„Csak az életünket tudtuk megmenteni” – Milliók élete vált kilátástalanná az áradások miatt Pakisztánban
Mint arról már beszámoltunk, súlyos áradások pusztítanak Pakisztánban. A klímaügyi miniszter a minap már kijelentette, hogy
A miniszter „elképzelhetetlen méretű válságnak” nevezte a monszun júniusi kezdete óta az országban kialakult helyzetet. Az áradások eddig már legalább 1136 ember halálát okozták. A hatóságok becslése szerint minden hetedik pakisztáni érintett a katasztrófában, vagyis több mint 33 millió ember életére vannak hatással az áradások. Az elmúlt évtized legsúlyosabb esőzéséért a kormány szerint egyértelműen a klímaváltozás tehető felelőssé.
A BBC helyszíni riportot készített pakisztáni emberekkel arról, hogyan élik meg a történelmi árvizet. Az ország északi részén fekvő Nowshera külvárosi részén a sáros víz ellepte az utcákat, a lakosok benne lépkedve igyekeztek visszatérni az otthonaikhoz, hogy megnézzék, mi maradt belőlük. Sok jó azonban nem fogadta őket.
- mondta egy szakács, Imadullah. Családjának minden holmija egymás-hegyén hátán volt az otthonukban: ellepte őket a sár, nagy részük teljesen használhatatlanná vált.
- panaszolta egy nő, aki egy nőtársával igyekezett a magas vízben lépkedve eljutni egykori otthonáig.
Az áradások több százezer házat tettek lakhatatlanná, milliók váltak hajléktalanná. Sokan most segélytáborokban élnek, több százan pedig sátrakat állítottak fel a közelben, ott húzzák meg magukat, amíg vissza nem tudnak menni az otthonukba - ha egyáltalán lesz hova visszamenniük.
- mondta egy hétgyermekes nő, aki a családjával a városhoz közeli autópályánál táborozott le ideiglenesen.
Az ország déli részén is hasonló a helyzet: házak százezrei semmisültek meg, több millióan kerültek szorult helyzetbe. Szajedabadban több százan élnek most egy kavicsos út szélén, amelynek végén már derékig érő víz áll. Onnan pedig látni az otthonaikat, némelyiknek már az ablakáig felér a víz.
- mondta egy anya, aki egy, az út szélén felállított sátorban húzta meg magát 15 gyerekkel, amelyek közül néhány az övé, néhányan pedig a rokonai.
A rászorulók néha napokig nem tudnak enni, mert egyszerűen nincs mit. Segélyszervezetek igyekeznek ellátni őket élelemmel: kamionokkal szállítják hozzájuk az ennivalót, ami általában nagyon gyorsan elfogy, és nem is jut belőle mindenkinek. A helyi önkéntesek túlterheltek, és nem is tudnak eljutni mindenhová a járhatatlan utak miatt. Az árvíz sújtotta tömegek számára azonban csak a segély jelent reményt a túlélésre, hiszen a katasztrófa szinte mindent elvett tőlük.
