A mindössze 40 esztendős chilei fizikus a lehető legjobb helyről jött e témában, hiszen a Massachusetts Institute of Technology (MIT) napjainkban a mesterséges intelligencia fellegvára, szinte havonta hallunk nemzetközi kutatógárdájának újabb és újabb nagyszerű eredményeiről.

A szenvedélyes előadó Cesar A. Hidalgóval napjaink legfőbb technológiai aggodalmairól beszélgettünk.

-A mesterséges intelligencia ma az egyik legizgalmasabb és sokak számára az egyik legfélelmetesebb dolog a világon. Ön szerint hol van a gépek automatikus tanulásának, a machine learningnek a határa?

-Az emberek azt hiszik, hogy a mesterséges intelligenciák vég nélkül fejleszthetők. Én úgy gondolom, hogy ez nem így van.

- Vannak olyan alkalmazások, amelyeknek fejlesztése a 21. század feladata. Ilyen a számítógépek közötti kapcsolat-teremtés, a beszédfelismerés, a nyelvtanulás. De ezek nem azt jelentik, hogy belátható időn belül létre lehet hozni általános értelemben vett szuperintelligens gépeket.

-Kezdetben gyorsnak tűnnek a frissítések, de aztán, mint minden technológiában, itt is elérkezünk a lehetséges legfelsőbb szinthez. Ezeket nevezzük mi „gyenge mesterséges intelligenciáknak”, amelyek segítik az embert, fokozzák a teljesítményét. Az „erős mesterséges intelligenciák” lesznek azok, amelyek általános intelligenciával rendelkeznek, amelyek nemcsak egy behatárolt területen tevékenykedhetnek. A 21. század a „gyenge mesterséges intelligenciáké” lesz, sokfélét fejlesztenek ki pontos feladatkörökre, de ezeknek kevés kapacitásuk lesz arra, hogy eljussanak általános területekre. Nagyon fontos szerepük lesz például a radiológiában, a számos forrásból érkező szövegek összefoglalásában, a művészetekben, de a saját kijelölt útjukról nem térnek le.

-Sokan félnek attól, hogy a robotok széles körű elterjedése világszerte nagy munkanélküliséget okoz. Ugyanakkor ez lehetőséget adhat új munkakörök kitalálására.

-Azt hiszem, hogy az új munkalehetőségek nem feltétlenül a keresletből születnek, hanem az embereknek abból a lelki szükségletéből is, hogy hozzájáruljanak a társadalom építéséhez. A gazdaság szerkezete át fog alakulni: egyre kevesebb ember kell majd az ismétlődő feladatokra, akár a mezőgazdaságban, az iparban, vagy a szolgáltatásokban, és egyre jobban előtérbe kerülhetnek a kreatív emberek.

Ezáltal erősödni fog a gazdaság kulturális jellege, mert mind nagyobb tudásra és tehetségre lesz szükség, és ugyancsak erősödhet az emberek közötti versenyszellem, mert ha sok kreatív ember lesz a munkaerőpiacon, akkor csak igazán kiemelkedő teljesítménnyel hívhatja fel valaki magára a figyelmet.

Ezek a szektorok fognak elsősorban növekedni, mert ezek a kreatív emberek meg találják társaikat a csapatmunkára is.

-Ön írt néhány évvel ezelőtt egy nagy sikerű könyvet Miért növekszik az információ? (Why Information Grows?) címmel. Néha már ma is úgy érezzük, hogy elértünk az információ-befogadás csúcsára. Meddig fokozódhat ez még?

-Az információ-áramlás növekedése véleményem szerint tovább folytatódik, mert azoknak egy része immár többé-kevésbé automatikusan érkezik. A begyűjtött információkból rengeteg a működési adat, amelyeket a különböző cégek tevékenységétől az adóátutalásokig és a közszolgáltatásokig. De miközben növekednek az információk, korlátot jelent az, hogy mennyire hozzáférhetők, és mennyire tudjuk őket a gyakorlatban felhasználni. És bár azt látjuk, hogy az információk egyre nagyobb mennyiségben ömlenek a legteljesebb káoszban egy képzeletbeli nagy tóba, számunkra nem a mennyiség a fontos, mert mindenkinek másra van szüksége a maga területe és lehetőségei szerint.