„A sör volt az első szó, amit megtanultunk magyarul” – Az irodai munkától a saját sörfőzdéig
Mire augusztus közepén hosszas előkészítés után megnyitott a Ruin Brew, addigra én már valószínűleg minden asztalnál, illetve minden széken ültem, és végigkóstoltam a teljes sör- és ételkínálatot. Ugyanis van egy nagy előnye annak, ha a barátaid egy olyan bárt nyitnak, ahol csak a saját söreiket főzik és kizárólag a saját ételreceptjeiket készítik: az, hogy előtte futnak néhány tesztkört. A nyitás óta pedig rájöttem, hogy a kedvenc helyem a pultnál van, és nem feltétlenül azért, mert ott csapolják a sört – inkább azért, mert ott lehet közelről megtapasztalni, hogy miért más ez a hely, mint a legtöbb bár, ahol jártam.
Egy csütörtöki napon, délben – még nyitás előtt – ültem le beszélgetni Bencével, Dave-vel és Meggel, azaz a Ruin Brew tulajdonosi csapatával. Amikor odaértem az Akácfa utca 54-be, épp elment az egész épületben az áram, de néhány percnyi idegeskedés után elkezdtek záporozni az ötletek, hogy hogyan oldják meg a problémát – olyan rutinnal, mintha mindig is ezzel foglalkoztak volna, pedig egyáltalán nem erről van szó.
Meg és Dave már 10 éve kísérleteznek sörfőzéssel. Ez idő alatt csak otthon, saját felhasználásra készítették az italokat – de a terveik nem álltak meg itt.
Fotó: Olescher Domonkos2016-ban költöztek Magyarországra, ekkor kezdtek hárman együtt dolgozni egy cégnél: Bence grafikusként, Dave termékfejlesztésért felelős alelnökként, Meg pedig nemzetközi műveletekért felelős igazgatóként. Itt ismerkedtek meg, lettek kollégák, aztán pedig barátok, majd idővel Bencét is bevonták az otthoni sörfőzésbe. Eközben egyre inkább ráébredtek arra, hogy mennyi kiaknázatlan lehetőség van itt nálunk, Magyarországon.
Így végül egy Deák téri estén, néhány rozéfröccs társaságában döntötték el, amiről az irodában már annyit viccelődek többé-kevésbé komolyan: nyitniuk kell egy saját bárt.
Már 2019 októberében hozzájutottak a helyhez, és 2020 tavaszára tervezték a nyitást, de a COVID eléggé átrajzolta a terveiket, így végül csak idén, augusztus 13-án tudtak megnyitni. Ez persze sok szempontból megnehezítette a helyzetüket, de pozitív hozadéka is volt. Ahelyett, hogy felfogadtak volna egy csapatot, akik gyorsan összedobják a helyet, volt idejük arra, hogy alaposan megtervezzék, mit szeretnének, és ennek nagy részét megcsinálják maguknak. Így láthatjuk a falakat, amiket Meg egy szál kalapáccsal maga ütögetett le tégláig, vagy a bár fémből kirakott logóját, amit Bence saját kezűleg igazított a falra.
Itt minden részlet pontosan úgy néz ki, ahogyan szerették volna: ilyen például az ikonikus Sör? Sure. felirat is. Ezt a szóviccet még régen hallották valahol, de hamar beépült a mindennapi poéntárba, a Ruin Brew-ban pedig tökéletesen szimbolizálja a hely magyar-amerikai vonatkozásait.
Fotó: Ruin BrewAmi a menüt illeti, az teljes mértékben amerikai hagyományokra épít.
„Úgy voltunk vele, hogy a menüvel elmesélünk egy sztorit: azt, hogy Los Angelesből jöttünk, ahol mindenki tacót eszik és minden sarkon van egy tacoárus.”
Így először elkezdték újraalkotni az eredeti, Los Angeles-i, utcai tacót, amiben egy mexikói származású séf barátjuk segített: így lépésről lépésre kialakították a recepteket és az elkészítési folyamatot, amelyet aztán a saját séfjükkel véglegesítettek.
Jelenleg a pikáns tacók – amiket különösen érdemes kipróbálni a taco keddeken! – mellett quasedillákat és házi készítésű tortillákat is kínálnak. Hétvégente pedig a másnaposság ellenszereivel – reggeli burritóval, mimózával és Bloody Mary-vel – várják a bruncholni vágyókat.
A hangsúly viszont abszolút a sörökön van, hiszen az alapötlet mindig is egy brew pub nyitása volt – ez itt Magyarországon nem népszerű műfaj, de az Egyesült Államok nyugati partján nagyon elterjedt.
Kaliforniában tehát ennek nagy hagyománya van, itthon viszont ebben egy piaci rést láttak meg, hiszen a Ruin Brew-n kívül egyelőre csak egy hasonló hely létezik Budapesten, a Gravity Brewing. Velük nagyjából egy időben nyitottak meg, és közös söröket is készítenek, illetve az egyik csapon mindig egy Gravity-sör folyik a Ruinban.
De nemcsak a koncepcióban hozták el a kaliforniai stílust, hanem a sörfőzésben is: nem az európai szokásokat követik, inkább a nyugati parti régiók különböző technikáit és alapanyagait ötvözik, így a hazai sörkedvelőknek valami igazán izgalmasat adhatnak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Ruin Brewban egyszerre kilenc sör van csapon. Ezek között 1-2 vendégsör kap helyet, de a többi a mindig változó, saját recepteknek van fenntartva. Az állandóak – a Galaxy és a Kölsch, amelyek a legnépszerűbbek – mellett vannak pale ale-ek, stoutok, gosék, ipák, ízesített és szezonális sörök is. Persze néha előfordul – például akkor is, amikor leültünk beszélgetni –, hogy kevesebb fajta van, mert olyan gyorsan fogynak.
Maga a sörfőzde is kicsi – ők úgy fogalmaztak, hogy nem is igazi sörfőzde, inkább egy hatalmas házi sörfőző rendszer –, így egyszerre csak egy sört tudnak főzni, amit egy 12-14 napos erjesztési folyamat követ. Ennek köszönhetően viszont az nem fordulhat elő, hogy sok ideig kell tartogatniuk egy nagyobb adag sört, mivel általában hamar elfogynak – aminek van egy nagy előnye.
Így jöhetett létre az olyan italok, mint a Lime Gosé, a Vanilla stout, a Raspberry NEIPA vagy éppen a most készülő sütőtökös pités sör, illetve a Gravity-vel kollaborációban főzött Belgian Triple, ami egy mandarinos-narancsos-fűszeres ritkaság lesz. Azok pedig, akik nem sörrajongók, most figyeljenek: a Ruin Brew Sauvignon Blanc Sourje egy szőlőből készült különlegesség, amelyhez maguk a tulajdonosok szedték a szőlőt az etyeki Haraszthy Pincészet szőlőskertjéből.
De ahogyan azt kezdtem, a hely varázsa nem feltétlenül a sörcsapokból érkezik – pedig alapvetően amiatt is megéri ide betérni –, sokkal inkább abból a hangulatból, ami a Ruin Brewban uralkodik. És bár ez így idillinek hangzik, a kezdet nem volt könnyű: az első három hét tele volt kihívásokkal, ami elsősorban abból adódott, hogy egyiküknek sem volt semmiféle vendéglátós tapasztalata.
Azóta viszont egészen belejöttek a dologba, és bár szinte minden nap új megpróbáltatás elé állítja őket, idővel mindent egyre könnyebben oldanak meg, és még erősebb csapattá formálódtak. Ez egyrészt annak a tiszteletnek köszönhető, amellyel egymáshoz viszonyulnak, másrészt a bárnyitást megelőző, közös munkával töltött éveknek, amelyek alatt megtanultak egymással kommunikálni.
És pontosan ez az a mentalitás, amit a vendéglátásban is alkalmaznak, ezért a Ruin Brewba szinte mindenki úgy tér be, mintha évek óta ide járna.
Van egy hely Los Angeles belvárosában, a The Down and Out, ami Meg és Dave törzshelye volt, amíg ott éltek. Ez egy olyan helyi kocsma volt, ahová csak azok jártak, akik a környéken laktak, ők viszont minden egyes nap ott voltak, így tényleg mindig igazi, családias hangulat uralkodott, és mindig volt egy barát vagy ismerős, aki mellé leülhettek. Ez adta az alapötletet.
Azaz: már a kezdetektől fogva tudták, hogy milyen helyet szeretnének, és mindent ehhez igazítottak – sikeresen. Mert sokan az isteni sörök és finom ételek miatt jönnek, végül pedig azért maradnak, mert egyszerűen nincs kedvük továbbindulni. Leülnek egy asztalhoz, ahová valaki mindig becsatlakozik, hogy megkérdezze, mi újság, vagy hogy vigyen egy kóstolót a legújabb sörkülönlegességből. Vagy úgy – ahogyan én is szoktam – leülnek a pulthoz, ahol jönnek-mennek a barátok és ismerősök, mindenkivel váltanak pár szót, a beertenderekkel megbeszélik, milyen volt az előző este, vagy éppen a fenti asztaloknál odakeverednek egy teljesen új brigádhoz, amelyben szintén szívesen látják őket. Ez pedig olyasmi, amit lehetetlen lenne megtanulni egy vendéglátós képzésen vagy egyetemen – ez vagy megvan egy csapatban, vagy nincs.
