KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A magyar férfi, akinek a teste élő műalkotás

Csirmaz Péter azt mondja, nem akar mindenáron különbözni a többi embertől, csak keresi a kihívásokat, ez tölti fel adrenalinnal. Az elsők közt volt, aki szemgolyó-tetoválást csináltatott.


Szegedi Éva interjúja; Fotó: Mervai Márk

Csirmaz Pétert sokan ismerik Magyarországon. Azok közé tartozik, akik a legtöbb testmódosítást végeztették el magukon. A teste élő műalkotás, amely még mindig nincsen készen. Találkozásunk napján például a fején látható tetoválást folytatták.

Kíváncsiak voltunk rá, ki ő. Kit takar ez a rengeteg minta, miért kezdte el megváltoztatni a külsejét, és hol húzódik számára a testmódosítás határa?

- Miben vagy más, mint azok többsége, akik testmódosítást végeztettek magukon? Te vagy az egyetlen Magyarországon, aki szemgolyó-tetoválást csináltatott?

- Már hárman vagyunk! Viszont én vagyok az egyetlen, akinek két szín látható a szemében. Kulcscsont alatti piercingem egyedül nekem volt, de már nem hordom. Nem arra hajtok, hogy mindenkitől különbözzek, hogy mindenképpen más legyek, vagy én legyek a legkülönlegesebb, csak azt csináltatom meg, ami tetszik.

Persze figyelem azt is, hogy másokon mi látható, ezért lett a szemem is narancssárga. Ezt a színt ugyanis nem sokan választják.

- Miért kezdtél el testmódosítással foglalkozni?

- Keresem a kihívásokat. Adrenalinnal tölt fel, sikerélményt jelent számomra. Ha kiszemelek valamit, hogy ide egy újabb tetoválást, oda egy nagyobb tágítót szeretnék, az nekem tök jó érzés. És persze tetszik, mindig jó valamit alakítani magamon.

IMG_5042k

peter

Csirmaz Péter nem iszik, nem dohányzik. Jelenleg egy szombathelyi gyros-bárban dolgozik.

Utálja a szemetelést, a környezetszennyezést. "Nemrég például rászóltam egy gyerekre, aki műanyag palackot hajított egy tóba. A Te szedd! akcióin is rendszeresen részt veszek, bár legutóbb nem szerveztek ilyen alkalmat a lakóhelyemen."

A hobbija az állattartás – sok idejét elviszi a róluk való gondoskodás. Madárpókot tart otthon, csótányokat, ezerlábúakat, két patkányt és egyéb állatokat. Tetszenek neki a csúszómászók, talán azért, mert úgy gondolja, izgalmas megfigyelni, hogyan élnek, vadásznak, hogyan növekednek.

- Mikor találkoztál először a testmódosítással?

-14 évesen. Az interneten láttam először testmódosítással foglalkozó oldalakt és nagyon megtetszett – azt már nem tudom, miért. De úgy igazából hét éve lendültem bele.

Az elsőket igyekeztem magamnak megcsinálni: tágítók, piercingek voltak. A legelső piercing az ajkamban volt. Tetoválást pedig 18 évesen csináltattam először.

IMG_4974k

IMG_5056k

Szemgolyó-tetoválás, fültágító, piercing

A szemgolyó-tetoválásnak nevezett színezés az utóbbi pár évben kapott nagy lendületet. Az eljárás lényege, hogy a kívánt színű tintát a szem külső rétegébe injekciózzák, ahol mintegy "szétfolyik".

A fültágító ősi, népszerű ékszerféleség, több hagyományos kultúrában is használják. A fültágítást vagy szalonokban végzik, szikével bemetszve a fülcimpát, vagy úgy, hogy bizonyos időközönként eggyel nagyobb méretű tágítót helyeznek be.

Piercingeket szakszerűen 20-25 évvel ezelőtt kezdtek el behelyezni Magyarországon.

- A tetoválásoknál mi inspirál?

- Leginkább a minimális dolgokat szeretem. A színes, realisztikus minták annyira nem tetszenek magamon, csak másokon. Nekem az egyszerű dolgok tetszenek.

A fejemen látható minta például nem jelképez semmit, csupán díszítőelem. Szeretem az optikai csalódással kapcsolatos, illetve térhatású mintákat.

IMG_5030k

IMG_5032k2

IMG_5052k

- Negatív kritikákat kaptál már?

- Idegenektől nap mint nap kapok. Folyamatosan. Az idegenek véleményével nem sokat foglalkozom.

- És a családod?

- A családom éveken át kért, hogy hagyjam abba a testmódosítást. Végül beletörődtek. Attól féltek, hogy nem lesz normális munkám, nem tudok majd megélni, nem lesz normális életem, nem tudok majd besimulni.

Besimulni amúgy sem akarok. De azért nem vagyok lázadó, és nem a viselkedésemmel akarom felhívni a figyelmet magamra. Van munkám is, tehát a jóslat annyira nem jött be.

IMG_4991k

- Megtörtént-e valaha, hogy a külsőd miatt utasították vissza a jelentkezésedet?

- Rengetegszer, még telefonos munkára sem vettek fel emiatt. Semmivel nem indokolták az elutasítást. Elmentem az állásinterjúra, megláttak, és a munkáról egy szó sem esett, arról faggattak, milyen piercingem van, és hol.

A jelenlegi főnököm viszont nem foglalkozik a külsőmmel.

Az utcán időnként beszólnak Csirmaz Péternek a vadidegenek, volt, hogy meg is fenyegették. „Csúnya vagy, megverlek!” - ennyi volt az érvük. „A pillanatnyi lelkiállapotomtól függ, hogyan reagálom le. Van, amikor csak mosolygok, ez a legegyszerűbb.”

A párválasztás viszont nem egyszerű ezzel a külsővel. Ha Péter Budapesten élne, könnyebb volna, vidéken nagyobb megütközést vált ki a testmódosításnak ez a formája.

- A blackworkbe miért kezdtél bele?

A vádlimon volt egy felirat, az első tetoválásom, amit szerettem volna lefedni. Eredetileg csak a lábszáramat akartam színeztetni, hogy a felirat ne látszódjon, aztán az egész lábam fekete lett.

Ezt sem értik sokan, és nem is hiszik el, hogy valóban tetoválás. Hallottam már, amint a hátam mögött azt mondják: „Nézd már, műlába van!” Nézték már harisnyának is.

IMG_5016k

- Hogyan készült?

- Vastag, ecsetszerű nyomot hagyó tűvel ütik a bőrbe. A lábam három év alatt készült el, jó pár alkalommal el kellett mennem folytatni, és egy alkalommal legfeljebb egy-másfél órát csináltuk.

- Szoktak néha arra kérni például tetoválók vagy piercerek, hogy dolgozhassanak rajtad?

- Előfordult már párszor, így lett kulcscsontalatti-piercingem és szemgolyó-tetoválásom is.

IMG_5001k

- És te mi alapján választasz tetoválóművészt?

- Megnézem a korábbi munkáikat.

Blackwork

Ennek a tetoválásnak az a célja, hogy nagyobb felületet fedjenek le feketével. Mint ahogyan Péter fogalmazott: „a fehér bőrön a fekete a legkontrasztosabb”.

A blackout vagy blackwork tetoválás pár éve kezdett terjedni, a minimalista irányzatokkal párhuzamosan.

- Szoktam látni a hozzászólásaidat testmódosítással foglalkozó cikkek, Facebook-bejegyzések alatt. A negatív kommentekre miért válaszolsz?

- Az utcán sem hagyom mindig figyelmen kívül, ha beszólnak. Egyszer-egyszer, ha feldühítenek, visszaszólok. De az utcán csak egy ember szól be, a neten viszont azt látom, hogy tömegek írnak negatív véleményt, és ez elkeserítő.

Az egyik tévhit, hogy rossz embereknek hisznek bennünket és egyértelműen bűnözőként állítanak be bennünket. Vagy drogosoknak és lelki betegeknek. Szerintem pedig butaság általánosítani.

- Volt már, akit sikerült meggyőznöd?

- A kommentelők között eddig senki nem adta tanújelét, hogy sikerült volna meggyőznöm ennek az ellenkezőjéről, vagy megváltoztatta volna a véleményét. Élőben, személyes beszélgetésnél már igen. Volt, aki utólag bevallotta, hogy az elején rossz véleménnyel volt rólam, nem talált szimpatikusnak, de ez beszélgetés közben megváltozott.

- Milyen ötleteken töröd még a fejedet? Mit szeretnél magadon látni?

A füleimet szeretném átalakítani, a jobb fülembe szeretnék nagyobb tágítót. A fejemet szeretném befejeztetni, vannak mesefigurás minták, amiket magamra varratnék, és a hátamra is vannak már ötleteim.

A lábamon itt például ez én vagyok. Egy ismerősöm készített karikatúrát rólam és amikor azt mondtam neki, hogy hú, ez tetszik, ez megcsináltatom, nem hitte el, hogy tényleg felvarratom.

IMG_5081k

- Mikor fejeződik be a testmódosítás, hol a határ?

- Amíg van ötletem és hely a testemen. De például csak azért, hogy legyen rajtam valami új, nem fogom felülírni azt, ami tetszik rajtam, nem fogom lefedetni. Ez a határ.

csirmaz_peter


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: