet a leszállóhely két kilométernél magasabban a marsi “tengerszinttől”, azaz a nulla métertől. És azt kérték, hogy legyenek erőforrások, például vízjég a felszín alatt, amit elérhetnek az űrhajósok, hogy abból üzemanyagot és vizet nyerjenek. De egyéb nyersanyagot is találni kellett a közelben a bázis számára."
"A Perseverance által begyűjtött mintákat haza fogjuk hozni, és ezen már dolgozunk a NASA-ESA közös Mars Sample Return misszió keretein belül. Ez fontos, hiszen az emberes missziók előkészületeként tudni szeretnénk, hogy a Marson vannak-e egykori életre utaló nyomok, és akár a Jezero kráterben jelölhetik ki a bázis helyszínét. Lesz egy olyan egység, ahol növényeket fognak termeszteni. Erre már vannak kísérletek, hiszen a német űrügynökségnek van egy Éden nevű konténere az Antarktiszon, ahol növényeket növesztenek, azt figyelve, hogy melyik milyen sebességgel nő" - magyarázza Orgel Csilla.
A friss élelmiszereket majd az űrhajósoknak kell a helyszínen előállítaniuk. Ezenkívül azt tudjuk, hogy a Marson van vízjég, valamint olyan kristályok, amelyeknek a kristályszerkezetében van víz, így vizet is tudnánk kinyerni.
Sokak szerint a felszín alatti barlangokban lennénk biztonságban a sugárzástól. A National Geographic híres sorozata is erre épült, azonban a Marsi vulkánok - amelyek lávabarlangjairól szó van - jóval magasabbak a Földieknél. A legmagasabb vulkán meghaladja a 23 km-t is.
"Én a nehézséget abban látom, hogy hogyan megyünk le egyáltalán a felszín alá, és ha mondjuk 200-300 méter mély, akkor milyen technológiával járunk oda le? Ráadásul a felszínen szeretnénk vizsgálatokat végezni, és naponta kellene a felszínre felmenni."
- véli Orgel Csilla.
A marsi légkör sűrűségét valamint a légnyomást körülbelül a mi sztratoszféránkhoz lehet hasonlítani, ahol az interkontinentális repülőgépek járnak. Itt a hőmérsékletben is nagyobbak a kilengések és eltérő a szél dinamikája is, bár a marsi légkört még senki nem tapasztalta meg. Az űrruhának kell majd szabályoznia a konstans hőmérsékletet, de ez a probléma már megoldott, hiszen a Nemzetközi Űrállomáson is szkafanderben javítják az állomást, akár 6-8 órán keresztül. A ruhának abban a 90 percben, amikor a Nap süti, a 300 Celsius fokot, valamint a sötétben a -200-at is el kell viselnie.
Űrhajós a világűrben eddig nem halt meg, induláskor és visszaérkezéskor történtek viszont balesetek. Pontosan nem tudjuk, mire gondolhatott Musk, amikor azt mondta, hogy "Ez egy nehéz és veszélyes utazás, ahonnan lehet, hogy nem térnek majd vissza élve."
"Talán a sugárzásra érti, mert ő nagyon bízik a saját technológiájában. Ha ő indítana embereket a Marsra, akkor a technológiában biztos lenne" - mondja erről Orgel Csilla.
Egy nemzetközi misszió valószínűleg mindent megtesz majd azért, hogy ne történjen tragédia, de kockázat nélkül egészen biztosan nem lehet elérni az emberiség egyik legnagyobb álmát, a Mars-utazást.
